Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-17 / 200. szám
1990. december 17., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 DÖNTÖTT A MÁV Megszűnik a vontatási főnökség önállósága Haladék a villamosítás befejezéséig Úgy tetszik, a MÁV Pécsi Igazgatósága végleg elhatározta: Dombóvárhoz csatolja az eddig önállóan működő kaposvári vontatási főnökséget. A dolgozók számolgatnak: szerintük a jelenlegi 281-es létszámból a Dombóvárhoz csatolás után körülbelül 70-re lesz majd csak szükség—és félnek. Félnek az elbocsátásoktól, de félnek attól is, hogy akik maradnak, többnek Dombóvárra kell majd járnia dolgozni. Kispéter Sándornak, a, kaposvári vontatás vezetőjének nincs könnyű dolga, amikor a dolgozókat nyugtatja, hiszen ő maga sem ért igazán egyet a döntéssel. Csak az időpont kérdéses — Még október elején egy vontatási főnöki értekezleten kaptuk kézhez a gépészeti és járműfenntartó bázisok racionalizálására készített program- tervezetet. Ebben javaslatként szerepelt a kaposvári vontatási főnökség megszüntetése s a továbbiakban a dombóvári ki- rendeltségeként való működtetése. Nos, ezt nemrég végleg elfogadta a pécsi igazgatóság, így már csak a végrehajtás időpontja kérdéses. A dolog nehezen érthető, hiszen sok vonalat, például a kaposvár—fonyódi, kaposvár—siófoki, de a dombóvár—gyékényesi és a somogy- szobi vonalakat is innen a legcélszerűbb kiszolgálni. Arról nem is beszélve, hogy az országban mindenfelé egyre inkább az az irányelv, hogy minél több kis egységet hozzanak létre. A MAV-nál is sorra szűnnek meg az üzemfőnökségek; itt, nálunk a gépészeti vonalon pedig ekkor épp az ellenkezője történik. — Várható-e a dolgozók által jósolt mértékű leépítés? — A kaposvárinak, mint önálló főnökségnek a megszűntével természetesen megszűnnének elsősorban az adminisztratív munkakörök, illetve egy részük átkerülne a dombóvári központba. Új embereket épp ezért jó ideje nem is veszünk föl, a már meglevők egy részénél pedig a korengedményes nyugdíjazás látszik lehetséges megoldásnak. Ami a feladataink megváltozását illet: a motorkocsis jelleg megmarad, de talán a villamos vonal járműveinek a fenntartását, napi vizsgálatát is mi végezhetjük majd. Összpontosítani a technikát Sárdi Jenő, a pécsi vasúti igazgatóság gépészeti osztályának vezetője szerint egyáltalán nincs szükség arra, hogy villamos mozdonyok javítására, napi vizsgálatára berendezzék Kaposvárt. Ez Dombóvártól 30 kilométerre nem lenne célszerű. —A villamosítás után egy-két darabra csökkenő dízelmozdonyok javítása, illetve a bz-forga- lom ellátása lesz csak a kaposváriak dolga. — Miért van szükség a kaposvári főnökség ilyen mértékű elsorvasztására? —Annak idején gőzösüzemű járműveinknek nagy létszámú kiszolgálószemélyzetre volt szükségük. A korszerűbb dízel-, majd a még modernebb villamos üzemre való áttéréssel a kiszolgálószemélyzet nagy része fölöslegessé vált. Ezért szűnt 'meg már régebben a barcsi, a szigetvári, a siófoki telep, s ezért kényszerülünk most is leépítésekre, illetve egész kirendeltségek (ilyen lesz például 1991-ben a bátaszéki) megszüntetésére. A csökkenő adminisztrációs és műszaki fenntartási feladatokat a jövőben néhány nagyobb összevont, úgynevezett körzeti vontatási telep is el tudja látni. Az egyik ilyen telep itt, a Dél- Dunántúlon a dombóvári telep lesz, a pécsi és a nagykanizsai mellett. Elsősorban központi helyzete miatt esett rá a választás. — E három helyre összpontosítjuk már jó ideje a technikát, a szakembergárdát, míg a többi önálló vontatási telep fejlesztéséről már ha akarnánk sem tudnánk a jelenlegi anyagi helyzetünkben gondoskodni. Ami a leépítéseket illeti: inkább az átirányítással próbálkozunk. A mozdonyszemélyzet átképzése például meg is kezdődött. Számításom szerint Kaposváron kifejezetten az átszervezés miatt körülbelül 20 embert kell majd csak elküldenünk. Persze ha a szállítási feladataink tovább csökkennek, ez a szám jóval nagyobb is lehet. S számítani kell még egy 10 százalékos leépítésre is, amely a MÁV egészén belül mindenhol várható. Nem máról holnapra Dombóvárra viszont senkinek sem kell majd utaznia Kaposvárról, ez ugyanis nem lenne célszerű. A megmaradt dolgozók anyagi megbecsülését sem fogja hátrányosan befolyásolni a Dombóvárhoz való csatolás — erre a MÁV új bértáblázata a biztosíték. Még az is elképzelhető, hogy többet fognak keresni, mint így. — Ez az átszervezés nem megy máról holnapra — mondta Sásdi Jenő. — Mindenképp meg kell várnunk vele, hogy Somogyszobig elkészüljön a villamosítás. Ez azt jelenti, hogy a kaposvári telep Dombóvárhoz csatolása 1992-ig is elhúzódhat. Nagy László Másfél hét múlva karácsony KÁPRÁZATOS KIRAKAT, KÁPRÁZTATÓ ÁRAK (Folytatás az 1. oldalról) Három kaposvári áruház igazgatójától érdeklődtünk: milyennek ítélik ezüstvasárnapi forgalmukat? A Somogy Áruház igazgatója, Szabó Istvánná elégedett. Főként azért, mert a múlt vasárnaphoz viszonyítva többszöröse, mintegy hárommillió forint értékű áru talált gazdára a különböző osztályokon. Nemcsak sokan voltak, hanem sokan is vásároltak. A választék is bő volt, kedvezménnyel is kedveskedtek a vásárlóknak; nem volt igazán nehéz dolga annak, aki itt akarta elkölteni a pénzét. A játékosztályon frissen fel- töltött készletből — sok import játékból — válogathattak a vásárlók; vitték az ingeket, a 150 forintért kínált pólókat, s az ugyancsak engedménnyel árusított női blúzokat, férfidzsekiket is. Az álomszép fehérneműk sem kellették magukat sokáig. Szóval jól ment a bolt. A Titánnál Lehmann Gáborné igazgató szerint a múlt szombat kétszer akkora forgalmat hozott, mint a tegnapi ezüstvasárnap. Színes tévékből és videókból nagy a választék, s fogyott is szép számmal, de nem akarnak az emberek mindent és mindenáron megvenni. (Emlékezzünk csak, volt ilyen karácsony előtti bevásárlás is.) A kínálatról az igazgatónő elmondta: van minden, ami a profiljukba tartozik, csak pénzkérdés, hogy ki mit választ. A tegnapi gyengébb forgalom ellenére összességében jó évet zárnak. A tervet már teljesítették, ez a hét már a „ráadás” lesz. A Zselic Áruházban úgy fél tíz felé volt igazi csúcsforgalom. Hogy tegnap érdekes volt kifogni, az már most biztos — mondta nem sokkal déli 12 óra előtt Antal János igazgató. Mintegy másfél millió forintos forgalommal számolnak. Választék itt is volt, és szinte minden fogyott. Az élelmiszerosztályon már érződött, hogy javában készülünk a karácsonyra: sokat eladtak tartós élelmiszerekből és márkás italokból is. Nagy Zsóka Dr. Kéki Zoltán Kaposvár jegyzője Hiányoznak az új jogszabályok (Folytatás az 1. oldalról) .. Dr. Kéki Zoltán neve nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen 1986-tól mint a városi tanács pénzügyi osztályvezetője (október 1 -jétől az önkormányzat irodavezetője) gyakran nyilatkozott lapunkban. — Hol kezdődött a pályafutása? — A közeli Eddéről származom. A jogi diploma megszerzése után (1977) a Kaposvári Járási Hivatalban előbb igazgatási, majd pénzügyi területen dolgoztam. 1981-ben ugyanott pénzügyi terv- és munkaügyi vezető lettem. 1983-ban a Kiosz Somogy megyei adóközösségéhez kerültem; innen vezetett az utam a városi tanácshoz. — A mostani megmérettetés nehéz mérkőzés volt? — Fogalmam sincs róla. Én ugyanis csak a legvégén tudtam meg, milyen volt a választási mechanizmus és hányán pályáztak. — Mit tartalmazott az ön pályázata, hogy elnyerte a legtöbb városatya tetszését? — Négyéves gazdasági program elkészítését tartom szükségesnek, felvázolva természetesen a jövő évi teendőket is. Nagy figyelmet fordítottam a szakapparátus kialakításával kapcsolatos feladatokra; hangsúlyoztam, hogy ennek az apparátusnak valóban a köz szolgálatában kell állnia. Míg régen a tanácstitkár a felülről kapott irányítás alapján a törvényesség legfőbb őre volt, addig a jegyző a hivatal tényleges vezetője. — Nem könnyű úgy irányítani egy hivatalt, hogy egész sor törvény, jogszabály hiányzik. Tisztában van vele, milyen nehéz feladatra vállalkozott? — Igen, ezzel tisztában vagyok. Kaposváron növeli nehézségeinket az is, hogy még nincsenek meg a megyei jogú város működésével, feladataival kapcsolatos új jogszabályok, hatásköröket szabályozó rendelkezések. Bízom benne, hogy hamarosan elkészülnek, addig is tapogatódzva ugyan, de igyekszünk mindig előremenni. Ám talán ennél is több gondot okoz a régi gondolkodásmód megváltoztatása. Pedig erre igen nagy szükség van. Ma, amikor nagy türelmetlenség és kis dolgokért is hamar egymásba marunk, különösen fontos, hogy az emberek érezzék: az önkormányzat értük van, szolgálni akarja őket. Hiszem, hogy sikerül olyan hivatalt kialakítani, ahol ezt mindenki így gondolja és ennek megfelelően dolgozik. (Szegedi) „Van esélyünk e hazában” A magyarországi németek rendkívüli kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A küldöttválasztó gyűléseken kinyilvánították: a hazai németeknek az eddigieknél többet kell tenniük, hogy megállítsák nagy fokú asszimilációjukat, kilábaljanak abból a krízisből, amelybe az utóbbi negyven évben juttatták őket és helyreállítsák egységüket. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy igényelhessék a többségi nemzet és anyaországaik támogatását — hangoztatta a főtitkár. Szükséges, hogy megalakítsák helyi szervezeteiket és országos érdekképviseleti szervüket. A vitában felszólalók egyetértettek ezzel a véleménnyel. Egy küldött kifogásolta, hogy a szövetség, bár megújulásra készül, nem számolt be tevékenységéről. Felhívták a hazai németeket: vegyenek részt a demokrácia erősítésében, segítsék elő az ország gazdasági problémáinak megoldását, hiszen sorsuk azonos a nemzetével. Javasolták: a kongresszus kérje a magyar parlamentet és a kormányt, hogy mielőbb alkossák meg a kisebbségi törvényt — amely szavatolja a fennmaradásuk feltételeinek megteremtését, kulturális autonómiájukat —, tegyék lehetővé a kisebbségek, így a németek parlamenti képviseletét. A parlament mondja ki, hogy jogtalan eljárás volt a hazai németek elhurcolása, kitelepítése, ki- semmizése 1945 után. Többen elmondták: igényt tartanak arra, hogy az elhurcolt, kitelepített hazai németeket azonos mértékben kárpótolják és rehabilitálják, mint a hasonló jogfosz- tottságot szenvedett magyarokat. A tervezett földtörvény az 1945. január 1-jei és ne az 1947. december 31-ei állapotokat vegye figyelembe. Ezzel kapcsolatban Kecskés László igazságügyi minisztériumi helyettes államtitkár tájékoztatta a résztvevőket: hogy a kárpótlási törvénytervezet 19. paragrafusának 3. bekezdése ígéri, hogy az 1949. június 8-át megelőző időszakban károsultak, tehát a német nemzetiségűek is, kárpótlásban részesülnek. Ez alkalommal is szorgalmazták a német nemzetiségi iskolarendszer kiépítését, nemzetiségi pedagógusok képzését, valamint azt, hogy az eddigieknél több hazai német fiatal tanulhasson ösztöndíjjal a német nyelvű országokban. A munkatanácskozáson — amelyen részt vett Alexander Arnot, Németország budapesti nagykövete — Otto Lambsdorff, a német Szabaddemokrata Párt elnöke felszólalásában hangoztatta: Németország nem feledkezik meg a határain kívül élő németekről. Kifejezte azt a reményét, hogy az európai határok elvesztik jelentőségüket, nem elválasztanak, hanem összekötnek majd. A magyarországi németek és szervezeteik küldöttképviselői — mintegy 400-an — elfogadták a magyarországi németek országos önkormányzatának alapszabály-tervezetét. Ezáltal létrehozták a németek országos önkormányzati szervét. Az önkormányzat neve Magyar- országi Németek Szövetsége. E társadalmi szervezet célja és feladata a hazai németek alkotmányban szavatolt kollektív és egyéni jogainak védelme, politikai, társadalmi, gazdasági, oktatási, művelődési, szociális érdekeinek képviselete és érvényesítése. Összehangolja és segíti a németek helyi, területi és más országos szerveinek munkáját. A kongresszuson titkos szavazással megválasztották a szövetség tisztségviselőit és az ellenőrzőbizottságot. Az elnök Manherz Károly, az ügyvezető elnök Hambuch Géza lett.
