Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-07 / 192. szám

1990. december 7., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 „Szívszorító volt a búcsú” Bözsöny János a Rákóczi FC új edzője Labdarúgóberkekben napok óta aligha volt fontosabb be­szédtéma, mint az, hogy ki lép az eltávozott Horváth Miklós örökébe a Rákóczi vezetőedzői posztján. Számod szakember neve röpködött a levegőben, sokan tudni vélték; az ő jelöltjük az igazi. Bizonytalan volt e kér­dés kedd délutánig. Amikor Németh Gyula a Rákóczi ügy­vezető elnöke Kaposváron au­tóba szállt, hogy Barcsra utaz­zon, még maga sem tudta, hogy milyen eredménnyel tér majd haza. A kaposvári klub vezetői ugyanis egyetértettek abban, hogy jelenleg érvényes szerző­déssel rendelkező edzőt csak úgy kérnek fel a munka folytatá­sára, ha ahhoz a jelenlegi klub is hozzájárul. Ennek jegyében utazott tehát az ügyvezető Barcsra, mert a jelöltek között volt Bözsöny János a nyáron barcsra szerződött tréner is. A két érintett fél Mezei Józseffel a Barcs SC elnökével folytatott tárgyalás végén egyezségre jutott. A Dráva parti klub, mérle­gelve az összes körülményt, s továbbra is elismerve Bözsöny János rövid idő alatt végzett ki­tűnő munkáját, hozzájárulását adta, hogy december 1-jével szerződést bontsanak. Hivata­losan tehát e naptól Bözsöny János a Rákóczi FC vezetőed­zője. Mezei Józsefet tegnap nem sikerült elérnünk, mert nem tar­tózkodott a városban, de a Barcsról nyert friss informá­ciónk szerint a helyieket olyan váratlanul érte ez a megkere­sés, hogy pillanatnyilag még nem tudni, hogy ki lép majd Bözsöny János örökébe. Németh Gyula: Bözsöny Já­nossal 1992. június 30-ig szer­ződést kötöttünk. A vele előze­tesen folytatott beszélgetés so­rán egyértelműen vázoltuk az elvárásunkat. A Rákóczinak változatlanul nem lehet más célja, mint a bajnokság meg­nyerése. Mi Bőzsönyt korábbi munkája alapján alkalmasnak tartjuk arra, hogy ezt a megne­hezült feladatot egységben a játékosokkal megvalósítsa. A nyilvánosságot is felhasználva szeretném még egyszer meg­köszönni a Barcs SC-nek meg­értésüket és segítségüket. Nemes gesztusnak tartjuk, hogy egy újonc csapat, az első idény után hozzájáruljon sikere­sen dolgozó edzőjének távozá­sához. Azt hisszük, hogy ez az együttműködés példaértékű lehet Somogybán. Bözsöny János korábban labdarúgója is volt a Rákóczi­nak, egyben tagja annak a ke­retnek, amelyik 1975-ben Ma- thesz Imre vezetésével az élvo­nalba jutott. 1980-tól 86-ig ed- zősködött a klubnál, és ő végig­járta a szamárlétrát. Kezdte a serdülőknél, majd pályaedző volt az NB ll-es csapatnál, ez­után az ifjúságiak első együtte­sét irányította. 1983—85 között már ő volt az akkori NB lll-as felnőttcsapat vezetőedzője, s mint emlékezetes a második évben meg is nyerték a bajnok­ságot, de az emlékezetes Vác elleni osztályozón elbuktak. 1985—86-ban ismét pályaed­zője volt a klub NB ll-es csapa­tának, majd Dombóvárra távo­zott, ahonnan Mohácsra veze­tett az útja. Ott három sikeres évet dolgozott az NB ll-es csa­patnál, majd onnan tért vissza Somogyba most a nyáron, mi­után szerződése lejárt. Tegnap sikerült elérnünk őt, s alábbi villámbeszélgetést foly­tattuk vele. Elfogadom a kihívást. — Meglepte a Rákóczi meg­keresése? — Igen, bár nem ért váratla­nul. Horváth Miklós távozásá­nak nyilvánosságra hozatala után többen is megállítottak azzal, hogy igaz-e, én leszek az új tréner. Történt mindez akkor amikor még senki sem tárgyalt velem a Rákóczitól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam a megkeresésre, de az is való, hogy a tárgyalá­sok végkifejletét nem láttam előre. — Mit szól a barcsiak nemes gesztusához? —Nehéz szavakba öntenem. Kevés az a szó ahhoz, hogy köszönöm, amiért az én no és talán a Rákóczi érdekeit a saját­juk elé helyezték. Rövid idő alatt nagyon megszerettem ezt a klubot vezetőivel, játékosaival és szurkolóival együtt. Nehe­zen válók el, döntésemet egye­dül az motiválta, hogy az a klub hívott, amelyhez korábbról ezernyi szállal kötődtem, no és végre nem kell a családomtól sem külön élnem. Barcson a kedd esti búcsú vacsorán ne­héz órákat éltem át. Szívszorító volt számomra az elválás és valami hasonlót véltem felfe­dezni a játékosok tekintetében is. Arcukról leolvastam, hogy nekik is nehéz ez a búcsú, ami azt jelenti, hogy valamit e rövid idő alatt jól csinálhattam. Ezt az érzést százezerért sem adnám oda. — Gondolom azzal is szá­molnia kell, hogy mi várja a Rákóczinál és mi mindennel kell szembenéznie. — Tisztában vagyok vele, de elfogadtam a kihívást. Tudom, hogy csak egy megfelelő ered­mény lehet a számunkra, s ez a feljutás. De a realitásokkal szembe kell nézni. A rajthoz képest mínusz három pontos hátrányunk van. Ismerem a mezőnyt és azzal is tisztában vagyok, hogy a paksiak ki­egyensúlyozottabb gárdával rendelkeznek. Éppen ezért bra­vúrra lesz szükség, hogy ledol­gozzuk hátrányunkat. Ennek dacára igent mondtam, mert erre a bravúrra képesnek tar­tom a Rákóczit. — Nyilván korábbi tapaszta­latait is felhasználja. — Ez csak természetes. Én már a jövő héten edzést tartok és nem köntörfalazok a játéko- sokelőtt. Egyénileg elbeszélge­tek velükés elmondom, hogy mi az elvárásom. Mindenkinek megadom most a lehetőséget, hogy beálljon a sorba. Januártól aztán hatalmas munkába kez­dünk, olyanba amilyet a máso­dik vonal megkövetel. De bárki megkaphatja a lehetőséget a távozásra is, ha e munkában nem akar részt venni. Nyílt kár­tyákkal játszunk az első perctől kezdve. Én mindig is optimista voltam, most is az vagyok. — A magunk részéről ehhez csak annyit: ez a derűlátása egész évben ne hagyja el. Jutási Róbert „A TÁNCSICS—GÉPÉSZ? AZ IGEN!” Az Ipari Szakközépiskola a legjobb 24 között Telt ház — a legszolidabb becslések szerint is legalább ezer érdeklődő, de inkább még több —, hatalmas hangzavar, eget verő buzdítás, no és ter­mészetesen kosárlabda. Mi­előtt önök azonban még gyor­san rávágnák, a félreértések el­kerülése végett szögezzük le villámgyorsan: ezúttal nem Ka- poscukor-mérkőzésről van szó, hanem ,,egyszerűen”csakaz5. korcsoportosok (14—18 éve­sek) megyei középiskolás diák­olimpiái kosárlabda döntőjéről, amelyet ezúttal is — mint szinte mindig — a somogyi megye- székhely két reprezentáns csa­pata, az Ipari Szakközépiskola és a Táncsics Mihály Gimná­zium vívott egymással. Boldogult hőskoromban, amikor még jó néhány évvel ezelőtt a Táncsics Mihály Gim­názium ódon falai közt tenget­tem magamat és tanulmányai­mat (na, puff nekem, most aztán bizonyíthatom elfogulatlansá­gomat!), „eseménynek” számí­tott egy-egy T áncsics—Gépész kosárderbi. Emlékszem — hát lehet erre egyáltalán nem emlé­kezni? —, akkoriban mindig mi páholtuk el a gépészeseket. Igen, abban az időben — és azoknak a meccseknek is kö­szönhetően — lettem rabja so- kadmagammal együtt e szép sportágnak. S ha nem is minden mérkőzésen, de egy Tán­csics—Gépész „örökrang­adón” mindig ott voltunk. Hogy is mondtuk akkoriban? A Tán­csics—Gépész? Az igen! Azon „kötelező” volt ott lenni, és szív- vel-lélekkel, teli szájjal buz­dítani Kertész Pista bá’ fiait. A rangadók ideje alatt aztán szin­te teljesen kiürült a két iskola. Az esetek nagy részében ilyen­kor tanáraink elengedtek ben­nünket — hiszen a legtöbbjük velünk együtt ott szorongott a lelá­tón —, vagy ha nem, akkor (utó­lag már könnyű bevallani) ellóg­tunk a mérkőzés­re. Mert egy Táncsics—Gé­pészen ott volt szinte mindenki, aki csak számí­tott: tanárok, diá­kok, haverok, ba­rátnők, ismerő­sök, ismeretle­nek és talán még a suli gondnoka, portása is... Napokig ké­szültünk egy-egy rangadóra. Szüléink nagy-nagy örömére fehér lepedőre pingáltuk rá a suli nevét, hogy aztán abba beburkolódzva végigszurkoljuk a meccset. Persze, a gépésze- sek helyzeti előnyben voltak, hiszen ők a műhelyben csinál­ták a kolompokat... A mérkőzés előtt aztán tűz haza a cuccokért — akkoriban furcsamód sokan még a Kék Egér környékén „laktak” (laktunk) —, a nagy győzelmekről pedig napokig beszéltünk — de nemcsak egy­mással, hanem a gimnázium lapján, a Voluntason és a Tán- csics-iskolarádión keresztül is. Nagyot fordult azóta a világ— legalábbis ami az akkori Tán- csics-sikereket illeti. Pedig a ta­lálkozó előtt erősen megoszlot­tak a vélemények. A gépésze- sek váltig állították, hogy akár­csak tavaly, most is „lenyom­ják” a gimiseket, míg a táncsi- csosok egyként esküdtek rá, hogy a tavalyi vereség csupán csak kisiklás volt. Nos, ne csi- gázzuk tovább a kedélyeket: az előbbi tábornak lett igaza... Az egyik oldalon a Stickel Pé- ter-\iezette Ipari Szakközépis­kola (egyébként ő a Kaposcu­Jakab Jutka felvételé kor csapatkapitánya), a mási­kon pedig a Karácsony Tamás által irányított Táncsics Gimná­zium. (Ő sem idegen a Kapos- cukortól, hiszen az NB l-es ifjú­sági csapat trénere.) A Péter György és Ékes Tamás által fújt találkozón heves küzdelem bontakozott ki. Bár azt túlzás lenne állítani, hogy a nagyérde­mű kosáresőnek lett volna a szemtanúja, az egységesebb csapat benyomását keltő gé- pészesekl 1 pontos előnyre tet­tek szert az első játékrész végé­re (33-22). A második félidőben megpróbált felzárkózni a Tán- csics-legénység, de ehelyett még az Ipari Szakközépiskola tudta növelni előnyét további két ponttal, és végül 61-48 arányban diadalmaskodott el­lenfele felett. így a gépészesek jutottak az ország legjobb 24 csapata közé. S végezetül álljon itt az utó­kornak a két csapat legjobb pontszerzőinek a névsora: Vö­rös (14), Gulyás (14), Tiba (13), Tárnái (8) illetve Fekete (20), Nádasdi (11), Balogh (10). Fenyő Gábor Kosárlabda NB Fénylett az ,,Ezüstpart” Siófoki Ezüstpart SE— Zalaegerszegi Főiskola 103-74 (55-31) Siófoki Ezüstpart SE: Hevesi (15), Kersák (8), Blaumann (28), Kerekes (14), Nagy (12). Csere: Godena (6), Zentai (15), Marozsán (4), Zeisky (1). Edző: Petőfi Lajos. Az ötödik percben már 14-2- re vezetett a hazai csapat. Ez­után is magabiztosan, könnye­dén játszott, és végül fölényes győzelmet aratott a Zalaeger­szegi Főiskola csapata ellen. A siófoki együttesből Hevesi, Blaumann és Kerekes nyújtott jó teljesítményt. Labdarúgás MEGYEI II. OSZTÁLY Északi csoport Az őszi végeredmény: Felnőttek 1. Szölösgyörök 13 7 4 2 16- 818 2. Balatoni Vasas 13 7 3 3 31-20 17 3. Kaposvári Gazdászl 3 7 2 4 20-12 16 4. Kéthely 13 8 - 5 18-1316 5. Mernye 13 7 1 5 21-18 15 6. Öreglak 13 5 4 4 19-17 14 7. Balatonszárszó 13 5 4 4 11-1014 8. Balatonberény 13 5 3 5 24-2213 9. Balatonszabadi 13 5 3 5 19-19 13 10. Balatonkeresztúr 13 5 2 6 21-21 12 11. Táska 13 5 1 7 21-2611 12. Zamárdi 13 4 1 8 16-26 9 13. Balatonendréd 13 3 3 7 15-25 9 14. Somogybabod 13 2 1 10 12-27 5 Megjegyzés: Korábbi fordulóból elma­radt mérkőzésen: Zamárdi—Táska 0-1. Ifjúságiak 1. Balatonszárszó 1312 - 1 81-8 24 2. Balatoni Vasas 1310 2 1 50-13 22 3. Balatonszabadi 13 9 1 3 72-33 19 4. Öreglak 13 7 3 3 55-26 17 5. Kaposvári 6. Balatonkeresztúr 7. Zamárdi 8. Balatonendréd 9. Szölösgyörök 10. Somogybabod 11. Balatonberény 12. Mernye 13. Kéthely 14. Táska t12 7 2 3 54-17 16 13 6 3 4 34-32 15 13 5 4 4 28-15 14 13 5 3 5 33-43 13 13 5 2 6 25-30 12 13 3 3 7 31-45 9 13 3 2 8 33-46 8 12 3 - 9 19-45 6 13 2 -11 8-76 4 13 -112 9-101 1 Megjegyzés: Az elmaradt Kaposvári Gaz- dász—Mernye mérkőzést majd csak valami­kor a tavasz folyamán játszák le. Nagybajomi ezüstérem Székesfehérváron a Vörös- marty-kupa „lédy” röplabdator­nán Somogy megyét három együttes — a Kaposvári Sport­iskola, a Toldi Általános Iskola és a nagybajomi általános isko­la csapata — képviselte. A ki­lenc dunántúli csapat versenyé­ben a nagybajomi leányok a második, a KASI a negyedik, a Toldi Általános Iskola csapata pedig a hatodik helyen végzett. A nagybajomi leányok egy kü- löndíjat is elhoztak Székesfe­hérvárról, ugyanis Horváth Krisztinát választották meg a torna legjobb mezőnyjátékosá­nak. Tollaslabda­bajnokság Budapest adott otthont a Mesterek Tornája elnevezésű ,,A”-kategóriás felnőtt páros ranglista versenynek, amelyen a legjobb tollaslabdázók adtak randevút egymásnak. A férfipá­rosok küzdelmében — ahol összesen 24 pár indult — Lábo- di Tamás, a Kaposvári Tanító­képző Főiskola játékosa part­nerével, a felnőtt válogatott edzőjével, Vörös Györggyel az oldalán az 5., 8. helyen végzett úgy, hogy a négy közé jutásért nagy küzdelemben, három játszmában kapott ki a későbbi győztes párostól. PÉNTEK Kosárlabda NB II: Kaposvári Honvéd—Fűzfő. Kaposvár, városi sportcsarnok, 18.30 óra. Kézilabda Vili. Eötvös Kupa ifjúsági kézilab­datorna 7 megye 12 csapatának a részvételével. Csurgó, 1. Számú Általános Iskola tornacsarnoka, 8.25 órától 17.50-ig (csoportmérkő­zések, helyosztók). Ipari iskola tor­naterme, 10.10 órától 13.05-ig (cso­portmérkőzések). SZOMBAT Asztalitenisz Országos I. osztályú női asztali­falszárítás, bontás nélkül 20 év garanciával. -Működéséhez a Föld mágneses energiáját használja fel. A száradás ideje alatt nem kell kiköltöz­ni az épületből. Lakókörnyezetét egészsé­gessé változtatja, penész­gombákat leszárítja, dohszagot megszünteti. Osztrák licenc alapján gyártatja és forgalmazza az A\(D)WfA\ ipOhE, 10 óra után a (82)14-335- ös telefonon. (5069) SPORTMŰSOR tenisz ranglistaverseny. Kaposvár, városi sportcsarnok. 10 órától ifjú­sági leány egyes, 12.30 órától ifjú­sági leány páros, 14.30 órától ifjúsá­gi leány főtábla. NB I, női: Kaposplast—Statiszti­ka. Kaposvár, Kaposplast férfi­csarnok (!), 18 óra. (A november 3-i fordulóból elmaradt mérkőzés pót­lása.) Teke NB I: Kaposméröi Építők Sparta­cus SE—Ferencváros. Kaposvár, Közút-pálya, 10 óra. Kosárlabda NB I: Szeged SC—Kaposcukor SE. Szeged, 17 óra. Teremlabdarúgás Mikulás Kupa teremiabdarúgó- torna 9 csapat részvételével. Barcs, sportcsarnok, 8 órától. Eredmény- hirdetés várhatóan 16.45 órakor. VASÁRNAP Asztalitenisz Országos I. osztályú női asztali- tenisz ranglistaverseny. Kaposvár, városi sportcsarnnok. 10 órától fel­nőtt női egyes selejtező, 12.30 órá­tól felnőtt női páros, 14.30 órától fel­nőtt női egyes főtábla. ÚJRA CSENG „DOMUS-CSENGŐ karácsonyi vásár a barcsi Domus Áruházban december 15-ig. Minden 20 000 Ft fölött vásárló sorsjegyet kap, s ezzel visszanyerheti az áru vételárának 100—50 illetve 30%-át. Tárgynyereményként 2 db mikrohullámú sütőt sorsolunk ki. Sorsolás: december 19-én az áruházban. A nyerteseket értesítjük! DOMUS Támad a (fehér mezes) Gépész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom