Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

1991. január 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Kábeltelevíziós rendszert szervezett a Móricz Zsigmond Művelődési Ház. Vezetékeit a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat hálózatsze­relői a kisfeszültségű elektromos vezetékkel közös oszlopokra szerel­ték fel (képünkön), innen vezetik be az előfizetők lakásába Fotó: Király J. Béla Tovább növekedett a munkanélküliség „Bemutatkozó” sajtótájékoz­tatóra hívta tegnap délelőtt Ka­posváron az újságírókat Ró­zsavölgyi István, a Somogy Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Hogy csak a Somo­gyi Hírlap képviseltette magát, azt magyarázhatnánk azzal is, hogy egyre-másra szűnnek meg a különböző lapok. De ta­lán közelebb járunk az igazság­hoz, ha azt mondjuk, sok újat nem lehet hallani. Somogybán is tovább növekedett a munka- nélküliek száma. 1989-ben 13 664 ügyfelet fogadtak, tavaly 47 600-at. No, nem ennyi mun­kanélkülit, hiszen volt aki há- romszor-négyszer is kopogta­tott. Jellemző képet láthattunk a megyei iroda bejáratánál. Tu­multus fogadta a látogatót. Ró­zsavölgyi István szerint szinte mindennapos ez a kép. Válto­zás majd csak akkor lesz, ha új irodához jutnak. Erre van némi remény. Rózsavölgyi István elmond­ta, most kaptak értesítést arról, hogy a Nagyatádi Konzervgyár 260 dolgozót elbocsát. A tabi Videoton gyáregységében 2— 300-an kerülhetnek utcára. Míg egy évvel korábban csupán hat­millió forint munkanélküli se­gélyt kellett kifizetniük, addig ta­valy 83 milliót folyósítottak a rászorulóknak. Hogy mi lesz az idei végszámla, arról senki sem tud. Már csak azért sem, mert a vállalatok többsége sem tudja, hogy mi lesz vele, mennyi em­bert kell elbocsátania. Az ugyan igaz, hogy a tíz főt meghaladó elbocsátásokat egy hónappal korábban be kell jelentenie a munkáltatónak, s háromszáz ember elbocsátása előtt három hónappal illendő szólni a mun­kaügyi központnak, de ez csak papíron igaz. Egyszóval sorba állók továbbra is lesznek a munkaügyeseknél. Köztünk olyanok is, akik jogtalan ha­szonhoz akarnak jutni különbö­ző manipulációkkal és olyanok is, akik újrakezdési kölcsönért jelentkeznek némi nyerész­kedés reményében. Nekik rossz a hír: a jövőben jobban a körmükre néznek. Mint ahogy utánanéznek majd annak is, hogy egy-egy cég mennyi új munkahelyet teremtett az e cél­ra felvett hitelekből. N. J. MIRE KÉRTÜK A NEMET SEGÍTSÉGET? Segélyből feltöltik az üres Tüzép-telepeket Drágábban autózunk éj félt öl * (Folytatás az 1. oldalról) Azt az Áfor vezérigazgatója hozta a sajtótájékoztató részt­vevőinek tudomására, hogy az üzemanyagárak „összhangba hozása” a termelői árakkal feb­ruár elején esedékes. Magyarul ez azt jelenti, hogy két hét múl­va újabb áremelés várható, ezért aztán aligha érdemes átállítani erre a rövid időre a benzinkutak számlálóit, sőt, az elavult, korszerűtlen szerkeze­tek aligha tudják majd követni a további ármozgásokat. Ezért aztán az Áfor azt tervezi, hogy mintegy 400 millió forintos költ­séggel elektronikus szerkeze­tekkel látja el a benzinkutakat, feltehetően az év végéig. A sajtótájékoztatón mind az OKGT, mind pedig az Áfor ve­zetője nyomatékosan hangoz­tatta, hogy a mostani, vagyis csütörtöki áremeléshez semmi közük. „A parlament az elmúlt év végén döntött a benzin és a gázolaj fogyasztási adójának megemeléséről..Ezért e termé­kek fogyasztói árának módosí­tásakor a kiszabott fogyasztási adót, az útalap-hozzájárulást és a gépjárművek kötelező fele­lősségbiztosítási díját tovább kell hárítanunk.” A termelői árak áthárítása viszont már az im­portköltségekhez igazodik, ami jelenleg — az Öböl-válságban — mindenképpen fogyasztói áremelkedéseket eredményez, de ha normalizálódik a helyzet, üzemanyagár-csökkenés is le­hetségessé válhat Magyaror­szágon. Nem volt véletlen, hogy jó néhány kérdés próbált egyértel­mű választ kérni Zsengellér Ist­ván vezérigazgatótól, tulajdon­képpen mekkora olaj- és ben­zinkészletekkel rendelkezik az ország. A bonyolult számításo­kon alapuló válaszokból csak igen nehezen lehetett kihámoz­ni, hogy az OKGT raktáraiban és a vezetékekben jelenleg 700 ezer tonna kőolajat tartalékol­nak, ez a tárolható felső határ közelében van, a benzinkészle­tek 300 ezer tonnára tehetők, de ebben az ipari benzin meny- nyisége is benne van. Földgáz­ból naponta 39 millió köbméter fogy el, a tárolókban 1 milliárd 120 millió köbméter a készlet. Gázolaj — és ezen adott eset­ben a tüzelőolaj is értendő — 32-33 napra elegendő. Persze a szállítások jelenleg is többé- kevésbé zavartalanok. Keletről a Barátság és az Adria vezeté­ken is érkezik a folyékony ener­gia. A magyar olajbányászok pedig szintén hozzájárulnak az ország ellátásához, a hazai olaj árát az importolaj szintjén álla­pítják meg. Hazánk szomszé­dainál igen jelentős finomítók működnek a határ közelében, ezekből könnyen behozhatok termékek, versenyt támasztva a hazai finomítóknak és keres­kedőknek. Befejezésül elhangzott egy kérdés: terveznek-e idehaza rendkívüli intézkedéseket az üzemanyag-ellátásban, ha ne­tán súlyosabbra fordul a világ- helyzet. — Ausztriából érkeztek olyan hírek, hogy adott esetben ott a benzinjegy bevezetését fonto­lóra veszik... — válaszolta. NEM JÁR MAR A PESTI JÁRAT Az akciót, amely taxisblokád néven vonult be napjaink törté­netébe, valószínűleg még so­káig emlegetni fogjuk. Seregnyi — megoldásra váró — gondra irányította rá a figyelmet és kül­földön is komoly érdeklődést keltett. Hatására, már a befeje­zését követő napon villámláto­gatást tett Budapesten a német gazdasági minisztérium kül­döttsége, felmérni kívánták a gyors segítség lehetőségeit. Tapasztalataik eredménye­ként, az elmúlt héten aláírtak egy megállapodást, melynek értelmében Németország 50 millió márka értékű segélyt és ugyancsak 50 millió márka érté­kű hitelt nyújt hazánknak — energiagazdálkodási nehézsé­geink enyhítésére, elsősorban szénvásárlásra. ellenértéket a kormány kizáró­lag energiagazdálkodási és kis­vállalkozás-élénkítési célra for­díthatja. Máris megalakult az a magyar—német vegyes bizott­ság, amely ellenőrzi a program végrehajtását. Ugyancsak ők felügyelik a hitelkeret felhasz­nálását is. Szabályozható lesz a távfűtés? Félmillió tonna szenet veszünk A segélyt akár már a jövő hé­ten felvehetjük, és—mint azt az Ipari és Külkereskedelmi Mi­nisztérium illetékesei elmond­ták — meg is tesszük, mert sür­gős szükségünk van rá még ebben a negyedévben. A szén­segélyt a kormány nem a hazai széntermelés visszaszorításá­ra, az elégedetlenkedő bányá­szok sakkban tartására kívánja felhasználni, és nem is a straté­giai tartalékok feltöltésére for­dítják, hanem teljes egészében a lakosság kapja meg. Kelet- Magyarországon ugyanis máris üresek a Tüzép-telepek, oda futnak majd be elsőként a ja­nuár végétől meginduló szállít­mányok. Az összegből legalább félmillió tonnányi szén vásárlá­sára telik. A segélyszerződés lehetővé teszi, hogy az igé­nyünk egy részét Csehszlová­kiából vagy Lengyelországból fedezzük. Ott a szén olcsóbb, többet kapunk a pénzünkért, ráadásul ily módon egyetlen segélyprogrammal három or­szág gazdaságát sikerül meg­támogatni. Az itthon eladott szén forint­Az emlékezetes „olajárrob­banás” után a nyugati országok egyik legelső intézkedése az volt, hogy megszigorították az épületszigetelési előírásokat. Ezen a téren hazánkban is ren­geteg a tennivaló. Az ország­ban jelenleg 635 ezer távfűté­ses lakás van, jelentős részük­ben a lakók legfeljebb az ablak kinyitásával „szabályozhatják” a fűtést. A radiátorszelepekhez már kockázatos hozzányúlni. A hitelből, melyért kizárólag német berendezések vásárol­hatók, fele részben korszerű radiátorszelepeket, fele rész­ben pedig ezek gyártásához szükséges gépeket fogunk beszerezni. Mód nyílik majd a fűtési hőmérséklet tetszés sze­rinti beállítására, a melegvíz­felhasználás mérésére, a taka­rékoskodásra. A lakásonként kb. 20 ezer forint értékű felsze­relést a lakók nem ingyen kap­ják, árát — tervek szerint — öt év alatt kell majd törleszteniük. A munkálatok elvégzésével kis­iparosokat bíznak meg, a vállal­kozásélénkítő program része­ként. A német energiasegély és hi­tel révén lehetőség kínálkozik az ország energiaellátási biz­tonságának növelésére. Csat­lakozhatunk a Pentagonále-or- szágok közös gázvezeték-épí­tési tervéhez. Algíri földgáz jut­na el Olaszországon át Prágáig és ebből évi 4 milliárd köbmétert várásolhatnánk. A terv jelentő­sége abban áll, hogy 1995 után szükség esetén felváltaná a Szovjetunióból érkező szállít­mányokat R. A. Ismét megszűnt Kaposvár és Budapest között a légiköz­lekedés. Szemző Ernő, a ka- posújlaki repülőtér főpilótája el­mondta: az Avia expresszhez fűzött remények sem váltak be. A polgári repülést még a Repü­lőgépes Szolgálat indította újra, majd tőle vette át az Avia ex­pressz, amelyet a Malév, a Repülőgépes Szolgálat és az Országos Mentőszolgálat ho­zott létre. A légiexpressz mind­össze kétszer repült a somogyi megyeszékhely és a főváros között. Utas alig volt. Nemcsak a drága légi árak miatt;—hiány­zott a reklám és a hozzáférhető menetrend is. Hogy miért kellett kapkodva indítani az első jára­tokat, arra senki sem tud választ adni, és arra sem, hogy miért nem néztek utána az illetéke­sek annak, hogy alkalmas-e a kaposújlaki repülőtér a polgári repülésre. Hamar kiderülhetett volna, hogy—bár a felszállópá­lyákkal nincsen gond — a köte­lezően előírt feltételekkel már baj van. Hiányzott például a tűz­oltóautó és a mentőkocsi, s más biztonsági feltételek is. A hivatalos minősítés szerint a kaposújlaki repülőtér állandó jelleggel üzemelő mezőgazda- sági repülőtér, nem több, s nem kevesebb. Ezek után jó lenne tudni, hogy miként indulhatott meg itt a személyszállítás. Nincs aki választ adna rá: vagy mert maga is a kapkodás része­se volt, vagy mert nem akart részese lenni a kapkodásnak, amiért „mellesleg” nem kevés korholást kapott. Drága ügy lett a repülés, de azért bizakodjunk: előbb-utóbb lesznek vállalko­zók a légitaxira. Ahhoz még menetrend sem kell. Csak egy telefon, amivel helikoptert, re­pülőt rendelhetünk, és különö­sebb engedélyezések nélkül repülhetünk. N. J. Megtartva a régit új kapcsolatra készek BARÁTSÁGOT KERES KAPOSVÁR Új barátságokat köt, de nem rúgja fel a régieket sem, erről döntött Kaposvár köz­gyűlése a múlt héten. Természetes igény, hogy a város önkormányzata bővítse kap­csolatait, s legyen testvérvárosa Ausztriá­ban, Hollandiában is. (Franciaországban már van jelölt!) Csíkszereda példa arra, hogy a szomszédos országokban élő ma­gyarok fontosnak tartják a kapcsolatokat. A közgyűlésen határoztak, hogy Kaposvár keressen testvérvárost Kárpátalja, és a Felvidék magyarok lakta települései között is. Az alaphangot az oktatási, a~ tudomá­nyos és a kulturális bizottság vezetője adta meg, amikor kifejtette nem szabad az abla­kokat bezárni Kelet felé, mi, ,zben kinyitjuk Nyugatra. Ezt igényli a mongóliai Darhan város is, amely fennállásának idei 30. év­fordulójára küldöttséget vár Kaposvárról. Tver (a korábbi Kalinyin, a közelmúltban vette vissza 1931 novemberéig használt patinás nevét!) szeretné továbbra is fenn­tartani az eddigi kapcsolatokat. Az egyik képviselő szerint ezekből a kapcsolatokból most elsősorban a mongol és az orosz test­vérvárosoknak lenne hasznuk. Kaposvár megadhatná ezt a segítséget. A polgár­mestervéleménye, mi is adjunk másoknak, ne csak azt várjuk, hogy nekünk adjanak. Ezért is vizsgálja az önkormányzat azt, hogy van-e a lehetőség a további együtt­működésre Tverrel (Kalinyinnal). Darhan esetében pedig azt, hogy elbírja-e az uta­zás költségét a mai árak mellett. Ma ugyanis már elképzelhetetlenek a testvérvárosi kapcsolatok kereskedelmi, gazdasági együttműködés nélkül. Sajnos, eddig ez volt a leggyengébb pontja a nem­zetközi kapcsolatoknak. Az európai testvér- városokkal gyarapodó kontaktus pedig arra is lehetőséget teremthet, hogy a külföldi tőke beáramoljon a városba. Ezeket az elképzeléseket csak úgy lehet megvalósítani, ha mindig olyanok utaznak Kaposvár nevében a testvérvárosokba, akik tudnak valamit tenni a somogyi me­gyeszékhelyért. Ezután nem zárják ki a nyil­vánosságot, amikor eldöntik, hogy kik le­gyenek egy-egy küldöttség tagjai. Alapo­sabb lesz a fölkészülés is. A franciaországi Saint-Sebastien sur Loire-ral Glinde révén alakítanak ki kontaktust. Előzetesen alapos kulturális ajánlat készül, hogy minden érté­künket fel tudják mutatni. Az emberek is jobban odafigyelnek majd a testvérvárosi kapcsolatokra, ha azt látják, hogy ennek megvan az értelme, sőt a haszna is. Lajos Géza Az optimisták, akik a fonyódi szabadstrandon januárban is kinthagy­ják a lépcsölejárót Fotó: Király J. Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom