Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-20 / 203. szám

1990. december 20., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Az aranyfuvolás művész Plasztikai sebészeti centrum Kaposváron Privát „klinika” a kórházban Drahos Béla a református templomban Drahos Béla kivételes tehetségű hangszeres szólista. Kaposvári szár­mazású és diákévei után is gyakran adott itt kon­certet. 1963-ban kezdte meg zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneisko­la fuvolatanszakán, Csupor László tanár úr­nál. Mindössze három hónapja fuvolázott Dra­hos Béla, amikor a Ma­gyar Rádió az ő tolmá­csolásában, egyenes adásban közvetítette Krieger Bourres-ját. Hét éven át volt a kaposvári zeneiskola tanítványa és ez idő alatt hét orszá­gos kamarazenei feszti­válon vett részt. Mind­annyiszor az első helye­zettek között végzett. 1970-ben Győrbe került és Pröhle Henrik tanítványaként ért el kiemelkedő sikereket. A Prágai Tavasz nemzetközi fu­volaversenyén második díjat nyert, majd 1973-ban Budapes­ten megnyerte a szakiskolás fu­volások nemzetközi versenyét Kovács Lóránt tanítványaként. Felvételi nélkül került a Zene- akadémiára. Akadémistaként az Állami Operaházban lépett fel, majd 1976-tól a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának lett a szólófuvolá­sa. Az általa alapított fúvósötös Franciaországban nagydíjat nyert. A kiváló művésznek több sikeres lemeze jelent meg, mint például Mozart Fuvolaverse­nye, Debussy Hárfástriója, vagy Paganini 24. Capricciója, amely világszenzáció. A kaposvári református temp­lomban péntek este hét órakor kezdődő koncertje kivételes élményt ígér a zenerajongók- nak. v. Á. UTAZAS Selypítő hangok áradtak a hangszóróból: ,, Vonat indul Gdyniába a harmadik peron ötödik vágányáról”. Kimentem a peronra. A vonatnak nem volt se híre, se hamva. Az utasok bőrön­dökkel a kezükben a vágányon álltak. Egy vasutas járkált föl- alá a peronon, síppal a szájá­ban. — Beszállás, csukja be az ajtót! — szólt rám. — Beszállni, hová? Hiszen még itt sincs a vonat. — Hát ez mi a szösz ? — mu­tatott a tömegre. Nem értettem. — Ezek itt utasok, de egy árva mozdonyt sem látok. — Tévedni méltóztatik. Ez itt a szerelvény. — Ez? — Naná. Reform, kedvesem. Megszüntettük a vonatokat. Az utasok maguk alkotnak szerel­vényt, és libasorban haladnak a vágányon. — De hát ennek... semmi ér­telme! — Értelem, értelem! Először is, a kocsipark nem megy tönk­re. Másodszor, nincs szükség áramra, vízre, szénre, olajra, kenőanyagra, nem szennyez­zük a környezetet. Harmad­szor, a huligánok nem szedik ízekre a kocsikat, nem kell tá­mogatás a költségvetésből. Negyedszer, jót tesz az egész­ségnek a mozgás a friss leve­gőn. Ötödször, az utasok sza­ladgálnak egy kicsit, javul a vér­keringésük, teleszívják magu­kat egy kis oxigénnel, gyönyör­ködnek a tájban. Csupa előny. És kevesebb a baleset is. — Dehát így pokolian sokáig tart... Mennyi idő alatt lehet el­jutni mondjuk Gdyniába? — Gyorsabban, mint gondol­ná. Elvégre az utasok nem ér­nek rá totyorogni. Gyakran elő­fordul, hogy hamarabb célba ér­nek, mint a vonat— tette hozzá bizalmasan. — Azelőtt maga mennyit utazott? Tíz órát. Ezek itt, ha minden jól megy, hét óra alatt odaérnek. — No, de mi van azokkal, akiknek gyengébb az állóké­pességük? — Ők igénybe vehetik a háló­kocsit. Nézzen csak oda! Valóban, az utasoszlop vé­gén jól megtermett emberek áll­tak hordágyakkal, és észrevet­tem egy szendviccsel megra­kott kosarat is, melyen Utasellá­tó felirat díszelgett. — Az az étkezőkocsi — ma­gyarázta a vasutas. — A vasút szívén viseli az utazóközönség kényelmét. Időközben hátizsákot viselő, hosszú emberoszlop futott be a szomszédos vágányra. — Megjött a teher. Szilézia — kikötő. Szenet szállítanak. No, mi lesz, felszáll? — Természetesen, hiszen megvan a jegyem. Hol van az első osztály? — Ha oda szól a jegye, akkor magának vasúti tornacipő is jár. A másodosztály saját lábbelijé­ben menetel. Jelentkezzen a raktárban. Csak gyorsan, mert azonnal indulunk. Amikor visszatértem, a vonat már készen állt az indulásra. A vasutas az oszlop elején vára­kozott. Körülnézett, ellenőrizte, minden rendben van-e, majd hosszan fütyült, csi-hu-hu-hu, ismételgette ritmikusan, és megindult előre. Elszántan fújtattam, és meg­próbáltam tartani a menetelés ütemét a talpfákon. Zabience után a vasutas kissé lassított, és derűlátóan megszólalt: — A légitársaság is átvette a módszerünket. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán A Vicomte ...Önnek az orra... hm... az orra... nagy Cyrano Ez szimplán hangzik... így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag. Más-más hangnemböL.. így ni hallja csak: Kihívón ,,Én nemjárnék ám vele! Sebészt hívatnék, hogy metélje le!” Rostand: Cyrano de Bergerac Vajon hány emberből űz csú­fot a természet? S hányán van­nak, kik szerzett szépséghibá­val, kisebbségi érzéseik terhé­vel élik mindennapjaikat..? Hála az orvostudománynak, egyre többen szabadulhatnak meg ettől. Kaposváron a megyei kórház sebészeti osztályán 1987-től végez profi plasztikai műtéteket dr. Seffer István adjunktus, plasztikai sebész szakorvos. Évente átlagosan 800 beteget lát el ambulánsán és 4—500-at operál meg. A Dunántúlon je­lenleg ez az egyetlen ilyen köz­pont. Felkeresik Ausztriából, Olaszországból, Csehszlová­kiából stb. is. Vonzó a szakérte­lem magas színvonala, a műtéti környezet és a műszerezett­ség. Seffer adjunktus január el­sejétől privát sebészként is fo­gadja betegeit. Munkaidő után, bérelt műtőben — Egyelőre a hivatalos mun­kaidő után, heti két alkalommal vizsgálom a betegeket az új műtéti tömbben, és végzem el a szükséges műtéteket — tájé­koztatott az adjunktus . — A műtőt és az eszközöket is bére­lem. Ez a műtőblokk európai színvonalú. Kilenc plasztikai műszertálcát állítottunk össze. Fotó: Kovács Tibor — A kollégák hogyan fogad­ták ezt az elképzelést? — Dr. Rozsos István főorvos tág teret adott a vállalkozásnak és a kollégák is üdvözölték el­képzeléseimet. Munkatársam, dr. Ferenczy József is kedvet kapott a szakmához, ő február­ban tesz szakvizsgát. — Köztudomású, hogy a vilá­gon mindenütt önköltségesek ezek a berendezések. Megéri önnek vállalni a magánrende­lést, műtéteket? — A privát praxisban itt is fi­zetni kell a műtétekért. Úgy ha­tározzuk meg a tarifát, hogy az a magyar betegeknek is elfo­gadható legyen. Nekünk is megéri majd, hiszen a Dunántú­lon az egyetlen plasztikai se­bészeti centrumként műkö­dünk. Dr. Seffer István a sebészi szakvizsgája után a világhírű dr. Zoltán János professzor ta­nítványaként tanulta ki a plasz­tikai sebészet sokféle ágának módszereit. Azóta a kapos­vári kórház se­bészeti osztá­lyán dolgozik, ám, mint mond­ja, nem szeretne hűtlen lenni a hagyományos sebészethez sem. A közhiede­lemmel ellentét­ben, nemcsak kozmetikai cél­ból végzik e mű­téteket. A re­konstrukciós és a fejlődési rend­ellenességeket helyreállító se­bészet ugyan­csak része mun­kájuknak. Egy- egy, több fázis­ban végrehajtott műtétsorozatot egyedi tervek alapján, a karakterhez igazítva kell elvégezni. Általában több a nőbeteg, a férfiak leggyakrab­ban fülkorrekciót kérnek. Van­nak „slágerműtétek” is, mint például az orr-, illetve emlőkor­rekció. Utóbbinál, de általában is végez olyan műtéteket az adjunktus, amelyeknél saját szövetet használ fel pótlásra. Az úgynevezett kontúr korrek­cióknál —mint a toka, a lovagló- nadrág vagy az elhájasodott has esetében — nemcsak szé­pészeti célokból, hanem a funk­ció helyreállítása miatt is ajánla­tos elvégezni a beavatkozást. Van olyan beteg, aki már-már a szó szoros értelmében új arcot kap. — Különösen fontos az arcon fellelhető daganatok megfelelő műtéti kezelése — mondja. — Sok riasztó példát láttam már arra, hogyan tették tönkre a be­teget. Ilyen esetekben csak többszöri és nagyon aprólékos beavatkozással lehet segíteni a bajon. Persze ezekhez a mű­tétekhez rendkívül finom mű­szerek ' szükségesek — fűzi hozzá. Római tanulmányút és a gyökerek A megnyerő modorú szakem­ber tavaly ősszel pályázat útján egy fél évre kijutott a római Amerikai Intézetbe, Cinecittá- ban, ahol tudvalévőén sok a színész, ezért nagyobb az igény az ilyen jellegű beavatko­zásokra, nagy tapasztalatra tett szert. —Rá kellett jönnöm—mond­ja, hogy a fejlett nyugati techni­kánál csorbul a manuális gya­korlat. Ahány beteget én egy év alatt ellátok, ők annyit 5—10 alatt operálnak meg. Á műsze­rezettség és általában a techni­ka azonban magasabb színvo­nalú. — Pár éve felröppent a hír, hogy az osztrákok felajánlották önnek egy soproni privát klinika vezetését. Mi ebből az igaz­ság? — Ez pontosan így történt. Akkor azonban még nem támo­gatta az egészségügyi kor­mányzat a privatizációt. így visszautasítottam a felkérést. — A magyar plasztikai sebé­szet — annak ellenére, hogy kevesen művelik—a világ élvo­nalába tartozik. Külföldön is­mertebb, mint itthon. Kaposvá­ron is szép múltja és jelene van, de a jövőjét nem tudom megjó­solni. Ha kihasználjuk a klini­kákkal szemben is meglevő lé­péselőnyünket, akkor Kapos­váron egy plasztikai-sebészeti centrum épülhet ki. Dr. Seffer István kiváló szak­ember. Bizonyára a világ min­den klinikáján megállná a helyét. Ennek ellenére vállalta a kezdeményezők nehéz útját. Itthon szeretne gyógyítani, itthon szeretne boldogulni, mert mint mondta: „somogyi vagyok, minden gyökerem ide köt.” Várnai Ágnes ELKÉSZÜLT A PONGRÁCZ-KÚRIA A csombárdi Pongrácz-kúriát tíz hónap alatt állította helyre a Surjánvölgye Rt. j A húszszobás épületet szállodának rendezik be. Az épületen belül található kis I kápolna eredeti szépségében látható. A freskókat Köteles István restaurálta. A I beruházás ötvenmillió forintba került. Fotó: Jakab Judit I

Next

/
Oldalképek
Tartalom