Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-03 / 188. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SPORTMAGAZIN 1990. december 3., hétfő Somogyi vélemények Somogyot hárman képviselték az MLSZ közgyűlésén. A zárást követő rövid véleményüket kértük a látottakról, hallottakról. Dr. Vörös Tamás, a SLASZ főtitkára: — A közmondás jutott eszembe, miszerint sok beszédnek sok az alja. Nem kell ilyen nagy létszámmal közgyűlést tartani, kevessebben, hatékonyabb munkát végezhetnénk. Túltengett az ügyrendi és az adminisztratív kérdés, kevés idő maradt a lényegre. Véleményem szerint lenn, a megyei szervezetekben kell megoldani a gondokat, egy ilyen közgyűlésre csak a kikristályosodott gondolatokkal szabad eljönni. Dr. Pandurics István megyei utánpótlás-felelős: — Nem tudom elfogadni az MLSZ elnökének azon kijelentését, hogy az utánpótlásra nincs több pénz. Az MLSZ azt hiszi, hogy megyénként fizet egy utánpótlás felelőst, ezzel megoldotta ezt a gondot. Tévesen fogalmazódott meg a 6—10 évesek versenyeztetésének kérdése. Én fontosabbnak tartanám e korosztályok felkészítését, amjről viszont nem esett szó. És még valami: felmenő rendszerű utánpótlás bajnokság nélkül nem lesz kibontakozás. Műdig József, a megyei JB elnöke:, — Hiányérzetem támadt. Úgy gondolom, hogy a játék velejárója, a játékvezetés nem kapott jelentőségének megfelelő teret. A bírók szerepet játszhatnak a labdarúgás színvonalának javításában, például a játék gyorsításában és folyamatosságában. Aztán az örök vitatéma, az anomáliákat szülő küldés kérdése sem tisztázott addig, amíg a küldő bizottságoknak a klubok anyagi helyzetére is tekintettel kell lennie. Szívesen hallottam volna erről is. Epilógus Sokan voltunk, akik a végén így sóhajtottak föl: hála Isten, vége. Ilyen sebtében még aligha búcsúztak régi harcostársak, jó barátok és kollégák. Mintha a vészcsengő szólalt volna meg, úgy iszkolt el mindenki a Medosz-székházból. Talán attól féltek sokan, hogy valaki utánuk szól: uraim, valamit elfelejtettünk, még nincs vége, üljenek vissza a helyükre. Valóban, ez a nyolc órát meghaladó, szócséplésből ötvözött „rendes” vagy „rendetlen” közgyűlés, értékében talán még addig sem ért fel, amennyit a résztvevők ott ételben, üdítőitalban elfogyasztottak. Gyakorta juttatta az ember eszébe azokat a parlamenti üléseket, amelyeket sokszor a tévén keresztül nyomon követhettünk, amikor a több órai szemlélődés után felkel az ember a fotelből és csak bambán bámul, amikor megkérdezik tőle: miről is volt szó? Nos, igaz, hogy itt sok mindenről szó esett, de sajnos a legkevesebb magáról a szakmáról, a FOCI-ról. Gyakran úcjy éreztem, hogy egy olyan mérkőzésén ülök, ahol a két csapat minden fegyverét bevetve, ádáz csatát vív egymással, miközben senki sem veszi észre, hogy a foci(labda) már rég a játéktéren kívül pihen. Nem lettem okosabb, mint mielőtt elindultam és természetesen nyugodtabb sem. Napjaink minden rákfenéjét, valamennyi nyavalyáját felfedezni véltem e parttalan viták során. Nem, nem ez a foci, amiért szabadidőnket áldozzuk, s nem ez az a játék, amely oly vonzóan varázslatos. Ez csak színjáték volt, méghozzá a silányabb fajtából. Mikor lelünk rád végre újra, LABDARÚGÁS? Jutási Róbert A viták kereszttűzében NYOLCÓRÁS TANÁCSKOZÁS — KEVÉS ÉRDEMI MUNKA — BARCS SÁNDOR TISZTELETBELI ELNÖK A résztvevők egy csoportja: Tisza László, Mészöly Kálmán, Somogyi Jenő, lllovszky Rudolf kérdés kezelése, az edzőképzés, az alelnökök száma és még jó néhány. Végül a közgyűlés a módpsító beterjesztés módosított Változatát fogadta el. Tíz óra után néhány perccel Berzi Sándor, az M LSZ főtitkára üdvözölte a megjelenteket, majd javasolta, hogy az ülést dr. Stiegler Károly, az NB ll-es liga elnöke vezesse le. Őt a küldöttek egyhangúlag elfogadták. Ezután kezdődött az „érdemi" munka... Hogy mit is takar ez a szó, hogy „érdemi”, már a közgyűlés elején nyilvánvalóvá vált. Dr. Stieglernek, aki nem rejtette véka alá, hogy megtiszteltetés számára a felkérés, rövidesen rá kellett döbbennie, hogy nagyobb szerencse éri, ha nem reá esik a választás. Danszky József, a BLSZ képviselője robbantotta az első bombát. Szót kért és az iránt érdeklődött, hogy tulajdonképpen milyen közgyűlésen is vesz most részt. Jogos volt a felvetése, mert a hivatalos meghívón „rendes”, m íg a beszámoló és az alapszabály-tervezeten a „rendkívüli” jelző szerepelt. Hogy ez nemcsak kákán csomó keresés volt, rövidesen nyilvánvalóvá vált. A rendes közgyűlésnek ugyanis van egy tisztújító feladata is. Bizony, e kérdéssel alaposan „megfogták” a levezető elnököt, akinek a körötte ülők sem tudtak hamarjában egyértelmű választ adni. De még levegőben lebegett a megválaszolatlan kérdés, amikor dr. Izsó Ig- nácz, a Hivatásos Labdarúgók Kamarájának jogásza újabb gránátot biztosított ki. Közölte, hogy jogász szemüvegen abszurd a beterjesztett alapszabály-tervezet és annak az elfogadását, sőt egyáltalán a megtárgyalását sem javasolja. Parttalan vita bontakozott ki ezután. Bizony, néhány humoristánk sajnálhatja, hogy nem kapott (kért) meghívót. El tudom képzelni, hogy Hofi Géza vagy a Markos—Nádas kettős mit profitálhatott volna máraz első órából. Mert kérem, akár hihető, akár nem, ennyi idő ment el a „rendes” avagy „rendkívüli” kérdés megvitatásával. Végre a levezető elnök megpróbált úrrá lenni a helyzeten és szavazásra bocsátotta a kérdést. 39 ellen- szavazattal a közgyűlés végül úgy döntött, hogy ez egy rendes közgyűlés, amelyre lényegében csak a jövő év májusában kellett volna, hogy sor kerüljön. Igen ám, de akkor mi legyen akkor? Hát ne legyen, javasolták „fentről”. Nosza, megbolydult a méhkas. Dr. Izsó vezetésével egy húsz fős csoport tüntetőleg elhagyta az üléstermet. Foci helyzetkép: kik ketvallon, kik felterden Folyosói hangulat Dr. Izsó körül kialakult csoportosulás a vártnál is hangosabb volt odakinn. A jogtanácsos vitte a szót: „Felháborító manipuláció az egész” — mondotta rendkívül indulatosan. — Nem más ez, mint a hatalom átmentése—folytatta.—Senki sem készült úgy, hogy itt új nevekkel hozakodjon elő, így aztán Laczkóék most néhány évig nyugodtan ülhetnek tovább a babérjaikon — tette hozzá, majd kissé lehiggadva megjegyezte: nem a személyekkel van elsősorban gondunk, hanem magával a mechanizmussal. Labdarúgásunk történetében ilyenre még nem volt példa. Nagy a szív, de üres a zseb Jellemző a közgyűlés hangulatára, a nyitva hagyott kérdéseire, hogy bár eredetileg 14-en jelentkeztek hozzászólásra, a számuk időközben a duplájára duzzadt. Huszonkét vélemény hangzott el, köztük néhány figyelmet érdemlő. A legtöbb azonban elnagyolt, értelmetlen, csupán szereplési vágyat sejtető— öncélú, szócséplő, indulatos vagy személyeskedő volt. Egy kézen megszámlálható, amelyek, az ügyet valóban előbbre vitték. Néhány megjegyzést hadd idézzünk fel: Barcs Sándor: A 20-as, az 50- es évek között a fiatalok hatszor annyi időt fordítottak a focira, mint manapság. Legyen számunkra figyelmeztető, hogy az élvonal a profikat a két háború között stabilabb körülmények mellett sem volt képes eltartani. Szabó Tibor, a Bp. Honvéd elnöke:— Új jelenség a 15—16 éves tehetséges fiatalok külföldre csábítása. Ez a legolcsóbb megoldás a nyugati kluboknak. Lépjen ebben az ügyben az MLSZ. Góliás Roberta BLSZ elnöke. — A jelenlegi vezetésben nem teljes a bizalmunk, a beterjesztett jelentés alkalmatlan, ezért a BLSZ nem fogadja el. Be kell látni, elavult az MLSZ struktúrája, és azt jogászi okoskodással sem lehet megmenteni. Bodai Ferenc az NB ll-es liga tagja: — Legyenek NB ll-es mérkőzések is a totóban. Tóth István BVSC: — Azt hiszem, hogy én MLSZ-közgyű- lésre többé nem jövök el. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány: — Talán elmozdultunk a holtpontról. Gallov Rezső:— Nagy a szívünk, üres a zsebünk. Tudom, hogy egy ország sohasem lehet olyan szegény, hogy ne legyen számára fontos a sport és ezen belül a labdarúgás. szimpatikus lesz, amikor kiegészítőjében azt közölte, hogy az MLSZ milyen nagy harcot folytat az OTP-vel a totó bevételi jogának megszerzéséért. Elmondta, hogy az UEFA tagországokhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy csak azzal a feltétellel járuljanak hozzá csapataiknak a magyar totóban való szerepléséhez, ha annak bevételéből idehaza támogatják a magyar futballt. Az elnök szerint máris számos ország részéről meghallgatásra talált a felhívásuk. No, ez sem maradt megválaszolatlanul. A később felszólaló dr. Tisza László OTP-ve- zérigazgató, az MLSZ volt társelnöke ellenszenvesnek ítélte a testület eme lépését, s mint mondta, ennek eldöntése nem az UEFA kompetenciája, azt bízzák az Országgyűlésre. A számvizsgáló bizottság . munkájáról dr. Kolossváry György elnök számolt be. Jónak minősítette az MLSZ gazdálkodását és kijelentette, hogy a labdarúgáson belül is mind Dr. Laczkó Mihály: nem vagyok irigylésre méltó nagyobb hangsúlyt kap a vállalkozó szellem. Ez a jövő útja. A Magyar Labdarúgó Szövetség szombaton tartotta Budapesten második országos közgyűlését. A Medosz Jókai utcai színház- termében a 178 meghívottból 160-an jelentek meg. Valamennyi megye és a fővárosi labdarúgó-szövetség, valamint a szakbizottságok is elküldték képviselőiket. Természetesen ott voltak a sajtó, a rádió és a televízió munkatársai is, akik végig „élőben” követhették figyelemmel az eseményeket. Az elnökségben köszöntötték Gallov Rezsőt, az OTSH elnökét, Aján Tamást, a MOB főtitkárát, Barcs Sándort és Szepesi Györgyöt, egykori MLSZ-elnököket, valamint volt aranycsapatunk három illusztris képviselőjét, Hidegkúti Nándort, Buzánszky Jenőt és Czibor Zoltánt. Közöttük foglalt helyet dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke is. A tiszteletbeli elnök Utolsó napirendként került sor az MLSZ első, tiszteletbeli elnökének megválasztására. Dr. Stiegler Károly terjesztette elő a javaslatot, miszerint Barcs Sándor jelölését fogadja el a közgyűlés. Barcs Sándor 15 évig volt az MLSZ elnöke, és négy cikluson keresztül újították meg funkcióját az UEFA alelnöki posztján. Mielőtt szavazásra került volna a sor, Vass Géza, Heves megyei küldött kért szót. Nem javasolta Barcs Sándor megválasztását, mert mint mondta, a Rákosi-érában a koncepciós perekben kompromittálta magát. Végül 68 igenlő szavazattal Barcs Sándort mégis megválasztották, aki meleg szavakkal mondott ezért köszönetét. Derű Szinger Ferenc Tolna megyei képviselő Gallov Rezsőhöz: „Gallov úr, az ön példáján keresztül is megítélhető, hogy a kormányzat milyen „fontosságot” tulajdonít a sportnak. Ont Kanadából hazahívták miniszternek, mire leszállt a repülőről, már csak miniszterhelyettesként fogadták. Azután mire az OTSH élére kinevezték, államtitkár-helyettes lett...” Gallov Rezső közbeszólása: valóban, s most már csak egy nyitott kérdés maradt, hogy miként fognak elbúcsúztatni... A ,, szobái az (alap)szabáF lett Az alapszabály-módosító indítványt Berzi Sándor terjesztette elő. Számos észrevétel és a módosítást is módosító javaslat hangzott el. Ebből aztán újabb vita kerekedett, mert még az elnökségben helyet foglalók sem értették tisztán, hogy mit is kezdjenek az újabb indítványokkal. Meghallgatták, bólintottak, s azt hitték, hogy ezzel vége. A türelmük fogytán levő résztvevőkre újabb „megpróbáltatás” várt. Végig kellett még „szenvedniük” amint a „makacs" előterjesztők kívánságára azokat egyenként megszavaztatják. Ilyen volt a doppingAz MLSZ II. országos közgyűlése Vélemény a közgyűlésről Palotai Károly, egykori FIFA- bíró: mit mondjak, nagyon fárasztó volt, de nem a hosszúsága miatt, mert már ilyen érzésem volt az elején is. Meg kell tanulni a parlamenti szabályokat ennek a fórumnak is. Szeretnék megérni egy ennél is tartalmasabb közgyűlést, amely fele ennyi időt vesz igénybe. S. O. S. az UEFA-hoz A kinti kis „közgyűléssel” párhuzamosan azért végre benn a nagyteremben is elkezdődött az értelmesebb munka. Dr. Laczkó Mihály fűzött kiegészítést az elnökség által beterjesztett jelentéshez, amely a testület 1989. június 9-e óta végzett munkájáról, valamint a sportág helyzetéről igyekezett képet festeni. Mondom, hogy csak igyekezett. Igaz ugyan, hogy az írásos jelentést az MLSZ elnöksége ötórás vita után még november 20-án beterjesztésre alkalmasnak ítélte, más volt azonban a küldöttek egy részének a véleménye. „Tele van panel elemekkel”... „Sablonos”... „Egysíkú”... „Alkalmatlan ahhoz, hogy segítse a labdarúgás előrelépését...”— ilyenek hangzottak el. Dr. Laczkó Mihály igyekezett menteni a menthetőt. Úgy gondolta, hogy mindenki számára
