Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-03 / 188. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SPORTMAGAZIN 1990. december 3., hétfő Somogyi vélemények Somogyot hárman képvisel­ték az MLSZ közgyűlésén. A zárást követő rövid véleményü­ket kértük a látottakról, hallot­takról. Dr. Vörös Tamás, a SLASZ főtitkára: — A közmondás jutott eszembe, miszerint sok be­szédnek sok az alja. Nem kell ilyen nagy létszámmal közgyű­lést tartani, kevessebben, haté­konyabb munkát végezhet­nénk. Túltengett az ügyrendi és az adminisztratív kérdés, kevés idő maradt a lényegre. Vélemé­nyem szerint lenn, a megyei szervezetekben kell megoldani a gondokat, egy ilyen közgyű­lésre csak a kikristályosodott gondolatokkal szabad eljönni. Dr. Pandurics István megyei utánpótlás-felelős: — Nem tu­dom elfogadni az MLSZ elnöké­nek azon kijelentését, hogy az utánpótlásra nincs több pénz. Az MLSZ azt hiszi, hogy me­gyénként fizet egy utánpótlás felelőst, ezzel megoldotta ezt a gondot. Tévesen fogalmazó­dott meg a 6—10 évesek verse­nyeztetésének kérdése. Én fon­tosabbnak tartanám e korosztá­lyok felkészítését, amjről vi­szont nem esett szó. És még valami: felmenő rendszerű utánpótlás bajnokság nélkül nem lesz kibontakozás. Műdig József, a megyei JB elnöke:, — Hiányérzetem tá­madt. Úgy gondolom, hogy a játék velejárója, a játékvezetés nem kapott jelentőségének megfelelő teret. A bírók szere­pet játszhatnak a labdarúgás színvonalának javításában, például a játék gyorsításában és folyamatosságában. Aztán az örök vitatéma, az anomáliá­kat szülő küldés kérdése sem tisztázott addig, amíg a küldő bi­zottságoknak a klubok anyagi helyzetére is tekintettel kell len­nie. Szívesen hallottam volna erről is. Epilógus Sokan voltunk, akik a végén így sóhajtottak föl: hála Isten, vége. Ilyen sebtében még alig­ha búcsúztak régi harcostár­sak, jó barátok és kollégák. Mintha a vészcsengő szólalt volna meg, úgy iszkolt el min­denki a Medosz-székházból. Talán attól féltek sokan, hogy valaki utánuk szól: uraim, vala­mit elfelejtettünk, még nincs vége, üljenek vissza a helyükre. Valóban, ez a nyolc órát meg­haladó, szócséplésből ötvözött „rendes” vagy „rendetlen” köz­gyűlés, értékében talán még addig sem ért fel, amennyit a résztvevők ott ételben, üdítő­italban elfogyasztottak. Gya­korta juttatta az ember eszébe azokat a parlamenti üléseket, amelyeket sokszor a tévén ke­resztül nyomon követhettünk, amikor a több órai szemlélődés után felkel az ember a fotelből és csak bambán bámul, amikor megkérdezik tőle: miről is volt szó? Nos, igaz, hogy itt sok min­denről szó esett, de sajnos a legkevesebb magáról a szak­máról, a FOCI-ról. Gyakran úcjy éreztem, hogy egy olyan mér­kőzésén ülök, ahol a két csapat minden fegyverét bevetve, ádáz csatát vív egymással, mi­közben senki sem veszi észre, hogy a foci(labda) már rég a já­téktéren kívül pihen. Nem lettem okosabb, mint mielőtt elindultam és természe­tesen nyugodtabb sem. Nap­jaink minden rákfenéjét, vala­mennyi nyavalyáját felfedezni véltem e parttalan viták során. Nem, nem ez a foci, amiért sza­badidőnket áldozzuk, s nem ez az a játék, amely oly vonzóan varázslatos. Ez csak színjáték volt, méghozzá a silányabb faj­tából. Mikor lelünk rád végre újra, LABDARÚGÁS? Jutási Róbert A viták kereszttűzében NYOLCÓRÁS TANÁCSKOZÁS — KEVÉS ÉRDEMI MUNKA — BARCS SÁNDOR TISZTELETBELI ELNÖK A résztvevők egy csoportja: Tisza László, Mészöly Kálmán, Somogyi Jenő, lllovszky Rudolf kérdés kezelése, az edzőkép­zés, az alelnökök száma és még jó néhány. Végül a közgyű­lés a módpsító beterjesztés módosított Változatát fogadta el. Tíz óra után néhány perccel Berzi Sándor, az M LSZ főtitkára üdvözölte a megjelenteket, majd javasolta, hogy az ülést dr. Stiegler Károly, az NB ll-es liga elnöke vezesse le. Őt a küldöt­tek egyhangúlag elfogadták. Ezután kezdődött az „érdemi" munka... Hogy mit is takar ez a szó, hogy „érdemi”, már a közgyű­lés elején nyilvánvalóvá vált. Dr. Stieglernek, aki nem rejtette véka alá, hogy megtiszteltetés számára a felkérés, rövidesen rá kellett döbbennie, hogy na­gyobb szerencse éri, ha nem reá esik a választás. Danszky József, a BLSZ képviselője rob­bantotta az első bombát. Szót kért és az iránt érdeklődött, hogy tulajdonképpen milyen közgyűlésen is vesz most részt. Jogos volt a felvetése, mert a hivatalos meghívón „rendes”, m íg a beszámoló és az alapsza­bály-tervezeten a „rendkívüli” jelző szerepelt. Hogy ez nem­csak kákán csomó keresés volt, rövidesen nyilvánvalóvá vált. A rendes közgyűlésnek ugyanis van egy tisztújító feladata is. Bizony, e kérdéssel alaposan „megfogták” a levezető elnö­köt, akinek a körötte ülők sem tudtak hamarjában egyértelmű választ adni. De még levegő­ben lebegett a megválaszolat­lan kérdés, amikor dr. Izsó Ig- nácz, a Hivatásos Labdarúgók Kamarájának jogásza újabb gránátot biztosított ki. Közölte, hogy jogász szemüvegen ab­szurd a beterjesztett alapsza­bály-tervezet és annak az elfo­gadását, sőt egyáltalán a meg­tárgyalását sem javasolja. Part­talan vita bontakozott ki ezután. Bizony, néhány humoristánk sajnálhatja, hogy nem kapott (kért) meghívót. El tudom kép­zelni, hogy Hofi Géza vagy a Markos—Nádas kettős mit pro­fitálhatott volna máraz első órá­ból. Mert kérem, akár hihető, akár nem, ennyi idő ment el a „rendes” avagy „rendkívüli” kérdés megvitatásával. Végre a levezető elnök megpróbált úrrá lenni a helyzeten és szavazásra bocsátotta a kérdést. 39 ellen- szavazattal a közgyűlés végül úgy döntött, hogy ez egy rendes közgyűlés, amelyre lényegé­ben csak a jövő év májusában kellett volna, hogy sor kerüljön. Igen ám, de akkor mi legyen akkor? Hát ne legyen, javasol­ták „fentről”. Nosza, megboly­dult a méhkas. Dr. Izsó vezeté­sével egy húsz fős csoport tün­tetőleg elhagyta az üléstermet. Foci helyzetkép: kik ketvallon, kik felterden Folyosói hangulat Dr. Izsó körül kialakult cso­portosulás a vártnál is hango­sabb volt odakinn. A jogtaná­csos vitte a szót: „Felháborító manipuláció az egész” — mon­dotta rendkívül indulatosan. — Nem más ez, mint a hatalom átmentése—folytatta.—Senki sem készült úgy, hogy itt új ne­vekkel hozakodjon elő, így az­tán Laczkóék most néhány évig nyugodtan ülhetnek tovább a babérjaikon — tette hozzá, majd kissé lehiggadva megje­gyezte: nem a személyekkel van elsősorban gondunk, ha­nem magával a mechanizmus­sal. Labdarúgásunk történeté­ben ilyenre még nem volt pél­da. Nagy a szív, de üres a zseb Jellemző a közgyűlés hangu­latára, a nyitva hagyott kérdé­seire, hogy bár eredetileg 14-en jelentkeztek hozzászólásra, a számuk időközben a duplájára duzzadt. Huszonkét vélemény hangzott el, köztük néhány fi­gyelmet érdemlő. A legtöbb azonban elnagyolt, értelmetlen, csupán szereplési vágyat sejte­tő— öncélú, szócséplő, indula­tos vagy személyeskedő volt. Egy kézen megszámlálható, amelyek, az ügyet valóban előbbre vitték. Néhány meg­jegyzést hadd idézzünk fel: Barcs Sándor: A 20-as, az 50- es évek között a fiatalok hatszor annyi időt fordítottak a focira, mint manapság. Legyen szá­munkra figyelmeztető, hogy az élvonal a profikat a két háború között stabilabb körülmények mellett sem volt képes eltartani. Szabó Tibor, a Bp. Honvéd el­nöke:— Új jelenség a 15—16 éves tehetséges fiatalok kül­földre csábítása. Ez a legol­csóbb megoldás a nyugati klu­boknak. Lépjen ebben az ügy­ben az MLSZ. Góliás Roberta BLSZ elnöke. — A jelenlegi vezetésben nem teljes a bizalmunk, a beterjesz­tett jelentés alkalmatlan, ezért a BLSZ nem fogadja el. Be kell látni, elavult az MLSZ struktúrá­ja, és azt jogászi okoskodással sem lehet megmenteni. Bodai Ferenc az NB ll-es liga tagja: — Legyenek NB ll-es mérkőzések is a totóban. Tóth István BVSC: — Azt hi­szem, hogy én MLSZ-közgyű- lésre többé nem jövök el. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány: — Talán elmozdul­tunk a holtpontról. Gallov Rezső:— Nagy a szí­vünk, üres a zsebünk. Tudom, hogy egy ország sohasem lehet olyan szegény, hogy ne legyen számára fontos a sport és ezen belül a labdarúgás. szimpatikus lesz, amikor ki­egészítőjében azt közölte, hogy az MLSZ milyen nagy har­cot folytat az OTP-vel a totó be­vételi jogának megszerzéséért. Elmondta, hogy az UEFA tag­országokhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy csak azzal a fel­tétellel járuljanak hozzá csapa­taiknak a magyar totóban való szerepléséhez, ha annak bevé­teléből idehaza támogatják a magyar futballt. Az elnök szerint máris számos ország részéről meghallgatásra talált a felhívá­suk. No, ez sem maradt megvá­laszolatlanul. A később felszó­laló dr. Tisza László OTP-ve- zérigazgató, az MLSZ volt társ­elnöke ellenszenvesnek ítélte a testület eme lépését, s mint mondta, ennek eldöntése nem az UEFA kompetenciája, azt bízzák az Országgyűlésre. A számvizsgáló bizottság . munkájáról dr. Kolossváry György elnök számolt be. Jó­nak minősítette az MLSZ gaz­dálkodását és kijelentette, hogy a labdarúgáson belül is mind Dr. Laczkó Mihály: nem vagyok irigylésre méltó nagyobb hangsúlyt kap a vállal­kozó szellem. Ez a jövő útja. A Magyar Labdarúgó Szövetség szomba­ton tartotta Budapesten második országos közgyűlését. A Medosz Jókai utcai színház- termében a 178 meghívottból 160-an jelen­tek meg. Valamennyi megye és a fővárosi labdarúgó-szövetség, valamint a szakbi­zottságok is elküldték képviselőiket. Ter­mészetesen ott voltak a sajtó, a rádió és a televízió munkatársai is, akik végig „élő­ben” követhették figyelemmel az esemé­nyeket. Az elnökségben köszöntötték Gallov Re­zsőt, az OTSH elnökét, Aján Tamást, a MOB főtitkárát, Barcs Sándort és Szepesi Györ­gyöt, egykori MLSZ-elnököket, valamint volt aranycsapatunk három illusztris kép­viselőjét, Hidegkúti Nándort, Buzánszky Je­nőt és Czibor Zoltánt. Közöttük foglalt helyet dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke is. A tiszteletbeli elnök Utolsó napirendként került sor az MLSZ első, tiszteletbeli el­nökének megválasztására. Dr. Stiegler Károly terjesztette elő a javaslatot, miszerint Barcs Sándor jelölését fogadja el a közgyű­lés. Barcs Sándor 15 évig volt az MLSZ elnöke, és négy cikluson keresztül újították meg funkcióját az UEFA alelnöki posztján. Mielőtt szavazásra került volna a sor, Vass Géza, Heves megyei küldött kért szót. Nem javasolta Barcs Sándor megválasztását, mert mint mondta, a Rákosi-érában a koncepciós perekben kompromittálta magát. Végül 68 igenlő szavazattal Barcs Sán­dort mégis megválasztották, aki meleg szavakkal mondott ezért köszönetét. Derű Szinger Ferenc Tolna megyei képviselő Gallov Rezsőhöz: „Gallov úr, az ön példáján keresztül is megítélhető, hogy a kormányzat milyen „fontosságot” tulajdonít a sportnak. Ont Kanadából hazahívták miniszternek, mire leszállt a repülőről, már csak miniszterhelyettesként fogadták. Azután mire az OTSH élére kinevezték, államtitkár-helyettes lett...” Gallov Rezső közbeszólása: valóban, s most már csak egy nyitott kérdés maradt, hogy miként fognak elbúcsúztatni... A ,, szobái az (alap)szabáF lett Az alapszabály-módosító in­dítványt Berzi Sándor terjesz­tette elő. Számos észrevétel és a módosítást is módosító javas­lat hangzott el. Ebből aztán újabb vita kerekedett, mert még az elnökségben helyet foglalók sem értették tisztán, hogy mit is kezdjenek az újabb indítvá­nyokkal. Meghallgatták, bólin­tottak, s azt hitték, hogy ezzel vége. A türelmük fogytán levő résztvevőkre újabb „megpró­báltatás” várt. Végig kellett még „szenvedniük” amint a „ma­kacs" előterjesztők kívánságá­ra azokat egyenként megsza­vaztatják. Ilyen volt a dopping­Az MLSZ II. országos közgyűlése Vélemény a közgyűlésről Palotai Károly, egykori FIFA- bíró: mit mondjak, nagyon fá­rasztó volt, de nem a hosszúsá­ga miatt, mert már ilyen érzé­sem volt az elején is. Meg kell tanulni a parlamenti szabályo­kat ennek a fórumnak is. Sze­retnék megérni egy ennél is tar­talmasabb közgyűlést, amely fele ennyi időt vesz igénybe. S. O. S. az UEFA-hoz A kinti kis „közgyűléssel” pár­huzamosan azért végre benn a nagyteremben is elkezdődött az értelmesebb munka. Dr. Laczkó Mihály fűzött kiegészí­tést az elnökség által beterjesz­tett jelentéshez, amely a testü­let 1989. június 9-e óta végzett munkájáról, valamint a sportág helyzetéről igyekezett képet festeni. Mondom, hogy csak igyekezett. Igaz ugyan, hogy az írásos jelentést az MLSZ elnök­sége ötórás vita után még no­vember 20-án beterjesztésre alkalmasnak ítélte, más volt azonban a küldöttek egy részé­nek a véleménye. „Tele van panel elemekkel”... „Sablonos”... „Egysíkú”... „Al­kalmatlan ahhoz, hogy segítse a labdarúgás előrelépését...”— ilyenek hangzottak el. Dr. Laczkó Mihály igyekezett menteni a menthetőt. Úgy gon­dolta, hogy mindenki számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom