Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-30 / 210. szám

1990. december 30., vasárnap

SOMOGYI HÍRLAP — SPORT

15

Mit várhatunk 1991 somogyi sportjától?

Új évtízed fonalán

Tegnapi összeállításunk az emlékldózós jegyében telt el. Tömörítve adtuk közre az elköszönő esztendő érdekesebb sporteseményeit. Közös örömünkre sok szép eredményről adhattunk számot, s ami külön Is említést érdemel, még több sikert említhettünk volna, ha a terjedelem korláta! nem parancsolnak álljt. Most az új óv, egyben az új évtized hajnalán ml mást Is kívánhatnánk egymásnak: a nyolcvanas évek szép hagyománya, töretlen lendülete tovább tartson. Megyénk sportjába eleddig alig érezhetően „gyűrűzött" be a gazdasági válság — legalábbis eredményeink, minőségi sportunk színvonala másra enged következtetni. Igaz, nem volt felhőtlen az eltelt Időszak, s jól tudjuk, hogy még nehezebbre számíthatunk. Mégis alapvető kérdés, hogy optimizmusunk ne hagyjon bennünket el; kell hogy higgyük: ha a somogyi sport az elmúlt évek nehéz körülményei között képes volt ilyen szinten produkálni, képes lesz erre a következőkben is. Ennek reményében készítettük mostani összeállításunkat. A megye sportjának első számú vezetőjétől kezdve az egyesületi elnökön keresztül a tudósítóig többen elmondták véleményüket. Mit várnak ők 1991-től? Válaszaik talán kicsit valamennyiünk kívánságait is tükrözik.

Klencsár Gábor, a megyei önkormányzati hivatal sportirodájának vezetője:

— Jó szívvel, jó érzéssel vehetünk búcsút 1990-től. Nemcsak az én véleményem, hogy Somogy sporttörténetének legeredményesebb évtizedét zárta. Ez annál is örvende- tesebb, mert az elmúlt időszak társadalmi és gazdasági változásai nem mindig voltak pozitív hatással a sportra. Az új évtized első évét sok-sok nyitva maradt kérdéssel zárjuk. Igazgatási dolgozók, szakszövetségi irányítók és egyesületi vezetők ezekre várjuk valamennyien a választ. 1991-től azt várom elsősorban, hogy megőrizze mindazon értékeket, amelyek a somogyi sport eddigi rangját adták. Épp az említett bizonytalanság miatt eredményként könyvelném el, ha biztosítani tudnánk a szinten tartást. De ez sem jön magától. Épp ezért nagyon fontos, hogy már az év első negyedében megszűnjön a bizonytalanság s mielőbb tisztázódjon az államnak a sportba- ni szerepvállalása. S legalább ilyen fontos, hogy jöjjenek létre

a sport társadalmi szervezeteinek működéséhez elengedhetetlenül szükséges gazdasági feltételek. Sokat várok az ön- kormányzatoktól. Bízom abban, hogy felismerik a sport társadalmi szerepét és azt rangjának és hasznosságának megfelelően fogják felkarolni. Jól tudom, hogy korlátok között mozoghatnak, azaz szűkösek az anyagi lehetőségeik. A mérlegelés elkerülhetetlen részükről, de ha azt körültekintően teszik, meggyőződésem, hogy szükség esetén még az anyagi áldozatoktól sem riadnak visz- sza. Nagyon fontos, hogy az egyesületek is mihamarabb alkalmazkodjanak az új körülményekhez. Az új évben részükről is elengedhetetlen az új szemlélet. Záró mondatként annak a reményemnek adok kifejezést: ha ki-ki a maga területén megteszi a tőle telhetőt, akkor a somogyi sport nem fizet túlzottan nagy árat a többség által tiszta szívből óhajtott polgári demokráciáért.

Gáspár István, a siófoki polgármesteri hivatal sportfelügyelője:

san a sportból! A sportmozgalomnak a kicsi, egyszakosztá- lyos egyesületekre legalább olyan szüksége van, mint a ,,büszke" mamutsportkörökre. Én az új önkormányzatok egyik feladatául szabnám a 6—18 éves korosztály sportjának felkarolását. Meggyőződésem szerint ugyanis még ma is szemléleti okai vannak annak, hogy a diáksport sem szervezetileg, sem szerkezetileg nem képes megfelelni feladatának. A szabadidősport egyre inkább anyagiak kérdése nálunk, s félő, hogy jövőre méginkább az lesz. Lassan majd csak az sportolhat, akinek erre pénze is lesz. Én másként látom a tömegek sportját; e területről nem lehet érdeke az államnak kivonulnia. A versenysport egyesületi kérdés kell legyen! Legalábbis ezt szeretnénk. Tudom, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a sportegyesületek önállóan is működőképesek legyenek.

Változást remélek, s elsősorban nem a sportvezetők és a sportolók részéről, mert véleményem szerint nem az ő szemléletük csorbult ki mostanában. Sokat várok az önkormányzatok aktivitásától, hogy az egyes településeken az úttal, a járdával és egyéb kommunális beruházásokkal egyelően tárgyalják és tervezik a testkultúrát is. Az idő ebben is sürget, hiszen a következő évi versenyidőszak felkészülése néhány nap múlva megkezdődik.

Szilvási József, a megyei labdarúgó-szövetség elnöke:

— Válságos évet tudhatunk magunk mögött, s ez a megyében ami sportágunkban is éreztette hatását. Az új év küszöbén is érződik a bizonytalanság, s ettől mi sem tudjukfüggetleníte- ni magunkat. A labdarúgás az egyik legpénzigényesebb sportág. Tudomásul kell venni, hogy olcsón nem lehet jó focit csinálni. Az új évtől azt remélem, hogy a Siófoki Bányász mellett lesz több olyan csapat, amely magára tereli a sponzo- rok figyelmét. A nincstelenség- ből csak az ő támogatásukkal tudom elképzelni a kiutat. Mindenekelőtt Kaposváron várok fejlődést. A Rákóczi előrelépése bizonyára — akárcsak a múltban—jótékényan hatna az egész megye labdarúgására. És itt mindjárt szóba hozom az utánpótlásnevelés fontosságát. Ezt eddig is hangoztattuk, de soha ennyire nem volt időszerű, mint napjainkban. Szerencsére megyénk e téren lépéselőnyben van, s ezt biztató jelként könyvelhetjük el. A labdarúgás jövője szempontjából ugyancsak lényegesnek tartom, hogy a mai napig működő egyesületek közül egyetlenegy se szűnjön meg, szerepeljen az bármelyik osztályban. Szövetségünk új évi tervei között szerepel a kis egyesületek, a falvak labdarúgásának a támogatása, a társadalmi aktívák még nagyobb megbecsülése. Csak reménykedem ma még abban, hogy az új adórendszer is segíti majd a sportot, így a labdarúgást is.

Illés János, a Siófoki Bányász ügyvezető elnöke:

— Hogy mit várok 1991-től, az új évtizedtől? Erre nagyon röviden, egyetlen szóval válaszolhatok: csodát! Bármit is mondok, minden gondolatom mögött az anyagiak vannak. Magyarországon az egész sport—és természetesen ezen belül a labdarúgás is — nagy anyagi válságban van. Mindenre rányomja bélyegét a bizonytalanság, a „lenni vagy nem lenni” állapot. Ezért várom türelmetlenül a stabilizációt, azt, hogy mielőbb kialakuljon a piac- gazdálkodás.

A csapatról szólva: sajnos, Somogy megye nem érzi magáénak különösebben a Bányászt. Olyan érzésem van, mintha az utóbbi időben már a város sem törődne velünk any- nyit. S egyre inkább úgy néz ki, hogy teljesen magunkra maradunk.

Mondom ezt annak ellenére,

hogy immár a hatodik éve vagyunk a legfelső osztályban. Ennek ellenére én örök optimista vagyok, csak azt nem tudom, hogy éppen miben bízzak. A következő években talán lesznek olyam emberek, olyan sponzorok, akik szeretnék támogatni a csapatot. Hátha akad olyasvalaki, aki a magáénak vallja az együttest.

Én bízom és reménykedem abban, hogy sikerül olyan spon- zorokra lelnünk, amelyek jó reklámhordozóra találnak a Siófoki Bányászban, és ezt a fiúk jó, eredményes játékkal hálálják meg.

A kívánságokat véleményeket meghallgatta és lejegyezte:

Fenyő Gábor, Jutási Róbert

Stier István, a Kaposvári Építők SC elnöke:

— Mindenekelőtt valamennyi sportszerető embernek békés, boldog új esztendőt kívánok, és ebben már nagyon sok mindent megfogalmaztam, ami a sportot is érinti. Bizonyára közős óhajunk, hogy a sport az eddigieknél több figyelmet, elismerést és ezzel párhuzamosan támogatás kapjon. Szeretném, ha az emberek több türelmet és megértést tanúsítanának egymás iránt, mert ennek negatív hatása, sajnos, a sportéletben is egyre inkább éreztetik hatásukat. Nem hinném, hogy a mai nap alkalmas különösebb eszmefuttatásokra, de amikor nagyobb odafigyelést, több támogatást remélek, ezáltal is felhívom a figyelmet a sport társadalmi és népegészségügyi szerepére. Külön szólnék a minőségi sportról, mint a „szórakoztatóipar” egyik ágáról. Szükségesnek tartom, hogy a sportban jeleskedő kiemelkedő egyéniségek az erkölcsi megbecsülésen túl, teljesítményükkel arányos anyagi elismerésben részesüljenek. Jó lenne elérni, hogy megszűnjön a sportágak közötti rangsorolás, s az eredmények, az iránta megnyilvánuló érdeklődés legyen a minősítés alapja. Megragadva az alkalmat egyesületem szakosztályainak és dolgozóinak még eredményesebb munkát és biztonságosabb, kiszámíthatóbb működési körülményeket kívánok. Tisztában vagyok a sportnak az ember életében és a társadalomban betöltött szerepével; tudom, hogy kultúránk szerves része s az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen összetevője.

Érte munkálkodni hálás dolog, és egyben megtiszteltetés. Ezt magamra nézve is kötelezőnek tekintem.

Kiss Béla csurgói tudósítónk:

— Abban bízom, hogy az előttünk álló évben is részt tudnak venni a különböző szintű bajnokságokban é§ rendezvényeken az elmúlt időszakban oly sok szép sikert elért csurgói sportolók: a labdarúgók, a férfi és a női kézilabdázók, a modellezők, a sportlövők, a karatézók és a tömegsportok kedvelői. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az önkormányzati testület 1991-re is biztosítja számukra a működésükhöz szükséges tárgyi és anyagi feltételeket.

Szeretném, ha a városban működő egyesületek és szakosztályok továbbra megőriznék önállóságukat, s így lehetőséget adnának arra, hogy támogatókat keresve biztosítsanak maguknak jobb működési feltételeket. Bízom benne, hogy az elmúlt évek folyamán oly sok vihart kavart labdarúgó-épület végre elkészül, és így a focisták méltó körülmények között készülhetnek, valamint a női kézilabdázók gondjait is megnyugtatóan rendeznék. Remélem, hogy a városban levő összes vállalat és intézmény tovább támogatja a sportot és a sok áldozatot vállaló társadalmi munkások szintén segíteni fognak. Ha a fentiekben leírtak megvalósulnak, akkor az 1991- es esztendőben is beszámolhatunk majd kedves olvasóinknak a csurgói sportsikerekről.

Kökényesi Péter, a megyei röplabdaszövetség elnöke:

— Én azt szeretném leginkább, hogy sportágunk női vonala is gyökeret verjen a legfelső osztályban. Hogy férficsapataink — gondolok itt a Kapos Volánra, a Kaposvári Építőkre

és a Tabi Videotonra egyaránt — égető anyagi gondjai minél előbb megszűnjenek.

Csapatomtól, a Kasitól pedig azt, hogy minél több tehetséges fiatalt tudjunk a Kaposvári Tungsram rendelkezésére bocsátani.

Azt szeretném, ha a képzelet- ' beli piramis csúcsa alatt még szélesebb lenne az alap, még több csapat alakulna. Az általános iskolákban már megindult röplabdamozgalom még szélesebb tömegeket vonzzana. Jó lenne, ha a középiskolák is aktívabban bekapcsolódnának a megye röplabdaéletébe. Ezért próbálja tovább szélesíteni bázisát a Kaposvári Sportiskola. És remélem: mind a női, mint a férfiutánpótlás szép eredményei a jövőben is folytatódnak majd.

Tizenharmadszor Párizs—Dakar rali

Még az óévben, szombaton kezdődik, s majd csak január 17- én, csütörtökön zárul a Párizs— Dakar rali, a világ egyik legnépszerűbb autós-motoros versenye. Immár 13. alkalommal rendezik meg a nem egyszer emberéletet is követelő erőpróbát, amelynek szervezői ezúttal 9186 kilométeres — ebből 6747 km a gyorsasági szakaszok hossza—, a korábbiakhoz képest nagyrészt új útvonalat jelöltek ki a próbázók- nak. A viadal hat országot, mégpedig Franciaországot, Líbiát, Nigert, Malit, Mauritániát és Szenegált érint. A résztvevők szombaton reggel Párizsból rajtolnak,

innen Marseille-ig hajtanak. Itt december 31-én hajóra szállnak, s a Földközi-tenger átszelése után január 2-án Tripoliból folytatják útjukat. A sivatagi száguldás mezőnye január 9-re pihenőnapot kapott; ekkor Agadezben a versenyzők egy kicsit kifújhatják magukat. A szerelők viszont valószínűleg nem pihenéssel töltik ezt a napot, bizonyára akad munkájuk majd bőven. A nagy megmérettetésre 735 csapat nevezett. A magyarok közül is többen szerettek volna indulni a csaknem háromhetes versenyen, de végül valamennyien — ilyen vagy olyan okok miatt — kénytelenek voltak letenni erről a szándékukról. Ennek ellenére mégis akadnak olyanok, akik a helyszínen követhetik figyelemmel az eseményeket.

Közülük néhányan megfigyelőként elutazhatnak Afrikába. Ezzel kapcsolatos hír: Jean-Marie Balestre, a Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) elnöke a napokban úgy nyilatkozott, hogy a jövőben szeretnék kiírni a maratoni világkupát, esetleg világbajnokságot. Ez a sorozat, ha maguk a sportolók is egyetértenek az elképzeléssel, a Párizs—Dakar rali mellett két vagy három eseményt ölelne fel. A Párizs— Moszkva—Peking rali lebonyolítása már biztosnak tűnik, és elképzelhető, hogy Amerikában, valamint a Közép-Keleten is lenne egy hasonló erőpróba.

Pezsgő- és „korhelyfutás” Somogybán

Az óév utolsó, illetve az új év első napján két futóversenyt is rendeznek Somogybán. December 31 -én, hétfőn pontosan déli 12 órakor veszi kezdetét Siófokon a pezsgő-futás. A vállalkozó- kedvűeknek két kilométert kell megtenniük a Sió Áruház és a Sanghai teázó közötti útvonalon. A korosztályok: 6 év, 6—14 év, 14—18 év, 18—30 év, 30—40 év, 40 éven felüliek. Nevezni előtte, a helyszínen lehet.

Másnap, január 1-jén a már hagyományosnak számító kor- helyfutásra kerül sor Kaposváron. A rajt 15 órakor lesz az Aranyoroszlán patika előtt, s ugyanide érkeznek vissza a futók. Nevezni itt is a helyszínen lehet, előtte félórával.

— En annak örülnék a legjobban, ha 1991 nem hozna nagy változásokat a sportban. Azaz: ismerve a körülményeket, megelégednék a szinten tartással

is. A jövő szempontjából alapvető dolog, hogy ne szűnjenek meg az apró egyesületek és újabb szakosztályok. Tehát az állam ne vonuljon ki drasztiku