Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-03 / 163. szám
D I. évfolyam, 163. szám ' Ára: 5,80 Ft KÖZÉLETI NAPILAP 1990. november 3., szombat A német gyáriparosok delegációja ÚT A TŐKE ELŐTT Partnerkeresés Magyarországon Két napig hazánkban tartózkodott a Német Gyáriparosok Szövetségének magas szintű delegációja. Tegnap este, elutazásuk előtt nemzetközi sajtótájékoztatón fogadta s tájékoztatta az újságírókat Horst Kramp úr, az elnökség tagja, az Átrium Hyatt Szállóban, a tárgyalásaik során tapasztaltakról. — Utazásunk úgynevezett tényfeltáró út: Prágában, Pozsonyban és Budapesten arra kerestünk választ, hogy a némettőke, azaz a német vállalkozók előtt milyen lehetőségek állhatnak a kelet-európai befektetésekre és az illetékes kormányzatok részéről milyen a fogadókészség. El kell mondanom — folytatta Kramp úr —, hogy önök, magyarok előrébb járnak északi szomszédaiknál a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérésben. A továbbiakban megtudhattuk a delegáció tagjaitól, hogy kétnapos budapesti tartózkodásuk során fogadta őket Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, több miniszterrel és államtitkárral találkozhattak, lehetőségük volt arra is, hogy érdemi tárgyalásokat folytassanak a magyar vállalkozók képviselőivel, illetve a nagyvállalatok vezetőivel. A sajtótájékoztatón a Német Gyáriparosok Szövetsége elnökségének tagjai elmondták: a tárgyalások során örvendetes tényként állapíthatták meg, hogy abszolút professzionális és felkészült szakemberekkel van dolguk. Mód látszik a mielőbbi együttműködésre. A delegáció tagjainak felkészültségét dicséri, hogy meglehetősen széles körű ismeretekkel rendelkeztek a magyar gazdaságról. Horst Kramp úr utalt arra, hogy ismeretei szerint a (Folytatás a 2. oldalon) Emlékmű Háromfán Háromfán tegnap délután avatták fel a II. világháborúban elesett falubeliek tiszteletére állított emlékművet. A közadakozásból és a helyi önkormányzat hozzájárulásából készült emlékművet Novák István a Szárnyaskapu című tervei alapján a Május 1. Termelőszövetkezet brigádja készítette el. Az avatás előtt a falu apraja-nagyja részt vett azon a szentmisén, amelyet a templomban Szekeres Imre plébános celebrált. Az emlékműnél felolvasták annak a 41 személynek a nevét, akinek az életét gyilkos golyó oltotta ki. Minden név elhangzása után egy-egy mécsest gyújtottak az iskolások. Papp Istvánná polgármester avatóbeszéde után a hozzátartozók helyezték el az emlékezés koszorúit .virágcsokrait. (Dorcsi) MŰTÉTEK A PATE-N KÉS NÉLKÜL — A VESEKÖVEKET Professzorok az USA-ból Vajúdó gyógyszerellátás AMI KÉSIK, NEM MÚLIK? Újabb, a humángyógyászatban is szép eredményekkel alkalmazható műtéti eljárást mutattak be tegnap a szakemberek a PATE Állattenyésztési Karának humán-állatházában. A sertésen végrehajtott epekőműtét lényege, hogy sebészkés nélkül, úgynevezett laporosz- kópiás eljárással távolítják el a köveket. Dr. Kiss Tibor egyetemi tanár, a pécsi I. számú sebészeti klinika igazgatójának szervezésében mintegy 45 dunántúli specialista kísérte figyelemmel az USA-ból érkezett dr. Váry Sándornak, a Los An- geles-i Sinai Állami Kórház endoszkópos kísérleti osztálya munkatársának, valamint Leon Daykhowsky professzornak, a kórház vezetőjének bemutató műtétjét. A szakemberek elmondták: amíg a hagyományos műtéti eljárásnál 8—10 nap kórházi és 4—6 hét utógyógykezelés szükséges, addig ezzel a módszerrel 2—3 napos kórházi kezelés után munkaképessé válik a beteg. A két napig tartó kísérleti műtétsorozatot a japán Olympus cég, az Állami Biztosító, valamint a PA TE támogatásával sikerült megvalósítani. Sajnos azonban az a száloptikás műszer, amellyel a műtétet végzik, hazánkban jelenleg még egyetlen intézményben sem áll az orvosok rendelkezésére. Pedig a mindössze 50 ezer márka értékű japán műszer alkalmazása hosszú távon humán és gazdasági szempontból egyaránt nagyon jelentős és kifizetődő is lenne. (Várnai) Balatonföldváron rendezték meg október közepén a gyógyszertári központok vezetőinek országos továbbképző munkaértekezletét. Az eszmecsere témáját közvetlenül a gyógyszerellátásban felgyülemlett gondok, közvetve pedig az egészségügy és ezen belül a gyógyszer- gyártás és -forgalmazás területén tapasztalható anomáliák kialakulása határozta meg. A Népjóléti Minisztérium vezető szakemberei, a gyógyszeripar és kereskedelem, a gyógyszertárak, valamint a Magyar Gyógyszerészeti Kamara képviselői az egészségügyben megindult rendszerváltás aktuális problémáit vitatták meg. Dr. Bajtai András, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára a rendszerváltás célját az egészségügy szervezeti felépítésének, működésének valamint szemléletének európaivá válásában és Európa leg- feljettebb egészségügyi rendszereivel való azonosulásban jelölte meg. Mit is jelent ez a fajta, speciális európai lépték a magyar egészségügyben? A kérdés körvonalazható ugyan, ám a megvalósítás korántsem mentes a zsákutcáktól. A legátfogóbb tennivaló ugyanis nem más, mint a nyugati értelemben vett piacgazdaság kialakítása. Mégpedig egy olyan rendszerben, ahol a tárca egyértelműen az egészségügy szakterületére utalta a gyógyszerellátás kérdését. Ha végiggondoljuk azt a sort, amely a kutatástól, az előállításon, a forgalmazáson és a társadalombiztosításon keresztül a fogyasztóig vezet, rá kell jönnünk: a kérdés egy sokkal tágabb gazdasági—társadalmi összefüggésbe ágyazottan nyerhet csak megválaszolást. (Folytatás az 5. oldalon) 104 éves jogászprofesszor Szinte hihetetlen, s mégis igaz. Dr. Óriás Nándor nyugalmazott jogászprofesszor október 24-én betöltötte a 104. életévét. 1886-ban született Gyulafehérváron. A neves évfordulón vállalkozott a beszélgetésre. Júniusban elvesztette nála 27 évvel fiatalabb feleségét. Három hónapja él Kaposváron, a neves kaposvári ügyvéd, dr. Csákabonyi Balázs családjának szerető gondoskodásában. (Cikkünk a 6. oldalon) Lesz jövő, csak a mát kell kibírni Kompromisszum és konszenzus Pluralista politikai világunkban egyáltalán nem ritka fogalmak a fentiek, bár tartalmuk rendszerint ellentmond az az értelmezésmód, amelynek „érdekében” használják. Kár lenne azt hinni, hogy a kompromisszum és a konszenzus mindössze azért politológiai fogalom, mert a politikai csapból szinte mindig ez folyik. Bár kétségtelen, hogy e fogalmak manapság akkor kerülnek előtérbe, amikor egy-egy politikai játszmában felerősödik a kizárólagosságra való törekvés, illetve a többi szereplő kiszorítása vagy partvonalra állítása. Az is tagadhatatlan, hogy a politika egyik lényeges vonása az állandó kompromisz- szumkeresés, a realitásokhoz való folyamatos igazodás. Egy kicsit ugyan filozofikusan hangzik, de a kompromisszum és a konszenzus dinamikus kategória, s összefüggésük nyilvánvaló. Különösen megnövekszik ezek jelentősége, amikor a helyi társadalom önmagára találása érdekében kell közmegegyezésre jutni. Azonban nem minden kompromisszum e’red- ményez konszenzust. Érdemes ezt figyelembe Venni akkor, amikor a városi önkormányzatok döntenek az adott település jövőjét leginkább meghatározó kérdésekben. A helyi kompromisszumkeresésre és konszenzusra jutásra kapott fölhatalmazás vajon je- lentheti-e azt, hogy a szabadon választott önkormányzat ugyancsak szabadon kiosztja — netán a vélt konszenzus reményében — a különböző funkciókat. Mertakompromisz- szum ugyan megszülethet, a „ha akkor ti — és akkor mi” elve alapján, ám korántsem biztos, hogy közbékesség születik. Mert lehet, hogy ami a pártlogika szerint rímel, az a közvélemény akarata szempontjából nem stimmel. A pártkompromisszumoknak — döntő többségükben — csak akkor van lehetőségük konszenzusra jutni, ha arra a nép is áldását adja majd. Nem elég tehát akarni... A valóságos megegyezés reménye csak olyan esetekben csillan föl, ha a — pártelveket olykor keresztező és nemcsak hivatkozási alapul szolgáló — nép ítéletét is tükrözi. Ezért joggal elvárható, hogy a szakértőknek meghirdetett helyekre valóban szakértők kerüljenek... * Semmiféle szavazógépezet sem biztosíthat zöld utat a különböző éjszakai tárgyalások „eredményeinek". Mert akkor a sötétség nemcsak az adott napszakra vonatkozik, bár nem kell okvetlen nappali világosság a jó kompromisszumokhoz. Van figyelmeztető példa. A múlt hét végi háromnapos „engedetlenség” ugyanis bebizonyította: az első aktív cselekvés lehetőségénél — akár mellőzve a pártszíneket is — milyen erőt képvisel a „feltörekvő”. Lengyel János Elképzelések, tervek, elgondolások Az élelmiszer-gazdaság sza- bályozóreodszerének továbbfejlesztésére vonatkozó elgondolásokról tartott előadást és konzultációt tegnap Kaposváron dr. Szöllősi Endre, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője. A megjelent több mint száz mezőgazdasági, élelmiszeri-pari és az ágazathoz szorosan kapcsolódó egyéb intézmény szakemberei csalódottan vették tudomásul, hogy még mindig nem készült el a jövő évi szabályozók, feltételek rendszere. Változatlanul csak elgondolásai, tervei és elképzelései vannak a szakminisztériumnak. Az előadás során kiderült, hogy igencsak nagy szüksége van az államkasszának a mezőgazdasági termelésből származó devizabevételre, de ugyanolyan fontos a belső költségvetési egyensúly megőrzése is. Ennek érdekében további támogatáskurtításokkal kell szembenéznie a nettó, befizető ágazatnak. A jövőkép ábrázolása során az előadó kifejtette azt a nézetet, mely szerint a piacgazdaság teljes körű liberalizációjára kerül sor. Az agrárpiaci rendtartás tervezetét még e hónapban arlamenti vitára bocsátják, de átárazott célok és megfelelő eszközök hiányában piackon- form agrártermelést működtetni lehetetlen. Dr. Szöllősi Endre megpróbálta közgazdasági szemlélettel megközelíteni a minisztérium elképzeléseit az adórendszer változtatásával kapcsolatban, és megemlítette az önszerveződő intervenciós alap létrehozásának igényét is. A konzultáció során kiderült: az élelmiszer-feldolgozó vállalat igazgatójától a kistermelőig mindenki kényszerpályán mozog, szinte a tehetetlenségi erő viszi tovább az ágazatot. Az egyéni jövőkép ugyan alakulgat, de ehhez a ma túlélése ' szükséges. Határozott agrár- olitika ismerete nélkül (amelyen a feltételrendszer is tisztázott és tényszerű) csalódottan távoztak a résztvevők. Pedig a szervezőket a jó szándék vezérelte. (Mészáros)
