Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. január 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 A részvényeseket nem a mosoly, hanem az eredmény érdekli Vádhullám a cukorgyárban Kováts Imre igazgató: nem hadakozom és nem kívánok senkin revansot venni” Próbára kész a boglár lel lei szennyvíztisztító Tisztább lesz a Balaton Fotó: (Jakab) Több országos lap is foglal­kozott azzal a bizalmatlansági indítvánnyal, amelyet a Kapos­vári Cukorgyár 16, részben ve­zető beosztású dolgozója nyúj­tott be Kováts Imre, a Kaposcu- kor Rt. elnök-igazgatója ellen. Az újságok „cukorgyári terrort” is emlegettek. Ház László műszaki igazga­tóhelyettes, az indítvány kezde­ményezője nyilatkozott, akinek időközben az igazgató fölmon­dott. A másik vélemény- nyilvánító Károlyi Menyhért elektrikus, az indítvány egyik aláírója, a gyári munkaügyi döntőbizottság elnöke. Az álta­la vezetett bizottság egyébként december 28-i ülésén Ház László keresetét tárgyalva úgy ítélte meg, hogy okozati össze­függés van Ház „közérdekű bejelentése” és elbocsátása között. Kováts Imre igazgató tehát jogtalanul járt el. Az indítvány Kováts Imre azonnali leváltását szorgal­mazza, s ezt szakmai és emberi alkalmatlansággal indokolja; szemére vetik „múltját”, de kénytelenek elismerni, hogy 1985 óta „folyamatosan nőttek a gyár eredményei, gyarapod­tak termőterületei”. Ház „zse­niális diktátornak" minősíti volt főnökét. Mindkét nyilatkozó kö­vetkezetesen állítja, hogy Ko­váts Imre hibás vezetői mód­szerei miatt elveszítette a dol­gozók „nagy részének” bizal­mát. A konkrét vádakra az igazga­tó mindeddig nem felelt. Nem akartam meddő vitát — Miért hallgatott? — kér­deztem tőle. — Egyrészt azért, mert a la­pokban megjelent nyilatkoza­tok a tőlem alapvetően függet­len jogi-gazdasági feltétel- rendszert vádolják, másrészt tudtam, hogy a cikkírók a So- mogyország című hetilap volt munkatársai, illetve annak kö­réhez közel álló személyek... A Kaposvári Cukorgyár egy­millió forinttal egyik törzsbetéte­se volt az azóta már megszűnt Somogyország Kft.-nek s a lap kiadójának. A megyei hetilap körül tornyosuló korábbi gon­dok miatt Kováts Imre kezde­ményezte annak a közgyűlés­nek az összehívását, ahol végül is a lap akkori főszerkesztőjét leváltották, s amely meggyorsí­totta a veszteséges vállalkozás fölszámolását. — A héten megjelent cikkek szerzői olyan ellenem tett lépé­seket is magától értetődőnek láttak, amelyekről az átlagolva­só is tudja: nem egy dolgozó, hanem egy közgyűlés joga. Szóval, nem akartam belemen­ni vég nélküli meddő vitába, mert-ez mindenképpen a mun­ka rovására ment volna. — A múltra vonatkozó legke­ményebb vád az, hogy 1985- ben törvénytelenül, azaz az előírt kétharmados szavazat- többség nélkül lett a gyár igaz­gatója. — 1985-ben én pályázó vol­tam, annyi volt a szerepem, hogy tudomásul vettem a dön­tést. A vita akkor és később is azon volt, hogy a leadott vagy az érvényes szavazatok alap­ján kell-e eldönteni a kétharma­dos többséget. A választásnál jelen levő miniszteri biztos — a MÉM személyzeti főosztályve­zetője, vezető jogász és a bi­zottság többi tagja is—az érvé­nyes szavazatok alapján mond­ták ki a döntést. Bizalom és szimpátia —A bizalmatlansági indít­vány fogalmazói diktatórikus, emberileg alkalmatlan vezető­nek tartják... — Sokak szerint a demokrati­kus döntés az, amikor a több­ség érdeke érvényesül, diktató­rikus, amikor nem. Vélemé­nyem szerint egy döntés he­lyességét nem ez minősíti. Szakszervezeti bizottságunk elnöke e rám vonatkozó, dikta­tórikusnak minősítő vádra azt válaszolta, hogy ha ez kemény­kezű következetességet jelent, elfogadja akkor is, ha nem ért egyet minden döntésemmel. Ezekért ugyanis nekem kell vál­lalnom a felelősséget. — Mindez nyilván igaz, még­is, hogy látja önmaga vezetői stílusát? — Olykor nyers vagyok, a közvetlen munkatársaimmal pedig időnként még igazságta­lan is. Bizonyára vannak a gyár­ban olyan munkások, akiknek nem vagyok szimpatikus. Ők is tudják azonban, hogy irányítá­som alatt biztonságosabbá vált a gyár jövője és az ő kenyerük is. Szóval a bizalom és a szim­pátia két különböző dolog. Tény, hogy a gyár részvénye­seit az eredmények érdeklik és nem az, hogy mennyit mosoly­gok. Végül is magamat kemény­kezű, a konfliktusokat vállaló, ám kiszámítható vezetőnek tar­tom, aki sohasem kényszerült arra, hogy vargabetűket csinál­jon. Bírálatért elbocsátás? — A helyi munkaügyi döntő- bizottság szerint összefüggés van Ház László bírálata és el­bocsátása között. — Ház László 1985 óta szá­mos alkalommal igyekezett le­váltani. 1987-ben például a pártbizottságon, 1988-ban a minisztériumon keresztül, 1989-ben a vállalati tanács ülé­sét megelőzően. Mégis állítom, hogy Ház Lászlónak nem ezek miatt, nem a lépései miatt mondtam fel, hanem műszaki igazgatóhelyettesként tett ve­zetői intézkedései, illetve rész­letesen indokolt szakmai ter­mészetű okok alapján és az igazgatóság tagjainak egyetér­tésével. A két dolog csak annyi­ban függ össze, hogy amikor megtudta, hogy megírtam a le­váltó határozatot, akkor elküld­te az engem vádoló leveleket, illetve aláírásokat. Közöltem vele, hogy az igazgatóság hét­főn reggel közli majd vele a le­váltás tényét. Ház addigra bete­get jelentett, így a fölmondás nem vált hatályossá. Ezt a nem hatályos fölmondást fellebbez­te meg és a munkaügyi döntőbi­zottság meg is tárgyalta azon az alapon, hogy „ha a felmondás egyszer majd hatályba lép, ne kelljen újra megtárgyalni...” Ez törvénytelen. Elfogultságot is bejelentettünk a bizottság két, a bizalmatlansági indítványt is aláíró tagja ellen. Egyébként nem a bírálat, hanem annak módja az elfogadhatatlan. Megméretés... — A bizalmatlansági indít­ványszerzői szerint ön nem vál­lalta (vállalja) a megméretést. Ehelyett fél évvel a mandátu­mának lejárta előtt arra kérte a vállalati tanácsot, hogy erősítse meg beosztásában. — A törvény azt írja elő, hogy lejárt mandátumú igazgatók esetében a vt dönt a megerősí­tésről. Én tehát nem a megerő­sítésemet, hanem e törvényes­ségi procedúra előrehozatalát kértem azért, mert azt szeret­tem volna, hogy a vállalat sorsát — az rt. alakulását, az új feljesz- tési struktúrát, tehát az új fejlő­dési szakaszt — olyan igazgató irányítsa, akit a vállalati tanács jónak tart. A vállalati tanács el­fogadta ezt a kérésemet. Nem lettem volna ugyan köteles erre, mégis benyújtottam egy, a jövő­re vonatkozó programot, ame­lyet a vt megtárgyalt. Ennek során igen kritikusan és önkriti­kusan számoltam be az előző időszakról. Azzal fejeztem be, hogy ha a vt jobb igazgatót talál, döntsön amellett. — Szóval nem hárította el a pályázat kiírását? — Pályázatot akkor kellett volna kiírni, ha a vállalati tanács nem erősít meg. Én azonban enélkül eleget tettem a pályáza­ti követelménynek, azaz be­nyújtottam pályázatomat. Kemény vádak — Ugyancsak kemény vád ön ellen, hogy az 1990. július 31-i rt. alapító vt-ülés jegyző­könyvét 68 helyen meghamisí­totta, azaz belejavított. — Valóban belejavítottam, ám még annak hitelesítése előtt és nem véletlenül. Ezen a négy­órás vt-ülésen én is kifejtettem a véleményemet, és ebben igen kemény jelzőket is használtam. Ház Lászlónak például azt mondtam, hogy jellemtelen. A vállalati jogtanácsos megcsi­nálta a jegyzőkönyvet és odaadta, hogy nézzem meg, benne vannak-e vagy sem az általam elmondottak. Ekkor lát­tam, hogy —- mivel számára szokatlan volt ez a hangvétel — néhány ilyen kifejezést kiha­gyott a jegyzőkönyvből. Ezeket pótoltam. Az elkészült jegyző­könyvet ezt követően hitelesí­tette a vt elnöke és két tagja. A hitelesítés után abban változta­tás nem történt. — Ház László és társai levél­ben kérték dr. Balsai István igazságügyminisztert, hogy vizsgáltassa ki a gyárban tör­tént törvénytelenségeket. Mi történt ennek nyomán ? — Ház Lászlóék nemcsak az igazságügyminiszternek írtak, hanem kétszer a miniszterel­nöknek, a belügyminiszternek, az állami vagyonügynökség ve­zetőjének, a részvényeseknek és másoknak is. Van informá­cióm arról, hogy a bejelentés alapján az igazságügyminiszter az átalakulási dokumentumo­kat vizsgálja meg. Emellett — a BM leirata alapján — a megyei rendőrkapitányság is vizsgálja a bejelentők szerint általam el­követett lopásokat, csalásokat és sikkasztásokat. „Az 1532.” — Ezek után — vagy ezek alapján — hogy látja a jövőt? — Nem félek a vizsgálatoktól, mert tudom, hogy törvénysér­tést nem követtem el, és úgy érzem, bírom a dolgozók és a vezetők nagy többségének bi­zalmát. Tudom, hogy ez nem feltétlenül vezetői stílusom he­lyeslését jelenti. Szót érdemel, hogy a bizalmatlansági indít­ványt nem 16 vezető állású dol­gozó írta alá. Közülük heten számítanak vezető állásúnak. (A 16-ból 14-en Ház László beosztottai voltak.) Többségük az rt. igazgatóságának két oszt­rák tagja előtt elmondta, hogy szolidaritásból, megtévesztő rábeszélésre, sőt fenyegetésre írta alá az indítványt. Olyan em­berek is, akikkel az elmúlt hat évben semmilyen konfliktusom nem volt. Olyanok is voltak, akik aláírásuk törlését kérték és nem járultak hozzá e dokumentum sajtóbeli közléséhez. Végül is az alkalmatlanság kimondásán túl Ház Lászlóék részéről nem hangzott el azt alá is támasztó konkrét szakmai vagy jogi érv. Én vagyok mondjuk az 1532. igazgató, akit mostanában sár­dobálással és vádaskodással megpróbálnak kicsinálni. Job­ban bánt, ha ebből a sárból a Kaposvári Cukorgyár nevére is fröccsen... — Ha úgy érzi, hogy a dolgo­zók ön mögött állnak, nyilván akár most is vállalná a megmé­retést... — Persze. Csakhogy ez egy hipotézis. Hiszen ha egyszer részvénytársaság van, akkor nem népszavazás kérdése az igazgatói poszt, hiszen ez a közgyűlés hatáskörébe tarto­zik. Nincs csatabárd — Mégis ez élét vehetné az ügynek... — Nekem nem az a fontos, hogy a Népszabadság vagy a Kurír mit ír rólam, hanem az, hogy mit tartanak rólam itt a gyárban. Az pedig csak álde­mokrácia lenne, ha e vádak miatt „megszavaztatnám” az embereket. 1990. július 31-én 19-0 arányban döntöttek mel­lette a dolgozók képviselői. Ez komoly megméretés volt. Ha holnapután valaki ismét bevá­dol, s azután újra annyiszor kér­jek szavazást? — Mikor kerül végre földbe a csatabárd? — Nincs ilyen csatabárd. Engem a gyár, a termelés és a fejlesztések érdekelnek. Szó­val én nem hadakozom, és nem is kívánok senkin revansot ven­ni. — Köszönöm a véleményét. Bíró Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) Az utolsó lépcsőben — jövő nyárig — elkészül még egy négyezer köbméteres tisztító, s ezzel Szárszótól Fonyód-Béla- telepig „lefedik” a partot. Az ezt követő egy év pedig elég lesz annak a csatornahálózatnak a kiépítésére, amely alkalmas lesz arra, hogy az idei 14 ezer köbméter tisztított víz helyett az összes mennyiséget elszállít­sák a Koppány vízgyűjtőbe. Az elkészült új szennyvíztisz­tító teljes kapacitását egyelőre nem használják ki, bár a cél ez lenne. Ennek az az oka, hogy sok helyütt csak ezután alakul­nak meg a társulatok, így a csa­tornázás is csak ezt követően kezdődhet meg. Hogy miként (Folytatás az 1. oldalról) Egy vállalkozás kifutási ide­je tíz év, öt év amíg a költsé­gek megtérülnek, újabb öt év mire hasznot is hoz. A világ­banki hitelek már hosszabb lejáratúak, 3 év türelmi idő után 9 év a visszatörlesztési idő. — Mit tanácsolnak azoknak akik most szeretnének vállal­kozásba kezdeni? — Német példát említettek: Ott csak az kezdhet vállalko­zásba akinek szakmája, szak­mai gyakorlata van, elvégezte azt az egyéves tanfolyamot is ahol megtanulta, hogyan kell egy rentábilisan működő vál­lalkozást vezetni. Nem elég a szakmai tudás, legalább olyan fontos szempont az üz­leti rátermettség. A német kor­mány 3,8 millió márka támo­gatást ajánlott fel a magyar vállalkozók oktatási céljaira. Novemberben már be is indul­tak ezek a tanfolyamok. Megyénkből két siófoki és egy kaposvári kisiparos utazott Bajorországba. Ennek szelle­mében a megyeszékhelyen kezdő vállalkozóknak szerve­zünk ' majd egzisztencia te­remtő tanfolyamokat. — A vállalkozók közül a ne­hezedő körülmények miatt hányán mennek tönkre? — Az Országos Ipartestü­letnek 110 ezer tagja van, az évi fluktuáció 30—40 százalé­kos. A számok önmagukért beszélnek. Nagy a lemorzso­lódás, melynek oka első sor­ban a szakmai ismeretek, — fogadják majd ennek a lehető­ségnek a hírét az érintettek? Ez attól is függ, hogy mennyire ta­lajvizes területen van a ház, a nyaraló, illetve kinek mennyi pénze van. (Jelenlegi árakon körülbelül 120 ezer forintba ke­rül egy bekötés. Ez persze csökken a különböző támoga- tás’okkal.) A Balaton-parti települése­ken a csatornázás előrehaladá­sa a helyi önkormányzatokon is múlik. Az már szinte mesébe illően szép lenne, ha 1992-től a déli partról nem kerülne szennyvíz a Balatonba. az üzleti érzék hiánya és a piac beszűkülése. Emellett a vállalkozókat sújtják azzal is, hogy a gáz, a villany, a bérle­mény költsége azonos a válla­latokra kirótt díjakkal. Ehhez jön még az 53 százalékos SZTK-járulék, amivel az em­ber kétszer adózik, hiszen a befizetett adó után is kell SZTK-járulékot fizetni. Szóba került az is, hogy a helyi ön- kormányzatok készülnek be­vezetni az iparűzési adót, va­lamint a telek és építmény­adót. Ezzel újabb nehézséget támasztanak, hiszen egy aranyművesnek is lehet annyi a bevétele mint egy autósze­relőnek, de az.egyiknek egy párméteres műhely is elég, míg a másik plusz adót fizet a területe, a termelőeszköze után. Ezt igazságtalannak lá­tom. — Milyen feltételek mellett képzelik el a vállalkozások jö­vőjét? — Ha a kormány elfogadha­tó adó, — SZTK, — és vám­rendszert vezetne be, kedvet és teret adna a vállalkozások­nak. Ezzel munkahelyteremtő szerepet is vállalna egyben. Pillanatnyilag a kisiparos is úgy reagál a nehézségekre, mint a vállalatok, akit tud le­épít, hogy a költségeit csök­kentse. Sok múlik azon is, hogy a helyi önkormányzatok hogyan ítélik meg a helyi szol­gáltató és termelő vállalkozá­sokat. Támogatni vagy bün­tetni kívánják-e őket a további adók bevezetésével. Hunyadkürti Ilona N.Zs. Ipartestületek a vállalkozásokért Feltétel: Szakmai tudás és rátermettség — Egzisztencia teremtő tanfolyamok kezdőknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom