Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-07 / 192. szám

1990. december 7., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Tánccal tanítani Hiányérzetük volt — egyesületet alapítottak Az Art Stúdió tervei Marcaliban Fiúk és lányok gyűrű­jében magyarázza a tánc alapjait Horváth Já­nos, a kaposvári Csoko­nai Vitéz Mihály Tanító­képző Főiskola másod­éves hallgatója. Az in­tézmény aulája a Zengő együttes muzsikájától hangos. Negyven-ötven fiatal lesi, hogyan kell mozdulni a zenére. Kö­zöttük vannak olyanok, akik együttesben ropják, ám akadnak olyanok is, akik még csak most is­merkednek a hazai folk­lórkinccsel. Az éjszaká­ba nyúló táncházakról váltottunk szót Horváth í Jánossal, aki kétheten- \ ként hívja-várja a Bér gics Lajos vezette zene- * karral a néptánc- és a népzene iránt érdeklődőket. — Jelenleg a Somogybán táncolok — mondja a fiatalem­ber, aki már 11 évvel ezelőtt el­jegyezte magát a folklórral. — Nagykanizsán a MÁV Dél-Zala Táncegyüttesben kezdtem, a néhai Papp László volt a tanító- mesterem. Ha megkapom a diplomát, ismét a kanizsaiak­hoz térek vissza. Örömmel ve­zetem a táncházakat, hiszen a főiskolán tavaly megszűnt Kalá­ka Táncegyüttes helyett nem alakult újabb csoport, így nem­igen volt lehetőség a tánctaní­tásra. Ezt felismerte a közmű­velődési bizottság, és finanszí­rozza ezeket az öszejövetele- ket. — Milyen számokkal ismer­kedhetnek meg a néptánc és a népzene szerelmesei? — Dunántúli, szatmári, széki, mezőségi, moldvai és boncidai román forgatóst tanulunk; ezzel párhuzamosan egy-egy elő­adás is elhangzik a találkozó­kon. Legutóbb dr. Király Lajos beszélt a moldvai csángókról. Jövőre szeretnénk meghívni Berecz András népdalénekest is. Tervezzük egy olyan tánc­ház megszervezését is, ame­lyen a cigányfolklór kerül majd premier planba. Szeretnénk egy délszláv, valamint egy moldvai és gyimesi anyagra épülő csángó táncházat is tarta­ni. Horváth János közművelődé­si szakkollégiumba jár. Amikor arról érdeklődtem, tanítani sze­retne-e, avagy valamelyik mű­velődési ház népművelőjeként tevékenykedne szívesebben, bizonytalanná vált. — Még nem döntöttem, hol verek sátrat, az viszont biztos, hogy továbbra is táncolok és néptáncot tanítok. Ez utóbbiba már belekóstoltam a Kinizsi-la­kótelepi általános iskolában, ahol egy csoporttal foglalkoz­tam. Jana — mert így hívják társai —, azt vallja: a táncra mindenki­nek szüksége van. Az ő élete sokkal szegényebb lenne, ha megfosztanák az együtt-tánco- lás örömétől. Egy-egy táncház hangulatáról nehéz mesélni, csak átélni lehet. Akik egymás­ba kapaszkodnak, elfelejtik ba­jaikat; csak a zenére, a mozgás­ra figyelnek. Ezáltal — igaz, csak néhány órára — felidéző- dik előttük a régmúlt megannyi varázsa. S ilyenkor a lelkek is megnyílnak... Horváth János már hozzáfogott szakdolgoza­tához. Olyan tanmenetet dol­goz ki, amelyben a néptáncok­tatás elmélete és gyakorlata ötvöződik. Hisz abban, hogy hamarosan néptánc-fakultáció­ra is jelentkezhetnek majd a gyerekek az iskolákban... Lörincz Sándor Egy kiállítás már az ő nevük­höz fűződik. Tóth Emőke tárla­tát az Art Stúdió szervezte és rendezte a marcali képtárban. Ez persze csak az első lépés volt a művészetek pártolása te­rén, hiszen terveikben az alko­tók és alkotások széles skálája szerepel. Szeretnék, ha a város és vá­roskörnyéki művészek — ama­tőrök és profik — szintén felvil­lanthatnák képességeiket ön­maguk és környezetük megelé­gedésére. Nemcsak kiállítások­ról van szó természetesen, hanem komplex programokról is, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Városuk szülöttét, Lengyel Józsefet előadások szervezé­sével kívánják közelebb hozni a lakossághoz. A Kossuth-díjas íróról Molnár Edit fotóművész meghitt és protokolláris pillana­tokban készített felvételeket — ezeket is láthatják majd a helybeliek. Dr. Gál József, Mar­cali történetének fáradhatatlan kutatója ezúttal „más műfaj­ban” lepi meg az érdeklődőket: diaporámaprogramja bizonyá­ra emlékezetes marad az egye­sületi tagoknak. Dr. Suchmann Tamás sorolja még az elképzeléseket. Szer­vezik már a városi karácsonyt, a műsorban természetesen a gyerekek is föllépnek. Híres a rockklubjuk, s bár ide sok de­viáns fiatal jár, ők azt vallják: amíg itt vannak, addig nincs gond velük, s talán hatással lehetnek rájuk is. Ahol sok a fia­tal, óhatatlanul foglalkozni kell az AIDS-szel; előadásokat tar­tanak, filmeket vetítenek a té­máról. A 20 fős egyesület vezetői abban bíznak, hogy kitöltik az űrt, amelyet a hivatásos nép­művelők hagytak tevékenysé­gükben. Nem provinciálisak akarnak lenni, hanem meg akarják mutatni, hogy vidéken is van érték. Ezért néma főváro­si előadóművészeket várják programjaikra, hanem a kapos­vári színház művészeit és a somogyi amatőrszínpadokat, mert hátha sikerül helyben is létrehozni egy színjátszó cso­portot. Auguszt Bálint, a polgármes­teri hivatal munkatársa évek óta koordinálja és segíti Marcali közművelődési tevékenységét: — Az egyesület 300 ezer fo­rint támogatást kér 1991-ben programjai végrehajtásához. Már korábban bevezettük a pá­lyázati rendszert, bizonyos te­vékenységeket finanszíroz a tanács, de ez az első eset, hogy a művelődési központ és a könyvtár mellett ilyen jelentős kulturális eseményeket vállal­jon föl egy szervezet. A hivatal­nak támogatnia kell az ilyet. Vé­leményem szerint létre kell hoz­nunk egy szabadművelődési tanácsot, s abban az Art Stúdió képviselője is helyet kaphat. Ez a testület szakmai segítséget nyújthat az önkormányzat mű­velődési bizottságának is. (Süli) Mezítlábra ítélve Mit tesz egy magát csak kicsit is vagánynak gondoló siófoki srác, ha megtetszik neki a kirakatban egy edzőcipő? Nos, a mi kis írásunk „hőse” legott betörte az üveget, hidegvérrel benyúlt a szilánkok között a polcra és kiemelte a szívének-lelkének oly kedvest. Felpróbálni már nem tudta, mert egy rendőrjárőr épp a városi kórházzal szemben húzódó üzletsoron cirkált, s meghal­lotta a csörömpölést. Nosza, kezdetét vettre a hajsza, amelynek legvérfagyasztóbb jelenetei egy kommandósfilmben is bízvást megállnák a helyüket. Végül a fiatalember az emeletről, ahová fölmenekült, a mélybe vetette magát, halált megvető bátorság­gal... A történet itt (egyelőre) véget is ért, mert eltörött a boka­csontja, s a rendőrök hamarább elfogták, mint ama bizonyos sánta kutyát. „Hősünket” most a kórházban ápolják, s valószí­nűleg azon kevés beteg egy ike, aki nem akar hamar szabadulni. Mert otthon (gondolom) mérges szülők, s a bíróságon szigorú jogászok várják. Az egyikcipő egyébként 38-as, a jobblábas pedig 42-es mére­tű volt — a fene egye meg a ravasz butikosát. A fiatalember azonban jó ideig nemhogy más, de a saját cipőit sem tudja föl­venni sérülése miatt. (Czene) HAJNALI HANGULATOK Váratlan rohammal tört a hi­deg a tóra: méteres hullámok kergették egymást, s zajosan csapódtak vissza a parti kövek­ről. Fodros testüket csak egy- egy bátrabb vadkacsa közelí­tette meg, de a felcsapódó víz­től mindegyik visszahőkölt. Szürke volt az ég, szürke volt a víz, csak a sétány kandeláberei adtak annyi fényt, hogy a magá­nyos férfi számára is bizonyos­sá váljon: a durva, keményen kopogó esőcseppek könnyű hópelyheket kísérnek a levegő­ben. Apró kupacokban álltak a gyöngykavicsok, s ahogy me­rengve lépdelt, megbotlott az egyikben. Lábai megcsúsztak a vizes talajon, kétségbeesetten dőlt előre, s inkább csak érezte, mint látta a bokrok között meg­bújó platánt. Fiatal fa volt, alsó ágai fejmagasságban úgy terül­tek szét, hogy szinte fogasként kínálták fel magukat a fürdő- zőknek. Acélosan kulcsolta át a tör­zset, aztán megkönnyebbülve nekitámaszkodott. Egy riadt, didergő harkály kissé maga­sabbra helyezte át pihenőhe­lyét— hónapok óta néptelenek voltak erre a hajnalok... Futott utána a szél, s ahogy megemelte rövid, könnyű trikó­ját, a sejtelmes homályban is jól látszott valószínűtlenül karcsú dereka. Pajkos volt a hajnali szellő, nem elégedett meg talmi sikerekkel. Körbefonta a lány alakját, átbújt hóna alatt, s mintha maga is meglepődött volna — hosszan időzött a feszes, bársonyos, Balaton-illa- tú keblek között. Aztán vett egy mély lélegzetet, s bánatosan to­vábbgördült. Az éjszakától bú­csúzni kényszerülő, fáradt fa­kuló fényű csillagok irigy pillan­tásokkal kísérték útját. A pajzán szél még enyhe csókot lehelt a lány ajkára, fel­szárított homlokán néhány pá­rálló cseppet megborzolta az ezüstösen csillogó, fekete haj­szálakat, s mint szomjas ván­dor, ha kútra lel — belevetette magát a tóba. Kacagtak a part menti fák, s egy-egy levél is útra kelt, hogy megmártózzon a fodrozó vízben. A hullámok há­tukon hintáztatták őket, megfor­gatták tisztító cseppjeik között, majd óvatosan betakarták velük a puha, mezítelen talpakról ál­modó kavicsokat. Hetykén hintázott a hold az északi part dombjai között, mintha nem akarta volna tudo­másul venni a hajnal közeled­tét. Kevélyen nézett szét a tá­jon, s mint minden intim titok is­merője, magában gúnyosan ka­cagott. — Forró az éjszaka — suttogta és hagyta, hogy egy hamvas arcú felhő háremhölgy­ként legyezgesse. Két villámgyors mozdulat—a trikó és a rövid farmer megpi­hent a platánfa alsó ágán. Egy álmából ébresztett harkály ijedt szemekkel pislogott a váratlan látogatóra. — Felügyelő kérem, vigyáz­zon a ruháimra—mosolygott rá a lány. Gyalogolt pár métert, né­hányszor megmártózott, majd futni kezdett a térdig érő vízben. Száz méterre a parttól — egy stég mellett — kétpárevezős csónak apró biccentésekkel hívogatta. Óvatosan közelítette meg, mint aki váratlan táma­dástól tart. Üres volt a csónak és üres a stég is. Megfogta a korlátot, fé­lig felhúzta már magát, amikor eg acélos kéz markolta meg. Elengedte a kapaszkodót, visszacsúszott a fiú karjai közé, s hagyta, hogy felemeljék. Egy ideig szótlanul feküdtek a hűvös deszkákon, s aztán már csak azt érezte, hogy gyengéden ring alatta a stég... Amikor a nap felkelt, ők már aludtak—egymást átölelve... Süli Ferenc Régészkedő polgármester Nagykökényesen A Heves megyei Nagyköké­nyes 6000 év óta lakott telepü­lés. Az évezredek során külön­böző kultúrák épültek egymás­ra a Csörsz-árka erődvonal mentén. Az elmúlt időszakban a mezőgazdasági munkák során sok értékes lelet került a felszín­re. Török László iskolaigazgató, helyi polgármester irányításá­val a diákok összegyűjtötték az egykori kőszerszámokat, cse­répedénydarabokat, fegyvere­ket. A rekonstruálás, az idő­meghatározás és a restaurálás után az iskolában állították ki a kora neolit kortól a középkorig terjedő leleteket, így azok az iskolai tananyagoknál is jól fel­használhatok. A határidőket érdemes betartani ÁLTALÁNOS ISKOLÁKBÓL TOVÁBBTANULÓK FIGYELMÉBE Az általános iskolákból való továbbtanulás kérdése a fiata­lok életének egyik meghatározó pontja; nagyrészt itt dől el, hogy „mi lesz a gyerekből.” A jelent­kezések leadásának határideje vészesen közeleg; valamennyi középfokú iskolába 1991. feb­ruár 20-ig el kell küldeni a to­vábbtanulási lapot. A határidők betartására is figyelniük kell a szülőknek, nehogy lemaradjon gyermekük az intézménybe (esetleg kollégiumba) való je­lentkezésről. A Somogy Megyei Tanács közoktatási irodájának tájékoztatójából kitűnik, hogy az 1991/92-es tanév beiskolá­zási ütemezése több időszak­ból épül fel. Ez a felvételi üteme­zés Baranya és Tolna megyére is érvényes. A jelentkezési lapok leadásá­nak határideje után a középis­kolák (a szakmunkásképzők és szakiskolák kivételével) már­cius 9-ig értesítik a szülőket és általános iskolákat a felvételről vagy az elutasításról. Március 10-től április 2-ig tart a második időszak; a középis­kolák ekkor küldik tovább az elutasítottak jelentkezési lapját a másodikként megjelölt isko­lákba. Az értesítést a középis­kolák április 2-ig küldik ki a fel­vételről vagy az ismételt eluta­sításról. Ha a tanuló mindkét helyről elutasítást kapott, a szü­lők április 20-ig föllebezhetnek. A15/1986. MM. sz. rendelet 20. paragrafusának 3. pontja értel­mében ez a fellebbezés akkor jogszerű, ha a jelentkezést mindegyik — a jelentkezési la­pon megjelölt — iskola igazga­tója elutasította. Fellebbezni csak az utolsóként megjelölt iskola elutasító határozata ellen lehet. Erre azért érdemes fi­gyelni, mert a szabálytalan fel­lebbezéseket visszaküldik a szülőknek. Fellebbezésnél a „fellebbezési lap” formanyom­tatványt kell használni. Az elbí­rálás május 3-ig történik. A harmadik időszakban, amely április 2-től 27-ig tart, a középfokú intézmények kikül­dik az értesítéseket. Az elutasí­tó határozat ellen a szülők má­jus 17-ig nyújthatnak be fölleb- bezést. Ezek elbírálásának ha­tárideje május 30-a. A felvételt ekkor sem nyert tanulók lapját a Megyei Munkaügyi Hivatal kép­zési csoportjának küldik meg. A szülők itt tájékozódhatnak a további lehetőségekről. Fontos tudnivaló még, hogy a szülők a jelentkezési lapon fel­tétlenül tüntessék fel, ha kollé­giumi elhelyezést igényelnek gyermeküknek. A kollégiumok­nak és diákotthonoknak június 10-ig kell értesíteniük a szülő­ket a felvételről vagy az elutasí­tásról. A kollégiumi fellebbezé­seket június 25-ig küldhetik el a szülők az intézmény igazgató­jához. Tóth Kriszta

Next

/
Oldalképek
Tartalom