Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-04 / 189. szám
1990. december 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Akvarellköltészet Prágai ősz csendéletek is paravánra kerültek. (Mákvirágok, Mályvák.) Ezek azonban piros, rózsaszín illetve lila árnyalataikkal jól illeszkednek a kollekcióba, amelynek néhány darabja a hazai tájat idézi. Ilyen például Badacsony című képe, amely megjelenítésében és színeiben a többiek színvonalától elmarad. Siegfried Körber mesterien bánik a színekkel. Az egymásba hajló tónusok néhol légi könnyedséget, derűt sugallnak, néhol pedig hideg-rideg hatást keltenek. A fény-árnyék játékok még jobban hangsúlyozzák a mondanivalót. A képek között járva öröm volt felfedezni Verbauter strand című akvarelljét, amely „vasza- rys” felfogásban készült. Az erdei úton összehajló fák és a sötét árnyalatok, erőteljesebb foltok láttán Paál László és Munkácsy képeire asszociálhatunk. (Lőrincz) Siegfried Körber kiállítása Kaposváron Siegfried Körber Erfurtból küldte el műveit a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzőbe. A kollégium társalgójában 33 akvarellje került paravánra. A német művész kollekciójának zöme tájkép. Olyanok, amilyeneket a természet produkál: vidámak és szomorúak. De bármilyenek is, az alkotó mindegyik művében szabad teret enged a fantáziának. Temető Akvarelljei expresszionista felfogásban fogantak. A foltok, a vonalak néhol szándékosan torzított formában jelennek meg előttünk. A művész tartózkodik a kínosan kirajzolt és megfestett formáktól; könnyed ecsetkezeléssel, lazúros technikával fokozza a képzelőerőt. Siegfried Körber tájképeivel mintha verset mondana. Ha ránézünk egy-egy meleg színekkel megfestett lírai, avagy sötét tónusú (érzelmi vihart is idéző) alkotására, a természetversek jutnak eszünkbe. Petőfitől Juhász Gyuláig, Aranytól Baudelaire-ig. A tájak, utcarészletek papírra álmodott képein kívül virág/ Oriásvibrátor és minifánk Az embernek olyan érzése támad, ha belép Kaposváron a Mártírok téri üzletbe, mintha valamilyen orvosi műszergyár bemutatótermébe kapott volna meghívót. S hajói meggondoljuk, az árukészletnek talán van is némi köze a protézisokhoz, hiszen az áruválaszték önmagáért beszél. Vibrátorok gazdag választéka fogadja a betérőt; a sarokból felfújt guminő mereszti ránk csábosán szemeit. A pulton és a polcokon vérpezsdítő habfürdő, izgató- és nyugtatózselé, no meg óvszerek: simák, rücskösek, színesek... A portékát egy Budapestről leköltözött huszonéves házaspár árulja. Amikor a termékskáláról faggatózom, a tulaj fiához küldenek. Korpádi Zsolttól megtudtam, hogy a szeptemberben megnyílt Intimshop mellett egy minifánksütőt is üzemeltet a sétálóutcán. Korábban taxizott, s a nyáron a Balaton-parton napozóágy-kölcsönzéssel kereste a kenyerét. — Ehhez az üzlethez 300 ezer forinttal fogtunk hozzá—mondja. — Mindkét ötlet tőlem származik; édesanyám csak a kivitelező. Egy amerikai—magyar betéti társaságtól szerzem az árut, s a boltra már igencsak ráférne a feltöltés. Tudja, közeleg a karácsony... — ??? — Igen, nagyon sokan ekkorra szeretnék meglepni magukat. Teljesítve a vásárlók kérését még decemberben bővítem a kínálatot. — A fahéjas, csokoládés minifánkok árusítása és a szexüzlet, mint vállalkozás jól megfér egymás mellett? — Igen. Úgy tűnik, mindkettő hoz profitot. S ha az egyik jobban menne, a bevételt a másik fejlesztésére fordítom. — A nők vagy a férfiak nyitnak-e be gyakrabban? — A férfiak inkább csak érdeklődnek, a nők viszont céltudatosabbak és fizetnek is. — Mennyire volt „sima ügy” az engedély megszerzése? — A tanácson először mosolyogtak a tervemen, de a második találkozás alkalmával engedélyezték az Intimshop megnyitását. — Nem érzi erkölcsi fertőnek ezt a tevékenységet? — Miért érezném annak? Nyugaton ez természetes. Olyan vállalkozásba kell fogni, amilyen még nincs Kaposváron, és ami természetesen pénzt is hoz a konyhára. Láthatja, hogy keresettek az áruink. S ameddig van vevő, addig üzlet is van. — Mit szólt az Intimshop megnyitásához a barátnője? — Semmit. Tudomásul vette, és kész. Tudja, hogy ebben van pénz és nem látott semmilyen kifogásolnivalót benne. — Őt, ugye nem egy széles selyemszalaggal átkötött, márkás vibrátorral lepi meg karácsonyra? — Nem. l. S. A barcsi erdészeti és vízügyi szakközépiskolában Manapság szinte általános, hogy oktatási intézményeink különböző alapítványokkal pró- báljákjavítani az iskola tárgyi és személyi feltételeinek színvonalát, illetve ösztönzik diákjaikat jobb tanulmányi eredmény, jeles sportteljesítmény vagy magas szintű nyelvtudás elérésére. A barcsi Erdészeti, Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskola, Erdészeti Szakmunkásképző Iskola és Kollégium két alapítványt mondhat magáénak. A képességfejlesztő alapítvány vagyonához — a több mint félmillió forinthoz — 200—200 ezer forinttal járult hozzá a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, illetve a Budapest Bank Rt. kaposvári fiókja. Az alapítvány célja a tanterven kívüli nyelvoktatás feltételeinek és költségeinek biztosítása, valamint a szabadidős kulturális tevékenység támogatása. Ez utóbbiba többek között beletartozik a diákszínjátszás éppúgy, mint a mozgáskultúra fejlesztése vagy a zenei kultúra ápolása. Az ökológiai alapítványhoz a legnagyobb—negyedmilliós— összeggel a budapesti Coopin- vest Kisszövetkezet járult hozzá. Az alapítvány célja környezetünk védelméhez, a környezetvédelmi célok fontosságának felismeréséhez, illetve a környezettel való gazdálkodáshoz korszerű tudásanyaggal rendelkező szakember-ellátottság biztosítása. Ez marjában foglalja a környezetgazdalkodó szakemberek képzését a középfokú végzettséget szerző fiatalok postgraduális étképzésével, valamint a gazdálkodó szervezetek és vállalkozók alkalmazottainak, illetve általános és középiskolás korú fiataloknak a környezetvédelmi és gazdálkodási képzését, továbbképzését. Mindkét alapítvány döntést hozó szerve a kuratórium. (Tamási) Tud magyarul, Mr. Golding? —Az isteneteket—mondja majdnem hangosan, ahogy hátrafordulva meglátja a vaddisznókat a garázs előtt. — Jöjjön, uram, nyúzza! — szól rá a vadász. — Vadvacsorát akartak! Itt van, lehet nyúzni. — Ki akarta, te?! Ki akarta... — sipítozik a felesége. A kettéhasított állatt véres- koszosán fekszik a betonon. Feje—orrával egy műanyag vödörbe buktatva — a garázsajtót támasztja. A BMW nyitott csomagtartóval ásít. — Az isteneteket — ismételgeti, ahogy elmegy mellettük, de hangosan csak szabadkozik. — Nem értek én a nyázáshoz... — kutyája mo- rogva-farolva kerüli el a kiterített, darabjaiban is félelmetes vadat. A lakógyűlésen nem volt ott, de ahogy behallatszott, jó mulatság lehetett, Székely Himnusszal, Akácos úttal. Az erdélyi himnuszt, ezek (!), bortól, whiskytől elérzékenyülten! — Az anyjukat! A pufajkák, a pisztolyok még a szekrényben, és erdélyi himnuszt énekelnek! A jó édesanyjukat! Tábortűz, vaddisznó, magyar érzés... Annyi köze sincs ezekhez, mint Pilátusnak a eredőhöz, s most arra ítéltetett, hogy naponta lássa, hová, hogyan lopták szét ezt a nyomorult országot. Az újkegyelmesek, akik elfelejtették, honnan jöttek, akik kocsikra, villákra, vadászkalandokra cserélték a tisztességet, és most Székely Himnuszt énekelnek az udvaron... Ha meghallják, hadd hallják... I Hát itt a vaddisznó! Nyúzzátok! Zabáljatok, a betyár hétszentségit! Okosak vagytok, szépek. Jó lesz nektek a demokrácia is, arról is leszeditek a sápot! Ide nem hallatszik föl a húsoscsontért, a far-hátért szégyenkezők szipogása! Köpne, de nem teszi. Még most sem teszi... Kikerülik a vaddisznót. Kutyája a vödörig merészkedik. A vadász szemén látni, megdolgozta az alkohol. Nem érti ez, mit jelent, túllőni a célon. —Ki akarta, te ?! Ki akarta... —gajdolja az asszony. Botra kéne tűzni a disznófejet — gondolja, ahogy elmegy mellettük—, tüzet gyújtani. — ,, Öld mega malacot! Vágd el a torkát!" A legyek már gyülekeznek. Kezdődhetne a tánc... A gyertyaöntéstől a színházkultúráig Népi hagyományaink igen gazdag tárháza, az elmúlt időszak hullámvölgye után — mi- koris a népművészeti tájékozottságot gyakran az elidegenedéssel együtt emlegették — most kezd kinyílni a diákok előtt. Ebben fáradhatatlan munkával és lelkesedéssel nagy szerepet vállal Csíkvár József, a Somogy Megyei Művelődési Központ művészeti osztályvezetője, aki az intézményben — immár harmadszor — megszervezte a kétéves művészeti népismereti gyakorlati képzést. Az októberben indult tanfolyam újra bebizonyította létjogosultságát: hetven óvónő, általános iskolai pedagógus és népművelő vesz részt a tevékenységalapú gyakorlati képzésen. —Az első évben valamennyien minden foglalkozáson részt vesznek. A második évtől érdeklődésüknek, képességeiknek megfelelően egy-egy témában jobban „megmerítkezhetnek” — tájékoztatott Csíkvár József. — Havonta egyszer találkozunk, de akkor néhány óra kivételével szinte két teljes napot együtt töltünk: szombaton reggel kilenctől éjfélig, vasárnap nyolctól délután kettő-háromig tartanak a foglalkozásaink. — Milyen témaköröket ölel föl ez a képzési forma? — Nehéz lenne hiánytalanul felsorolni. A fényképezéstől a virágkötészetig, a kézművességtől a népi hangszerekig, a szobrászattól a színházkultúráig a művészetek teljes köre, a népi gyermekjátékoktól a gyertyaöntésig rendkívül széles palettát kínál az anyag. — Minden hónapról kalendáriumot állítottam össze — folytatta Csíkvár József —, s ebben az egyes hónapok nevén kívül, a hónaphoz kapcsolódó mon- dókák, mesék, hiedelmek, népszokások, jeles napok és gyermekjátékok is megtalálhatók tehát hónapokra lebontva a történelmi Magyarország hagyományos népi kultúrája. Természetesen foglalkozunk naptárkészítéssel is, ehhez kapcsolódóan csillagképekkel, úgynevezett mozgó napokkal, napfordulókkal, égabroszunk csillagaival. — Mit jelent a tevékenységen alapuló gyakorlati képzés? — Az elméleti foglalkozásokat minden esetben megelőzi a gyakorlati képzés. Ez ugyanis a feltétele, hogy a gyerekek az eredeti stílust elsajátítsák. Az eddigi gyakorlat szerint a pedagógus előadott, a diák pedig ült, írt és hallgatott. Ezen változtatni kell! A pedagógusok tudásanyagához nem párosult gyakorlati rátermettség. — Kik irányítják a képzést? — A népművészeti ifjú mestereitől kezdve a különböző kulturális, művészeti területek rangos képviselőiig a szakterületek legjobbjai. (Tamási) Színes rongybabák, télapófigurák és díszített mézeskalácsformák sorakoznak a kaposvári, Szántó utcai óvoda előterében. Szülők és az óvodai dolgozók közös munkáit csütörtökig árusítják.-Jó lehetőség kínálkozik hát a szülőknek, hogy olcsó játékokat vásároljanak gyermekeiknek. Ugyanakkor duplán ajándékozzák a csöpségeket, mert a játékok árából az intézmény ajándékokat vásárol a közös karácsonyfa alá. Fotó: Lang Róbert KÉT ALAPÍTVÁNY MŰVÉSZETI NÉPISMERETI KÉPZÉS
