Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 15. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. január 18., péntek Tájékoztatás a nyugdíj- emelésről Középpontban a vevő Nagyatád jobb ellátásáért A pontos tájékoztatás ér­dekében az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság az alábbi tájékozta­tást adta az Országgyűlés által szerdán elfogadott nyugdíjemelésről. Ennek megfelelően a sa­játjogú nyugdíjaknál az elfo­gadott nyugdíjemelési mér­tékek a következők: a, a nyugdíjban töltött idő szerint: 5 év alatt 8 százalék 5—15 év között 9 száza­lék 15 év felett 11 százalék b, a nyugdíj megállapítá­sának alapjául szolgáló szolgálati idő szerint: 10—19 év között 13 szá­zalék 20—29 év között 14 szá­zalék 30—39 év között 16 szá­zalék 40 év felett 18 százalék Az ezek alapján végrehaj­tott nyugdíjelemés együttes összege havi 1000 forintnál nem lehet kevesebb, de nem haladhatja meg a havi 3000 forintot. A nyugdíj összege a különböző emelésekkel együtt nem lehet több havi 26 ezer forintnál. Az e feletti ellátások összege nem emelkedik. — Korábbi találkozásaink az év közben felhalmozódott fe­szültségek levezetésére szol­gáltak, ma viszont a Knakk Kft. elsőszülött gyermekét köszönt­jük — mondta megnyitójában Mezei István, a kft. kereskedel­mi igazgatóhelyettese. A nö­vekvő árak és költségek szinte kikényszerítették, hogy a tér­ség jobb ellátása érdekében kiskereskedelmi egységet, és a nagybani vevőket kiszolgáló depót telepítsenek Nagyatádra. A fizetőképes kereslet csökke­nése hozta azt az ötletet, hogy a képezhető árrést megosztják a vevővel. Nagyatád központjában a Kaposkertől vette át a kft. a ke­zelői jogot, majd szem előtt tart­va a városépítészeti kívánalma­kat alakíttatta át az üzletet. A tervező és a kivitelező is sikere­sen vette a magas akadályt: alig két hónap alatt lett kész a két milliós beruházás. A Varjas La­jos vezette építőipari kft. szem­mel láthatóan kiváló munkát végzett. — 300—350 tonna húské­szítményt kívánunk forgalmaz­Kulturált környezet, minőségi kiszolgálás... Fotó: Gyertyás László ni, a tőkehús mennyisége még bizonytalan. —mutatta be új ke­reskedelmi egységüket Markó József, a Knakk Kft. ügyvezető igazgatója, majd hozzátette: — A mai üzemanyagárakon lehe­tetlenség Kaposvárról ellátni Nagyatádot és térségét. Deajól szervezett lerakatból zökkenő- mentes lehet az ellátás. A város és környékének az alapellátását a korábbi megál­lapodások értelmében a Dél­somogyi Mezőgazdasági Kom­binát regionális vágóhídja végezte. Ivusza Tamás vezér- igazgató a konkurencia megje­lenéséről mondta: — Vállalni kell a versenyt és tudomásul kell venni a megmérettetés eredményét. Ennek igazi győz­tese a lakosság lesz. A megnyitót követően, a leen­dő partnerekkel beszélgetve Mezei István utalt rá, hogy a hosszabb távú kapcsolatnak csak a korrektség lehet a bizto­sítéka. — Nem túlélni kell ezt az idő­szakot, hanem a piacon kell ma­radni — mondta, majd a keres­kedelmi egység megtekintésé­re invitálta a meghívottakat. A Knakk által gyártott termék- palettát színesítve, egyéb hús- készítmények is csiklandozták a jelenlevők ínyét. A hűtőpultok készlete bármely (Lajtán-túli) hentesüzlet dicséretére vált vol­na. Nagyatád ismét nyert! M.T. EZ NEM FÜLEMILEPER „Nekem ketyeg az óra, uram!" Isten és az igazságszolgálta­tás malmai lassan őrölnek, sőt olyan is előfordul, hogy előbb felőrlik az igazságát kereső ember idegeit, mint befejeződ­ne a per. Ilyen helyzetbe került Fejes István is, aki nagyon is­mert ember Kaposváron. So­kan előre kalapot emelnek előt­te, de vannak irigtyei, haragosai is, hiszen aktív korában, mint a Május 1. utcai papírbolt vezető­je többet keresett a vállalat igazgatójánál. Végső elkesere­désében kereste meg szer­kesztőségünket: ügye megjár­ta a legmagasabb fórumokat, de még mindig nem tudja senki, hogy mikor kerül véglegesen pont az ügye végére. * * * — Nézze, uram, ha maga ilyen kutyaszorítóban lenne, mint én, szintén futkosna fű- höz-fához... Az én történetem nyolc éve kezdődött, mégpedig azzal, hogy Farkas László tűzi­fa-kereskedő felhívott telefo­non: így Fejes úr, úgy Fejes úr, igaz-e, hogy eladják Kaposvá­ron a Szigetvári utca 37. szám alatti házukat. A lányom akkor még Szegeden tanult főisko­lán, s noha vettünk neki szem­ben egy házhelyet, az érdeklő­désre azt válaszoltam, hogy az apósomékkal közös ház nem eladó. Farkas azonban több­ször megnézte az épületet a tudtom nélkül, rendszeresen telefonált, sőt személyesen is eljött, s próbált rávenni, hogy neki adjam el a házat, mert ennél alkalmasabbat sehol sem talál tűzifa-kereskedés számára avárosban. Még azt is mondogatta, próbáljak meg egy házat építeni. Végül akkor álltam rá a ház eladására, amikor a lányom és a vőlegénye bejelentette, hogy Kaposváron maradnak. A há­rom család lakásgondját már csak úgy tudtuk megoldani, hogy eladtuk a Szigetvári utca 37. szám alatti házat egymillió­négyszázezer forintért Farkas Lászlónak, mégpedig úgy, hogy ő négyszer megnézte kívül-be- lül, sőt tanúk előtt kijelentette, hogy az épület hiányosságai őt nem érdeklik, mert neki a nagy udvar és kert kell. Uram, én ezt elhittem neki! Az köztudomású, hogy ez a ház az utca legalacsonyabb részén áll, s minden esőzéskor víz önti el a járdát, ez ellen asz­faltékeket emeltünk. Nem volt titok, hogy három repedés van a fürdőszobában, illetve a tűzfa­lon. Sőt, azt is megmutattuk, hogy a pincében csináltunk egy vízgyűjtőt is a talajvíz elvezeté­sére. Amikor észrevette, hogy a szobában megsüllyedt a par­ketta, arra is csak legyintett. Képzelheti, uram, mekkorát csalódtam, amikor Farkas László perre ment ellenünk. Az biztos, hogy saját kárán tanul az ember; ma már tudom, hogy nekem volt igazam, amikor bele akartam vetetni az adásvételi szerződésbe a hibák tételes fel­sorolását, az ügyvéd úr azon­ban elegendőnek tartotta a „megtekinett állapot” formulát. Ha így lett volna, egész biztos, hogy elejét veszem ennek a többéves procedúrának. Szín­igaz, hogy volt két olyan hiba, amelyről egyikünk sem tudott, én azonban rögtön kijelentet­tem, hogy a két közfalat a saját költségemen kijavíttatom. Far­kas László azonban ezzel nem elégedett meg, azt akarta, hogy állítsuk vissza az eredeti állapo­tot, s én adjam vissza azt a pénzt, amelyet ő kifizetett ne­kem. De kérem, hogyan tehet­tem volna, hiszen beépítettem a háromlakásos családi házba, sőt még OTP-kölcsönt is vettem föl a befejezéshez. Hogy én min mentem keresz­tül 1983 januárja óta, azt nem kívánom senkinek. Farkas a szobában feltárás címén mély gödröt ásott. Olyan mélyre ment, hogy a gödör tele lett ta­lajvízzel. Ez hat évig tátongott betemetetlenül, ő ugyanis csak a telephelyet vette birtokba, a két lakást nem, kivéve a kony­hát, amit üzlethelyiségnek használt. Ezenkívül lebontotta a gazdasági épületeket, s he­lyükre olyanokat építtetett, amelyek a tűzifa-kereskedés­hez kellettek. Én az igazság híve vagyok, nem hallgathatom el, hogy ez a telephely tette le­hetővé számára, hogy másik házat is tudjon venni. Pedig az elején még adósom is maradt; váltig mondogatta: „Fejes úr, ha odaadom ezt a százezer fo­rintot, akkor nem tudok tűzifát venni!” Bármit mutattak is ki a szakértők, őt nem érte tényle­ges kár; tanúm van rá, hogy kétmillóért árulta a házat. Nem akarom elmondani a részleteket, de annyit megemlí­tek: az igazságügyi szakértők sok álmatlan éjszakát szerez­tek nekem. Azt ugyanis senki sem vizsgálta, hogy helytál- lóak-e a megállapításaik a hibá­kat illetően. Amikor a megyei bíróság 1988 júliusában meg­hozta az ítéletét, én méltányos­nak tartottam, hogy javíttassam ki a két hibás közfalat. Igen ám, de Farkas László föllebbezett, s 1989-ben a Legfelsőbb Bíróság számomra megalapozatlan íté­letet hozott ebben a szavatos­sági perben, amikor 680 ezer forint kártérítésre kötelezett bennünket. Kérem, ez padlóra küldte a kilenctagú családomat. Nem tehettem mást, mint azt, hogy az ügy rendezésére föl­vettem félmillió forintot valaki­től. A kamatról, azt hiszem, leg­jobb, ha nem is beszélünk... Futkostam ide, futkostam oda, végül a Legfőbb Ügyész­ségen, a Legfőbb Bíróságon kapott tanácsot megfogadva nem tehettünk mást az apóso­mékkal, mint azt, hogy megtá­madtuk az adásvételi szerző­dés érvényességét. Az eredeti állapot helyreállítását kértük. Szerintem ugyanis egyetlen eladó sem kötne szerződést, ha tudná, hogy vissza kell fizetnie a vételár 48 százalékát. Megjegy­zem, hogy a per elhúzódása miatt van az már 70 százalék is. Mivel a városi bíróság elutasí­tott bennünket, nagyon vártuk a megyei bíróság szeptember 5- re kitűzött tárgyalását. Ezt azonban már nem tudják meg­tartani, mert Farkas László köz­ben meghalt. Most várhatok megint, hiszen az első — ahogy hallom — a hagyatéki per. Tud­ja, hogy mennyibe kerül ez nekem a fölvett félmillió forint kölcsön miatt?! Tizenkét és fél ezer forint havonta. S a kamat három év alatt fölemészti a tő­két, s akkor tulajdonképpen in­gyen adtam oda a házat. Ne­kem tehát ketyeg az óra mind­addig, amíg ezt a szerződést, amelyet én már nem tekintek érvényesnek, meg nem semmi­síti a bíróság. Sok volt ez a hercehurca, uram! Én azonban még mindig hiszek a magyar bíróság minél gyorsabb igazságos ítéltében. * * * * Ez bizony nem az Arany Já­nos versében megénekelt füle- mileper. Sokkal nagyobb a tét, egy család nyugalma, otthoná­nak adósság nélküli megőrzé­se. Fejes István még csak re­méli, hogy végre végleges ítéle­tet hoz a bíróság. Es minél gyorsabban. . * Lajos Géza TRABANT, WARTBURG ÁTALAKÍTÁSA Lehet két ütemmel több! Egy korábbi MTI-fotó, amelyet leközöltek a lapok és egy tévéműsor, alaposan felkeltet­te a Trabant- és Wartburg-tulajdo- nosok érdeklődé­sét. Legalábbis azokét, akik még a hagyományos, kétütemű változat­tal róják az utakat és áldoznának arra, hogy autóju­kat korszerűbb, ke­vesebbet fogyasz­tó, valamint a kör­nyezetet is kevés­bé károsító négy­ütemű motorral szereltessék fel. E műszaki fel­adat megoldására nem a Müforg Gm. az első vál­lalkozó, ám ahogyan tervezik a motorok átalakításának menet­rendjét, az épp olyan új és figye­lemre méltó, mint maga a mű­szaki megoldás. De adjuk át a szót a cég tulajdonosának és a motorátalakítás feltalálójának Kis-Benedek Gyulának. — Nem kevesebbre szeret­nénk vállalkozni, mint arra, hogy az ország jelenlegi gépjár­műparkjának a felét korszerűb­bé tegyük! Hiszen a motor a kocsi lelke és a kétütemű moto­rok négyüteművé alakításával maga a jármű válik nagyság­renddel korszerűbbé. Motorcsere fél nap alatt Kis-Benedek Gyula a feltalá­lók hevületével sorolja a mű­szaki megoldásokat. A gyártó­üzem és a kooperációs partne­rek már készülnek a várhatóan áprilisban megkezdődő soro­zatgyártásra. (Ma még tehát csak jelentkezni lehet a meg­rendelőknek — egy későbbi időpontra!) E felkészüléshez tartozik, hogy 500 Trabant-mo- toron — amelynek a felvásárlá­sa a tőkehiány miatt nem megy egyszerre — elvégzik a kellő műszaki átalakításokat, s aki majd négyütemű motort akar beszereltetni járművébe, annak egyszerű cserével és szerelés­sel teljesítik a kívánságát. Ez nem vesz igénybe 4—5 óránál többet, tehát az átalakítás akár helyben meg is várható! Utána keverék helyett 92-es oktán­számú benzint tankolhat majd a tulajdonos és hazafelé már ta­pasztalni fogja, hogy kocsija nemcsak kellemesebben mű­ködő, de a korábbi 7—9 liternyi helyett száz kilométerenként mindössze 6 litert, vagy annál is kevesebbet fogyasztó motorral üzemel. Az ilyen átalakítás vár­ható költsége ÁFA nélkül 40— 45 ezer forint — ezért az elvég­zett munkára kétszeres a ga­rancia: 20 ezer kilométerig és egy évig tart. Igényesebb megrendelők részére a szolgáltatás bővülhet: változó szívószelep-előnyitás- sal, motorfordulatszámtól füg­gő előgyújtással (teljesen elekt­ronikus vezérléssel), az üzem­anyagtank a kocsi hátsó ré­szébe helyezéssel, sőt: kerá­miával bélelt motorral is terve­zik az átalakítást, természete­sen nagyobb összegért. A nye­Kis-Benedek Gyula feltaláló a „négyüteműjével” MTI-fotó: Kerekes Tamás reség viszont megtéríti a ráfor­dítást az autó tulajdonosának: az, hogy negyedik sebesség­ben 40 km/óra sebességnél sem rángat a motor, hogy javul a hűtése, hogy a kipufogótorok­ban megoldott a füstgáz utáné- getése (500 fokos forró levegő­vel), hogy koccanáskor nem gyullad ki a kocsi, mint az elől lévő tankkal üzemelő Traban­tok esetében oly gyakran, s hogy a kerámiabélés jócskán meghosszabbítja a most már drága motor élettartamát — egyszóval a biztonsági, a ké­nyelmi és a környezetvédelmi szempontok egyaránt fontosak. A kétütemű Wartburgok eseté­ben a költségek 10—15 ezer forinttal magasabbak. Partnereket keresnek — Az érdeklődés várhatóan nagy lesz, hogyan tervezik a je­lentkezők kiszolgálását? Most mindenkit arra kell kér­nünk, hogy Budapesten, a Cservenka Miklós utcai köz­pontunkban, levélben jelentse be igényét. Mi a beérkezés sor­rendjében ütemezzük a várha­tóan áprilistól beinduló szerelé­si munkát. Tervezzük hat— nyolc területi központ létreho­zását, ahol számítógépes rendszerben szeretnénk gyűj­teni a megrendeléseket. így a munkát napra programozottan tudjuk majd vállalni—állítja Kis- Benedek Gyula. Most keresünk partnereket az országos szer­vizhálózat kialakításához, s jó néven vennénk, ha akár a Vo­lán-vállalatok, akár mások szer­vizei, de még tsz-szervizek, gépműhelyek is készek lenné­nek a velünk való együttműkö­désre, hiszen a motorátalakítá­sok előkészítő munkái nem igé­nyelnek különleges műhelyfel­szereltséget. És mert szó volt tőkehiányról, hozzátesszük: talán a pénzinté­zeteknek, s a biztosítóknak is érdemes lenne megfontolni az ügy szponzorálását, hiszen a magyar utak megtisztítása a kétütemű motoroktól alapvető környezetvédelmi célokat szol­gál, a járművek biztonságosab­bá tétele pedig mind a forgalom, mind pedig az utasok érdekét nézve közügy. Schöffer Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom