Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-07 / 166. szám
1990. november 7., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Augusztusban jobb lett volna Ekkor még várták az esőt Fotó: Jakab Judit Kényszerpihenő a földeken BIZTONSÁGBAN A JÖVŐ ÉVI KENYERÜNK!? Megszűnik a fölösleges levelezés Állami támogatás — átgondoltan ODA ADJÁK A PÉNZT, AHOL FELHASZNÁLJÁK Augusztusban kellett volna az elmúlt dekádban lehullott 70—75 milliméter csapadék — mondták egybehangzóan a megkérdezett szakemberek. Nem panaszkodóan, a napi munkák akadályoztatása miatt kissé kedvetlenül. A toponári Kapostáj Termelőszövetkezetben szerencsére az esős napok Három óra hosszat ültünk egymással szemben, s én — olykor talán kegyetlenül — csak kérdeztem, kérdeztem... A magnó rögzítette volna minden szavát, de többször kérte: állítsam le. — Ez nem megírandó — mondta ilyenkor. Most, anélkül hogy kiadnám riportalanyomat, ennek a beszélgetésnek a nem megírandó részeiből osztok meg részleteket a tisztelt olvasókkal. Gyökerek a gyermekkorban — Ahhoz, hogy megértse miért döntöttem úgy, ahogy, ismernie kellene azt a családi indíttatást, amely ilyenné tett. — Van időm. Kérem avasson be! — Tudnia kell, hogy mi nagyon szegények voltunk. Apám '45 után, tiszti rangja miatt csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Minden munkát elvállalt, és mindig jókedvűnek láttuk. Akármit csinált, teljes szívvel tette, amit tett. Emlékszem, egyik szilveszter este még mi, gyerekek is segítettünk neki a könyvelésben, mert azt mondta, előbb annak meg kell lennie, utána következhet az ünneplés. Édesanyám közben a két öcsémmel sütött valamit és hamis hidegtálakat készített. Nem tellett többre. Azt tanultuk, hogy vannak feladatok, és ezeket mindig meg kell oldani. És azt is, ha egy közösség érdeke úgy kívánja—ha mindenki más feladta már a küzdelmet —, mi előtt befejezték az ősziek vetését, így már javában csírázik a 160 hektárnyi őszi árpa, a 150 hektárnyi rozs és a 837 hektáron vetett őszi búza. Tar Attila főmezőgazdász elmondása szerint még mintegy 80 hektárnyi cukorrépa termelését kell kiszedni, ha a talaj már elbírja a gépeket. nem fordíthatunk hátat azzal, hogy ez nem az én dolgom, csinálja más. — Ezért nem adta fel most sem? — Igen. Bár tudom, sokan nem értik, miért vállaltam. Szerencsére, akik ismernek, azoknak nem kellett magyarázkodnom. Tudja, nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam. Szívem szerint ugyan másfelé indultam volna el. Mivel Pannonhalmán jártam gimnáziumba, meglehetősen szűk volt azoknak a lehetőségeknek a köre, amelyekből választhattam. így lettem az, ami. S hogy akkor is hinni tudtam, tudok, amikor már mások rég föladják a reményt, ezeknek a pannonhalmi éveknek, az ottani tanároknak is köszönhetem. Nem vagyok vallásos olyan értelemben, hogy belőlem hiányzik a külsőségek ápolása. Nem hangoztatom a hitemet, de úgy érzem, enélkül és a családom nélkül minden sokkal nehezebb lenne. Apám sokszor eszembe jut. Volt tartása, s ezt szeretném átadni a gyerekeimnek is. Bár ma — ebben a felfordult világban — nehéz eldönteni, mi az, ami igazi érték. Akkor is, ha belebukom —Azért vannak örök érvényű normák és szabályok. S van valami alapjuk a közhelyeknek is. Például annak is, hogy az ember nem bújhat ki a saját bőréből. — Egyik szemem sír, a másik nevet — mondta Szabó József, a kaposmérői Latinca Termelőszövetkezet elnöke. 40 hektár területen kell még elvetni az őszi búzát, ez alig egynapi feladat, de 100 hektár kukorica is még a határban van. — Három napra való feladatot jelent a betakarítani való, — Azt hiszem, most szívesen megtettem volna. De tényleg nem volt más választásom! Vállalnom kellett, még akkor is, ha rámegy az egészségem; ha belebukom; ha köszönő szavak helyett átkokat szórnak rám. Nem vonz a rang és a cím; nem vágytam én ilyesmire soha. Csak úgy alakult, hogy előlem mind elfogytak a jelöltek, s maradtam egyedül. Volt ugyan vá-' lasztási lehetőségem: felállni és nem vállalni vagy maradni és tudomásul venni, hogy ezt is meg kell tennie valakinek. Én maradtam. Igyekszem emberséggel, megértéssel és türelemmel végezni a dolgom. Mondja: maga mit tett volna a helyemben?! — Szerencsére nem vagyok az ön helyében. Egyébként mindkét esetben álmatlan éjszakák vártak volna rám. Ön tud aludni? — Nem sokpt. S nem elsősorban magam miatt nem, hanem a többiek miatt. Hogy mi lesz velük, velünk? — Komolyan mondja, hogy át tudja érezni minden egyes emberének a gondját? Nem a személy... — Tudom, hogy lesznek vesztesek, akik majd engem okolnak, de ezt is el kell tudni viselni. A többség érdekét kell szem előtt tartanom, s azt gondolom: ezt meg tudom tenni. Ha csak a magam és a családom érdekeit nézem, biztos, hogy nemet mondok. Vannak helyzetek, amelyekben nem a személyünk számít, s nem is érezzük igazán, hogy döntenünk kell. Nem tehetünk másként. Valami miatt a dolgok eleve eldöntetnek, anélkül, hogy tudnánk vagy akarnánk mérlegelni, hogy nekünk ez jó vagy nem... Ilyen egyszerű ez. No, a többit már írhatja. utána már csak az őszi szántásokat végezzük, amíg a fagy ki nem parancsolja az ekevasat a talajból. Nagyberkiben gondoktól redőzött a szakvezetők homloka. Papp Jenő termelőszövetkezeti elnök véleménye szerint két-három nap múlva tudnak csak legkorábban a földekre menni a gépek. Eredeti tervek szerint haladtak a vetésekkel, a jótékony eső miatt mintegy 35 hektáron várja még a jól elkészített magágy a búzát. — Majd meglátjuk, mit hoz a tavasz, úgy tervezzük a jövő évet. Sajnos, vannak égető feladataink, még a földben van 150 hektáron a cukorrépa, és szedetlen 100 hektárnyi kukorica is. Ha marad a csapadékta- lan idő, akkor is lesznek álmatlan éjszakák — mondta Papp Jenő. Igáiban is jó ütemben, még az esők előtt végeztek a vetésekkel, de ugyancsak mielőbbi betakarításra vár mintegy 100 hektár kukorica. 140 hektár cukorrépa termését is mielőbb biztonságba szeretnék tudni, így ha a talaj elbírja a gépeket, azonnal folytatják a betakarítást. Somogy középső területeiről körképünk a teljesség igénye nélkül készült. Megnyugtató a tudat, hogy biztonságban van jövő évi kenyerünk tetemes része. Az elmaradt betakarítások sem a szervezetlenség miatt okoznak némi gondot. Inkább a biztonságtudat, az aggódás sietteti nemcsak a vezetőket, hanem a mezőgazdaság minden dolgozóját. (Mészáros) Exportnövelés — feltételekkel Kormányzati körökből származó értesülések szerint a Szovjetunió jelentős mennyiségű magyar élelmiszer megvásárlására hajlandó és esély van arra is, hogy jövőre — amennyiben a külkereskedelmi tárgyalások eredményre vezetnek — az ideinél nagyobb mennyiségű agrárterméket exportálhatunk, immár dollárelszámolással, keleti szomszédunkhoz. Sok bosszúságot okozott, megnövelte az egymás közötti levelezést, hogy a települések korcsoportos bontásban, de az állandó lakosság arányában kapják az idén az úgynevezett normatív állami támogatást az oktatási költségek egy részének fedezésére, s ebből, valamint a személyi jövedelemadóból működtetik az alapellátást nyújtó intézményeket: a bölcsődéket, az óvodákat, az iskolákat. Elsősorban ott bonyolult az ügyintézés, ahol sokan járnak más településekről egy-egy város iskoláiba. Példa rá a megyeszékhely. Amikor erről beszélgettem a város „pénzügyminiszterével” a nyáron, azt mondta, hogy Kaposváron 1150 olyan gyermek veszi igénybe az általános iskolai, óvodai, bölcsődei szolgáltatást, aki a megye más részéről, sőt megyén kívülről jár ide. Elképzelhető, hogy mennyire kellemetlen volt, amikor az akkori tanács valamennyi társtestületnek elküldte a megállapodás tervezetét, s abban közölte az egy személyre jutó ellátás költségét, és kérte a pénz megküldését. A kaposvári MÁV-in- ternátusbeli gyerekek után az ország különböző részein levő csaknem száz tanácstól kellett az oktatás költségének fedezését begyűjteniük. Persze nem ment simán a fizetés. Voltak olyan tanácsok, amelyek vállalták a fizetési kötelezettséget, mások — mondván, hogy náluk van általános iskola, óvoda — nem fizettek a gyerekek után. Voltak, ahol különbséget tettek az intézményformák, az iskolák között, így a bölcsődés, a zeneiskolás gyermek után vállalták a térítést, az általános iskolás után azonban már nem. Ez az év megmutatja, hogy nem jó ez a gyakorlat. Egyre- másra mentek a jelzések az illetékesekhez, hogy ezekre a bevételekre így nem lehet számítani, s állandó a konfliktus is. Nagyon megnehezítené az önkormányzatok dolgát, ha ez a szabályozás így maradna. Szerencsére nagyon fontos változás várható jövőre az általános iskolai ellátás nagy vitát keltő finanszírozásában. Ami az idén is logikus lett volna, most már nem a gyermek lakóhelye szerinti önkormányzat részesedik majd a költségek egy részét fedező állami hozzájárulásban, hanem az intézményt fenntartó önkormányzat, s várhatóan jóval nagyobb összeggel, az országos átlagköltség körül. Azok, akik a jövő évi költség- vetést előkészítik, kisebb módosításokat terveznek a tapasztalatok alapján a kisegítő- és a zeneiskolák, illetve a középfokú oktatás differenciáltabb finanszírozásában is. Azt hiszem, hogy ez megszünteti a kellemetlen levelezéseket a települések között, és jobban áttekinthetővé teszi a közoktatás helyi támogatását is. (Lajos) Fotó: Jakab Judit Valakinek vállalnia kell... Naponta döntenünk kell. Ez sokszor személyes dolgainkban sem éppen egyszerű. Még inkább nehéz, ha egy döntéssel több száz vagy ezer ember sorsát is magukra kell vállalni. Van, aki nem képes elviselni ekkora terhet. Mások úgy érzik elég erősek, s megbirkóznak a feladattal. És vannak olyanok, akik az eszükre hallgatva nemet mondanának; végül mégiscsak vállalják. Valamilyen belső kényszer hatására egyszerűen nem tehetnek másként. Mert valakinek vállalnia kell... Nagy Zsóka
