Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-08 / 193. szám

1990. december 8., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Ötszáz mezőgazdasági szakember Siófokon Arat mondott az FM Az ellenzék feladata is változik Nincs nézetkülönbség az alapkérdések megítélésében (Folytatás az f. oldalról) —A készülő törvény az Alkot­mánybíróság döntéseivel ellen­tétes indítványokat is tartalmaz — figyelmeztetett, majd azzal kapcsolatban, hogy a tervezet szerint 2 ezer forint jóvátételt fizetnének aranykoronánként, elmondta: Magyarországon je­lenleg 4,5 millió hektár föld van szövetkezeti tulajdonban. Ha a korábbi tulajdonosok visszakö­vetelnék részüket, az 60 mil­liárd forinttal terhelné meg a szövetkezeteket. A regionális dunántúli tanács­kozáson mintegy ötszáz szak­ember előtt dr. Szőllősy Endre, a Földművelésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője értékel­te a mezőgazdaság idei ered­ményeit, és vázolta a jövő évi gazdasági szabályozás körvo­nalait. — A gazdasági szektor telje­sítménye csökkenni fog a jövő­ben — mondta. — Ez hat a fog­lalkoztatottságra is; nő majd a munkanélküliség, valamint a jövedelmek közötti szakadék, és károsan befolyásolja ez a vállalatok fizetőképességét is. Akadnak persze biztató jelek — tette hozzá. — A kis- és közép- vállalatok körében élénkülés ta­pasztalható. Igaz, arányuk a gazdaság egészét tekintve nem meghatározó. Romlottak az eredmények A kényszerítő körülmények ellenére az ország külpiaci mér­lege 1,5 milliárd dollárral javult az előző évihez képest. S eb­ben az agrárágazat fontos sze­repet játszott. Megtudtuk, hogy négy száza­lékkal csökkent a termelés az élelmiszergazdaságban. Csök­kent az állatállomány, a nö­vénytermesztés pedig 30—35 milliárd forintos negatívummal zárja majd az évet, az előzetes számítások szerint. A szakem­berek a januári áremelések miatt számítanak az év végi fel­vásárlásokra, de a lakosság fogyasztása még ezzel együtt is 4—5 százalékkal csökkent. Az ágazat minden idők legjobb exportját könyvelheti el: ez 1,9 milliárd dollárra rúg, s a kivitel­behozatal egyenleg elkészíté­se után 950 millió dollár pozití­vumot mutat a mérleg. Pedig a gazdálkodási ered­mények 30 százalékkal romlot­tak. A termelőszövetkezetek összesen 16 milliárd forintos haszonra tettek szert, de közü­lük 300 veszteséggel zár. A pénzügyi feszültségek a kon­zerv-, hús- és tartósítóiparban a legnagyobbak: 15—20 száza­lékkal romlottak eredményeik. S miközben a dolgozók nomi- nálkeresete 25—28 százalék­kal nő, egyre kevesebben élnek mezőgazdaságból. — Az árakat a piac, az eladó és a vásárló megállapodása határozza majd meg—tájékoz­tatta a tanácskozás résztvevőit dr. Szőlőssy Endre. — A termé­kek bizonyos részénél azonban megmarad a hatósági ár. A leg­magasabb árak kategóriájába a tej felvásárlása, a fehér kenyér fogyasztási ára és a tűzifa tarto­zik. Ez azt jelenti, hogy a terme­lő a ráfordított költségek mellett, az elvonásokat is figyelembe véve, tisztességes nyereséget képezhet. Ez ösztönzőleg hat a termelésre. A számítások egyébként arra mutatnak, hogy mintegy 30 százalékos tejár­emelés indokolt — folytatta a minisztériumi főosztályvezető. A minőségi követelményeket azonban újra kell fogalmazni, s eszerint kell alakítani az árakat. A harmadosztályú tej például az elképzelések szerint nem lesz drágább. Emellett a magasabb fehérje- és alacsonyabb zsírtar­talom elérésében kívánjuk ér­dekeltté tenni a termelőket. A Földművelésügyi Minisztérium — mint mondta — szeretett vol­na az iskolásoknak, a nyugdíja­soknak és a szociális intézmé­nyeknek olcsóbban, például utalvánnyal tejet biztosítani, de ettől a szociális minisztérium „különböző okok miatt” elzár­kózott. Az áremelést minden­esetre érezhető módon mérsé­kelni fogja, hogy 4,2—4,5 mil­liárd forintnyi állami támogatás marad a tejen. Csökkenő támogatás Az étkezési és takarmánybú­za, a vágósertés és vágómar­ha, illetve a kukorica esetében úgynevezett legalacsonyabb ár a ráfordítást téríti meg, és meg­teremti a termelés biztonságát. — Folyik az egyeztetés min­den érdekelt bevonásával az árak közül — mondta dr. Szöl- lőssy Endre. — Most úgy tűnik: a búza tonnája 6300, a takar­mánybúzáé 5800, míg a kukori­cáé 7000 forint lesz. Tallózzunk az érdekességek között! Indokolt lenne agráripari rendtartás működtetése. Ez az intézmény már bevált a Közös Piac országaiban, egyébként is e szervezet felé orientálódik a magyar gazdaság. Teljes körű bevezetésére mód a csatlako­zás után válna lehetségessé, de bizonyos keretek bevezeté­se hasznára válna a termelők­nek. (S évről évre új elemekkel lehetne bővíteni.) Arról van szó: egyensúlyi helyzetet kell terem­teni a termékek piacán. Héttagú agrárbizottság felügyelné a működést. Jövőre hatmilliárd forinttal csökken a mezőgazdaság álla­mi támogatása. Megszűnik pél­dául mindenfajta műtrágya do­tációja. Azonos szabályok Következetesen meg akarják valósítani a szektorsemleges­séget; mindenkire (nagyüzem­re, kistermelőre) azonos szabá­lyok fognak vonatkozni. így ki­derülhet, hogy melyik a leghaté­konyabb gazdálkodási forma. Elvetették az élelmiszeripar adózási kedvezményét. így a jövőben olyan adózási feltéte­lek között kell dolgozniuk, mint­ha szénbánya, kohómű vagy éppen az Ikarus gyár volna. A gazdaságilag elmaradott terü­leteken viszont kedvezmény­ben részesül, aki munkahelyet teremt vagy infrastruktúrát léte­sít. Az adóalapból, egy-egy év­ben annak 30 százalékáig a beruházási-felhalmozási költ­ségek levonhatók a magán- szektorban. Az előadást vita követte. Az elhangzott vélemények jól szol­gálták a tanácskozás sikerét. Czene Attila Gyakorlati képzés 70 szakmunkásta­nuló gyakorlati képzé­sének feltételeit bizto­sítja a Tabi Kemping­cikk Kft. A harmadéve­sek már a termelésben dolgoznak, míg az el­sősök a tanműhelyben sajátítják el a szakma alapjait. Fotó: Jakab Judit MINDENNAPI BÜSZKESÉGEM Mondja uram, most már büszkék lehe­tünk arra, hogy magyarok vagyunk? — kérdi egy kanadai hazánkfia kissé eltor­zult kiejtéssel, miközben szemrevételezi a külső somogyi tájat. Miért ne, felelem gépiesen, s hozzáteszem: a büszkeség sosem árt. És rögtön — miután utánagon­doltam kissé cinikusra sikeredett vála­szomnak — visszaszívnám, hiszen nyil­vánvaló: a puszta (véletlenszerű) tény, hogy magyarnak születtem, nem elég ok a büszkeségre. De lehetek-e büszke pél­dául a magyarság történelmére, Árpád fejedelemtől Göncz Árpád köztársasági elnökig; egyrészt a sok hősiesen megví­vott, ám rendszerint elvesztett csatára, szabadságháborúkra, másrészt az „önfia vágta sebek"-re, melyek nehezebben gyógyulnak, mint az idegen kardnyomok; a kevés sikeres, diadalmas, de annál több mártírglóriával fényeskedő tragikus histó­riai személyiségre? Igen, büszke lehetek, vagyok is, bar mostanában gyakran eszembe jut, hogy akkor sem lennék ke­vésbé büszke népem történelmére, ha kevesebb magasztos bukás, ám több si­keres végkifejlet, szerencse volna jellem­ző rá. Sors bona nihil aliud! Szerencse és semmi más, hajtogatta makacsul a ma­gyar történelem egyik legszerencsétle­nebb sorsú politikuskatona- és költőzse­nije, Somogy megye egykori örökös fő­ispánja, gróf Zrínyi Miklós. Gyerekkorom óta büszkeség tölt el, ha rágondolok, s vajon ha szerencséje lett volna „véghez­vinni” nagy eposza után nagy politikai ter­veit is, kevésbé lennék büszke rá? Kanadai hazánkfia nem firtatta a kér­dést, pragmatikusabb lény annál, hogy történelmi sorskérdésekben töprengjen; üzletember, aki Kanadában vitte valami­re. És miután vitte valamire, méltán büsz­ke önmagára, aki egyébként magyar. Én pedig, aki sem pragmatikus alkat, sem üzletember nem vagyok, és itthon próbál­tam vinni valamire, ha büszke akarok len­ni egy kicsit, lám, visszaszaladok az idő­ben, egészen gróf Zrínyi Miklósig. Pedig hát — jutott eszembe — néha a jelen is ad okot büszkeségre, csak figyelni kell a napi történésekre. Szinte szétfeszített a büsz­keség például a múlt héten, amikor Teller Ede azt mondta a tv-riporternek, hogy ő néha verseket is írt, és meggyőződése, hogy verset csak magyar nyelven szabad írni. E nyilvánvaló túlzás kevésbé melen­gette volna a szívemet, ha a világhírű fizi­kus, aki fél évszázada járt utoljára Ma­gyarországon, törte volna az anyanyelvét. De Teller Ede Arany János-i mondatszer­kesztéssel, szóképekkel s a legbonyolul­tabb gondolatokat is kristálytiszta egysze­rűséggel kifejezve beszélt, mintha tegnap érettségizett volna jeles eredménnyel a XIX. századi nagy magyar költők művei­ből. (Kanadai hazánkfia valamikor a 60-as években hagyta el az országot, s lám, máris eltorzult a kiejtése!) És eszembe jutott, hogy ugyanilyen szépen beszélt Szent-Györgyi Albert, Wigner Győző, Lánczos Kornél, s mondják, akik ismerték, hogy Neumann János is, a Nobel-díjas természettudós—Mikes Kelemenek—, s rettenetesen büszke voltam. Büszke Tel­ler Edére, Arany Jánosra, ama névtelen középkori szerzetesre, aki az Ómagyar Mária-síralmat papírra vetette valahol Bolognában, a Tihanyi Alapítólevél deák­szerkesztőjére, aki magyar szavakat csempészett a latin közé, egyszóval nem­zetfönntartó anyanyelvemre, amely va­rázserejű munkaeszközöm és mindenna­pi büszkeségem. Szapudi András A múlt hét végén Szombathe­lyen tartotta országos küldött- gyűlését a Szabad Demokraták Szövetsége. Az előzetes vára­kozásokkal ellentétben elma­radt az irányzatok csatája, s mondhatnánk azt is: semmi rendkívüli dolog nem történt. A legerősebb ellenzéki párt kül­döttgyűlése — figyelembe véve a lezajlott változásokat — új program elkészítésére adott megbízást. A küldöttgyűlés munkájáról Kardos Ferenccel beszélgettünk. —Milyen hangulat jellemezte a tanácskozást, voltak-e mar­kánsan elkülönülő nézetek, ál­láspontok? — Úgy érzem, hogy az előze­tes várakozásokkal ellentétben igen nyugodt légkörű tanácsko­zást tartottunk Szombathelyen. No persze volt egy olyan idő­szak — szombaton délelőtt, amikor Tölgyessy Péter szót kapott — ,amikor úgy gondol­tuk, hogy most történik valami. Tölgyessy beszéde valóban tetszést aratott. S nagy vissza­térése után még az is szóba került, hogy esetleg változás lesz az elnöki funkcióban. De hamar kiderült, hogy nincs el­lentét az ügyvivői testületen belül. Az alapkérdések megíté­lésében nincs számottevő kü­lönbség. Az előzetes jelölések alapján két elnökjelöltünk volt: Kis Já­nos és Tölgyessy Péter. Ám Tölgyessy kinyilvánította, hogy nem kíván tagja lenni az ügyvi­vői testületnek. Mivel — alap­szabályunk értelmében—elnö­köt csak az ügyvivői testület tagjai közül lehet választani, a kérdés hamar megoldódott. S az is kiderült, hogy Tölgyessy továbbra is meghatározó egyé­nisége a pártnak. — A válságmenedzselés gazdasági programjával Is fog­lalkoztak a tanácskozáson. Mi­lyen javaslataik vannak? — Állásfoglalásunk 13 pont­ban fogalmazza meg a legfon­tosabb teendőket, mert olyan programra van szükség, amely­ben a politikai pártok és az ér­dek védelmi szervezetek egyet­értésre jutnak. Nem célunk, hogy most, ebben a gazdasági helyzetben kormányválságot idézzünk elő, de a kormánynak tudnia kell: az SZDSZ követke­zetesen számonkéri ígéreteit. Azt is tudjuk, hogy Antall József bárkit is ültet a kormányába, at­tól még a gazdasági gondok ugyanúgy megvannak. Az a meglátásunk, hogy az alapokról kell újraindulni. A kormánynak újra kell gondolnia elképzelé­seit, mert gazdasági programja (benne a költségvetési prog­ram) a szakemberek megítélé­se szerint semmi újat sem mu­tat. Csak most fedezték fel az érdekegyeztetés szerepét. Gondot jelent az is, hogy a kor­mány még mindig titokzatosko- dik, s még a parlamenti bizott­ságokat sem látja el qnegfelelő információval. A küldöttgyűlésen kialakult álláspont szerint a kormány nem jelölt meg olyan áttörési pontot sem az adópolitikában, sem az iparpolitikában, sem pedig a privatizáció felgyorsítá­sában, melynek alapján látná az ország lakossága: milyen célokért kell áldozni. Az is kide­rült, hogy amennyiben a kor­mány egy valóban életképes programmal áll elő, akkor azt az SZDSZ is támogatni fogja. — Az SZDSZ új programot készít. Ez azt jelenti, hogy egy új gazdasági ellenprogram is készül? — Átfogóprogramot kell ké­szítenünk, de ez nem azt jelenti, hogy ellenprogramot fogalma­zunk meg. Úgy látjuk, hogy nem segítünk az országnak azzal, ha figyelmen kívül hagyjuk a kormány törekvéseit és egy tel­jesen önálló programot készí­tünk. A kormány gazdasági programja csak egy javaslat. Az ő megítélésük szerint nincs más alternatíva. De kell hogy legyen más elképzelés is, mert a kormány a saját programját megfelelő egyeztetések nélkül készítette el. — Az önkormányzatokkal kapcsolatban is született egy állásfoglalás. Mit tartalmaz ez a dokumentum? — Nem akarok közhelyeket mondani, hiszen az önkor­mányzatokkal kapcsolatos ál­láspontunk nem változott. Gya­korlati működésük sok gondot vet föl, hiszen hiányoznak azok a fontos törvények, amelyek a működés alapfeltételeit jelentik. Szakmai segítségért sem tud­nak hova fordulni. Gazdasági­pénzügyi terveiket sem tudják előkészíteni. Tehát a legfonto­sabb feladat az önkormányza­tok működőképességének a megteremtése. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom