Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-22 / 205. szám
1990. december 22., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Nagy Imre a nemzetet szolgálta Dr. Király Béla:,, Sokkal több volt, mint mártír: magyar államférfi!” Nagy visszhangot keltett az a kezdeményezés, hogy közadakozásból szobrot állítanak Nagy Imrének Kaposváron. Dr. Király Béla professzor, aki a Történelmi Igazságtétel Bizottság részéről fővédnöke a Nagy Imre-szoboralapítványnak, fontosnak tartja, hogy mindenki megismerje az '56-os forradalom miniszterelnökének emberi és politikusi arcát. — Nagy Imrét sokan le akarják egyszerűsíteni, mint egy olyan embert, aki csak azáltal, került a magyar történelembe, hogy vértanú lett. Annak ugyanis nem nyomozzák a múltját, nem nézik a jelenét, csak azt az egy szempontot veszik figyelembe, hogy elveiért feláldozta az életét. Ha Nagy Imre nem tett volna mást, mint ezt, akkor is történelmünk fényes csillaga lenne. Ő azonban azonkívül, hogy mártír, sokkal több volt: magyar államférfi! Igaz ugyan, hogy fiatal korától kezdve hívő tagja a kommunista pártnak, sőt a haláláig az, ugyanis nemcsak ő hitte, hanem sokan mások is: a kommunizmust meg lehet reformálni. Azóta már tudjuk, hogy ez nem így van. Kaposvár szülötte végig hitt egy ideában, de úgy — s ebben van egyéni nagysága —, hogy soha nem rendelte az egyént és a nemzetet az ideológia alá, hanem az ideológiát próbálta úgy formálni, alakítani, reformálni, hogy az embert, az egyént, a nemzetet szolgálja. Ebben van az alapvető különbség Nagy Imre és mindenki más között, aki annak idején — különösen a 40-es évek végén, az 50-es években — ennek az ideológiának a nevében uralkodott a nemzet fölött. Ők ugyanis az ideológiának vetették alá a nemzetet, és rabszolgává tették. Nagy Imre Rákosi Mátyással és csoportjával kezdettől fogva ellentétben volt, mert ő az ideológiát a nemzet fölemelkedésére, az egyén szebb jövőjére kívánta használni. Ez így volt Moszkvában is, ahol jóval a háború előtt, azért küzdött, hogy Magyarországon a nagybirtok eltörlése után ne kolhozokba szorítsák majd a magyar parasztságot, hanem egyéniként gazdálkodhasson saját és nemzete szebb jövőjéért. Újszerű, ahogy dr. Király Béla az 1953-as új szakasz politikáját értékeli. Azt az időszakot, amikor miniszterelnökként Nagy Imre kezébe került a hatalom. — Nagy Imre az úgynevezett eurokommunizmust akarta megvalósítani. Úgy kívánta átformálni a rendszert Magyar- országon, hogy illeszkedjen az európai parlamentáris rendszerbe, amelyben az Ország- gyűlést szabadon választják meg; amelyben a pártok szabadon fejthetik ki programjukat és a rájuk adott szavazatok arányában részesülnek a hatalomból. Ez lebegett a szeme előtt, amikor fel kívánta éleszteni a Magyar Hazafias Frontot, benne kialakítva egy nemzeti mozgalmat. Az, hogy nem tudta megvalósítani a programját, természetesen a sztálinisták ellenállásán múlott. Ha akkor hagyják a gondolatai, akarata, a nemzet iránti szeretete szerint, azzal harmóniában dolgozni, akkor nem lett volna szükség 1956-ban forradalomra, s nem lett volna szükség a mai borzasztóan nehéz újrakezdésre sem, amelyben most élünk és fáradozunk. Természetesen Nagy Imre a nemzet választott és hivatott vezetője volt 1956-ban, s hiába próbálkoznak jobbról vagy balról mást mondani, az igazság az, hogy nem volt olyan személy akkor, aki a nemzet valódi és hivatott vezetője lehetett volna. Olyan presztízst élvezett az ország minden rétegében, az emberek szívében, bármely párthoz tartoztak is, mint senki más! Ő akkor tényleg győzelemre vitte a demokráciát. Az a program, amelyet ma valósítunk meg, az ötvenhat programja. Lajos Géza A lengyeltóti Ariadne Kötöipari Szövetkezet üzemében negyvenezer bébinadrágot kötnek és varrnak szovjet exportra. Az orsózóban a Fésüsfo- nó Kft.-től kapott mot- ringos fonalat dolgozzák fel. Fotó: Jakab Judit Megalakult a megyei közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A megyei közgyűlés kétségkívül legérdekesebb napirendje az elnök megválasztása volt. Az előkészítő bizottság szóvivője, Horváth Gábor fo- nyódi polgármester két jelöltet javasolt e tisztségre: dr. Gyepesei Istvánt és dr. Szíjártó Henrik böhönyei körzeti orvost. Molnár Árpád siófoki polgár- mester fölvetette: a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem tudnak az elnök személyére javaslatot tenni, ezért kérte: halasszák el az elnökválasztást. A testület ismételten megerősítette: első ülésén választanak elnököt. Mindegyik jelölt 15 percet kapott de többet használt fel arra, hogy bemutassa programját. Dr. Gyenesei István többek között elmondta: Fontos feladatunk a megye elismertségének növelése, új nemzetközi kapcsolatok kialakítása, nyitott, demokratikus testület létrehozása, a települések munkájának segítése, hozzáértő, aktív apparátus megteremtése. — Ma már nem kérdés — hangsúlyozta—, hogy szükség van-e megyére: az a döntés, hogy bizony kell a megye, nem pusztán érzelmi alapon született. A változások eredményeképpen szinte fényévnyi távolságra nőtt a helyi önkormányzatok és a parlament, valamint a kormány közötti távolság. Ezt a különbséget hivatott a megye a jövőben emberléptékűvé tenni. A megyei önkormányzat feladatairól szólva elmondta: döntő a megye érdekeinek képviselete, még akkor is, ha az ellentétes az össztársadalmi érdekkel. Képviselni kell a megyét a nemzetközi kapcsolatok építésében, működtetni kell a megyei intézményeket, s ezen túl szükség van területi, és témamenedzserekre, akik szakértői hátteretjelentenekmajda helyi önkormányzatok számára. Dr. Szíjártó Henrik rövid önéletrajzi adatokat tartalmazó bemutatkozása után szólt programjáról. Kevesen számítottak arra, hogy már a szavazás első fordulójában sikerül elnököt választania a megyei közgyűlésnek. Ha nem is csoda, de megtörtént. A kétharmados többséghez a jelöltnek 34 szavazatra volt szüksége. Mivel dr. Gyenesei István pontosan ennyit kapott, ő lett a megyei gyűlés elnöke. Munkabérét 51 999 forintban állapították meg. Tehát testületen kívüli személyt választottak elnöknek. Ezért a törvény értelmében a megválasztással együtt az elnök is testületi taggá vált, így Somogy megyei önkormányzati testületé 51 tagú. Lengyel János A Bioptron gyógycentrumban gyors és látványos javulást érnek el a krónikus pattanásos arcbörű fiataloknál, valamint a krónikus lábszárfekélyek — melyeket hagyományos terápiával nem gyógyíthatnak — és egyéb nehezen gyógyuló sebek esetében Tabon 260-an megkapták a munkakönyvét (Folytatás az 1. oldalról) A 80-as évek közepére a létszám megközelítette az ezret, a teljes termelési érték pedig elérte az 1,3 milliárd forintot! Vonzerő volt ebben az időben a megye északi térségében a Videoton. 25—30 km távolságból is jártak ide dolgozni. A városban a munkások és az értelmiségiek száma folyamatosan nőtt, s ez a tény nemcsak a nagyközség, majd a város arculatát formálta, hanem az emberek élet- és gondolkodásmódját is. Családok százainak adott biztos megélhetést éveken át az ország legnagyobb híradástechnikai vállalatnak itteni gyáregysége. Am mindez már a múlté. A jelen s még inkább a jövő teljesen bizonytalan. A Videoton vállalatcsoport kritikus gazdasági és pénzügyi helyzete tette szükségessé, hogy foglalkoztatáspolitikai válságstáb, majd paritásos bizottság alakuljon a Videotonnál, javaslatot fogadott el a létszámcsökkentésre illetve arról, hogy milyen intézkedések megtétele szükséges. Ám a helyzet nem javult, a bizonytalanság tovább tart. A felmérések szerint rövid időn belül több ezer dolgozónak kell távoznia a Videotonból! Az elbocsátás pedig megkezdődött. Sokan menekülnek Tabról is. Több mint 260 önként jelentkező iratkozott föl az el- bocsátandók listájára, hiszen akik most távoznak, állami és vállalati végkielégítést is kapnak... December 21-e szomorú dátum: a távozók életében tegnap naptárába, ugyanis ez a nap nemcsak egy termelési év végét is jelentette számukra: vezetők és beosztottak felső- és középfokú végzettségűek, betanított munkások sokasága volt kénytelen venni „kalapját”. Nem kevés közülük 15—20 évet dolgozott le ennél a cégnél. Legtöbben munkanélküliek lettek, mert elhelyezkedésre esélyük sincs. Pénteken 260 dolgozónak utoljára nyitották ki atabi Videoton gyáregységének bejárati kapuját. A leszámolások miatt nagy volt a mozgás: jöttek a szabadságon levők is, hogy átvegyék a munkakönyvüket. Ekkor kapták meg valamennyien az átlagosan 40 ezer forint vállalati végkielégítést. (Az állami pénzt rövid időn belül postán utalják.) így — hacsak néhány hónapra is — a munkanélkülisegély mellett várhatóan szinten tartják keresetüket. Arra, hogy mi lesz a megmaradt 500 dolgozó sorsa Tabon a vezetőség még nem tudott választ adni! Az általános bizonytalanság tehát tovább tart. Hogy ki járt jobban: aki végkielégítéssel most leszámolt, vagy aki a jövőben bízva ottmaradt? Megbízható feleletet évek múlva kapunk csak. Mert egy boldogabb új esztendőben bízik mindenki. — Boldogabb új esztendőt! — mondták egymásnak az elbocsátott és a még videotonos dolgozók, miközben néhányuk- nak könny csordult az arcára... Krutek József Az Ericsson nyert A svéd Ericsson nyerte a Magyar Távközlési Vállalat és a Transelektro távközlési kapcsolástechnikai rendszerválasztó pályázatát. A nemzetközi tender — amelyet a hosszú távú távközlésfejlesztési program részeként írtak ki — legalább öt évre meghatározza a hazánkban alkalmazott digitális távbeszélő kapcsolástechnikát. A telefonközpont-rendszerek kiválasztásakor messzemenően figyelembe vették azt a szándékot, hogy Magyarországon világ- színvonalú gyártási, szolgáltatási és üzemeltetési technológia honosodjon meg, s ezzel a magyar ipar kapjon lehetőséget a magas színvonalú technika elsajátítására, a gyártásban való részvételre. Alapvető szempont volt továbbá, hogy az ország végre olyan távközlésiszolgáltató képességhez jusson, amely belátható időn belül biztosíthatja a hatalmas elmaradás felszámolását is. TEJBEN-VAJBAN FÜRÖDHETNÉNK a Es kisül majd a kalácsunk... Nem tudom, önök, kedves háziasszonytársaim, hogy vannak vele, de én minden karácsonyi bevásárlás előtt lelki gyakorlatot végzek, mielőtt elindulok százegy kis- és nagykosárral, zacskóval és miegymással a nagy ünnepi beszerzőkö- rútra. Amit lehet, beszerzem már egy héttel korábban, de amikor már éppen csak a tej és kenyér vásárlása lenne hátra, eszembe jut, hogy még mi minden kellene az ünnepi asztalra — úgyhogy éppenúgy indulok el, mintha még semmiféle előkészületet nem tettem volna. A legfontosabb azért mégiscsak a tej és a kenyér, no meg egy kis tejföl, sajt, és nem hiányozhat a tejszín sem, hogy tovább ne is soroljam az ilyenkor nélkülözhetetlen — vagy annak hitt — élelmiszereket... Szóval tejből és tejtermékből van és lesz elegendő. Akár fü- rödhetnénk is benne. Legalábbis ami a nagyüzemi készleteket illeti. Hogy mégsem tesszük, annak csupán egy oka van. Aki netán arra gondol, hogy stílustalan lenne szamártej helyett közönséges tehéntejben fürdeni, az sem jár mesz- sze az igazságtól. S főleg nem ismeri a mai tej- és vajárakat... Szóval: a tejipar ezúttal annak örülne igazán, ha próbára tennénk. De félek, erre ezúttal nem kerül sor. A megrendelések alapján ők 22-re várják a csúcsbevásárlást. Ezen a napon százezer liter tejet szállítanak az üzletekbe. Természetesen ezen — és a többi — napon is elfogadnak pótrendeléseket. Két ügyeletes kocsijuk áll majd készenlétben, hogy az első hívó szóra induljon a kért szállítmánnyal. Hasonlóképpen nem lesz gond a kenyérellátással— ígéri a Sütőipari Vállalat. Az utolsó szállítmányt 24-én viszik ki az üzletekbe. Ezen a napon nyújtott műszakban dolgoznak; kizárólag kenyeret sütnek, hogy minden igényt ki tudjanak elégíteni. Az ünnepekre egyébként 350 mázsa kenyérrel többet rendeltek a boltok. Hogy elég lesz-e vagy pótrendelést kell leadni, ma még nem tudni. Az azonban elképzelhető, hogy ismét haragunk célpontja lesz a sütőipar—ha éppen akkor nem lesz kenyér a boltokban, amikor mi akarunk vásárolni. Ez nem jelenti azt, hogy nincs kenyér; csak esetleg várni kell egy kicsit... Az is igaz, hogy ilyenkor mindenki siet, és szeretetből ugyan sok szorult belénk, ám türelemből annál kevesebb. Mint elmondták: az is bizonytalanná teszi a kenyérvásárlást, hogy nem tudják mennyi kenyeret sütnek a maszek pékek. Mert természetesen tőlük is sokan vásárolnak majd. No, de egyszer túlleszünk a „nagy” bevásárláson is. Én mindenesetre azt gondolom, mindenképpen úgy kellene megoldani, hogy nekünk, jó magyar háziasszonyoknak maradjon még némi erőnk ahhoz is, hogy mosolyogni tudjunk a karácsonyi gyertyagyújtáskor. N.Zs.
