Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-07 / 192. szám
1990. december 7., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Tánccal tanítani Hiányérzetük volt — egyesületet alapítottak Az Art Stúdió tervei Marcaliban Fiúk és lányok gyűrűjében magyarázza a tánc alapjait Horváth János, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola másodéves hallgatója. Az intézmény aulája a Zengő együttes muzsikájától hangos. Negyven-ötven fiatal lesi, hogyan kell mozdulni a zenére. Közöttük vannak olyanok, akik együttesben ropják, ám akadnak olyanok is, akik még csak most ismerkednek a hazai folklórkinccsel. Az éjszakába nyúló táncházakról váltottunk szót Horváth í Jánossal, aki kétheten- \ ként hívja-várja a Bér gics Lajos vezette zene- * karral a néptánc- és a népzene iránt érdeklődőket. — Jelenleg a Somogybán táncolok — mondja a fiatalember, aki már 11 évvel ezelőtt eljegyezte magát a folklórral. — Nagykanizsán a MÁV Dél-Zala Táncegyüttesben kezdtem, a néhai Papp László volt a tanító- mesterem. Ha megkapom a diplomát, ismét a kanizsaiakhoz térek vissza. Örömmel vezetem a táncházakat, hiszen a főiskolán tavaly megszűnt Kaláka Táncegyüttes helyett nem alakult újabb csoport, így nemigen volt lehetőség a tánctanításra. Ezt felismerte a közművelődési bizottság, és finanszírozza ezeket az öszejövetele- ket. — Milyen számokkal ismerkedhetnek meg a néptánc és a népzene szerelmesei? — Dunántúli, szatmári, széki, mezőségi, moldvai és boncidai román forgatóst tanulunk; ezzel párhuzamosan egy-egy előadás is elhangzik a találkozókon. Legutóbb dr. Király Lajos beszélt a moldvai csángókról. Jövőre szeretnénk meghívni Berecz András népdalénekest is. Tervezzük egy olyan táncház megszervezését is, amelyen a cigányfolklór kerül majd premier planba. Szeretnénk egy délszláv, valamint egy moldvai és gyimesi anyagra épülő csángó táncházat is tartani. Horváth János közművelődési szakkollégiumba jár. Amikor arról érdeklődtem, tanítani szeretne-e, avagy valamelyik művelődési ház népművelőjeként tevékenykedne szívesebben, bizonytalanná vált. — Még nem döntöttem, hol verek sátrat, az viszont biztos, hogy továbbra is táncolok és néptáncot tanítok. Ez utóbbiba már belekóstoltam a Kinizsi-lakótelepi általános iskolában, ahol egy csoporttal foglalkoztam. Jana — mert így hívják társai —, azt vallja: a táncra mindenkinek szüksége van. Az ő élete sokkal szegényebb lenne, ha megfosztanák az együtt-tánco- lás örömétől. Egy-egy táncház hangulatáról nehéz mesélni, csak átélni lehet. Akik egymásba kapaszkodnak, elfelejtik bajaikat; csak a zenére, a mozgásra figyelnek. Ezáltal — igaz, csak néhány órára — felidéző- dik előttük a régmúlt megannyi varázsa. S ilyenkor a lelkek is megnyílnak... Horváth János már hozzáfogott szakdolgozatához. Olyan tanmenetet dolgoz ki, amelyben a néptáncoktatás elmélete és gyakorlata ötvöződik. Hisz abban, hogy hamarosan néptánc-fakultációra is jelentkezhetnek majd a gyerekek az iskolákban... Lörincz Sándor Egy kiállítás már az ő nevükhöz fűződik. Tóth Emőke tárlatát az Art Stúdió szervezte és rendezte a marcali képtárban. Ez persze csak az első lépés volt a művészetek pártolása terén, hiszen terveikben az alkotók és alkotások széles skálája szerepel. Szeretnék, ha a város és városkörnyéki művészek — amatőrök és profik — szintén felvillanthatnák képességeiket önmaguk és környezetük megelégedésére. Nemcsak kiállításokról van szó természetesen, hanem komplex programokról is, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Városuk szülöttét, Lengyel Józsefet előadások szervezésével kívánják közelebb hozni a lakossághoz. A Kossuth-díjas íróról Molnár Edit fotóművész meghitt és protokolláris pillanatokban készített felvételeket — ezeket is láthatják majd a helybeliek. Dr. Gál József, Marcali történetének fáradhatatlan kutatója ezúttal „más műfajban” lepi meg az érdeklődőket: diaporámaprogramja bizonyára emlékezetes marad az egyesületi tagoknak. Dr. Suchmann Tamás sorolja még az elképzeléseket. Szervezik már a városi karácsonyt, a műsorban természetesen a gyerekek is föllépnek. Híres a rockklubjuk, s bár ide sok deviáns fiatal jár, ők azt vallják: amíg itt vannak, addig nincs gond velük, s talán hatással lehetnek rájuk is. Ahol sok a fiatal, óhatatlanul foglalkozni kell az AIDS-szel; előadásokat tartanak, filmeket vetítenek a témáról. A 20 fős egyesület vezetői abban bíznak, hogy kitöltik az űrt, amelyet a hivatásos népművelők hagytak tevékenységükben. Nem provinciálisak akarnak lenni, hanem meg akarják mutatni, hogy vidéken is van érték. Ezért néma fővárosi előadóművészeket várják programjaikra, hanem a kaposvári színház művészeit és a somogyi amatőrszínpadokat, mert hátha sikerül helyben is létrehozni egy színjátszó csoportot. Auguszt Bálint, a polgármesteri hivatal munkatársa évek óta koordinálja és segíti Marcali közművelődési tevékenységét: — Az egyesület 300 ezer forint támogatást kér 1991-ben programjai végrehajtásához. Már korábban bevezettük a pályázati rendszert, bizonyos tevékenységeket finanszíroz a tanács, de ez az első eset, hogy a művelődési központ és a könyvtár mellett ilyen jelentős kulturális eseményeket vállaljon föl egy szervezet. A hivatalnak támogatnia kell az ilyet. Véleményem szerint létre kell hoznunk egy szabadművelődési tanácsot, s abban az Art Stúdió képviselője is helyet kaphat. Ez a testület szakmai segítséget nyújthat az önkormányzat művelődési bizottságának is. (Süli) Mezítlábra ítélve Mit tesz egy magát csak kicsit is vagánynak gondoló siófoki srác, ha megtetszik neki a kirakatban egy edzőcipő? Nos, a mi kis írásunk „hőse” legott betörte az üveget, hidegvérrel benyúlt a szilánkok között a polcra és kiemelte a szívének-lelkének oly kedvest. Felpróbálni már nem tudta, mert egy rendőrjárőr épp a városi kórházzal szemben húzódó üzletsoron cirkált, s meghallotta a csörömpölést. Nosza, kezdetét vettre a hajsza, amelynek legvérfagyasztóbb jelenetei egy kommandósfilmben is bízvást megállnák a helyüket. Végül a fiatalember az emeletről, ahová fölmenekült, a mélybe vetette magát, halált megvető bátorsággal... A történet itt (egyelőre) véget is ért, mert eltörött a bokacsontja, s a rendőrök hamarább elfogták, mint ama bizonyos sánta kutyát. „Hősünket” most a kórházban ápolják, s valószínűleg azon kevés beteg egy ike, aki nem akar hamar szabadulni. Mert otthon (gondolom) mérges szülők, s a bíróságon szigorú jogászok várják. Az egyikcipő egyébként 38-as, a jobblábas pedig 42-es méretű volt — a fene egye meg a ravasz butikosát. A fiatalember azonban jó ideig nemhogy más, de a saját cipőit sem tudja fölvenni sérülése miatt. (Czene) HAJNALI HANGULATOK Váratlan rohammal tört a hideg a tóra: méteres hullámok kergették egymást, s zajosan csapódtak vissza a parti kövekről. Fodros testüket csak egy- egy bátrabb vadkacsa közelítette meg, de a felcsapódó víztől mindegyik visszahőkölt. Szürke volt az ég, szürke volt a víz, csak a sétány kandeláberei adtak annyi fényt, hogy a magányos férfi számára is bizonyossá váljon: a durva, keményen kopogó esőcseppek könnyű hópelyheket kísérnek a levegőben. Apró kupacokban álltak a gyöngykavicsok, s ahogy merengve lépdelt, megbotlott az egyikben. Lábai megcsúsztak a vizes talajon, kétségbeesetten dőlt előre, s inkább csak érezte, mint látta a bokrok között megbújó platánt. Fiatal fa volt, alsó ágai fejmagasságban úgy terültek szét, hogy szinte fogasként kínálták fel magukat a fürdő- zőknek. Acélosan kulcsolta át a törzset, aztán megkönnyebbülve nekitámaszkodott. Egy riadt, didergő harkály kissé magasabbra helyezte át pihenőhelyét— hónapok óta néptelenek voltak erre a hajnalok... Futott utána a szél, s ahogy megemelte rövid, könnyű trikóját, a sejtelmes homályban is jól látszott valószínűtlenül karcsú dereka. Pajkos volt a hajnali szellő, nem elégedett meg talmi sikerekkel. Körbefonta a lány alakját, átbújt hóna alatt, s mintha maga is meglepődött volna — hosszan időzött a feszes, bársonyos, Balaton-illa- tú keblek között. Aztán vett egy mély lélegzetet, s bánatosan továbbgördült. Az éjszakától búcsúzni kényszerülő, fáradt fakuló fényű csillagok irigy pillantásokkal kísérték útját. A pajzán szél még enyhe csókot lehelt a lány ajkára, felszárított homlokán néhány párálló cseppet megborzolta az ezüstösen csillogó, fekete hajszálakat, s mint szomjas vándor, ha kútra lel — belevetette magát a tóba. Kacagtak a part menti fák, s egy-egy levél is útra kelt, hogy megmártózzon a fodrozó vízben. A hullámok hátukon hintáztatták őket, megforgatták tisztító cseppjeik között, majd óvatosan betakarták velük a puha, mezítelen talpakról álmodó kavicsokat. Hetykén hintázott a hold az északi part dombjai között, mintha nem akarta volna tudomásul venni a hajnal közeledtét. Kevélyen nézett szét a tájon, s mint minden intim titok ismerője, magában gúnyosan kacagott. — Forró az éjszaka — suttogta és hagyta, hogy egy hamvas arcú felhő háremhölgyként legyezgesse. Két villámgyors mozdulat—a trikó és a rövid farmer megpihent a platánfa alsó ágán. Egy álmából ébresztett harkály ijedt szemekkel pislogott a váratlan látogatóra. — Felügyelő kérem, vigyázzon a ruháimra—mosolygott rá a lány. Gyalogolt pár métert, néhányszor megmártózott, majd futni kezdett a térdig érő vízben. Száz méterre a parttól — egy stég mellett — kétpárevezős csónak apró biccentésekkel hívogatta. Óvatosan közelítette meg, mint aki váratlan támadástól tart. Üres volt a csónak és üres a stég is. Megfogta a korlátot, félig felhúzta már magát, amikor eg acélos kéz markolta meg. Elengedte a kapaszkodót, visszacsúszott a fiú karjai közé, s hagyta, hogy felemeljék. Egy ideig szótlanul feküdtek a hűvös deszkákon, s aztán már csak azt érezte, hogy gyengéden ring alatta a stég... Amikor a nap felkelt, ők már aludtak—egymást átölelve... Süli Ferenc Régészkedő polgármester Nagykökényesen A Heves megyei Nagykökényes 6000 év óta lakott település. Az évezredek során különböző kultúrák épültek egymásra a Csörsz-árka erődvonal mentén. Az elmúlt időszakban a mezőgazdasági munkák során sok értékes lelet került a felszínre. Török László iskolaigazgató, helyi polgármester irányításával a diákok összegyűjtötték az egykori kőszerszámokat, cserépedénydarabokat, fegyvereket. A rekonstruálás, az időmeghatározás és a restaurálás után az iskolában állították ki a kora neolit kortól a középkorig terjedő leleteket, így azok az iskolai tananyagoknál is jól felhasználhatok. A határidőket érdemes betartani ÁLTALÁNOS ISKOLÁKBÓL TOVÁBBTANULÓK FIGYELMÉBE Az általános iskolákból való továbbtanulás kérdése a fiatalok életének egyik meghatározó pontja; nagyrészt itt dől el, hogy „mi lesz a gyerekből.” A jelentkezések leadásának határideje vészesen közeleg; valamennyi középfokú iskolába 1991. február 20-ig el kell küldeni a továbbtanulási lapot. A határidők betartására is figyelniük kell a szülőknek, nehogy lemaradjon gyermekük az intézménybe (esetleg kollégiumba) való jelentkezésről. A Somogy Megyei Tanács közoktatási irodájának tájékoztatójából kitűnik, hogy az 1991/92-es tanév beiskolázási ütemezése több időszakból épül fel. Ez a felvételi ütemezés Baranya és Tolna megyére is érvényes. A jelentkezési lapok leadásának határideje után a középiskolák (a szakmunkásképzők és szakiskolák kivételével) március 9-ig értesítik a szülőket és általános iskolákat a felvételről vagy az elutasításról. Március 10-től április 2-ig tart a második időszak; a középiskolák ekkor küldik tovább az elutasítottak jelentkezési lapját a másodikként megjelölt iskolákba. Az értesítést a középiskolák április 2-ig küldik ki a felvételről vagy az ismételt elutasításról. Ha a tanuló mindkét helyről elutasítást kapott, a szülők április 20-ig föllebezhetnek. A15/1986. MM. sz. rendelet 20. paragrafusának 3. pontja értelmében ez a fellebbezés akkor jogszerű, ha a jelentkezést mindegyik — a jelentkezési lapon megjelölt — iskola igazgatója elutasította. Fellebbezni csak az utolsóként megjelölt iskola elutasító határozata ellen lehet. Erre azért érdemes figyelni, mert a szabálytalan fellebbezéseket visszaküldik a szülőknek. Fellebbezésnél a „fellebbezési lap” formanyomtatványt kell használni. Az elbírálás május 3-ig történik. A harmadik időszakban, amely április 2-től 27-ig tart, a középfokú intézmények kiküldik az értesítéseket. Az elutasító határozat ellen a szülők május 17-ig nyújthatnak be fölleb- bezést. Ezek elbírálásának határideje május 30-a. A felvételt ekkor sem nyert tanulók lapját a Megyei Munkaügyi Hivatal képzési csoportjának küldik meg. A szülők itt tájékozódhatnak a további lehetőségekről. Fontos tudnivaló még, hogy a szülők a jelentkezési lapon feltétlenül tüntessék fel, ha kollégiumi elhelyezést igényelnek gyermeküknek. A kollégiumoknak és diákotthonoknak június 10-ig kell értesíteniük a szülőket a felvételről vagy az elutasításról. A kollégiumi fellebbezéseket június 25-ig küldhetik el a szülők az intézmény igazgatójához. Tóth Kriszta
