Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-08 / 167. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN ! 1990. november 8., csütörtök A jó öreg Kaganovics kesereg Sokan azt hitték, már régen meghalt. Pedig mindössze az történt, hogy az elhallgattatás falával vették körül hazájában, a Szovjetunió­ban. „Sztálin jobbkeze volt”—írta róla az olasz újság, amely terjedelmes interjút készített az agg bolsevikkel. A La Repubblicának — egye­bek között — Leninről, Sztálinról, az októberi forradalom veszélybe került vívmányairól nyi­latkozott. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a je­lenlegi vitákról, így válaszolt: „Ha szólhatnék, különbséget tennék azok között, akikhez be­szélek. Másképpen szólnék a régi káderekhez, megint másképpen a középkáderekhez, a kis­polgárokhoz, a nyárspolgárokhoz és más han­got ütnék meg az ellenséggel szemben. Az el­lenséggel úgy beszél az ember, ahogy meg­érdemli. És ezzel kezdeném. Azt mondanám: Vigyázat, elvtársak! Támadnak bennünket. A burzsoá ideológia támadásba lendült és el kell ismerni, néhány ütközetet máris megnyert. Mert mi történik Lengyelországban? Es Ma­gyarországon? Mi meg csak hátrálunk! Az ami ma Lengyelországban meg Magyarországon zajlik, nálunk is bekövetkezhet. És ez fájdalmat okoz nekem. Sírásra késztet! Valójában miért romlott meg az egészségem? Azért, mert lá­tom, hogy merre tart Kelet-Európa, Németor­szág. Még az a szerencse, hogy Kínában visszavágtak és ez reményt ad arra, hogy másutt is így történik.” Lazar Mojszejevics 97 éves és a lap szerint beteg és vak. Tábori levél — telefaxon Mit keresnek a katonák Szaúd-Arábia ho­moktengerében? A válaszként megfogalma­zott vezércikkek és politikai nyilatkozatok ezút­tal feledhetők. Az II Mondo ugyanis megírta, hogy az olaszok és a franciák keresnek legtöb­bet. A Perzsa-öbölnél történő „kiküldetés" az előbbieknek havi 3360—4860 dollárt jelent csapattól és beosztástól függően. A franciák a békeilletmény dupláját, sőt tripláját kapják. Ehhez képest az angolok 2—8 dollár közötti napidíjat vehetnek fel, attól függően, hogy hol szolgálnak. „Az amerikaiak mindössze egymaroknyi pénzt vághatnak zsebre — állapítja meg a gazdasági szaklap —, viszont biztosítják szá­mukra az otthoni munkahelyet a hadiállapotra megállapított bérrel. Ám az óhaza őket segíti a legkorszerűbb módon. Az ATT távközlési mamutcég felajánlotta, hogy telefax-hidat léte­sít az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kö­zött. így az otthon maradt menyasszonyok, fe­leségek műholdas közvetítéssel juttathatják el leveleiket, sőt az olyan rajzokat is, amelyeket a szaúdi hatóságok egyébként erkölcsi okok­ból nem engednének be. „Nem tudjuk még, hogy ingyenes lesz-e a szolgáltatás, végtére is több mint 100 ezer ügyfél kiszolgálásáról van szó”—nyilatkozta a szóvivő. A Sony cég viszont 5 ezer walkmant küldött az első vonalban dekkoló fiúknak — ha már azzal veri őket a sors, hogy nem bömböl- tethetik a rádiót, legalább a fülükbe duruzsoljon a kedvenc énekesük... Talányos nyomok Hustyava Zoltán Diósjenő határában gombaszedés közben egy 8 méter hosszú és 3 méter széles ellipszis alakú lenyomatot talált egy erdei tisztáson. Az ellipszisen belül 18 szabályos, egymástól azo­nos távolságra eső félgömb alakú lyuk van. A lyukak egymás közötti távolsága 120 centiméter, átmérőjük 30 centiméter, mélységük 20 centiméter. Az ellipszisen belül nem volt élő növényzet és a lyukak fala rendkívül kemény volt. Égésre utaló nyomokat nem találtak. Több ember egybehangzó véleménye szerint, a nyomok egy álta­lunk ismeretlen szerkezettől származnak MTI-fotó: Asztalos Zoltán A Honda­gyár napautója A Honda-gyár bemutat­ta új napenergia-meghaj­tású autóját, amellyel a novemberi, Ausztráliában megrendezendő napautók versenyén részt kíván venni. Az autó az energiát a tetején elhelyezett 1900 cellától kapja. Hátul egy, elöl két kereke van. Az egyszemélyes gépkocsi végsebessége 120 km/óra (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Gyémántos karácsonyfa Hatkarátos csiszolt gyémánt ragyog annak a 25 cm magas, 1034 drágakővel kirakott, 18 kará­tos aranyból készült karácsony­fának a csúcsán, amelyet az országos gyémántaukció kereté­ben mutattak be a sajtó képviselőinek (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztöség) Anyasági kereset Kalifornia egyik kórházá­nak szülészetén fekszik, al­szik, sír, eszik egy néhány . hónapos baba, aki — mint a sorolt emberi tünetek igazol­ják — átlagbébi. És mégsem az. Christopher Michael ab­ban különbözik a társaitól, hogy szüleinek száma három, íme a történet. Mark és Crispina Calvert házasságát nem koronázta gyermekáldás. Orvosi ta­nácsra a mesterséges meg­termékenyítés látszott célra­vezetőnek. így tehát a női ivarsejtet a férfi ivarsejttel lombikban megtermékenyí­tették. Aztán találtak egy 29 éves „béranyát”. Anna John­son 10 ezer dollárért vállalta, hogy kihordja a magzatot. Az üzlet megköttetett. A baj ak­kor kezdődött, amikor a pót­anya — az igazi anyák ősi jo­gán — elnevezte gyermekét, így tehát Mathew megszüle­tett. A Calvert családnak vi­szont Christopher született, minthogy magukénak tartot­ták az anyaságot és az apa­ságot egyaránt. A kórház sze­rint a legjobb, ha üresen hagyják az anyakönyvi kivo­nat megfelelő rovatát. Dönt­sön a bíróság. De természe­tesen nem a névadásban, hanem hogy kié a gyermek. A két fél ügyvédei munkához láttak. A Calvert szülők érve sú­lyos: „A gyerek génjei ben­nünket igazolnak.” Johnson mama a szülés kínjain-szép- ségén kívül ennél nem kevés­bé súlyos adut tart a kezében. Lévén a Cheroke indián törzs Ipszármazottja, az Egyesült Államok indianvédelmi törvé­nyei szerint, ennek megfele­lően kell a gyermekét is anya­könyvezni. (A törvényt azért hozták annak idején, hogy ne lehessen a kisbabákat eladni.) A bíróságra tehát nem kis feladat vár. Azt kell eldöntet ni, hogy etikai vagy jogi szempontokat részesítsenek előnyben. Hogy a genetikai bizonyíték az erősebb, vagy az anyaméhben töltött 9 hó­nap. „Egyetlen dolog biztos — nyilatkozta New York állam tudományos intézetének igazgatója —, az, hogy nincs értelme apáról-anyáról be­szélni, ha a szülők száma há­rom.” Abírákonavilágszeme. De kiváltképpen Amerikáé, mint­hogy 2 és fél millió meddő házaspár várja a segítséget. Szép jövő elé néznek a jo­gászok! Mondjam vagy mutassam... „ Mondjam, vagy mutas­sam?" — A szó és a jel egyértelmű összefüggésé­hez — az esetek többségé­ben — nem férhet kétség. George Bush az elnökvá­lasztási kampány során a már akkor is eldöntendő kér­désre válaszolva azt mondta: „Read my lips", olvassátok le a számról. Vagyis nem lesz adóeme­lés. A szöveggel sikere volt. Most, hogy újból napirendre került az adóemelés, egy újságíró becserkészte a napi kocogását végző elnö­köt, egészen pontosan az egyik floridai baseball-pá- lyán — és bedobta a kér­dést: Elnök úr, lesz adóeme­lés? Bush nem szereti, ha fu­tás közben zaklatják, s ki­váltképpen nem, ha ez ké­nyelmetlen kérdés formájá­ban történik, ezért futtában odavetette az újságírónak: „Read my hips.” Olvasd le azülepemről. És mutatta is... Hitelkártyás pásztorórák Az USA-ban terjed az a szokás, hogy a kalandra vágyó férfiak hitelkártyával fizetnek az örömtanyákon. A hitelkártyát hitelesítő hor­dozható készülék sok pros­tituálthoz éppúgy hozzátar­tozik, mint a gumi óvszer és a kedvesség. A másik elharapódzó gya­korlat, hogy a cégek repre­zentációs számláin a pász­torórák díjait is elszámolják. Külön cégek foglalkoznak a tételek kozmetikázásával és autószerelés, irodabútor­javítás, konferenciai ebéd, terembérleti díj címén számlázzák a pásztorórák költségeit. A vállalati költsé­gek herdálói között szép számmal akadnak sporto­lók, politikusok és lelkipász­torok is. Lelőtték a felderítő­szondát Minden valószínűség sze­rint felderítési feladatokat látott el a szonda, amelyet egy szovjet vadászgép lőtt le a Kola-félsziget felett. A független vizsgálóbi­zottság arra alapozza véle­ményét, hogy a szonda a Novaja Zemlja-i atomkísér­leti terep irányában moz­gott, s a ballon szállította konténerben óriási teljesít­ményű teleszkóp volt, amellyel nagy pontosságú terepfelderítést lehetett vé­gezni. Ezenkívül nagy fel­bontóképességű fotófelsze­relés is volt a konténerben, amellyel infravörös fény se­gítségével éjszakai felvéte­leket is lehetett készíteni. ÖRDÖGŰZŐK Boszorkányok természe­tesen nincsenek. Az a húsz­egynéhány jól öltözött úr és úrnő, aki a portugáliai Vilar de Perdizes egyik szállodá­jának különtermében gyüle­kezett — egészen pontosan az ötödik kongresszus meg­tartásának céljából—egytől egyig humanistának tartja magát. Mint a Cambio meg­írta, a népi gyógymódok al­kalmazásának élharcosai ők és elszánták magukat, hogy a tudomány sarlatánjai mellett helyet követelnek maguknak az emberiség betegágyánál. Ellentétben a politikusok szokásával, a kongresszuson nem a kö­zös nyilatkozatot, hanem ti­zenhat különböző betegség házi kezelésének módsze­rét adták ki. íme az egyik: „A sarokviszketest — mely vitathatatlan jele, hogy a testben ördög lakozik — úgy lehet kezelni, ha a kö­vetkezőket gyűjtjük össze: egy varangyosbéka, hajfür­tök, zsebkendők és a beteg néhány kedvelt tárgyát. Ezt összecsomagoljuk, majd szabad téren tüzet rakunk és az egészet a lángok közé vetjük. Ezt követően há­romszor átugorjuk a tüzet és mindegyik alkalommal azt kiáltjuk, hogy: Gonosz szellem, én téged kiűzlek?" Nem tudni, hány ember szenved sarokviszketésben Portugáliában. Két tonna áfonyáért Toyotát A karéliai begyujtöallomasokrol az utóbbi két hét alatt több mint négy tonna áfonyát loptak el. Vajon mi van e különleges bűncselekmény hátterében? A válasz legalább olyan meglepő, mint a tolvajlás tárgya. Ugyan­is a Karéliai Fogyasztási Szövetkezet révén az áfonya- begyüjtök autóvásárlási lehetőséghez jutnak. Koszto- muksa városban például két tonna áfonyáért egy hasz­nált Toyotához juttatják a szorgalmas bogyószedöket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom