Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-20 / 203. szám
1990. december 20., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP Boldog karácsonyt! Remények és várakozások Kellemes karácsonyi ünnepeket! —olvassuk a képeslapokon. Mintha csak azt kívánnák: legyen komfortérzésünk a szeretet ünnepén. Vajon a boldogság mennyire honos a zöld fenyő közelében? Boldog-e a karácsony? Erről kérdezősködtünk ünnepek előtt. Ahol várják a vevőket... A forgalmas csemegeüzlet raktárában, kissámlin üldögél László Gyuláné boltvezető. A kényszerpjhenőt a kis forgalom diktálta. Érkezésemkor elém siet, és határozottan válaszol: — Ha lesz vevő, akkor biztos! Lesz-e pénzük? Hát nem? — teszi föl nekem is a kérdést. Ha nem is tudnak a butikban vásárolni az emberek, azért enni kell... — Karácsonykor is dolgozni szeretnénk, de még nem ismerem az ünnepi nyitva tartás rendjét. Három embert vettem fel pluszban segíteni — mondja. — De nézzen körül! Rámrohad minden, pedig állítom, hogy én vagyok a legolcsóbb a városban. A narancsot hetvenért kínáltam, mégis ittmaradt... — dohog. Mikor a családról érdeklődöm, lehajtja a fejét, és könny szökik szemébe. — Ezt hagyjuk... Jó?—fordul el szomorúan. Lakásra várva Hajnal óta talpon van. Most éppen a sörösládákat szállítja vissza. Szigeti Béla gépkocsi- vezető-mosolyogva vakarja fejét a kérdés hallatán. — Mit mondjak? Hát nekem boldog — vágja ki. — Hogy mitől? Attól, hogy van mindenünk. Enni, innivalónk. Most még van! Hogy mi lesz később, azt nem tudjuk... Igazán akkor lennék boldog, ha megkapnám a lakást — böki ki végül. Majd meglódítja a bálatoló kocsit, és utánam szól: — Fogy a sör. Erre még van pénzük az embereknek... Nyugdíjasboldogság — Boldog akinek olyan kevés nyugdíja van, mint nekem — sóhajtja keserűen a fejkendős néni. Társával egy doboz oldalának dőlve várja, hogy fogyjon a dió, a bab, krumpli, zöldség. A nevüket nem akarják elárulni. — Tudja, aranyoskám, a szomszédok miatt... — Szomorúan várjuk az ünnepet — kontráz a társa. — Mondjuk, ha nem leszünk betegek, akkor talán boldog lesz... — Én csak egyedül karácso- nyozom — szól ismét a kisnyugdíjas. — A fiam Fonyódon lesz. Lehajlott fővel motyog maga elé: — Remélem, egy kis karácsonyfám azért lesz. A rádiót, tévét kikapcsolták. Csak az újságot, azt nem hagytam eddig. Most le kellett mondanom, mert a napi kenyeremet vette volna el. Pedig mennyire szerettem este olvasni... Sikeres vállalkozások — Én boldognak gondolom, mert a család, a hozzátartozóim egészségesek — mondja dr. Schiller Mária tervező. — Már tudom, hogy ez a legnagyobb érték. Annak ellenére, hogy a jövő év nem nagyon biztató, azt gondolom: átéltünk már nehezebb éveket is. Remélem, egyenesbe kerülnek a dolgok. Kényelmes bőrfotelben elegáns fiatalasszony fogad. — Azt hiszem, igen — válaszol a kérdésre —, de ennek több összetevője van. A család és a munkahely egyaránt fontos. Az utóbbiban változás állt be; egy új bankban dolgozom, vezetőhelyettes vagyok, és úgy ítélem meg, hogy sikeres a vállalkozás. Persze, ebben mindannyian részesek vagyunk. Lényeges a munkahelyi kapcsolat, a jó közérzet, a jó csapat — meditál félhangosan. — A férjem is belekezdett egy vállalkozásba, és úgy néz ki, az is sínen van... Sikerült úgy megszervezni a karácsonyt, hogy anyagi gondjaink nincsenek. A végén minden kiderül Elmélyülten bámulja a kirakatot. A képmagnók, lemezjátszók, fényképezőgépek bűvöletéből zökkentem ki. — Burucz úr, Önnek boldog a karácsonya? A tehetséges szennai fazekasmester fordulatból vágja rá: — Ez csak természetes! Vagy nem? — dobja vissza a „labdát”. — Majd a másnapján kiderül. Ha sikerül családi perpatvar nélkül megúszni, akkor biztos... (Várnai) A korszerű táplálkozásban nagy szerepe van a korpának és a korpakészítményeknek. A megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kaposvári üzemében egy olyan gépet állítottak munkába, amellyel, a hagyományos tészta mellett, korpával dúsítottat is tudnak gyártani. Hamarosan 100%-os korpatartalmú ún. szalmakorpát is előállítanak Fotó: Kovács Tibor Beiglibe való a szomszédoknak A Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát lengyeltóti kerületében szorgos kezek válogatják osztrák exportra a feldolgozott dióbelet. Az idei termésből 110 tonnát héjasán szállítottak nyugati szomszédainknak, 50 tonnát feldolgozottan, dióbélként vettek meg az osztrák háziasszonyoknak. Eszerint nem is annyira magyar specialitás a karácsonyi beigli? Fotó: Jakab Judit DÉL-DUNÁNTÚL KONTRA KAPOSCUKOR RT. Már tervezni kellene a vetést NEM SIKERÜLT AZ ELSŐ ÁRALKU (Folytatás az 1. oldalról) A jugoszláviai béfeldolgozás fennmaradása ellenére is jövőre már 11 ezerhektártermésére számít a gyár, fenntartva a versenyhelyzetet. Arra a kérdésre, hogy miért vesz részt a kaposvári gyár a jugoszláviai bérfeldolgozásban, a termeltetési és kereskedelmi főosztályvezető elmondta, hogy évente mintegy 60—80 ezer tonna termésfelesleget kell értékesíteniük, de lehet, hogy a következő évben már csak belföldön. Megmarad a bevált géptámogatási rendszer, segítséget nyújt a gépbeszerzéseknél, valamint olyan felvásárlási árakat akar kínálni, amelyek biztosítanák az eddigi termesztési eredményszintet. — Ezért ajánljuk azt az előfinanszírozási szisztémát, mely szerint a termeltetés kezdetén, március-áprilisban mintegy 50 százalékban megelőlegezzük a termesztés költségeit. 30 ezer forintot juttatnánk a termelőknek elvetett hektáronként, a mindenkori hiteleknél 5-6 százalékkal kedvezőbb feltételekkel. A továbbiakban utalt rá, hogy hamarosan szembe kell nézni a termelőknek a minőségi átvétellel, és az árak is ennek megfelelően alakulnak. Ennek elengedhetetlen feltétele a betakarítási technológia szigorú betartása és a megfelelő termesztés- technika kiválasztása. A felvásárlási árak konkretizálása helyett Potó István azt emelte ki, hogy a feldolgozó költségei között a cukorrépa ára csak egy tényező. Majd hozzátette: —Semminemű egységes fel- vásárlái árnak és szisztémának nem szabad érvényesülnie. A változó érdekeltségek arra ösztönöznek, hogy a termeltető gyár mikrokörzete határozza meg az árképzést. Valljanak színt a termelők, mekkorák a költségeik! Ne a termeltetőnek kelljen ezt kitalálni — mondta, s kiemelte: — Mindenképpen a korábbi eredményességi szinten kívánja a gyár ellentételezni a termelést. Lipák László a termelők nevében kijelentette, hogy számukra a petőházi konstrukció a megfelelőbb. Boros Ernő, a dombóvári termelőszövetkezet szakvezetője a 30 ezer forintos előlegről kijelentette, hogy gesztusként elegáns, de az input költségek ismerete nélkül gyaníthatóan kevés lesz. Furmann István, a kétújfalui termelőszövetkezetből konkrét költségelemzéssel szolgált. Az áremelkedések ismeretében egy hektár temelési költségei meghaladhatják a 67 ezer forintot. A szerződéskötések vitájában Boros Ernő kijelentette: — Azt szeretném megérni, hogy protekció kelljen a répatermesztéshez. Martinkovics Péter, a Baranya megyei érdekvédelmi szövetség főmunkatársa az információcsere miatt emelt szót, s mint mondta: a termelőszövetkezetek továbbra is védtelenek a begyűrűző költségek támadásai ellen. A továbbiakban Potó István tájékoztatta a termelők képviselőit az rt.-vé alakulás körülményeiről, és arról, hogy miért maradtak egyenlőre zárt társaság. A későbbi áralku tárgyalásokra való felkészüléshez kérte az érdekvédelem szakembereit: csak megvédhető véleményekkel álljanak elő, a termelői ajánlat ne a többi gyártól ösz- szeollózott egyveleg legyen. Közelítsenek végre a realitások! Majdnem száz éve a Dél- Dunántúl mezőgazdasági lehetőségeit figyelembe véve telepítették Kaposvárra a cukorgyá- ' rat. Mára a termeltetési körzet jócskán bővült, de nőttek az igények is a termékek iránt. Jó lenne, ha minden különösebb konfrontáció nélkül, a megélhetés biztonságával zárulnának a következő tárgyalások, s régiónk ellátása ebből az alapvető élelmiszertermékből biztosított lenne. Mindnyájunk létérdeke így kívánja. Mészáros Tamás Kellő komolysággal Köd — egy körlevél körül Pár héttel ezelőtt némi optimizmussal minősítettem a megszűnő monopólium utolsó levelének azt a körlevelet, amelyet a Kaposvári Tejipari Vállalat küldött a termelőknek. Tévedtem! Újabb körlevél született, december 14-én. Ebben a levélben a feldolgozó értesíti a mezőgazdasági kombinátokat, állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket, hogy az 1991. évre már csak idei termelésük 65 százalékára hajlandó termékértékesítési szerződést kötni. Ezt is csak az első negyedévre, a továbbiakban pedig „a ténylegesen kialakult piaci és gazdasági viszonyok alapján”. A többlettermelésből származó mennyiséget is kész átvenni az ipar, „de nem a mező- gazdasági termékértékesítési szerződés alapján, nem hatósági áron, hanem — eltérő megállapodás hiányában — a mindenkori exportmegtérülési áron, amelyet csak az export- termék ellenértékének beszedését követő 8 napon belül tud kiegyenlíteni”. A korábbi, érdekegyeztető tárgyalásokon a termelők tudomásul vették, hogy önmérsékletre van szükség, de nem olyan diktatórikus feltételekkel, amilyenekkel a feldolgozó élni kívánt. A mostani körlevelet pedig már egyáltalán nem tudják elfogadni. Évtizedek szellemi és anyagi befektetése omlik össze napok alatt. Mert a tehénnek nem lehet megmagyarázni, hogy ne tejeljen. Feldolgozó- és tárolókapacitás híján a húsipar sem tud mit kezdeni fölösleggé váló szarvasmarha-állománnyal. A mezőgazdasági magántermelők, vállalkozók koldusbotra jutnak, ha az ilyen egyoldalú, minden alku lehetőségét kizáró intézkedések megvalósulhatnak. Velük ugyanis már nem levelezik senki, mert nem jogi személyek. Esetleg csak a kölcsönt adó pénzintézet. (Az viszont könyörtelenül behajtja a jussát.) Alakítsanak a magán- termelők tejszövetkezetet, akkor majd—mint jogi személy— akár levelezőpartnerek is lehetnek. Elérkezett az ideje, hogy kormányzati szervek kellő komolysággal felügyeljék a hatáskörükbe tartozó vállalatokat, amelyek az ország alapellátásáért felelősek. Jó lenne, ha a nyilatkozók érthető és nem félremagyarázható nyilatkozatokat tennének, amelyek másnapi cáfolatára sem lenne szükség. Ha egy nap alatt kiderült a minisztériumban, hogy mi a különbség az áremelkedés és költségnövekedés között, legalább ennyi idő alatt kiderülhet a túltermelés és a fizetőképes kereslet külön- bözetet is. Különösen akkor, ha naponta le is írjuk. Kár, hogy naponta tneg kell tennünk, de rólunk is szó van! (M.T.) Néppárt lesz a FKgP A Kisgazdapárt a jövőben néppártként kíván működni, mert amennyiben rétegpárttá válik, úgy elveszíti súlyát és politikai befolyását—hangsúlyozta Oláh Sándor, a párt újonnan megválasztott főtitkára szerdai sajtótájékoztatóján. Az új vezetés által megfogalmazott „nyitás” jegyében Oláh Sándor utalt arra, hogy szeretnének a párt köré gyűjteni egy értelmiségi szakértőgárdát. Mint mondotta: az elmúlt időszakban a harsány, nem egyszer demagóg megnyilvánulások távoltartották az értelmiséget a Kisgazdapárttól, ám a hét végi nagyválasztmány óta máris tapasztalható érdeklődés és közeledés, főképpen az agrárértelmiség részéről. A főtitkár egyúttal bejelentette: januárra elkészül a párt átfogó agrárkoncepciója, majd ezt követően folyamatosan napvilágot lát a kisgazdák részletes politikai programja. Mint ezzel kapcsolatban Ómolnár Miklós főtitkárhelyettes megjegyezte: a Kisgazda- párt politikai arculatának markáns megfogalmazására törekednek.
