Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

1991. január 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP TALÁLKOZÁS A FLEISCHMARKTON Látogatóban Monoszlóy Dezsőnél A Fleschmarkt stílusos há­zakkal épített kis utca Bécs bel­városában. Ablakaiból a Franz Jozef Ka/-ra látni, de nincs messze a dóm, és a Burg sem. Azaz, aki ott jár, megérez vala­mit a hajdani monarchia hangu­latából. Ezzel az érzéssel lep­tünk be Monoszlóy Dezső tágas lakásának ajtaján, s ültünk le dolgozószobájában beszélget­ni. Alig kezdtük el, csengett a telefon és a háziasszony „anó- val” (szlovákul: igen) szólt bele. — Egyik lányom Pozsonyban él — mondta magyarázólag a költő —, vele szlovákul beszél­getünk, hogy a lehallgatóknak ne tűnjön föl a magyar szó. Az újabb telefonra németül válaszolt a felesége, majd pár perc múltán magyarul hárított el egy vendéget azzal, hogy pilla­natnyilag épp elegen vagyunk. Mindez a hajdani idők többnyel­vűségének természetességét idézte. Hagyományok jegyében Monoszlóy Dezső sorsa — bár pályája századunk második felében teljesedett ki — leg­alább ennyire idézi a monarchi­kus időket. Budapesten szüle­tett, aztán Pozsonyba került és szlovák állampolgárként élte át az írósors minden keservét, 1968-ban Jugoszláviába me­nekült, majd Bécsbe telepedett át, és ott dolgozik immár húsz éve. Rá így igazán illik, hogy megtestesíti a közép-európai értelmiségi modellt, illetve az európai összetartozás-tudatot. Ennek az elemeit megtalálta mindegyik országban, ahol la­kott. Maga azt vallja, hogy az igazán távlatokban gondolkodó embernek képesnek kell lennie arra, hogy saját országát nem­zetek fölötti összefüggésben szemlélje. — Életem egyik szerencsés fordulata volt — mondta —, hogy nyugati emigrációm Ausztriához kötődött, oda, ahol ezek a hagyományok a legélén­kebben megmaradtak. Igaz, monarchikus nosztalgiával te­lítve, de attól függetlenül is. Monoszlóy Dezső első ver­seskönyve Budapesten jelent meg a negyvenes években, de írósorsának „optimista tragé­diája” Szlovákiához kötődik. Már első, Csak eayszer élünk című, ott megjelent verses­könyve is vihart kavart. Kedve­ző lektori véleményekkel indult útjára. Nem kisebb egyéniségei javasolták megjelenését, mint Emil Boleslav Lukac és an Smrek. Fábry Zoltán pedig úgy fogalmazott: „Ha ez a kötet nem jelenhet meg, akkor nem érdemes írni!” Amikor a könyv hosszú huzavona után a boltok­ba került, kigyulladtak a gyűlölet tüzei. A pozsonyi Új Szó cikkíró­ja (nyilván sugalmazásra) leg­szívesebben visszakergette volna a költőt a nováky bányá­ba, ahol korábban internáltként dolgozott. Mert a recenzensnek leginkább a bányászversek szúrtak szemet. Tanulságos idézni az akkori kritikát: „Mi pedig e versciklus alapján teljes felelősségtudattal leszögezhet­jük, hogy a költő ilyen életszem­lélettel, ilyen világnézettel akár egy emberöltőt is eltölthet a bányában, vagy bárhol másutt, a munkásemberek között, ak­kor sem ismerhetné meg teljé­ben az igazi életet, akkor sem ábrázolhatná hűen, el nem fer- dítetten". Az olvasó ítélete Ne meditáljunk azon, hogy megismerhető „teljében” az igazi élet, hiszen fogalmilag az utóbbit is nehéz körülhatárolni. Inkább rögzítsük a kötetről az olvasói ítéletet: a Csak egyszer élünk Monoszlóy-kötet gyorsan elfogyott! Második kiadás per­sze szóba sem jöhetett. Sőt, utóhangként újabb szúrások jöttek, hogy a könyv a szép kül­seje miatt kelt el. Aztán teltei hét év a kiadás után, s 1966-ban a szerző Fábry Zoltánnal együtt vehette át az akkor először kiosztott Madách-díjat. S innen már simább lett volna az út, hi­szen verseit Lukac, Smrek és mások szlovákra fordították, két prózakötete is megjelent szlovákul. A jugoszláviai ma­gyar irodalom is egyengette művei megjelenésének útját, a Tetovált angyalok című regé­nyét folytatásokban közölte a H/dfolyóirat. De jött az 1968-as trauma... és a menekülés. így a Tetovált angyalokbó\ tervezett szlovák film nem ké­szülhetett el. S azután már szó sem lehetett a Milliomos halála című regény cseh és szlovák kiadásáról. Kísérletezett Buda­pesten is a kiadásával. A ma­gyar kiadótól már Újvidékre ment a levél, hogy a mű csak akkor adható ki, ha a szerző lemond az utolsó száz oldalról. — Képzeljék — derült föl az arca —, jugoszláviai barátaim tanácsára, s a kiadó nagy meg­lepetésére ebbe is beleegyez­tem. így a csonka könyv meg is jelent. Hamarosan azonban ez is zúzdába került! Szavaiból kiderült, hogy az ügy ezzel még nem zárult le, mert a kifogásolt fejezet a cson­ka kiadással egy időben megje­lent az újvidéki folyóiratban, a Hídban. Menekülés Bécsbe A felhők ott is sűrűsödni kezd­tek, s újabb menekülés a Bécs következett. Ezekután érthető, a Monoszlóy Dezső élete fő művének a Menekülés S'zodomából című regényét tartja. Az indítóélmény az 1968- as útrakelés, arra építve mon­dott el általános tanulságokat emberről, erkölcsről, menekü­lésről. Major Nándor jugoszlá­viai kritikus jegyezte meg róla: „Monoszlóy valójában a mene­külés regényét írta meg, a törté­nelem minden menekülésének regényét, tegnapot és mát egy­befogva. " A történetben szim­bolikusan egybemosódik a múlt és jelen, nem azonosítható a tér. Az olvasóban épp ezért kelt­het személyes érzéseket és azzal együtt formál erkölcsi gondolkodást. Az író tisztában van azzal, hogy a menekülés és az azzal összefüggő otthonteremtés di­lemmája napjainkban mennyire felerősödött. — Derűsen és bizakodóan azt mondhatom — emelte föl ujját —, aki mindenütt otthon van, sok és tág otthont talált, deprimáltán pedig, aki minde­nütt otthon van, sehol sincs ott­hon. Az azonban mély meggyő­ződésem, ha az én életemen belül nem is, de az új generáció­nak már csak derűs, tágabb ott­hon lesz élettere. Nem feledkezett meg arról sem, hogy mindennek más akusztikája van, ha a Fleisch­markton hangzik el. Erre vi­szont azzal replikázott, hogy ő a nulláról indulva teremtette meg a maga bécsi egzisztenciáját. Az írótársaktól érkezett a kért segítség. Mert az osztrák Pen- nek előbb lett tagja, mielőtt ál­lampolgárságot kapott volna. A Menekülés Szodomából című regényért Theodor Körner-díjat adtak neki. Bécs tartománya aranyéremmel tüntette ki. A köztársasági elnöktől életmű­véért professzori címet kapott. Az osztrák és a német rádiók és televíziók mutatták be műveit, így a polgári nyugalom és jólét derűje lengi be a lakást a Fleischmarkton. Nincs akadálya már, hogy visszakapcsolódjék a hazai iro­dalmi életbe. Az első Budapes­ten megjelent kötete után csak­nem ötven évvel kiadták a má­sodikat, Caligula-bár címmel 1990-ben. Vele együtt remél­hetjük, hogy a történelem kere­ke visszazökkent a helyes nyomba. Laczkó András DIFFERENCIÁLÓDIK AZ EGYSÉGES TANÁRKÉPZÉS PÉCSEN Felsőfokon, fokozatosan Dr. Ormos Mária: „Az idei felvételi rendszerben a nyitásnak... még a nyomát sem leljük” A Dél-Dunántul fel­sőoktatási intézményei feladatuknak tekintik a tartalmi és szervezeti együttműködést. Erről és a felsőoktatást érintő időszerű kérdésekről beszélgettünk dr. Ormos Máriával, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem rektorával. — A régión belüli munkát egy bizonyos logika szerint kell fel­építenünk — mondta a rektor­asszony. — Egy, az oktatásban aktuálissá vált példával szeret­ném ezt nyilvánvalóvá tenni. Az egész országban nagy energiá­val folyik az óriásra duzzadt orosz szakos tanárok „meg­mentése”, átképzése. Belőlük kell jól képzett német, angol, francia szakos nyelvtanárokat képeznünk. Ezt minden intéz­mény önállóan próbálta megol­dani. Pedig ha jól belegondo­lunk, egy tanítóképző főiskola is képes ma már erre. Csoporto­sítjuk tehát az erőinket úgy, hogy a képzés különböző szint­jei összeépüljenek. De em­líthetnék példát a pedagógia területéről is. Nagyon keveset foglalkoztak a szakemberek a felnőttoktatás pedagógiai mód­szertani kérdéseivel. Pedig ez a téma érinti az összes felsőokta­tási intézményt. — Szó esett az átképzésről. A posztgraduális képzésben várható-e érdemi változás? Az ésszerű átképzés útjai NULLADIK TIPUSU ELSZÓLÁSOK Kutatásaim alapján állí­tom, hogy már több évszá­zaddal ezelőtt jártak csillag­közi lények hazánkban, és megcáfolhatatlan bizonyíté­kokat hagytak maguk után. Eddig — tévesen — né­pünknek tulajdonítottak min­den szólásmondásunkat, de ez sem igaz ugyanúgy, mint minden más, amit az eddigi társadalmukban meghami­sítottak. A Földre érkező űr­hajók pufóka utasai évszá­zadokkal ezelőtt előre látták napjaink történelmi esemé­nyeit, gondjait, a keserű végkifejletet. Bölcsességü­ket elszólások formájában hagyták nekünk örökül. Az egyik ufó állattenyésztő például megállapította, hogy a kölcsönkorpa nem hájasít- ja a disznót. Ezt úgy kellett volna a múlt rendszer és a jelenlegi kormány tagjainak ér­telmeznie, hogy nem sokat ér az olyan gazdálkodás, amely­nek kölcsön az alapja. Uraim! Némi nyugati befektetéssel ezt már régen meg kellett volna fej­teniük, különben még egyesek azt gondolják, hogy önök ügyet­len emberek. Egyébként ilyen nulladik típusú elszólást is talál­tam: Ügyes, mint a süket kutya, erre hívják, és arra szalad. Az­tán itt van ez a benzináremelés, amely olaj a tűzre. Az űrlények szerint tudvalévő: ki olajjal bá­nik, hamar piszkosodik. Az ér­dekegyeztető bizottság úgy küszködött ezzel a kérdéssel, mint bodajki gyerek a hetedik gombóccal. Az elszabadult árak láttán pedig a nép csak néz, mint a sült compó, és nem találja a helyét, mint Frankné a lagziban. Az ufók szerint a kor­mány azt hiszi, hogy a nép min­dent bevesz, mintapöcegödör. Inflációellenes politikát folyta­tunk áremeléssel és forintleér­tékeléssel? De hiszen ennek a következményeit űrbarátaink évszázadokkal ezelőtt meg­üzenték: a fizetés bagót sem er, eladósodott országunkért nem adnak egy lyukas garast sem. Ami a húsárakat illeti. Egy év múlva érvényes lesz egy elszó­lás minden húsboltunkra: csen­des, mint böjtben a mészár­szék. És mit mond a szomszéd- asszony, ha még jobban el­szabadul az infláció ?,, Haluskát főznék, ha túró volna, de liszt sincs." Azt is megfejtettem, mi­ből lesz bőségesen jövőre. Az űrlakók véleménye szerint, ha továbbra is ilyen lógó orral já­runk, az olyan savanyú lesz, hogy paszulyt lehet vele főzni. Évszázados az üzenet, de az egykori napszámos esete ránk is vonatkozik: lepényt ke­resett, lókukóra talált. Aztán sokaknak megfőzik majd a co­kikását, de nem laknak jól vele, ugyanis ez a csillagközi elszólás azt jelenti, hogy sok embert elbocsátanak a mun­kahelyéről. Némi átkódolás után azt is az ufóktól tudhatjuk meg, hogy ideje lenne már a kormánynak importból fedeznie a szalma- szálszükségletét, hogy aztán legyen mibe kapaszkodnia. Sajnos, a magyar embernek vásár után jön meg az esze. Ezért feltétlenül ki kell alakíta­ni a piacgazdaságot! A felelő­sök — ha késlekednek — a költségeket megfizetik majd az utolsó vásárkor... Salga Attila Fotó: Király J. Béla — Együtt kell járnia a kettő­nek! Nem adminisztratív zára­kat kell létesíteni, hanem cél­szerű nagyon kemény követel­ményeket felállítani és a teljesí­téseknél is kerülni kell a forma­lizmust. Tehát ne az legyen a lényeg egy diploma átváltásá­nál, hogy ki és hány órát ül a padban. Ha a követelményeket „ilyen-olyan” úton képes pél­dául egy év alatt elsajátítani, akkor erre adjuk meg a lehető­séget. — A fokozatosan csökkenő gyermeklétszám hatása a fel­nőttoktatásban is jelentkezik majd. Felkészültek-e a tartalmi és strukturális változásokra? Változások és változatok — Ebben a munkában milyen autonómiát élvez az egyetem ? Növekvő — Ez a képzési forma a diplo­mával rendelkezők szintentar- tását, átképzését, tudományos továbbképzését célozza meg. Egy rövidebb, eredményesebb, utat kellene teremteni a főisko­lai diplomával rendelkezők szá­mára ahhoz, hogy végzettségü­ket átválthassák egyetemi dip­lomára és eljussanak a doktorá- lás, a tudományos fokozat meg­szerzéséig. — Ez egy minőségi előrelé­pést jelent. A képzési idő csök­kentésével, vagy a tanulmányi munka mélyítésével kívánják elérni az eredményt? — A strukturális változtatá­sok már beindultak. A JPTE-n május óta foglalkozunk annak, az egész egyetemet érintő kér­désnek a kidolgozásával, hogy miképp, mennyi időre és milyen körből válasszunk vezetőt, tes­tületeket és különböző szemé­lyeket az egyes feladatok ellá­tására. De szerkezeti változta­tás az is, hogy az eddig egysé­ges tanárképző differenciáló­dik. Közmegegyezés született azzal kapcsolatban, hogy önál­ló bölcsészrészleg és önálló természettudományos kar jöj­jön létre. Továbbá arról is tár­gyalunk, hogy néhány olyan in­tézet, amely se ide, se oda nem tartozik, nagyobb önállóságot élvezzen. Például egy külön, a tanárképzést összefogó intézet létesítése már szerkezeti és tar­talmi változtatást egyaránt magába foglal. Önálló lábra áll­hatna például a testnevelés, az ének- és zeneművészet, fes­tészet, szobrászat oktatása. autonómia — Egy új kar létesítéséről továbbra is minisztériumi szin­ten döntenek. Van azonban egy sor olyan — főleg az oktatás tartalmi munkáját érintő reform- törekvés —, mely intézményi szinten is megvalósítható. A közgazdasági karon például már a vége felé jár az egész curriculum (tanmenet) átalakí­tását célzó munka. A jogászok­nál és a tanárképzésben még nem ilyen előrehaladott, de már ott is elkezdődött a változtatás. — Várható-e a felvételi rendszer módosítása ? — Nagyon remélem, hogy igen, de még nem ebben az évben. Minisztériumi szinten már kialakult az ez évi elképze­lés, ám abban a nyitásnak és a lazításnak nyomát sem leljük. Persze nem is valósítható meg egyik napról a másikra az új szisztéma, mert ahhoz a gimná­ziumoknak és a középiskolák­nak is igazodniuk kell előbb. Abban reménykedem, hogy nem egy abszolút nyitás, de a felvételi lehetőségek fokozatos tágítása be fog következni. — Elképzelhető, hogy az új rendszerben a tanulóknak ma­gasabb tandíjat kell majd fizet­niük? — Minden bizonnyal, és ezt nyilvánvalóan annak mértéké­ben növelik, ahogy a tanulmá­nyi színvonalban, teljesítmény­ben lejjebb mennek. Máskép­pen nem is képzelhető el, csak úgy, hogy aki a legjobban hajt, az mentesüljön az anyagi ter­hek alól. —Köszönöm a beszélgetést. Várnai Ágnes Ökumenikus istentiszteletek Nagyatádon A nagyatádi római katolikus, evangélikus és református egyház elöljárói egyetemes imahetet tartanak a város három templomában a keresztény reménységért, a világ békessé­géért, az igazságosságért, hazánk boldogulásáért. Az istentiszteletek mindegyikén részt vesz dr. Kisnemes János katolikus, Nagybocskay Vilmos evangélikus és Cseke László református lelkész. Az első istentiszteletet január 20-án tartják a református templomban délután öt órakor. Másnap a római katolikus templomba, majd egy nappal később az evan­gélikus templomba várják a híveket ugyancsk délután öt óra­kor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom