Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-01 / 187. szám
1990. december 1., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 • „Igen tisztelt uram! Elnézést, hogy zavarjuk e levéllel, de amikor itt járt Limában, s N.-éknél találkoztunk, Ön olyan derűsen beszélt Magyarországról, hogy azóta fontolgatjuk, esetleg hazamegyünk. Ennek két föltétele lenne. Egy: nem ér bántó- dás, hogy 56-ban eljöttünk. Kettő: megfelelő lakáshoz jutunk Budapesten. Bízva a megértésében, válaszoljon korrekt módon, ha ugyan ösz- szeegyeztethetőnek tartja, hogy levelet ír két disszidens- nek. Tisztelettel Z. és felesége. 1971. december 30.” Voltaképpen alig emlékeztem rájuk. Úgy hiszem, a nagy ebédlőasztal alsó végén ültek, a háziaktól és a Budapestről jött vendégtől is távol. A legjobb, ha azt mondom: statisztáltak csupán annál az alkalmi játéknál, amelyet hazai hírek címen szűk körben hirdetett meg a vendéglátó, az ő szavaival, „egy negyvenhetes disszi- dens.” Z.-re és feleségére ritkán osztottak végszót. A választ sietve megírtam, nyilván nem volt mentes a közhelyektől: túlságosan is élt még bennem a létnek az a kaleidoszkópváltozata, melyet egy idegen földrész álomvilága és nyomasztó szegénysége keltett. „Kedves uram! Jólesett, hogy nem dobta félre a levelünket. Mint írtuk, erősen foglalkoztat a hazatérés gondolata, de mint Ön is tudja, olyan nagy a távolság Peru és Magyarország között, hogy az ember mostmár többszörösen is meggondolja, hogy fölcserélje-e egzisztenciáját a bizonytalansággal csupán azért, mert erősödni érzi a reményt, hogy utolsó éveit a szokott környezetben élheti le. A mi korunkban már nem könnyű a döntés abban, hogy vállaljuk-e a fogadtatás kockázatát. Jelzem, mi azért jöttünk el, mert érvényesülni akartunk, másképpen élni, mint amit a Rákosi-rend- szer engedélyezett. És azt is meg kell gondolni, hogy a pénzt mibe fektetjük. Lukrativ lesz-e az elhatározás, vagy csupán engedünk az érzelmeinknek és esetleg drágán fizetünk. Elnézést a megánjellegű közlésért. Próbáljon megérteni bennünket. Baráti üdvözlettel, Z.-ék." Halogattam a választ. Valahányszor hozzáfogtam, akadozva álltak össze a mondatok. A levél sokkal inkább hasonlított egy brosúra javított kiadású szövegéhez, mint ahhoz, amit a sorsfordítást latolgató idős házaspár „ innen” elvárhat ,,oda". Talán hónapok is elteltek, amikor feladtam a levelet, valami olyasfélét írva, hogy a honvágy gyógyíthatatlannak tűnő betegségét már jó néhány gazdag amerikai hazánkfia úgy kúrálja, hogy lakást vesz Budába, mert naivul azt hittem, van Budapest térképük. Hát persze, hogy nincs. Ezeknek Európa Madridot jelenti, s nem tudhatják, hogy a Városliget májusban miért vonzza az embert, mint a mágnes. Én például a platánok foltjait is magam előtt látom, s tudom, hogy a tó hídjáról ráláthat az ember az Andrássy út fényeire, ha történetesen estefelé veszi arra KIRÁLY ERNŐ Levelek a más világra pesten, mert mindennél erősebb pártfogót tudhat maga mögött: a pénzt. És ezt a magyar rendszer hirdetett elveitől függetlenül messzemenően tiszteli. „Kedves fiatal barátom! Aggódtunk, hogy netán politikai kellemetlenséget okoztunk a levéllel. Meg aztán arra is gondoltunk, hogy terhesnek érzi tolakodó kérdéseinket. Akárhogy is áll a dolog, értse meg, kérem, nem hagytunk otthon senkit, csak a halottainkat. Tanácsot tehát senkitől sem kérhetünk. És mivel nekünk is számolnunk kell azzal, hogy teljesen magunkra maradunk, úgy határoztunk, hogy hazamegyünk. Amennyiben a buzdító szép szavakon kívül a konkrét lehetőséget is megismerjük. Ha önnek vannak kapcsolatai, kérem, informáljon arról, hogy a város mely kerületeiben vehetünk lakást. Tartsa szem előtt, hogy mi már nem tudnánk zajos bérházban élni. Mi Budára gondoltunk. A legjobb lenne, ha a Dunára lehetne látni az egyik ablakból, a másikból meg a hegyre. Ne nevessen ki, de nekem a jobb part mindig a virágzó gesztenyefákat jelenti, a feleségem pedig a Hármashatár-hegy zöldesbarna foltját részesíti előnyben.” A válasz az OTP precíz ajánlatát vitte. „Kedves fiam! Maga olyan nagy örömet szerzett nekünk, hogy azonnal bementem a város legnagyobb könyvesboltjáaz útját. Látja, semmit sem felejtettem el és az Ön segítsége fölidézte bennem a múltat. Ezért is ragadtattam el magam a megszólítást illetően. Kérem a megértését. Egyedül vagyok. A feleségem beteg, valószínű be fogják vinni egy magánklinikára. Ami az OTP-listát illeti, fönntartásaim vannak. Nem jelzi, hogy garázs tartozik-e a házhoz, illetve a lakáshoz. Ne felejtse, kérem, mi más életmódéin látunk magunk előtt! És mindjárt meg is kérdem, hol vehetünk autót? Ugyancsak az OTP-nél, vagy netán Bécsbe kell menni egy nekünk megfelelő kocsiért. Meg aztán az ajánlatok nem tüntetik föl, hogy a negyedben hol találunk fűszerest, s van e házhoz szállítás? Látja, milyen terhet vett magára, amikor velünk szóba állt. Értékelni fogom a fáradozását. Öreg barátja, Z.” Váltottunk néhány képeslapot közben, a jókívánságok sablonszövegével. Éreztem, hátrányban vagyok, mert az egzotikus tájak, az inka birodalom különféle emlékeit ábrázoló művészfotók mellett én csak rutinképeket küldhettem a Halászbástyáról, a Parlamentről és a Gellért-hegyi szovjet hősi emlékműről. „Édes fiam! Az ügyvédünk tanácsára kiegészítő információk kellenének az áttelepülés előtt. Nevezetesen milyen kamatfeltételekkel kezelné a pénzünket a takarékpénztár, s ha átutaltatjuk, ki lehet-e venni, például arra, ha rövid utazást y kívánunk tenni Itáliába, vagy máshová. Nekünk már nincsenek nagy céljaink, de az ugye érthető, hogy az árfolyamváltozások mindig naprakészen előttünk legyenek. Én a Financial Times jegyzését tartom autentikusnak, de vajon hozzáférhető-e? Itteni gazdasági szakértők szerint gondolnunk kell arra is, hogy a befektetési lehetőségek, a rendszer jellegéből eredően szűkösek, s nem biztos, hogy az ottani bank a legalkalmasabb. Fölmerült Svájc, netán Ausztria is, de bevallom, tanácstalan vagyok. Amennyiben megfelelő pénzügyi emberrel tudna konzultálni, kérem, írja meg, ő mit javasol. Nem tudom, írtam-e már, de arról beszéltünk a feleségemmel, hogy a Maga szívességét maximálisan honoráljuk, amint ott leszünk. Szeretettel üdvözli Z.” Ez tűnt a legnehezebb feladatnak. A befektetések gyakorlati fogásai teljesen idegenek voltak tőlem, hiszen az egyetemi előadások a politikai gazdaságtan oly fontos tudományából elhanyagolhatónak tartották a tőzsdei műveletek alapfokú ismeretét is. Keríteni kellett tehát valakit, aki le is írt mindent, felvállalva ezzel Z.-ék gazdasági tanácsadójának szerepét is. Készültünk tehát arra, hogy az agyongyötört kor Philémón apója és Baucis anyója a monda jelenkori változataként itt szülessen újjá. DEÁK MÓR „Tisztelt Cím! Hivatalos kötelességem értesíteni Önt arról, hogy Z. úr és neje 1975. május 14-én önként távozott az élők sorából. Az igazságügyi orvosi szakvélemény szerint a halál oka gyógyszermérgezés. Mivel nincs tudomásunk magyar- országi rokonságról — bár ez ügyben eljártunk az itteni képviseletnél — egy irattartóban megtaláltuk az Ön leveleit, s ennek alapján közöljük a szomorú tényt: Z. úr és felesége itteni viszonyok között is nagy nyomorban élt. Annyi pénzük sem volt, uram, hogy abból a város szélére villamossal kiutazhattak volna! így aztán csendben eltemették őket a szegények temetőjében, állami költségen. Dr. P. ügyvéd.” Arra gondolok, hogy végül is szép volt az utolsó útjuk. Májusban már zöldbe vált a budai hegy és virággyertyát gyújtanak a Dunaparton a gesztenyefák. A napok és a hónapok, * a hetek és az évek. Már örülök, hogy meghalok. Már örülök, hogy élek. A szíven infarktus-ürgelyuk, abban gubbaszt a semmi. Idefut benne, odafut, el kéne innen menni. A telek és a tavaszok, a nyarak és az őszök. Életem őrzöm, s meghalok, Élek és halált őrzök. Kint semmi, belül a hideg. Kint hideg, belül semmi. Már örülök, hogy elmegyek. S jó volna nem elmenni. Farkas Vladimir: Nincs mentség Könyvespolc Az utóbbi évek gombamódra szaporodó emlékiratai között is megkülönböztetett figyelem illeti meg Farkas Vladimir „Nincs mentség” című memoárját. A magyar könyvpiacon ez az első könyv, arpely feltárja a méltán rettegett AVH kiépítését és terrorszervezetének működését. A szerző maga is az ÁVH alezredese volt és ráadásul Farkas Mihálynak, a „trojka” egyik leghírhed- tebb tagjának a fia. Játsszunk egy kicsit a szavakkal. Vajon csak „a báránybőrbe bújt farkas emlékezik, vagy „hallgattassák meg a másik fél is” az oly sok „hős” memoárja után? Nyugodtan is-ist felelhetünk. Ezt jelzi a kiadó előszava is. Maga Farkas Vladimir így fogalmazza meg mondanivalójának a célját: „Választ adni az agyonhamisított és manipulált közelmúltunk véres történetét megismerni kívánók kérdéseire.” Olvassuk a vaskos kötetet— a szerző saját bevallása szerint több ezer oldalnyi kézirat van, ebből most 650 a „mienk”—és szinte fürdünk az új és már ismert, vagy félig ismert információk tengerében. Kétségkívül megkerülhetetlen alapmű Farkas Vladimir könyve a 40- es, 50-es, 60-as évek magyar történetének megismeréséhez — ugyanakkor számos hiányérzetünk is támad a memoár elolvastán. Valahogy úgy érezzük, hogy „tpl szép a menyasszony”. Az AVH-s alezredes vállalja a múltját, vállalja a bűnösségét, de csaknem mindig ott áll zárójelben: én nem tehettem róla, ?n nem voltam részes benne. Es szinte állandóan kicseng a kötet végén megfogalmazott konklúzió: „A köztudat manipulátorai újjáélesztettek, mint az anonim ÁVH szinonimáját”. — A „Nincs mentség” tulajdonképpen kettős céllal íródott. Az egyik, hogy Farkas Vladimir — saját felelősségének bevallása mellett — számos megalapozatlan vád alól tisztázza magát. (Ezek közül a legsúlyosabb már évtizedek óta elterjedt: ő volt Kádár János kegyetlen megkínzója). A másik, hogy igazságot szolgáltasson apjának, Farkas Mihálynak. Akivel nagyon rossz volt a kapcsolata egesz életében. Akit „rettenetes bűnök” terhelnek a törvénytelenségek özönéért, de semmivel sem tpbb, mint Rákosit vagy Gerőt. És 1965-ben bekövetkezett hirtelen halála mindmáig több mint gyanús. Erősen szubjektív önvallomás teh,át Farkas Vladimir könyve. És mégis — vagy talán éppen ezért? — „lehetetlen”. Lehetetlen, mert közelmúltunk — mánk? — szinte minden jelentős politikusa ott van, lélegzik, cselekszik a kötet lapjain. És az olvasó megdöbbenve, és meglepődve figyelheti, hogyan szedi ízekre ez a memoár a közelmúltról szóló számos emlékirat szerzőinek — Nógrádi Sándor, Vas Zoltán és mások — ellentmondásait. Az életút célja: „Hűség a néphez, hűség a párthoz"— a családi „predesztináció” folytán — szinte kisgyerekkortól kezdve töretlen. A kassai gyermekévek után — „Keresztnevemet Lenin tiszteletére kaptam” — 14 évesen, 1939-ben került először Moszkvába, hogy apjával találkozzon. Az utazás végállomása a fiatal fiú számára nagy csalódás. Érzi, érzékeli a feszült, zaklatott légkört, az NKVD embertelen módszereit a hithű, nemzetközi hírű kommunisták ellen is. Rövidesen megkapja élete első pártmegbízatását is: a kusna- renkovoi pártiskolán kell tanulnia. (Ez a pártiskola magánéletében is fontos állomás: itt ismerkedik meg későbbi feleségével, Béréi Verával, Andics Erzsébet leányával). A háborús évek Moszkvában és Ufában telnek. És végül elérkezik 1945. május 10. „Egy gyönyörű tavaszi délelőttön” landolt a szovjet repülőgép Budapesten. Farkas Vladimír 1946 októberében került az Államrendőrség államvédelmi osztályára, amely Rajk László belügyminiszter közvetlen felügyelete alá tartozott. És ott van a közvetlen főnök, Péter Gábor is. Akivel számtalan vitája volt Farkas Vladimirnek az eltelt évtizedek során és aki sajnos mindmáig hallgat a nyilvánosság előtt... Az 1947-es év már „a népi demokratikus fejlődés felszámolásának első esztendeje volt”, amely előrevetítette a totális pártdiktatúra kiépítését csakúgy, mint a törvénysértések első szakaszát. 1948 az ÁVH születésének éve. Farkas Vladimir meggyőzően bizonyítja a felsorolt dokumentumokkal, hogy a félelmetes szervezet igazi ura Rákosi — és természetesen a háttérből az MGB... Innentől kezdve az emlékirat pregnánsan állítja elénk Farkas Vladimjr erkölcsi válságba kerülését. Ám az 1949-től egyre inkább kibontakozó törvénytelenségek ellenére is megmaradt hite és meggyőződése a kommunizmus mellett — bár mindez csak fájdalmas önvívódások árán. Maga a „Rajk- ügy” a kötet egyik legterjedelmesebbfejezete. Farkas Vladimir—saját bevallása szerint— az MGB megbízottjával Justus Pál kihallgatásában (nem meg- veretésében!) volt csak érdekelt. A vádirat végleges szövegét Rákosi moszkvai kiutazása során magától Sztálintól kapta meg. A kivégzés drámai leírása ma is torokszorító. Az „Ártatlanul halok meg!" és a,, Becsaptatok7” kiáltások mindent elárulnak — a háttérről is. Pergethetnénk még tovább a memoár szálait az idők rokkáján, de talán álljunk meg itt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy „immár kész a leltár”. A totális pártdiktatúra kiépítése és a törvénytelenségek láncolata magával hozza minden társadalmi mozgás alaptörvényét. Hiába falja föl a diktatúra „saját gyermekeit”, érlelődik az elsöprők ereje is. 1956-ban ez még nem sikerült. Ma egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkként ünnepeljük 1956. október 23-át. (Farkas Vladimir ekkor már fogoly, apjával együtt.) Ma egy szemmel láthatóan megfáradt, sokat megélt, öregedő férfi néz ránk a kötet hátsó borítójáról. Mintha tekintete is mondaná: nincs mentség az elkövetett tettekre. Vállani kell a múltat, de mindenkinek! A „Nincs mentség” hibáival együtt, egy új kor nyitánya könyvkiadásunkban is. „Mert megtörtént a huszadik században". És, sajnos, nálunk is... Dr. Sipos Csaba El kéne menni Öreg ház Torockón Bernáth Csaba rajza
