Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-09 / 168. szám
1990. november 9., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 gyermekkönyveket is árusí- szág, a Gorbacsov-könyv már tunk. Népszerű az Ábécéor- az első napon elfogyott. A Bolsoj Borítékról a bélyeggyűjtőbe FUmiíÍA A I wt < *> A A bélyegvásárlók felragasztják a borítékra a bélyeget. Talán egy pillantást is vetnek rá, esetleg megállapítják, hogy már megint változott az ára. A bélyeggyűjtők ezzel szemben óvják, az ár háttérbe szorul, mert nekik ez a hobbijuk... Somogybán 1948 óta van szervezett bélyeggyűjtés, amikor a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság keretében a megyei tanácson kaptak helyet a filatelisták. 1953-ban megalakult a Somogy Megyei Bélyeg- gyűjtők Egyesülete; akkor 110 tagot számlálták. Különböző változások után létre jött a máig is létező Kaposvári Bélyeggyűjtő Kör. A 300 tagú szervezet minden vasárnap összejövetelt tart a Latinca Sándor Művelődési Központban, ahol egymás között csereberélnek, újdonságokat vásárolnak, beszélgetnek. A kör egyik vezetőségi tagja dr. Zurek János. —A városban több kör működik — mondja. — Mi fogjuk össze a megye területén levő bélyeggyűjtő közösségeket. A bélyeggyűjtés hobbi; van, aki motívumokat gyűjt, például virágokat vagy a világ összes hídjairól megjelent bélyegeket. Ha valaki komolyan foglalkozik gyűjtéssel és megjelenik mondjuk egy Nobel-díjas tudós arcképe a bélyegen, utánanéz a lexikonban, ki az illető, mit kell róla tudni. Ezért-a*bélyeggyűjtés a művelődés forrása is. Minden évben megjelenik a Fotó: Lang Róbert magyar bélyegkatalógus. Ezt még meg tudják venni, a külföldieket azonban már nem, ezek megfizethetetlenek számukra. — Milyen rendezvényeken tudnak megjelenni? — Van olyan gyűjtőnk, akinek a kiállítási anyaga szép eredményeket ért el. A legrégibb magyar bélyegek, a krajcáro- sok is megtalálhatók benne. Most volt itt egy német kör. Minden évben itthon vagy Glindé- ben találkozunk velük, tapasztalatokat cserélünk. Két hete az olasz testvérvárosból, Schióból jártak itt néhányan. Mindenképpen szeretnénk bővíteni a kapcsolatainkat. Egy hátránya van ennek: a külföldi bélyegeknél kötnek a devizaszabályok. — Sok fiatal már kisgyermek korától foglalkozik belyegek gyűjtésével. Hogyan tudnak velük kapcsolatot teremteni? — A mai ifjúság körében nem annyira népszerű ugyan a bélyeggyűjtés, de közöttünk is vannak olyanok, #kik ifjúsági köröket vezetnek. Ok más áron, olcsóbban kapják az újdonságokat. Dr. Zurek János hozzátette még, hogy a tagság létszáma országszerte erősen csökkent az utóbbi években. Sokan ugyanis a gyors meggazdagodás reményében kezdenek el bélyeggel foglalkozni, pedig ez nem járható út... Tóth Kriszta regi dicsősége Napjainkban a Szovjetunió talán legjobban szidott, legtöbbet kritizált színháza a moszkvai Bolsoj. — Megalázó, másodrendű szerepkörbe kényszerítettek bennünket — mondta a No- vosztyi munkatársának A. La- zarjev, a Nagy Színház vezető karmestere. — Igaz ugyan, hogy az ország vezetői még mindig „cári színházként” mutogatnak bennünket jeles külhoni vendégeknek, de ez nem jelent semmit. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy világhírű a balettünk, az ének- és zenekarunk, sok opera-szólistánk. A színházban válság van, feltétlenül szükség van a város, az ország segítségére. Ellenkező esetben elveszíthetünk egy olyan együttest, amely nemzeti értéket képvisel. — Hiszem, hogy jön majd a Nagy Színházba egy olyan balettigazgató, olyan koreográfus, aki a társulat érdekeit fölé tudja helyezni egyéni ambícióinak — mondta Lazarjev. :— Hiszem, hogy visszaszerzi régi hírnevét a moszkvai Balettintézet, amely az utóbbi években olyan leánynevelő intézet lett, amelyben külön osztályokat indítottak kádárgyerekeknek. Szovjetellenes dalok fesztiválja Különleges rendezvénnyel emlékezett meg november 7-e ünnepéről a Demokratikus Szövetség és az Oroszországi Szakszervezetek Független Szövetsége. Nagygyűlés és felvonulás helyett a Puskin térre invitálták az érdeklődőket, ahol a kora délutáni órákban fiatal műkedvelő alkotók és előadók szólaltattak meg szovjetellenes dallamokat. A hivatalos és alternatív rendezvényeken a Demokratikus Szövetség reklámjellegű röplapokat terjesztett. Meghalt Lawrence Durell 78 éves korában a dél-franciaországi Sommieres városkában elhunyt Lawrence Durell, a neves brit író. Legjelentősebbnek tartott regénye, a négy részből álló Alexandriai négyes magyarul is megjelent, s magyar irodalmi folyóiratok számos versét, írását közölték. Az Indiában született, később brit diplomáciai szolgálatban állt író és költő évekig élt Korfu szigetén ismert testvérével, a természettudós-író Gerald Dur- rellel. A második világháború éveiben Egyiptomban teljesített szolgálatot, s művei sokban tükrözik a világ különböző tájain szerzett élményeit. Faragás és citeraszó KÖZELKÉP VARGA ISTVÁNRÓL „Fa, érc, márvány egyre megy. Csak az anyagnak szárnya legyen. Szent véső, okos kés alatt mindegyik magasba húz, s szállnak, akar a Pegazus!" (Takáts Gyula) Somogy és a népi faragás egymástól elválaszthatatlan. Gondoljunk csak a leghíresebbekre, a két Kapolira! Faragók szerencsére ma is sok helyen élnek a megyében. Ami közös a munkájukban, művészetükben, az a hagyományok őrzése és az egyéni néhol merész újítás.. Így van ez a Fonyódon élő Varga Istvánnál is, aki 15 évig vezetője volt a helyi faragószakkörnek. Szegény napszámos fiaként gyermekkorában kezdett „farigcsálni”. Később egyre inkább érezte, hogy isteni tehetsége van a faragáshoz. Mindig kereste a szépet, az értékeset, s ezt leginkább a fa díszítésében találta meg. Kezdetben botokat és kisebb használati eszközöket faragott. Később az egyre igényesebb, jól kidolgozható munkák felé fordult. A 70-es évek elejétől Fonyódon él; azóta szinte minden idejét a faragásnak szenteli. — Szeretem a fát. Minden faragó szereti azt az anyagot, amit megfarag — vallja Varga István. — Amikor, még csak elhalóban van a fa, én már látom, hogy „valamit” lehet készíteni belőle. A kivágott fát néha több éven át kerülgetem, de már akkor beleképzelem a megfaragandó tárUjra nyit a kaposvári galéria A Galéria Képző-, Iparművészeti Szervező és Szolgáltató Kft. működteti ezentűl a kaposvári galériát, ahol nemcsak bemutatókat tartanak, hanem képző- és iparművészeti alkotásokat árusítanak is. A Rákóczi tér 4. szám alatt levő galériát hétfőn 17 órakor nyitják meg ünnepélyesen. Gorbacsov még mindig népszerű KEDVEZMENYES KÖNYVAKCIO AZ UTCÁN Kaposvár sétálóutcájának eddig is kedves színfoltjai voltak a könyvárusok. A héten tömegeket vonzott a pécsi Janus Kft. kezdeményezése: 20, 40, 50 és 150 forintos egységáron kínálta a szépirodalmi és szórakoztató olvasnivalót. Az akció is igazolja, hogy az emberek szeretik a könyveket. Martinka Zoltán árusítótól azt kérdeztem, hogy miként tudják ilyen olcsón kínálni ezeket a műveket. — A magas áruk miatt nem vásárolták az emberek az ide hozott termékeket. A raktárban pedig csak a helyet foglalták. A választékunk nagy, hiszen a krimik, politikai témák mellett — Meddig lesznek még Kaposváron? — Amíg kínálatot tudunk biztosítani. Folyamatosan szállítjuk a könyveket Siófokról és a Balaton-part többi városából is, ahol a nyári könyvárusok nyakán maradt az áru a rossz idő miatt. Most ezt mind kedvezményesen lehet megvásárolni, de új kiadványokat is kínálunk — csökkentett áron. S terveink szerint karácsony előtt ismét két hétre kipakolunk. — Ön is pécsi? — Nem, én Kaposváron lakom. Vendéglátóiparban dolgozom, de ez most olyan üzletnek ígérkezett, hogy megérte. Jutalékot kaptam az eladott könyvek után. H. I. gyat. Vannak kedvenc fafajtáim. Nagyon szeretem a diófát, mert hangsúlyozza a minták szépségét; és a cseresznyét, mert szép az erezete. Varga István tányérokat, díszdobozokat farag, amelyeket maga készítette esztergagépen esztergál ki, s bútorokkal is foglalkozik. Amíg vezette a szakkört, próbálta átadni tudását tanítványainak. Ha megnézzük egy-egy „tanítvány” munkáját, észrevehetjük a mester egy-egy mintáját, kompozícióját. Pista bácsi fiatal bányász korában bekapcsolódott a népdalkörök munkájába is. A népdalok szeretetét édesapjától örökölte, aki szintén népdalkörben énekelt. Majd az énekszót a citeramuzsika váltotta föl. A cite rázás—szeri nte — nincs meg a faragás nélkül. Kiegészítik egymást, együtt élnek. Az évek folyamán a faragás és a citera mesterévé vált. A faragószakkör mellett 16 esztendeig a Fonyódi Citerazenekart vezette, amely 1989-ben megszerezte az arany minősítést. A két tevékenység azonban — idő múltán — egyre jobban fárasztotta, s így le kellett mondania mindkettőről. Varga István több kiállításon részt vett; munkáinak javát zsűrizték. Nagy sikerrel szerepelt a tiszakécskei és a letenyei népművészeti kiállításokon, s indult az Id. Kapoli Antal országos faragópályázaton is. Több díjat, nagydíjat szerzett alkotásaival. Számos munkája a határon túlra került, többek között Angliába, Kanadába, Japánba... Franciaországban, Németországban is díszítenek egy-egy lakást a Varga-faragások. Váradi Gyula A sok bába közt... Avagy: kiért van a neveléstudomány? Megelégedéssel vettem tudomásul egy, a napokban lezajlott ülésen, hogy van még hazánkban olyan fórum, ahol nem hangzik el a bűvös „válság” szó. Az a válság, amellyel időnként kendőzni lehet a tehetetlenséget, húzni a halaszthatatlant és igazolni az elmaradót... Nem, kérem, a magyar pedagógiában nincs válság és nincs pánikhangulat. Legalábbis ez derült ki a Magyar Pedagógiai Társaság Somogy megyei tagozatának szerdai ülésén. S még mielőtt bárki fölvetné, hogy vajon hiányolni kéne-e ezt, megnyugtatásképpen elmondom: nem erről van szó. Sokkal inkább arról a megmerevedett rendszerről, amely — úgy tetszik — minden változást képes a maga jól körülpáncélozott kis szigetén elviselni. Magyarországon működik egy körülbelül 3000 tagot tömörítő szakmai társaság, amelynek ma egyik legnagyobb gondja a szervezeti kérdések tisztázása, a vezetési mechanizmusba való beépülés milyensége, a működés finanszírozása, no, és nem utolsósorban a kvalifikált személyekre épülő információs munka kiépítése. Mindez persze nem volna gond, ha eme, a bürokrácia szellemiségét is magával cipelő társaság valamelyest nyitottabb volna abban az irányban, amiért s akikért egyáltalán létrejött: a gyakorlat a gyermek felé. Mert a lassan már centenáriumi ünnepét szervező Magyar Pedagógiai Társaságnak az elmúlt évtizedekben voltak olyan korszakai, amikortevéke- nyen közreműködött a pedagógiai gyakorlat alakításában vagy — uram bocsá' — odáig is eljutott, hogy minisztert tett lehetetlenné. No, de ne ugorjunk fejjel a falnak! — szól a bölcs tanács. A belterjesség, az elefántcsonttorony kényelmessége azonban előbb-utóbb kellemetlen személyiségzavarokat idézhet elő, s az önnön létüket ily módon megkérdőjelező szakemberek csoportja abba a helyzetbe kerülhet majd, hogy a „kintiek” teszik föl a kérdést: miért is vagytok ti? Vagy talán ez lenne az egészséges? Ezt értjük ma demokrácia alatt? Igen, ezt is. Nem kérdőjelezem meg megyénk pedagógiai szaktekínté- lyeinekfelkészültségét, jószándékát. Ám a maroknyi, mintegy 20 hallgatag ember látványa — akik látható apátiával fogadták az ülésen elhangzottakat—feljogosít arra, hogy legalább a kérdés megfogalmazására ösztönözzem őket. Kiért és miért vagyunk mi? S hogy lelkiismeretemet is megnyugtassam, megjegyzem: akadt kettő-három, aki bátortalanul ugyan, de hasonló véleményt fogalmazott meg mondandójában. Ám a hallgatag többség továbbra is némi bizalmatlansággal tölt el a jövőt illetően. Várnai Ágnes Az első magyar: a krajcáros
