Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
1991. január 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 ,,Biztos vagyok: nyerők leszünk” Január harmadik hetében megérkezett az első tejszállítmány a Drávatej Kft. új, modern, barcsi tejfeldolgozó üzemébe. Még az utolsó éjszaka, hajnalban is dolgoztak a szerelők, a kezdés, az első napok semmihez sem hasonlítható feszültsége, izgalma töltötte el a csarnokokat. Új tejüzem? Most? Amikor az egész ágazat válsággal birkózik?'— Úgy vélem, a kérdések sorozata akaratlanul is felvetődik az emberben. De nyomban az is, hogy az agrártermelésben éppen a szarvasmarhaágazat, valamint a hozzá kapcsolódó feldolgozás az a terület, ahol egyik pillanatról a másikra nem lehet változtatni. Ahol egy mai rossz lépés igazán káros hatása csak évek múlva jelentkezik, mint ahogy egy mai szokatlanul bátor lépés haszna, előnye is. Az előzmények A barcsi szövetkezet azon kevesek közé tartozott, ahol már a hetvenes évek elején vertikumban gondolkodtak. Elvük: a megtermelt mezőgazdasági termék minél magasabb feldolgozottsági állapotban kerüljön ki a gazdaságból. Az akkori tehenészeti telep mellett ezért létesítettek egy kis tejüzemet. Ez, a napi ötezer liter tej feldolgozására képes, egy kényelmes lakásnál alig valamivel nagyobb alapterületű üzem kezdettől fogva sikereket hozott. Pedig az itt dolgozó kis csapat az évek múltával szinte a lehetetlennel birkózott meg: tavaly nem volt ritka az olyan nap, amikor az ötezres kapacitású üzemben tizenötezer liter tejet dolgoztak fel. Mert a termékeket keresték, a barcsi túró „fogalom” lett. — Amikor a szarvasmarhaágazat fejlesztése, a korszerű tehenészeti telep kialakítása mellett döntöttünk, akkor már élő szándék volt az is, hogy kapcsolódnia kell ehhez a feldolgozásnak — mondja dr. Pallér Endre elnök. Francz Rezső elnökhelyettes hozzáteszi: — Már hét-nyolc évvel ezelőtt tájékozódni kezdtünk az elképzeléseinkhez hasonló, regionális tejüzemeknél, de a magas beruházási költség miatt elálltunk tőle. A régi üzemben dolgozók pedig birkóztak a lehetetlennel is. Aztán jöttek a hatóságok — köjál, kermi, élelmiszer-higiénia —: „ez így nem tartható, az üzemet "be kell zárni”. Elodázhatatlan döntéskényszer elé került a gazdaság. Legyen tej- feldolgozás, vagy ne? Folytassanak egy hagyományosan nyereséges tevékenységet — mely természetesen befektetési kockázattal is jár —, vagy mondjanak le róla? A kényszer is sürgetett Éppen két évvel ezelőtt 1989 elején a számítások arra engedtek következtetni, hogy partnerekkel megoldható a távlatilag biztos gazdasági befektetés. Megalakult az akkor száznegyvenmilliós törzstőkét igénylő beruházásra a Drávatej Kft. Az alapítók: döntő, hetvenöt százalékos részesedéssel a barcsi szövetkezet, több mint tizennégy százalékkal a szomszédos homokszentgyör- gyi gazdaság, négy-hat százalékkal a baranyai és a veszprémi tejipari vállalat és valamivel később csatlakozott a társaFotó: Gyertyás László hogy minden mélypont után fel- emelkedésnek kell következnie! Új termék — új piac A pillanatnyi válsághelyzet miatt többen kopogtattak már a szövetkezetnél: értékesítési gondjaik miatt társulnának ide. A napi negyvenötezer liter tej feldolgozására alkalmas üzem azonban jelenleg nem tud újabb partnereket fogadni. Viszont garanciát ad a kft.-hez tartozó három gazdaságban termelt tej feldolgozására! (Ma ez is nagy szó!) A barcsi termékeknek már van egy kialakult piaca, az új üzem azonban új termékekre is módot ad. Lehet, hogy két héten belül már találkozunk műanyag dobozokban ötféle ízesítésű Dráva-sajtkrémmel, és a Drá- va-trappistával. A belföldi piacok mellett megannyi előrehaladott tárgyalás folyik exportról. Az induláskor, az első tej érkezésekor a feszültségtől szinte vibrált a levegő az üzemben. A kft. ügyvezető igazgatója, az üzem vezetője Francz Rezsőné szemmel láthatóan „agyonhajszolt”. — Mióta vár erre a pillanatra? — Amióta ide kerültünk Barcsra. Tizenöt éve. — Mit jelent ez a mai nap? — Rettenetesen izgulok. A műszaki problémáktól félek, mert mint minden kezdésnél, ezek a legkritikusabbak. Francz Rezsőné hol itt tűnik föl, hol ott. Szervez, intézkedik, de közben van két szava azokhoz, akik a múlt évben szereztek szakmunkásvégzettséget, újak a „szakmában”, meg azokhoz is, akikkel kemény időket éltek meg a régi üzemben. De az újat nekik is tanulni kell. Dr. Pallér Endre mondja: — Az emberekben bízunk. Elsősorban azokban, akik áldatlan körülmények között is képesek voltak minőségi terméket gyártani, és akik számára most új lehetőség tárul föl. Mert a piac minőséget kíván! — Lehet, hogy egy-két évig nem leszünk olyan nyereségesek, mint azt két éve terveztük —jegyzi meg Franczné. De biztos vagyok, hogy nyerők leszünk! Vörös Márta Sághoz a babócsai szövetkezet. Az épület 1990 tavaszára elkészült és nyolc hónap múlva, ez év harmadik hetében megérkezett az első tej. (A baranyai tejipari vállalat közben szinte „szülői” gondoskodással segítette a társaságot.) Kemény munka volt. Az épületet az Agrober, a technológiát a Tejipari Szolgáltató Vállalat tervezte, a kivitelezést végezte a Novart (korábbi, közismert néven a barcsi ÉSZKV), a lakatosmunkát a szövetkezet Agroszolg leányvállalata, de dolgozott itt a Klímaipari Szövetkezet, a Vinosszerviz. Ám ezúttal a „sok bába között nem veszett el a gyerek”. A szándékok pontosan valóra váltak. » —„Csupán csak" a körülmények változtak meg. — Ezt senki sem láthatta előre. Ez tény. Mint ahogy az is, hogy napjainkban nem túltermelési válság van a tejiparban, a tejágazatban — hanem sürgős és általános intézkedéseket követelő átmeneti nehézség. Mert Magyarországon nem éri el az egy főre jutó tejtermelés a háromszáz litert — miközben például Dániában ennek a háromszorosa a jellemző —, az amúgy is „mélyen kullogó” fogyasztás pedig tovább süllyed. És tény az is, EGYÜTTMŰKÖDIK A MEGYE ES KAPOSVAR (Folytatás az 1. oldalról) Sikerült pontos leltárt készíteni arról, hogy kinek mi a feladata, s mi az, amiben a jövőben is közösen kell vállalni a költségeket. Nagyon sok kérdésben eltérőek voltak az álláspontok— az oktatási, kulturális és egyéb intézmények hovatartozásától és fenntartásától a sport jövőbeni támogatásáig — ezeket azonban a szakértők tovább vizsgálják, hogy a törvények elfogadása után minél előbb dönthessenek. Ez természetesen nem befolyásolja egyetlen intézmény működését sem. Mindenki egyetértett azzal, hogy közösen képviseltetik magukat egymás közgyűlésein. Sőt, később elképzelhető a szakbizottságok közötti szoros kapcsolat is. A város szeretne bekapcsolódni az Alpok— Adria munkaközösség tevékenységébe. Ezen a megbeszélésen tisztázódott—lévén a szerveződés tartományi típusú —, milyen formái lehetnek ennek. Á megye és a város megosztja bizonyos külföldi küldöttségek fogadásának költségeit, egyezteti a társadalmi és állami ünnepek programját. Megjegyzés jött létre abban, hogy Kaposvár is egységesen 1900 forintos támogatást ad majd azoknak a gyerekeknek, akik a nyáron eljutnak a fonyód- ligeti táborba, s így a családokat 1500 forint terheli. A mezőgazdasági szakközépiskola 9 millió forintos fejlesztési programjához a város a népesség arányában járul hozzá. Szakértői bizottság készíti elő azt a nyitott alapítványt, amelynek feladata a különböző művészeti együttesek, énekkarok, tudományos célok vagy például a Somogy című folyirat támogatása, ha a kuratórium ezt javasolja. Elhangzott a találkozón, hogy a város anyagi támogtására is számítanak a műemlékek fenntartásában. A megyei önkormányzati hivatal a jövőben minden olyan panaszügyet továbbit a polgármesteri hivatalnak, amely odatartozik. Szabados Péter polgármester egyetértett azzal, hogy működjenek együtt közös vállalkozásokban. Elsőként azt javasolta, hogy együtt építsenek egy szociális otthont, ehhez ugyanis tudnának központi támogatást szerezni. Természetesen a város adná a területet. L.G. Nehéznek ígérkező külgazdasági év (Folytatás az 1. oldalról) Ennek szellemében Magyar- ország elsőként a volt szocialista államok közül megpróbált új típusú kapcsolatokat kialakítani a Szovjetunióval és nem felel meg a valóságnak az a gyakran felbukkanó állítás sem, hogy elhanyagoljuk az együttműködést hajdani szövetségeseinkkel. Piaci jelenlétünk egyébként a belső szovjet országrészekben jobb másokénál. „Csodát azonban nem lehet tenni, a reális prognóziskészítés azzal számol, hogy ebben az évben is 20—25 százalékos forgalomvisszaesés lesz keleti kereskedelmünkben” — hangoztatta a szakminiszter, hozzátéve: „a kormányzat ezt szeretné csökkenteni, ugyanakkor azonban felkészült arra, hogy esetleges további válsághelyzetek miatt a visszaesés ennél nagyobb is lehet.” Kádár Béla a továbbiakban zavartalannak minősítette a szovjet áram- és gázszállításokat, s elmondta azt is, hogy kő- olajimportunknak a fele érkezik majd a szomszédos országból. „Az energiatakarékosság mindenképpen maximális követelmény, továbbá gondolnunk kell azoknak a vállalatoknak a gyors átprofilirozására is, amelyek elveszítik szovjet piacaik nagy részét. Érdekükben megpróbáljuk az európai és más nemzetközi szervezeteket is mozgósítani, de jelenleg a nemzetközi adakozási hajlandóság nem nagy...” Ezt követően a szakminiszter azt részletezte, milyen külső és belső feltételek befolyásolják nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat. Első helyre sorolta, hogy Nyugatra csökkenni fog a késztermékexport, ugyanis a csökkenő keleti nyersanyagbehozatal ennek egyenes következménye. Emellett a tavalyi aszály hatásának második szakasza ebben az évben jelentkezik majd. Közrejátszanak belső gazdaságpolitikai okok is. „Mi (azaz a tárca) már korábban jeleztük, hogy a versenyképességnek csak egyik tényezője a kényszer. Azt látni kell, hogy csak korlátozásokkal nem lesz exporttöblet. Összhangra van szükség, ezért nagyon várjuk, hogy kialakuljon az ország sajátosságainak és a nemzetközi versenyképességnek megfelelő gazdaságpolitika.” Külön részletezte Kádár Béla közel- és távol-keleti üzleti kilátásainkat. Mint mondta, japán exportunk visszaesett, ezért jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az ottani piacok megnyerésére, márcsak azért is, mert a szigetországban jelentős tőkefeleslegek vannak. Jó partner lehet a Koreai Köztársaság, emellett számítunk arra, hogy bizonyos kedvező változás történik majd a kínai piacokon is. Ami az Öböl térségét illeti: „Magyarország részt kíván venni Kuvait és Irak újjáépítésében. Remélhető, hogy a háború befejeztével a kőolajpiac is tehermentesül majd. Javultak kapcsolataink Szaúd-Arábiával és a térség más államaival, ezért nem túlzott az a várakozásunk, hogy a válság lezárása után az egész térség intenzívebben fejlődhet, ezen belül pedig Izrael mentesülhet majd a hatalmas katonai terhektől és gazdaságára összpontosíthat.” A nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere végül bejelentette, hogy még ebben a hónapban megkezdődnek a tárgyalások a társulási szerződés megkötéséről az Európai Szabadkereskedelmi Társulással, februárban pedig hasonló tárgyalássorozat indul az Európai Közösséggel. Polesz György
