Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-01 / 187. szám

1990. december 1., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 A CUKORGYÁRBAN ÁLLÍTJÁK Van olcsó cukor Raktáráruház Kaposváron — csak a lakosságnak December első napjaiban nyitja meg raktáráruházát a Kaposcukor Rt. Kaposvár, a Zalka Máté utcai teherporta mellett. Az épület már készen áll, csak áruval kell feltölteni, és a számítógépeket életre kelteni. A raktáráruház létesí­tésének okairól Potó István termeltetési és kereskedelmi főosztályvezetőt kérdeztük. — Átalakuló gazdaságunk­ban alapvető követelmény a piaci helyzethez való igazo­dás. Esetünkben a cukor fo­gyasztói árát a gyáron kérik számon. Nekünk tehát olcsó cukrot kell produkálnunk. — Mekkora lesz az eltérés a kereskedelmi árakhoz ké­pest? — A termelői árból kiindulva igyekszünk a mindenkori kis­kereskedelmi árak alatt ma­radni. Tapasztalatunk szerint a nagykereskedelmi hálózat az utóbbi időben nem tudta érvényesíteni az ajánlott árait. Boltunkban az 50 kilogram­mos, ledig kristálycukrot és a 20 kilogrammos, gyűjtőzsá­kos kiszerelésű, kilós csoma­golású cukrot a kiskerárnál olcsóbban adjuk. — A gyár többi termékét nem fogják itt árusítani? — Minden további lépést a fogadtatás határoz meg. A la­kossági igények teljes körű kielégítését tervezzük, a gyár teljes termékskálájának bevo­nását, a későbbiekben pedig egyéb termelői kapcsolataink révén szeretnénk bővíteni a kínálatunkat. — Hogyan védekeznek a spekulatív vásárlások ellen? — Kizárólag lakossági érté­kesítés lesz az üzletünkben, a viszonteladóknak marad a már megszokott kereskedel­mi forma. A lakossági igé­nyeknek teszünk eleget, dél­után ötig tervezzük a nyitva tartást, de szombaton is árusí­tunk. — Az ötlet keddre megvaló­sul. Lesz-e a raktáráruházból hálózat? — Először a fogadtatást kell kielemezni, utána majd'elvá­lik, hogy létesítünk-e hálóza­tot. Mindenesetre a termelte­tési körzetünkben a fogyasz­tói árak szinten tartása érde­kében versenyhelyzetet aka­runk teremteni. Győzni aka­runk, de úgy, hogy a vásárló nyerjen. (Mészáros) Csődtörvény­tervezet SZENTGYÖRGY AZ ÉDES MOSTOHA „Huszonöt év a barázdában” Elkészült a csődtörvény ter­vezetének újabb változata, s immár szakmai vitára bocsátot­ta a Pénzügyminisztérium. Az új jogszabály egyszerűbbé, ru­galmasabbá teszi a csődeljá­rást, pontosabban körülhatárol­ja az adós és a hitelezők viszo­nyát, valamint az állam és a bí­róságok szerepét. A törvénytervezet a fizetés- képtelenség négy esetét hatá­rozza meg. A legnagyobb válto­zást a tervek szerint az öncsőd intézményének pontos szabá­lyozása jelenti. A tervezet szerint a csődeljá­rást az adós kérheti maga ellen, illetve egy esetben kötelező. Az adós köteles öncsődöt bejelen­teni, ha tartozásait az esedé­kességet követő 60, esetleg 90 napon belül nem tudja kiegyen­líteni. Öncsőd esetén az adós minden fizetési kötelezettsége alól felmentést kap három hó­napig. Ez alól kivétel a munka­bér és a bérjellegű juttatások. A három hónap alatt kell meg­egyeznie a hitelezőkkel, egyez­ség esetén a csődeljárás befe­jeződik. Balatonszentgyörgy a Bala­ton mostohagyermeke. Mivel nem partközeiben fekszik, a tu­risták inkább csak átutaznak a falun. Jáger Ferenc polgármes­tert arról faggattam, hogy a köz­ség lakóinak életét hogyan ala­kítja ez a „mostoha” szerep. — Ennek is van hasznos ol­dala... Nyugodtabb az élet itt, mint más balatoni településen. Ennek ellenére szeretnénk, ha sikerülne „üdülőhátterű’’ tele­püléssé válnunk. Az óvoda fej­lesztését és az iskolai tornate­rem kialakítását is meg kell ol­danunk. Lakossági kezdemé­nyezés alapján pedig a szenny­vízelvezetés módját kell vala­hogy „kitalálnunk”. Az 55 éves polgármester Keszthelyen az Agrártudomá­nyi Egyetemen szerezte diplo­máját. Ennek megfelelően 25 évet „húzott le a barázdában”, ebből 10 évig tsz-elnök is volt Nagyrécsén. Négy fia és öt unokája van. Amikor a család szóba került, bár láthatóan na­gyon uralkodott magán, még­sem tudta eltitkolni bánatát. Egyik fiát 3 éve temette el. A választásokon, mint pártonkí- vüli indult. — Szentgyörgy régi sérelme volt, hogy a legelső tanácselnök után mindig egy társközségből való ember állt a falu élén. A fe­lém megnyilvánuló bizalomban talán az is közrejátszott, hogy már apám is itt élt a faluban és azzal a tisztséggel nyertem, amit hosszú évtizedek alatt a családom alakított ki. Választási programomban nem ígérgettem, de megfogal­maztam azokat a feladatokat, amelyeket — ha anyagi fedezet lesz rá — szeretnék megvalósí­tani. Sajnos, még mindig csak a jövő évi tervezetet tudjuk tár­gyalni, hiányoznak a jogszabá­lyok, nem ismerjük a ránk háru­ló feladatok egy részét. Sok a bizonytalanság. Az biztos, hogy eddig soha nem látott módon kell majd takarékoskodnunk, mert helyi adót nem szeretnénk kivetni. —A lakosság foglalkoztatása mennyire van megoldva itt a fa­luban? — Sok az üzem a környéken, vasút, érdért, téglagyár, nád­üzem, ládagyár. Ennek ellenére jelentkeznek foglalkoztatási gondok. Ezért minden megva­lósítható kezdeményezést tá­mogatunk. A tanács hentesüz­letét magánvállalkozó pályázta meg. Ha a köjál engedélyezi, mód lesz arra, hogy a lakosság húsellátását és a felvásárlást helyben megoldjuk. Nagy lehe­tőséget látunk a sármelléki rep­tér hasznosításában. A kor­mányzat pályázatot írt ki, óriási dolog lenne, ha a polgári forga­lom mellett döntenének. A hát­tér-infrastruktúra kialakításá­ban sok feladatunk lehetne. — Családja hogyan reagált a választási sikerére? — Feleségem inkább aggó­dott, pár évvel ezelőtt a szívem rosszalkodott, és ezért nem örült, hogy ekkora terhet válla­lok magamra. A fiaim előtt a respekt talán nőtt — úgy vettem észre. Én pedig nem győzelem­nek, hanem szolgálatnak tekin­tem. v Hunyadkürti Ilona Péntektől már Somogyjá- don is tankolhatnak a gép­jármű-tulajdonosok. Az éjjel-nappal nyitvatartha- tó, fedett benzinkútnál hat gépkocsi tankolhat egy­szerre, valamennyi üzem- anyagfajtából. Még az ólommentes benzint is árulják, ami a meglévő kutak többségénél hiány­zik. A Jádiker Kft. tervezi ehhez kapcsolódva egy autószerviz, panzió, étte­rem, kisáruház megépíté­sét is. Fotó: Kovács Tibor ALPOK—ADRIA TALÁLKOZÓ (2.) Közös meditáció < > VIHCIV-N3cnv Másnap délelőtt szinte az egész kormány megjelent a találkozón. Dr. Lajza Peterk miniszterelnök vezetésével folytatódott a közös meditáció Szlovénia jövőjével kapcso­latban. A kormányfő előző nap tárgyalt a horvát vezetők­kel, az újságírók a részletekre voltak kíváncsiak — Peterk úr azonban rendkívül taktikusan nyilatkozott erről. Annyi kide­rült, hogy Horvátország a szlovénokhoz hasonlóan vé­lekedik a jugoszláv szövetség kríziséről, s részükről is felme­rült a függetlenség vágya. Néhány kolléga úgy vélte, hogy a horvátok arra várnak: a radikálisabb szlovén politika nyomdokain haladva juthat­nak el a függetlenségig. Dr. Dimitrij Rupl külügymi­niszter (akinek rosszul sike­rült párizsi fellépéséről bőveb­ben akartak hallani, ám ő ettől egyetlen szóval elzárkózott) a magyar politikusokra emlé­keztetőén „fenyítette meg” szlovén kollégáinkat, úgy­mond: az újságírók olyan han­gulatot keltenek, mintha népszavazás ürügyén a kor­mány ankétra hívná az embe­reket, holott támogatást akar­nak, s megbizonyosodni arról, hogy Szlovénia lakossága egyetért politikájukkal. Szlovén—szerb ellentétek A Jugoszlávián belüli viszo­nyokat a „kiugrás” indítékait elemezve a kormányfő el­mondta, hogy Szlovénia már nem ad annyit a „közösbe”, mint amennyit kivetettek rá­juk, majd a szlovén—szerb ellentétekről beszélt. — Gazdaságunk mindösz- sze 10 százalékban kötődik a szerb iparhoz, nyersanyag­hoz. Bizonyíték a minőségi munkára, hogy az összes ki­vitel egyharmadát Szlovénia biztosítja. A bevételek, a fel­vett hitelek egy részét azon­ban mégsem ide fordította vissza a központi kormány. A szerbek gazdasági ellenállá­sa azonban nem törheti meg függetlenségi politikánkat, s meggyőződésem, hogy önál­lóságunk példa értékű lesz a többiek számára is. Decem­berben valamennyi köztársa­ságban befejeződnek a vá­lasztások, s ezek eredményé­től tesszük függővé a további lépéseinket. Záporoztak a kérdések, s a válaszokból kitűnt, hogy csak­nem minden lényegi és apró problémát megtárgyalt már a kormány. Felvetődött a külföl­di képviseletek kérdése. Csak egy példa a már említett szerb—szlovén viszonyra: a párizsi 150 fős misszión egy fő nem szerb csupán.) A jugo­szláv államadósság Szlové­niára eső részének vállalása az önálló vám- és határőrség, honvédség felállítása ugyan­csak téma volt. A Somogyi Hírlap munka­társának kérdésére Peterk kormányfő elmondta, hogy a határokon túli szlovénok véle­ményét is meghallgatták. Az állami vezetők voltak Vas és Zala megyében — itt él Ma­gyarországon a legtöbb szlo­vén — s a magyar partnerek­kel megállapodtak a kapcso­latok bővítésében. Jeszensz­ky Géza külügyminiszter rendkívül pozitívan nyilatko­zott a magyar—szlovén kap­csolatok javításának lehető­ségeiről. Nyitott határ — nyílt gondolatok — Úgy érezzük, hogy ná­lunk valóban teljes jogú állam­polgárok voltak a magyarok... — Három képviselőjük van a szlovén parlamentben, a magyarban viszont egy szlo­vén sincs. Új alapokra kell he­lyezni együttműködésünket, s akkor reménykedhetünk, hogy mindkét helyen megáll az asszimiláció, s a maroknyi szlovén is megkapja végre jogait Magyarországon. Min­dent a nyitott határ — és nyílt gondolatok keretében aka­runk megoldani. Kádereket kell cserélnünk, fejleszteni kell gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Úgy vélem, nemcsak a már említett két megyével, de a többi dél-dunántúlival is együttműködhetünk az ide­genforgalom, a fafeldolgozás és a fémipar területén. Az Al­pok—Adria közösség segít­heti Szlovéniát gazdasági fel- emelkedésében, az olasz— szlovén—magyar kooperá­cióban pedig kiépíthetjük korszerű úthálózatunkat, amely Európához viszi köze­lebb a szlovén árut, a szlovén embereket. — Kormányomnak az az ál­láspontja, hogy mindent elő kell készítenünk ahhoz, hogy adandó alkalommal lépni tud­junk— ezt viszont nemcsak a Jugoszlávián belüli helyzet, hanem a globális, politikai vi­szonyok is befolyásolják—fe­jezte be válaszát a miniszter- elnök. így folytatta Milan Ku- con államfő: — Tudatában vagyunk an­nak, hogy Európának nem ér­deke a jelenlegi státus meg­bontása, mi mégsem mond­hatunk le függetlenségi szán­dékainkról. Azt azonban kije­lenthetem, hogy Európa aka­rata ellenére semmit sem te­szünk. Teljes függetlenség — fö­deráció— konföderáció. Utak és lehetőségek. Egy nemzet, amely történelmében először államot próbál alapítani. Sors­döntő napok jönnek Szlové­niában... Vajon szabadságot hoznak-e vagy konfrontációt? Amikor hazafelé autóztam, a szikrázó napsütés tavaszias meleggel lepte meg a völgyet. Kékebbnek tűnt a Szocsa vize, s mintha a korábban alá­zatosnak látszó hegyek is dél­cegebben támaszkodtak vol­na egymáshoz, annyi helyet hagyva maguk között, hogy érzékelhető legyen: Szlové­niából nyitott az út Európa felé. Süli Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom