Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1990. január 3., csütörtök Boldogabb hétköznapokat szeretnénk Mögöttünk a karácsonyi ünnepek, boldog új évet is kívántunk egymásnak—előttünk sorakoznak 1991 hetei, hónapjai: összesen 365 nap (ebből a maival együtt már eltelik három); köztük bizony jóval több a hétköznap, mint az ünnep. Az pedig tudvalevő, hogy boltba hétköznap járunk, következésképp akkor apad amúgy is vékony pénztárcánk... Szóval, szeretnénk boldogabb és gondtalanabb hétköznapokat megélni, mint amilyenekben 1990 részesített bennünket. Tudjuk, hogy ez nem megy egykönnyen, sőt valószínű, hogy egyáltalán nem megy ebben az évben. Pedig igencsak ránk férne, nyugdíjasokra immáron egy derűsebb esztendő! Azok nevében írom ezt, akik megyeszerte várnak erre, s akik közül sokan rendszeresen jelentkeztek a Nyugdíjasok oldalán —mint például a pécsi Kiss József, a kaposvári Kerner Tibor és Tóth Ferenc. És az ugyancsak kaposvári Mizeckij Viktor, aki decemberi levelében egyebek közt ezt írta: .....az utcán és a b uszmegállókban hallani a panaszkodó öregeket, akiknek csak fél kiló kenyérre és negyed vagy fél kiló csontra jut két- három naponként, és vannak „csikk-stopposok” és kukákban turkálók...” Amikor ez az oldal a nyomdába kerül, még sok minden „cseppfolyós” az 1991. évi nyugdíjemelések ügyében; nem tudni, mit „szentesítenek” a különféle programok közül, s végül is mi valósul meg reményeinkből. Nap nap után tapasztaljuk, hogy nemcsak a szegények lesznek egyre szegényebbek és kerülnek mind reménytelenebb helyzetbe, hanem olyanok is duzzasztják ezt a réteget, akik tegnap még nem panaszkodtak, mert viszonylag elfogadható életkörülmények között teltek napjaik. Mára viszont oda jutottak, hogy örülnek minden kedvezményes élelmiszer-akciónak, nagy kegyesen adományozott, egyszeri nyugdíj-kiegészítésnek, alamizsnaként juttatott segélynek. Pedig, amíg koruk és egészségük engedte és dolgoztak, ők is, munkaadójuk is fizette becsületesen a bizony nem filléres, hanem igencsak súlyos levonásokban jelentkező nyugdíjjárulékot... Ezt írja levelében Mizeckij Viktor: „Tízéves voltam, amikora nagyapám azt mondta: ha valamikor majd dolgozol, és ha nem is leszel gazdag, soha ne sajnáld a támogatást attól, aki nálad szegényebb, mert szegény ember mindig lesz, és az a gazdagtól hiába vár segítséget, úgysem kap... Ha nekem nem 20 ezer, hanem „csak” 13 800 forint lenne a nyugdíjam (ez az összeg volt a legutóbbi, egyszeri nyugdíj-kiegészítés feltételének a felső határa — a szerk.), akkor én a 2400 forint kiegészítést felajánlanám annak—mert szégyellném elfogadni azt az ősz- szeget —, akinek alacsony a nyugdíja és szégyell kérni...” Sok levelet kapott 1990-ben a Nyugdíjasok oldala — köszönjük a hozzánk fordulóknak a bizalmat, s ezt várjuk olvasóinktól az idén is. Sok levelet kaptunk — híradást örömteli eseményekről, de fájdalmas feljajdulásokat is azoktól, akiknek a sorsa nem javult, inkább rosszabbra fordult a múlt évben. Főként nekik, de minden somogyi nyugdíjasnak kívánunk boldogabb hétköznapokat ebben az esztendőben. A szerk. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Baleseti rehabilitáció Minden baleseti sérülés nemcsak az áldozat és családja, hanem végső soron az egész társadalom problémája. Korunk egyik legfenyegetőbb „betegsége” a baleset, s a balesetek szaporodásával sajnos, ajövőben is számolni kell. Az állandó mennyiségi növekedés mellett a balesetek az utóbbi időben minőségileg is megváltoztak: eltolódtak a súlyos balesetek a politraumák irányába, s így a rokkantsági arány emelkedett. Ez felhívja a figyelmet a baleseti rehabilitáció egy fokozódó társadalmi jelentőségére! A balesetet szenvedetteknek a társadalomba való visszahelyezése sajátos alakító teendőket, különös irányítást és megGyógyszerek a házipatikában Amennyire helytelen a különféle, betegségekből megmaradt gyógyszerekből házipatikát otthon tartani, annyira elképzelhetetlen, hogy a mai ember háztartásában néhány alapvető szer ne legyen megtalálható, hiszen egy-egy fejfájás, fogfájás csillapítására, kisebb sérülés ellátására bármikor szükség lehet. Az idős embereknél gyakran patikát megtöltő gyógyszer- készlet gyűlik össze. Miért kell az otthon tárolt gyógyszereket időnként átnézni? Azért, mert a gyógyszerekben egy időn túl hatóérték-csökkenés áll be, ezért is vannak lejárati időhöz kötve. Ez a szavatossági idő feltételezi, hogy a gyógyszert helyesen tárolták. Kérdés: megfelel-e a házipatikánk e követelményeknek ? A levegő oxigénje ugyanis erősen reakcióképes elem. Az oxidációhoz többnyire nedvesség és fény is szükséges — mindezt a levegő páratartalma és a napfény biztosítja. Ez jól záródó csomagolással jelentősen csökkenthető. Káros a levegőben mindig jelen levő szén-dioxid és a szálló por is, mely ugyancsak megindíthat nem kívánatos kémiai reakciókat. A gyógyszerek egyik legnagyobb ellensége a nedvesség, így sem a gőzös konyha, sem a fürdőszoba nem alkalmas tárolóhely. A cukortartalmú gyógyszeres folyadékok gyakran megerjednek, a korábban kristálytiszta oldatok megtörnek. Az ilyen bomlott gyógyszert nem szabad felhasználni! Egyes gyógyszerek illékonysá- ga, más készítmények enzimtartalma is csökkentheti a hatóanyag-tartalmat. Az „elöregedés” szemmel is látható: észrevesszük, hogy megváltozott egy idő után a gyógyszer színe, a folyadékban pelyhes, lebegő vagy porszerű üledék keletkezett. Az otthoni gyógyszertárolásnál fontos ügyelni a következőkre: — kísérjük figyelemmel a dobozon levő lejárati időt; — az orvos által rendelt gyógyszert az utasításnak megfelelően szedjük, és a betegség lezajlása után a megmaradt mennyiséget semmisítsük meg; — öt évnél tovább semmiféle gyógyszert ne tároljunk, akkor sem, ha szemmel láthatóan nem változott el. A házipatikába javasoljuk fájdalomcsillapításra: Algopyrin, Barbamid vagy Demalgon (utóbbiak fogfájásra is), Anti- neuralgica (csak fejfájásra), Kalmopyrin (hűlésnél is). Hashajtók: Phenolphthalein vagy Tisasen A+B, hashajtó só. Hasmenés ellen: Carbo med. tbl. Fertőtlenítésre (csak külsőleg, sérülésnél is alkalmazható): Hyperoltbl., Neomagnoltbl. Köhögéscsillapításra: Radipon, A jótékony hatású víz alatti torna felelő védelmet igényel. E teendőknek a legszorosabb egységben kell lenniük. Ezt az egységet nevezzük rehabilitációnak. A balesetet szenvedetteknél első lépés a sérülések ellátása, a második szakasz afunkcioná- lis helyreállítás. Ezt követi az utókezelés, amelyben a fizikoterápián kívül, döntő szerepet kap a gyógytorna és a víz alatti torna, amelyek elsősorban a tudatos, akaratlagos mozgások kialakítását segítik elő. Rendkívüli jelentőségét tekintve első helyen áll a kézsérültek rehabilitációja. A kéz, a test felületének csak 2 százalékát teszi ki, mégis a leggyakrabban sérül. Nem kevésbé jelentős a láb amputációja sem, hiszen a helyváltoztatás „eszközéről” van szó. Részleges vagy teljes elvesztésük esetén egyre korszerűbb protézisekkel pótolják az alsó végtagot. Mielőtt a művégtag elkészül — már a műtét után pár nappal — elkezdődik a mozgáskezelés, a gyógytorna, majd a víz alatti tornafoglalkozás. A szubakvális torna rendkívül jótékony hatású, bármilyen mozgásfogyatékosság esetén. Időnként ellenőriztessük a készletet! Erigon szirup, hársfatea. Menstruációs fájdalmaknál, egyéb görcsnél: Meristin tbl., Troparin comb. tbl., Nospa tbl. Tengeri (légi, autóbusz-) beteg- • ség ellen: Daedalon kúp. Nyugtatónak: Hovaletten tbl. Kisebb sérülések ellátására: Dermafo- rin sebhintőpor, bórvazelin, kamillatea, jódtinktúra, Burofix tabl. (borogatás készítésére), steril vatta (kicsomagolva már nem steril!), steril géz (kibontva nem steril), steril pólya (kibontva nem steril), ragtapasz. Egyéb: családtagonként egy- egy hőmérő, Irix spray (kis égésekre). Ahol kisgyermek van: 1 doboz lázcsillapító kúp. Akinek már van — többnyire áttekinthetetlen — házi gyógyszerkészlete, legjobb, ha (forgalommentes időszakban) elviszi egy gyógyszertárba díjmentes felülvizsgálatra. K. K. A kiszolgáltatottságról A kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzése borzasztó élmény bárki részére. Az idős embert elsősorban a testi változásai (nehézkesebb mozgása, fogyatkozó testi ereje, betegségei) teszik kiszolgáltatottá. Vele könnyebben elbánik egy támadó; mások segítségére támaszkodik mindennapos ház körüli teendőiben; súlyosabb esetben ágyhoz kötötten a legalapvetőbb testi szükségletei kielégítésében is más személyek segítségére szorul. Ezek miatt eleve rossz szájízzel és félelmekkel él. Mindehhez járulhat lelki, er- kölcsi kiszolgáltatottság is. Például gyengült érzékszervei, hiányos tájékozottsága vagy hiszékenysége miatt könnyebben becsaphatják, az évek során elapadt bátorsága miatt kevésbé mer saját védelmére kelni az idegenekkel való vitában. Saját családtagjaival szemben pedig az tarthatja vissza jogos észrevételeitől, hogy fél szere- tetük és támogatásuk elvesztésétől. Bizonyos fokig mindig és minA PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL denhol kiszolgáltatott az idősebb korosztály társadalmilag is. Például nyugállományba helyezhetik akkor is, ha ereje teljében érzi még magát, ami — mindenhol a világon — óhatatlanul életmódváltást, anyagi és presztízsveszteséget jelent. Nyugdíjasként—ennek előnyei ellenére — el van zárva bizonyos lehetőségektől (elsősorban a szakmáját tekintve), és hasznavehetetlen embernek érezheti magát. Napjainkban az időskori kiszolgáltatottság amúgy is számtalan kínzó forrása egy újabbal gyarapodott. Ez az anyagi jellegű kiszolgáltatottság. Nemcsak méltatlanul megalázó érzés a nyugdíjas számára, hogy több évtizedes munkája után most „éhbérrel” szúrja ki a szemét a társadalom, hanem egyszerűen a legalapvetőbb létszükségletei kielégítése is kockán forog, hiszen lakásfenntartásra, fűtésre és megfelelő táplálkozásra egyszerűen nem futja abból a pénzből. Súlyosbítja a helyzetét, ha ezeken felül még — testi bajai miatt — a segítségért is fizetnie kell. A sok- gyermekes illetve a kétgyermekes családok, sőt mondhatjuk, a középkorú, dolgozó emberek is rosszul élnek, az időseknél azonban fokozza az anyagi gondokat, hogy életkoruk, gyengeségük, bajaik miatt nem vagy csak korlátozottan tudnak különmunkát vállalni. A társadalom fontos erkölcsi kötelessége lenne, hogy legalább az anyagi bizonytalanságot és veszélyérzést enyhítse. Annál is inkább, mivel a ma még aktív dolgozók tömegei is előrevetítik a maguk számára ezt a majdani kiszolgáltatottságot. Pszichológiai tény, hogy a szorongás nemcsak a közérzetet, hanem magát a munkateljesítményt, és a közösségi tevékenység hatásfokát is rontja. így végül mindenki veszít... Dr. Ignácz Piroska MI ÉS SZÜLÉINK Gyerekeink szinte naponta figyelmeztetnek kötelességeinkre, amelyek igen változatos tartalmúak. Ruházzuk, etetjük őket, gondoskodunk testilelki fejlődésükről, átadjuk nekik megszerzett kultúránkat, amelyeket mi is szüléinktől szereztünk, és amelyeket a szüléink is a szüleiktől szereztek. Erkölcsünk elsősorban aszerint minősül, hogy a kötelességeinket teljesítjük-e vagy sem. Kétségtelen, hogy egy szülő ápolása sok energiát — adott esetben sok pénzt — emészt fel, így aztán gyakran kicsúszik a hajdani gyerekek száján: — Gondoskodjon magáról, mindene megvan... Hogy egy ember hatvan-, hetven-, nyolcvanéves korában hogyan él, valóban saját magától is függ. Az idős korra fel kell készülni ugyanúgy, mint ahogy aktív korban is tudnom kell, mit teszek a mindennapjaimban azért, ami megélhetést és örömet szerez számomra. De ha egy anya vagy apa nem tudott felkészülni az öregségre, a megoldást nekünk, gyerekeknek kell megkeresnünk. Nem áldozatot hozunk, hanem úgy intézkedünk, hogy anyámnak is, apámnak is, nekem is megfelelő legyen az élet. Ha a szülőket magukhoz veszik a fiatalok, így egy lakásban két-három generáció is együtt él. Az elv valóban a lehető legjobb, de... A legfontosabb: szerepet, feladatot találni az idős embernek, aki városba került, eddigi életéből kiszakadt, megváltoztak a körülményei. Mindent újra meg kell tanulnia. Falun az emberek ismerik egymást, könnyen barátkoznak vagy legalábbis beszélgetnek, de a városban a beszélgetés sem megy, sőt hajlamosak kinevetni azt az embert, aki úton- útfélen szóba áll valakivel. Tehát szerepet — másképpen: elfoglaltságot — kell találni a nagymamának, a nagypapának, és nem „cselédszerepet”. Tehát anyánk, apánk, anyósunk, apósunk ne azért dolgozzon, hogy „megadja az eltartása árát” és ne is azt a munkát végezze, ami nekünk nem tetszik. Kétségtelen, léteznek olyan háztartási munkák, amelyek senkinek sem tetszenek: mosogatás, mosás, teregetés, vasalás stb. Ha az idős asz- szonynak folyton ezeket a munkákat kell elvégeznie, esetleg megalázottnak érzi majd magát. Szebb teendő minden nagyanyának és nagyapának, a legcsodálatosabb lehetne és mindenki számára a leghasznosabb is: az unokákkal való foglalkozás. S van még egy kérdés, amely igencsak kényes: a megélhetésé, az anyagiaké. Az érzelmi, anyagi bizonyta- . lanság elviselhetetlen — időskorban különösen az. Ha meg akarjuk könnyíteni anyánk, apánk helyzetét, akkor a legegyszerűbb egy havi fix összeg felajánlása, ami mindig ugyanúgy és ugyanakkor megérkezik. És hogy az érzelmekről se feledkezzünk meg, a rendszeres találkozásokban is meg lehet állapodni. Dr. Varjasi Edit
