Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-10 / 194. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. december 10., hétfő „CSILI CSALA UNOKÁJA” Betűk bűvöletében Beszélgetés Békés Pál íróval A gyermekkönyvhét alkalmából látogatott Kaposvárra s találkozott gyermekolvasóival Békés Pál. Bár sokan meseíróként ismerik, a fiatal szerző felnőtteknek szóló regényeket — Darvak, Szerelmem, útközben — is írt. A mesék, egyáltalán a könyvek jelentőségéről és képi kultúránkról váltottunk szót. — Hogy olvasó ember lettem, a szüleimnek köszönhető — vallja Békés Pál, akinek édesapja orvos, édesanyja pedig újságíró. — Hogy írásra adtam a fejem, azt többek között Török Sándornak a nagyszerű írónak köszönhetem. Annak a kiváló . BÚKáS vSlgfó embernek, aki ha bekopogtatott hozzánk — családunk barátja lévén —, szürke téli kabátjának gallérja alól csokoládét varázsolt elő. Ő volt maga Csili Csata bácsi. Az egyik kritikus A kétbalkezes varázsló című könyvem elemzésekor meg is jegyezte, hogy Csili Csata unokája vagyok... Amolyan városi varázsló, annak ellenére, hogy egy mágus nem kifejezetten urbánus lény. Varázsos ifjúság Török Sándor azon írók egyike, aki a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom hihetetlen magasságba emelt korszakában, az 50-es években Mándy Ivánnal, Weöres Sándorral, Mészöly Miklóssal — mivel a nagykaliberű írókat publikációs tilalom sújtotta — arra kényszerült, hogy a gyermekeknek írjon. Abban ugyanis nem gátolták meg. A tőle kapott indíttatás révén örömmel vállalom tehát az unokaszerepet... — Milyen meséken nevelkedett? Klasszikus meséken. (Magyar népmesekincs, Andersen, Grimm.) Az igazi Grimm-me- sék — tele mészárlásokkal és halálfélelemmel — azonban csak most jelentek meg. Kamaszkoromig én is úgy tudtam, hogy Defoe Robinsonja és Swift Gullivere mese, ám amikor elolvastam az eredetit, rádöbbentem, hogy sokkal több ennél. A Gullivert például a legfontosabb filozófiai művek egyikének tartom. Kezdetben, az igazi nagy mesék és regék korszakában nem vált ketté, mi szól a gyerekeknek és felnőtteknek; ez már modern fejlemény. — Ön az ELTÉ-n szerzett diplomát. Egy tanáremberből miként lesz író? — Sokan bátorítottak különféle műfajokra. A mesére Jani- kovszky Éva. Bár a magyar— angol szak elvégzése után tanítottam is, de a biztosabb megélhetés reményében tíz évvel ezelőtt az első magánnyelviskolák egyikében kerestem a kenyeremet. A tanári pályát és az írást — ismerve munkastílusomat — összeegyeztethetetlennek tartom. Bár rendszeresen és elég szívósan dolgozom, egyszerre két dolgot nem tudok csinálni. Addig nem nyugszom, míg el nem készülök egy-egy művemmel, s ezt általában többször átírom. — Meséi — mint minden mese—a valóság és a képzelet szüleménye. Honnan kaphat a szerző ehhez segítséget, amolyan szellemi muníciót? Valóság és fantázia — A Borz a sámlin című mesekötetem abból az apró, ám elképesztő élményből született, amit egy éjszakai sétán éltem át. A Szent István körúton megpillantottam egy félszeg borzot, ami — mondanom sem kell — gyorsan eliramodott. Ennek az abszurd eseménynek köszönhető a mesesorozat, amelynek főszereplője Szűcssebestyén, a borz, aki a Fehér ló fia utca 4. alatt, egy gangos bérház földszintjén lakik. Itt is tetten érhető, milyen elválaszthatatlan egymástól valóság és fantázia. Ilyen élethelyzeteket pedig szép számmal produkál a hétköznapi valóság... —A mese, az írott szó fontosságát nem kell bizonygatnunk. Egy azonban tény: a videomá- nia, a képregényözön az értékek iránti fogékonyság csíráját is kiöli a gyerekekből, kamaszokból. Ki tudunk-e lábalni e szégyenteljes helyzetből? — Csak széttárni tudom a kezem. Nincs kiút. A könyvnek bizonyos értelemben vége van. Ha azt mondjuk: könyv, akkor általában mindig értéket kapcsolunk hozzá, holott a könyv egy technológia csupán. Könyv formájában jelenik meg a pornó és Móricz Zsigmondi. A könyv hordozója valaminek, mint ahogy a video is. Mi most ennek a videoőrületnek a gyermekbetegség-korszakában vagyunk, s a leghitványabb „alkotásokkal” árasztjuk el a képernyőt vagy az aluljárókat, utcai standokat. Ha tetszik, ha nem, kialakul egy új nyelv, s az értékek a vizuális kultúrában is kifejeződnek. Könyv és video egy ideig egymás mellett él, s ebből — gyanítom — a képi megjelenítés kerül ki győztesen. Ma érzem igazán a gyerekek és a köztem levő szakadéknyi távolságot. Én 14 éves voltam, amikor a szüleim először vettek televíziót. Gyermekkorom ezáltal a betű bűvöletében telt el. Egy cseppet sem sajnálom, hogy nem a mostani, a 10—15 tv-csatornás, videós gyermekkorban születtem. Videó-veszélyek — Milyen gyakran találkozik olvasóközönségével? — Évente 15—20 alkalommal beszélgetek a gyerekekkel, akik még rontatlanok. A mese- és regényírást nem kultúrpolitikai küldetésnek gondolom; az irodalomnak azért művelem eme ágait, mert belülről fakad mondandóm. Azért tartom fontosnak a színvonalas gyermek- és ifjúsági irodalmat, a gyermekszínházat — amelyet itt, Kaposváron is művelnek —, mert az úgynevezett elit kultúra elhivatottjainak, akik ilyesmivel nem foglalkoznak, látniuk kell(ene), hogy rövid időn belül nem lesz olvasó és színházi közönség. Az utánpótlás tehát nagy veszélyben van. Az oly sokat emlegetett videodömping pedig nem most veszedelmes, hanem majd 10—15 esztendő múlva lesz az, amikorra ezek a gyerekek felnőnek, s eszük ágába se jut majd, hogy kézbe vegyenek egy jó könyvet vagy bérletet váltsanak Thália templomába. Lőrincz Sándor Fotó: Kovács Tibor Jubiláló La kas kultúra Ámulatba ejtő tetőterek — Pezsgős csirke az ünnepre Negyedszázad telt el azóta, hogy először kézbe vettük a Lakáskultúrát. Nem csoda tehát, hogy a mostani szám — nemcsak a karácsony közeledtével — lett ünnepi. „A Lakáskultúrával rokon- szenvezők száma eléri a félmilliót... A hazai lakáskultúra előbbrevitelének igénylője és támasza ez a sereg, amikor a maga és a családja fészkére különös gondot fordít, és ehhez lapunkban talál szövetségest” —. olvassuk Balogh János főszerkesztő Ezüstjubileum című köszöntőjében. S hogy mit találunk e számban? Bőséges a választék, hiszen plusz 16 oldalon jelent meg a fotókkal, rajzokkal gazdagon illusztrált kiadvány. Egy olyan otthonba látogathatunk el, amely az év lakóháza budapesti dicséretét kapta. Bekukkanthatunk Dévényi Ti- borékhoz és egy Tisza menti kastély képzeletbeli vendégei is lehetünk, amelynek elkészültével a tuzséri Nagy házaspár álmai váltak valóra. Ámulatba ejtő tetőterek hívják fel magukra a figyelmet — olyanok, amelyeknél a praktikum az elsődleges. Megismerkedhetünk a szagelszívók fajtáival, a házi ágyneműkészítés fortélyaival, s megtudhatjuk azt is, miként él meg a szobanövény föld nélkül. Az Axel Springer Budapest Kft. kiadásában megjelenő lap sztárvendégeként Zenthe Fe- rencék és Szilágyi Jánosék mutatkoznak be. Az ünnep közeledtével igazi ínyencfalatok receptjei között tallózhatunk. Lajos Mari és Hemző Károly összeállításában a pezsgős csirke elkészítési módja éppúgy megtalálható, mint a szicíliai narancssaláta vagy a töltött libasült. L. S. A Szom **é<lok~ból: Zoníhe Ferencnél Látogatóban Szilágyi Jánosnál Kastély a Tisza mentén Az ünnepi asztalra A szerzői jogvédelemről Lennonra emlékeztek Az országban két helyen — Szegeden és Kaposváron — működtet kirendeltséget a Szerzői Jogvédő Hivatal. A megyeszékhelyen dr. Petes Elek vezetésével augusztus óta látja el feladatait. — Somogyon kívül Zala megye valamennyi hatáskörünkbe utalt szerzői jogvédelemmel kapcsolatos ügyével is mi foglalkozunk — mondta a kirendeltségvezető. — A fejlett nyugati országokban már régóta jól működő gyakorlat hazai viszonyokra való adaptálásával tevékenykedünk, arra törekedve, hogy mielőbb megszűnjön a főváros-központúság. A települések egyre nagyobb önállóságában bízva és partnereink érdekeit képviselve szervezzük munkánkat. Természetesen úgy, hogy az irodalmi és zeneművek felhasználásához kapcsolódó jogszabályokat és rendelkezéseket a lehető legrugalmasabban kezeljük. — Mivel megszűnt a korábbi gyakorlat — a nem üzletszerű műsoros rendezvények tanácsi engedélyezése —, a szervezők tudják-e kihez forduljanak? — Többnyire igen. Akadnak viszont jócskán olyanok is, akik félreértelmezték ezt a változást, és úgy gondolták, hogy a régebbi gyakorlat megszűntével mentesülnek a szerzői jogdíj fizetése alól. (Művelődési intézmények, iskolák...) Ilyen esetben felvilágosítjuk a szervezőket, hiszen nekik is érdekük a korrekt együttműködés. Aki az irodalmi és zeneműveket nyilvánosan és üzletszerűen használja tevékenységéhez — többek között a vendéglátó- és a szórakoztatóipar —, annak műsorengedély kell, s ennek több tényezőtől függő szerzői jogdíjvonzata van. — Egy falusi népművelő például hová fordulhat, ha egy zenés estet szeretne rendezni a kultúrházban? — A polgármesteri hivatalok illetékesek ez ügyben, de néhol az általunk megbízott művelődési intézmények bonyolítják le a műsorengedélyeztetést. Nagykanizsán például a Hevesi Sándor Művelődési Központ látja el e feladatokat. — Milyen visszajelzéseik vannak a két megyéből? — Többnyire pozitívak. Sokan érdeklődnek tőlünk, de az is előfordul, hogy megpróbálják áthágni a jogszabályokat. Itt is —csakúgy, mint más tevékenységi területeken — akadnak kibújni próbálkozók. Vitáinkat ilyenkor peres úton rendezzük. Azt szeretnénk, ha élő kapcsolatunk lenne valamennyi partnerünkkel, így is megvalósítva a szerzők hatékonyabb érdek- védelmét. — Várható-e profilbővülés a helyi tevékenységben? — Az a szándékunk — és ezt igénylik ügyfeleink —, hogy a közeljövőben a szoftver-jogokkal is kiegészítjük tevékenységünket. L. S. John Lennon és a Beatles bűvkörében zajlott a múlt hét a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában. A Mágikus, misztikus utazás, a Let it be és az Imagine című filmeket láthatták a diákok. Lennon halálának 10. évfordulójára emlékezve fordítási versenyt írtak ki dalszövegeire, s képzőművészeti pályázatot is hirdettek. Balogh Árpádnak, az intézmény fiatal tanárának kezdeményezésére szervezték a Lennon-hetet. — A gyerekek szeretik zenéjüket, ám igazán nem tudják értékelni azt a legendát, amely Lennon és a Beatles köré fonódott. Érthető, hiszen szüleik nőttek fel e muzsikán. Hogy e zene közelebb kerüljön a mai diákokhoz, ezért fogtunk össze a kollégákkal — mondta pénteken este, amikor népszerű John Lennon- és Beatles-melódiák csendültek föl az iskola aulájában. Az emlékesten az egy éve alakult kaposvári együttesé, a Mercedes Bandé volt a pódium. Az öttagú, többnyire bluest játszó társulat most olyan számokat adott elő, mint a Revolution, a The ballad of John and Yoko, Don 't let me down... Sa koncerten — sokak örömére — természetesen az Imagine is elhangzott. (L) A Doppel-Bau Kft. KERES németországi munkahelyekre ÁCS, KŐMŰVES szakmunkásvizsgával rendelkező, németül beszélő dolgozókat munkavezetői f eladatokra Juttatások: 1700 DM nettó, havi ellátmány valamint 5800 Ft/hó bruttó bér. Jelentkezés írásban, a szakmunkásbizonyítvány- másolat beküldésével: Doppel-Bau Kft., 2601 Vác, pf. 320 (106848)
