Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
1991. január 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 A részvényeseket nem a mosoly, hanem az eredmény érdekli Vádhullám a cukorgyárban Kováts Imre igazgató: nem hadakozom és nem kívánok senkin revansot venni” Próbára kész a boglár lel lei szennyvíztisztító Tisztább lesz a Balaton Fotó: (Jakab) Több országos lap is foglalkozott azzal a bizalmatlansági indítvánnyal, amelyet a Kaposvári Cukorgyár 16, részben vezető beosztású dolgozója nyújtott be Kováts Imre, a Kaposcu- kor Rt. elnök-igazgatója ellen. Az újságok „cukorgyári terrort” is emlegettek. Ház László műszaki igazgatóhelyettes, az indítvány kezdeményezője nyilatkozott, akinek időközben az igazgató fölmondott. A másik vélemény- nyilvánító Károlyi Menyhért elektrikus, az indítvány egyik aláírója, a gyári munkaügyi döntőbizottság elnöke. Az általa vezetett bizottság egyébként december 28-i ülésén Ház László keresetét tárgyalva úgy ítélte meg, hogy okozati összefüggés van Ház „közérdekű bejelentése” és elbocsátása között. Kováts Imre igazgató tehát jogtalanul járt el. Az indítvány Kováts Imre azonnali leváltását szorgalmazza, s ezt szakmai és emberi alkalmatlansággal indokolja; szemére vetik „múltját”, de kénytelenek elismerni, hogy 1985 óta „folyamatosan nőttek a gyár eredményei, gyarapodtak termőterületei”. Ház „zseniális diktátornak" minősíti volt főnökét. Mindkét nyilatkozó következetesen állítja, hogy Kováts Imre hibás vezetői módszerei miatt elveszítette a dolgozók „nagy részének” bizalmát. A konkrét vádakra az igazgató mindeddig nem felelt. Nem akartam meddő vitát — Miért hallgatott? — kérdeztem tőle. — Egyrészt azért, mert a lapokban megjelent nyilatkozatok a tőlem alapvetően független jogi-gazdasági feltétel- rendszert vádolják, másrészt tudtam, hogy a cikkírók a So- mogyország című hetilap volt munkatársai, illetve annak köréhez közel álló személyek... A Kaposvári Cukorgyár egymillió forinttal egyik törzsbetétese volt az azóta már megszűnt Somogyország Kft.-nek s a lap kiadójának. A megyei hetilap körül tornyosuló korábbi gondok miatt Kováts Imre kezdeményezte annak a közgyűlésnek az összehívását, ahol végül is a lap akkori főszerkesztőjét leváltották, s amely meggyorsította a veszteséges vállalkozás fölszámolását. — A héten megjelent cikkek szerzői olyan ellenem tett lépéseket is magától értetődőnek láttak, amelyekről az átlagolvasó is tudja: nem egy dolgozó, hanem egy közgyűlés joga. Szóval, nem akartam belemenni vég nélküli meddő vitába, mert-ez mindenképpen a munka rovására ment volna. — A múltra vonatkozó legkeményebb vád az, hogy 1985- ben törvénytelenül, azaz az előírt kétharmados szavazat- többség nélkül lett a gyár igazgatója. — 1985-ben én pályázó voltam, annyi volt a szerepem, hogy tudomásul vettem a döntést. A vita akkor és később is azon volt, hogy a leadott vagy az érvényes szavazatok alapján kell-e eldönteni a kétharmados többséget. A választásnál jelen levő miniszteri biztos — a MÉM személyzeti főosztályvezetője, vezető jogász és a bizottság többi tagja is—az érvényes szavazatok alapján mondták ki a döntést. Bizalom és szimpátia —A bizalmatlansági indítvány fogalmazói diktatórikus, emberileg alkalmatlan vezetőnek tartják... — Sokak szerint a demokratikus döntés az, amikor a többség érdeke érvényesül, diktatórikus, amikor nem. Véleményem szerint egy döntés helyességét nem ez minősíti. Szakszervezeti bizottságunk elnöke e rám vonatkozó, diktatórikusnak minősítő vádra azt válaszolta, hogy ha ez keménykezű következetességet jelent, elfogadja akkor is, ha nem ért egyet minden döntésemmel. Ezekért ugyanis nekem kell vállalnom a felelősséget. — Mindez nyilván igaz, mégis, hogy látja önmaga vezetői stílusát? — Olykor nyers vagyok, a közvetlen munkatársaimmal pedig időnként még igazságtalan is. Bizonyára vannak a gyárban olyan munkások, akiknek nem vagyok szimpatikus. Ők is tudják azonban, hogy irányításom alatt biztonságosabbá vált a gyár jövője és az ő kenyerük is. Szóval a bizalom és a szimpátia két különböző dolog. Tény, hogy a gyár részvényeseit az eredmények érdeklik és nem az, hogy mennyit mosolygok. Végül is magamat keménykezű, a konfliktusokat vállaló, ám kiszámítható vezetőnek tartom, aki sohasem kényszerült arra, hogy vargabetűket csináljon. Bírálatért elbocsátás? — A helyi munkaügyi döntő- bizottság szerint összefüggés van Ház László bírálata és elbocsátása között. — Ház László 1985 óta számos alkalommal igyekezett leváltani. 1987-ben például a pártbizottságon, 1988-ban a minisztériumon keresztül, 1989-ben a vállalati tanács ülését megelőzően. Mégis állítom, hogy Ház Lászlónak nem ezek miatt, nem a lépései miatt mondtam fel, hanem műszaki igazgatóhelyettesként tett vezetői intézkedései, illetve részletesen indokolt szakmai természetű okok alapján és az igazgatóság tagjainak egyetértésével. A két dolog csak annyiban függ össze, hogy amikor megtudta, hogy megírtam a leváltó határozatot, akkor elküldte az engem vádoló leveleket, illetve aláírásokat. Közöltem vele, hogy az igazgatóság hétfőn reggel közli majd vele a leváltás tényét. Ház addigra beteget jelentett, így a fölmondás nem vált hatályossá. Ezt a nem hatályos fölmondást fellebbezte meg és a munkaügyi döntőbizottság meg is tárgyalta azon az alapon, hogy „ha a felmondás egyszer majd hatályba lép, ne kelljen újra megtárgyalni...” Ez törvénytelen. Elfogultságot is bejelentettünk a bizottság két, a bizalmatlansági indítványt is aláíró tagja ellen. Egyébként nem a bírálat, hanem annak módja az elfogadhatatlan. Megméretés... — A bizalmatlansági indítványszerzői szerint ön nem vállalta (vállalja) a megméretést. Ehelyett fél évvel a mandátumának lejárta előtt arra kérte a vállalati tanácsot, hogy erősítse meg beosztásában. — A törvény azt írja elő, hogy lejárt mandátumú igazgatók esetében a vt dönt a megerősítésről. Én tehát nem a megerősítésemet, hanem e törvényességi procedúra előrehozatalát kértem azért, mert azt szerettem volna, hogy a vállalat sorsát — az rt. alakulását, az új feljesz- tési struktúrát, tehát az új fejlődési szakaszt — olyan igazgató irányítsa, akit a vállalati tanács jónak tart. A vállalati tanács elfogadta ezt a kérésemet. Nem lettem volna ugyan köteles erre, mégis benyújtottam egy, a jövőre vonatkozó programot, amelyet a vt megtárgyalt. Ennek során igen kritikusan és önkritikusan számoltam be az előző időszakról. Azzal fejeztem be, hogy ha a vt jobb igazgatót talál, döntsön amellett. — Szóval nem hárította el a pályázat kiírását? — Pályázatot akkor kellett volna kiírni, ha a vállalati tanács nem erősít meg. Én azonban enélkül eleget tettem a pályázati követelménynek, azaz benyújtottam pályázatomat. Kemény vádak — Ugyancsak kemény vád ön ellen, hogy az 1990. július 31-i rt. alapító vt-ülés jegyzőkönyvét 68 helyen meghamisította, azaz belejavított. — Valóban belejavítottam, ám még annak hitelesítése előtt és nem véletlenül. Ezen a négyórás vt-ülésen én is kifejtettem a véleményemet, és ebben igen kemény jelzőket is használtam. Ház Lászlónak például azt mondtam, hogy jellemtelen. A vállalati jogtanácsos megcsinálta a jegyzőkönyvet és odaadta, hogy nézzem meg, benne vannak-e vagy sem az általam elmondottak. Ekkor láttam, hogy —- mivel számára szokatlan volt ez a hangvétel — néhány ilyen kifejezést kihagyott a jegyzőkönyvből. Ezeket pótoltam. Az elkészült jegyzőkönyvet ezt követően hitelesítette a vt elnöke és két tagja. A hitelesítés után abban változtatás nem történt. — Ház László és társai levélben kérték dr. Balsai István igazságügyminisztert, hogy vizsgáltassa ki a gyárban történt törvénytelenségeket. Mi történt ennek nyomán ? — Ház Lászlóék nemcsak az igazságügyminiszternek írtak, hanem kétszer a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek, az állami vagyonügynökség vezetőjének, a részvényeseknek és másoknak is. Van információm arról, hogy a bejelentés alapján az igazságügyminiszter az átalakulási dokumentumokat vizsgálja meg. Emellett — a BM leirata alapján — a megyei rendőrkapitányság is vizsgálja a bejelentők szerint általam elkövetett lopásokat, csalásokat és sikkasztásokat. „Az 1532.” — Ezek után — vagy ezek alapján — hogy látja a jövőt? — Nem félek a vizsgálatoktól, mert tudom, hogy törvénysértést nem követtem el, és úgy érzem, bírom a dolgozók és a vezetők nagy többségének bizalmát. Tudom, hogy ez nem feltétlenül vezetői stílusom helyeslését jelenti. Szót érdemel, hogy a bizalmatlansági indítványt nem 16 vezető állású dolgozó írta alá. Közülük heten számítanak vezető állásúnak. (A 16-ból 14-en Ház László beosztottai voltak.) Többségük az rt. igazgatóságának két osztrák tagja előtt elmondta, hogy szolidaritásból, megtévesztő rábeszélésre, sőt fenyegetésre írta alá az indítványt. Olyan emberek is, akikkel az elmúlt hat évben semmilyen konfliktusom nem volt. Olyanok is voltak, akik aláírásuk törlését kérték és nem járultak hozzá e dokumentum sajtóbeli közléséhez. Végül is az alkalmatlanság kimondásán túl Ház Lászlóék részéről nem hangzott el azt alá is támasztó konkrét szakmai vagy jogi érv. Én vagyok mondjuk az 1532. igazgató, akit mostanában sárdobálással és vádaskodással megpróbálnak kicsinálni. Jobban bánt, ha ebből a sárból a Kaposvári Cukorgyár nevére is fröccsen... — Ha úgy érzi, hogy a dolgozók ön mögött állnak, nyilván akár most is vállalná a megméretést... — Persze. Csakhogy ez egy hipotézis. Hiszen ha egyszer részvénytársaság van, akkor nem népszavazás kérdése az igazgatói poszt, hiszen ez a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Nincs csatabárd — Mégis ez élét vehetné az ügynek... — Nekem nem az a fontos, hogy a Népszabadság vagy a Kurír mit ír rólam, hanem az, hogy mit tartanak rólam itt a gyárban. Az pedig csak áldemokrácia lenne, ha e vádak miatt „megszavaztatnám” az embereket. 1990. július 31-én 19-0 arányban döntöttek mellette a dolgozók képviselői. Ez komoly megméretés volt. Ha holnapután valaki ismét bevádol, s azután újra annyiszor kérjek szavazást? — Mikor kerül végre földbe a csatabárd? — Nincs ilyen csatabárd. Engem a gyár, a termelés és a fejlesztések érdekelnek. Szóval én nem hadakozom, és nem is kívánok senkin revansot venni. — Köszönöm a véleményét. Bíró Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) Az utolsó lépcsőben — jövő nyárig — elkészül még egy négyezer köbméteres tisztító, s ezzel Szárszótól Fonyód-Béla- telepig „lefedik” a partot. Az ezt követő egy év pedig elég lesz annak a csatornahálózatnak a kiépítésére, amely alkalmas lesz arra, hogy az idei 14 ezer köbméter tisztított víz helyett az összes mennyiséget elszállítsák a Koppány vízgyűjtőbe. Az elkészült új szennyvíztisztító teljes kapacitását egyelőre nem használják ki, bár a cél ez lenne. Ennek az az oka, hogy sok helyütt csak ezután alakulnak meg a társulatok, így a csatornázás is csak ezt követően kezdődhet meg. Hogy miként (Folytatás az 1. oldalról) Egy vállalkozás kifutási ideje tíz év, öt év amíg a költségek megtérülnek, újabb öt év mire hasznot is hoz. A világbanki hitelek már hosszabb lejáratúak, 3 év türelmi idő után 9 év a visszatörlesztési idő. — Mit tanácsolnak azoknak akik most szeretnének vállalkozásba kezdeni? — Német példát említettek: Ott csak az kezdhet vállalkozásba akinek szakmája, szakmai gyakorlata van, elvégezte azt az egyéves tanfolyamot is ahol megtanulta, hogyan kell egy rentábilisan működő vállalkozást vezetni. Nem elég a szakmai tudás, legalább olyan fontos szempont az üzleti rátermettség. A német kormány 3,8 millió márka támogatást ajánlott fel a magyar vállalkozók oktatási céljaira. Novemberben már be is indultak ezek a tanfolyamok. Megyénkből két siófoki és egy kaposvári kisiparos utazott Bajorországba. Ennek szellemében a megyeszékhelyen kezdő vállalkozóknak szervezünk ' majd egzisztencia teremtő tanfolyamokat. — A vállalkozók közül a nehezedő körülmények miatt hányán mennek tönkre? — Az Országos Ipartestületnek 110 ezer tagja van, az évi fluktuáció 30—40 százalékos. A számok önmagukért beszélnek. Nagy a lemorzsolódás, melynek oka első sorban a szakmai ismeretek, — fogadják majd ennek a lehetőségnek a hírét az érintettek? Ez attól is függ, hogy mennyire talajvizes területen van a ház, a nyaraló, illetve kinek mennyi pénze van. (Jelenlegi árakon körülbelül 120 ezer forintba kerül egy bekötés. Ez persze csökken a különböző támoga- tás’okkal.) A Balaton-parti településeken a csatornázás előrehaladása a helyi önkormányzatokon is múlik. Az már szinte mesébe illően szép lenne, ha 1992-től a déli partról nem kerülne szennyvíz a Balatonba. az üzleti érzék hiánya és a piac beszűkülése. Emellett a vállalkozókat sújtják azzal is, hogy a gáz, a villany, a bérlemény költsége azonos a vállalatokra kirótt díjakkal. Ehhez jön még az 53 százalékos SZTK-járulék, amivel az ember kétszer adózik, hiszen a befizetett adó után is kell SZTK-járulékot fizetni. Szóba került az is, hogy a helyi ön- kormányzatok készülnek bevezetni az iparűzési adót, valamint a telek és építményadót. Ezzel újabb nehézséget támasztanak, hiszen egy aranyművesnek is lehet annyi a bevétele mint egy autószerelőnek, de az.egyiknek egy párméteres műhely is elég, míg a másik plusz adót fizet a területe, a termelőeszköze után. Ezt igazságtalannak látom. — Milyen feltételek mellett képzelik el a vállalkozások jövőjét? — Ha a kormány elfogadható adó, — SZTK, — és vámrendszert vezetne be, kedvet és teret adna a vállalkozásoknak. Ezzel munkahelyteremtő szerepet is vállalna egyben. Pillanatnyilag a kisiparos is úgy reagál a nehézségekre, mint a vállalatok, akit tud leépít, hogy a költségeit csökkentse. Sok múlik azon is, hogy a helyi önkormányzatok hogyan ítélik meg a helyi szolgáltató és termelő vállalkozásokat. Támogatni vagy büntetni kívánják-e őket a további adók bevezetésével. Hunyadkürti Ilona N.Zs. Ipartestületek a vállalkozásokért Feltétel: Szakmai tudás és rátermettség — Egzisztencia teremtő tanfolyamok kezdőknek
