Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-30 / 186. szám
1990. november 30., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Új törvények árról és versenyről Ettől még nem lesz, de nélküle nem lehet piacgazdaság (Folytatás az 1. oldalról) A törvények előkészítő munkáiról a főtanácsos elmondta, hogy azért foglalkozott elsősorban az árhivatal a kérdéskörrel, mert az ott dolgozó szakemberek érezték leginkább azokat az ellentmondásokat, amelyeket a korábbi, ilyen jellegű szabályozások felszínre hoztak. 1968 óta számtalan lehetőséget kipróbáltak, hogy miként is képezzék az árakat, ám a gyakorlatban mindnek több volt a hátránya, mint az előnye. A sorozatos kudarcok megerősítették bennük azt, hogy egy optimális árképzésre csak a piac képes. Egy jól működő piacnak pedig alapfeltétele a verseny, amely az elmúlt évtizedekben kiment a divatból. Márpedig egy verseny hiányára épített gazdaságban sem a versenyszabályok sem az árak nem érvényesülhetnek. A hamarosan életbe lépő új törvények feltehetően már hatékonyabbak lesznek, az árak valóban a kereslet-kínálat arányát tükrözik, és az 1984-ben egyszer már bevezetett tisztességtelen verseny tilalmáról hozott törvény is érvényesíthető lesz. Ami bennünket, fogyasztókat érdekel—túl azon, hogy milyen áron juthatunk hozzá az áruhoz — az a fogyasztói érdekvédelem. Annál is inkább, mivel a jelenlegi nem tudja igazán betölteni a szerepét. Hogy szükség van rá, az bizonyos, hogy mikor alakul meg, az még nem eldöntött, de mindenképpen lesz egy új érdekvédelmi szervezet. Sokan, ám a vártnál mégis kevesebben vettek részt az előadáson. Itt vagy máshol, de valahol vélhetően mindenki megismerkedik majd ezekkel a törvényekkel. Ha ezeknek az ismerete és betartása szükségeltetik ahhoz, hogy megteremtsük a magunk piacgazdaságát, akkor az érintettek nem térhetnek ki ez elől. N.Zs. Tízmilliós támogatás a marcali kórháznak Újabb segítséget ígért a szeretetszolgálat A marcali önkormányzat képvi- selő-testülete legutóbbi ülésén foglalkozott a város kórházának bővítésére szánt külföldi adományokkal is. Megállapította, hogy az egészségügyi intézmény fejlesztésének első üteméhez — amelyben megépült a diagnosztikai tömb, a hatvanágyas sebészet, a traumatológiai osztály — több mint tízmillió forint adományt kapott a város. A segítség a magyar származású Csilla von Boesela- ger által Németországban alapított Ungarischer Malteser Cari- tas-Dienst (Magyar Máltai Szeretetszolgálat) révén érkezett. Előzménye az volt, hogy a 153 millió forint értékű új kórházépület bebútorozására, felszerelésére nem jutott elég pénz, s már- már az a veszély fenyegetett, hogy az új létesítményt nem lehet maradéktalanul a gyógyítás szolgálatába állítani. Ekkor a marcali egyházközség plébánosának közreműködésével, kapcsolatainakfel- használásával a városi tanács képviselői 1989 novemberében felkeresték a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökét, Kozma Imre atyát és támogatását kérték. Meg is kapták. A szeretetszolgálat budapesti raktárából, valamint Németországból már decemberben megkezdte a bútorok, egyéb felszerelési tárgyak — többek között betegágyak, betegszállító kocsik, éjjeliszekrények, szülőágyak és nőgyógyászati vizsgálószékek, nővérruhák, konyhafelszerelési tárgyak — szállítását Marcaliba. A polgármesteri hivatal ígéretet kapott arra, hogy a szervezet továbbra is támogatja a várost. Segítik a hajléktalanokat, a nehéz anyagi helyzetben levőket, bővítik a kórház műszerparkját és egy új típusú elsősegély-tanfolyamot indítanak. Tárgyalások kezdődnek a volt nagybajomi munkásőr- bázis újrahasznosításáról. A szervezet ugyanis itt szeretné megoldani a mozgáskorlátozottak elhelyezését és foglalkoztatását. (Szegedi) „Kislány, az Isten áldja meg” Az év végi ünnepekre még várni kell, a Domus Áruházban szerdán mégis igazi ünnepi hangulatban fogadták a vásárlókat. 10 éves születésnapját ünnepelte a Domus. Az eladók kissé meghatódottan és rendkívül elegánsan köszöntötték a vevőket. Volt bőven vevő ezen a napon, hiszen az áruház 10 százalékos kedvezménnyel és egy szál szegfűvel kedveskedett vásárlóinak. Szabó Róbert igazgató azt mondta: — Kaposváron 10 éve a Fő utcán volt egy kis bútorbolt. Amikor már nem tudta kiszolgálnia város és környékének az igényét, akkor került sor a Domus felépítésére. Annak idején 70 millió forint volt a bolt évi forgalma és 14 ezer vásárló fordult meg benne. 1981 -ben már itt, a jelenlegi áruházban megduplázódott a forgalom és a vásárlók száma is. Azóta is fokozatosan nőtt a bútorforgalom. Az 1986. évi stagnálás után szóba került az is, hogy a Somogyker eladja az áruházat... Ma nincsenek ilyen gondjaink: az idén — a növekvő bútorárak ellenére — 40 ezer vásárló fordult meg nálunk, s aforgalom a 300 milliót is Kandallók bemutatójára készülnek Virág a vevőnek —Sajnos igen. Van aki kötöz- ködik: másutt ért sérelmeiért itt kíván „elégtételt”. Nem ez a jellemző. Tudom, hogy itt a Do- musban kevés az eladó, de vezetőink féltek a forgalom visszaesésétől, és nem nagyon mertek létszámot bővíteni. Szép emlékeket őrzök. Szívesen gondolok például arra a nagypapára, aki két unokájának keresett íróasztalt. Azt nézte ki, amire nem volt elég a pénze. Majdnem sírt. Addig kerestünk együtt hasonlót, amíg olcsóbbat találtunk. így köszönt el „kislány, az Isten áldja meg”... Kovács Ferencnél éve dolgozik a szakmában. Most igazgatóhelyettes. — A vevők is változtak? — Türelmetlenebbek lettek. Tízezreket hagynak nálunk, de sietnek, nem adják meg a vásárlás módját. Ezért az örömük is kevesebb. A? eladóktól ezért azt várjuk, hogy még jobban odafigyeljenek. Az áruházban sok az ember. A rutinos eladónő látja, hogy ki a nézelődő, s ki a vevő. Mezei Ferenc és felesége Marcaliból azért utazott Kaposvárra, hogy megvásárolják a hálószoba-garnitúrát. — Minden bútorunkat itt vettük meg — mondta Mezei Ferenc. — A közelmúltban nagyobb lakásba költöztünk, régóta spóroltunk erre a bútorra. — Ez lesz a család karácsonyi ajándéka — mondja búcsúzóul a feleség. Hunyadkürti Ilona eléri. Akciókkal, ötletekkel, profilbővítéssel jártunk a vásárlók kedvébe. Népszerű a vegyes- iparcikk-osztályunk, s az idén megkezdtük a használt bútorok árusítását: nagy az érdeklődés; a behozott bútorokat 6—10 nap alatt eladjuk. Az áruházuk forgalmát tovább szeretnék növelni. Most éppen intarziás-bútorbemuta- tót szerveznek. Áldoznak a fejlesztésre is, a raktárt felújították és számítógép szolgálja a vevőket, eladókat. A gyárakkal napi a kapcsolat. Mától karácsonyi grafikát, festményt és kisplasztikát árusítanak. JaKovács Ferencné 35 éve ajánlja a bútorokat nuártól pedig egy osztrák partnerrel kandallókat mutatnak be. Hofrics Jánosné 5 éve dolgozik a Domusban. Hangjával találkoznak először azok, akik telefonon érdeklődnek. — A villamossági áruk és az olcsóbb bútorok iránt nagy a kereslet. A legrosszabb, amikor telefonon akarnak a vásárlók a legapróbb részletekről is felvilágosítást kapni. Egy bútorkárpitot pedig aligha lehet pontosan elmondani. Mat is a Györgyi az áruház nyitása óta dolgozik a bútorosztályon. — Öt perc alatt eldől, hogy a betérő vásárló vagy csak érdeklődő. Tudni kell, hogy aki ma csak nézelődik, az holnap már vásárló is lehet. — Előfordult már, hogy sírt a vevők miatt? ALPOK-ADRIA TALÁLKOZÓ (1.) Változó felhőzet Szlovénia felett <! VI HQ V-N3dT V A hegyek, mintha menekülni akartak volna a felhők súlyától. A Szocsa folyó völgyében kanyargó út mentén lombjukat hullató fák törölget- ték a fehér sziklák gyöngyöző homlokát. Zavarosan hömpölyög alattuk a víz, s a szüntelenül ismétlődő kanyarok egyre távolabb vezettek a medertől. Valószínűtlennek tűnő lebegés... Ég és föld közé áthatol- hatatlannak hitt esőfüggönyt húzott a természet. Az út mentén emlékművek hirdetik Tito partizánjainak dicsőségét, de a hófödte bércek között 75 éve nyugvó magyar hegyi vadászokra már csak egyedül emlékeztem. Szlovénia, százezernyi harcos huszadik századi temetője: hódítók és hont keresők őseik földjéért fegyvert fogó fiatalok csatáztak itt — s az idő csaknem egy évtizedben mérhető. Érvek csatája Szlovéniában ma nem géppisztolyok ropognak, hanem a szavakká formálódott gondolat. Szlovénia szabad szeretne lenni — a függetlenség vágya határozza meg a szlovén politikát. A szlovén újságírók találkozója a nagy kérdés jegyében telt el: lehet-e Szlovénia önálló? Szabad-e kiszakadnia az egységes Jugoszláviából, életképes lehet- e Európa közepén egy új, tenyérnyi független állam? A két nap egyetlen sajtótájékoztatóvá folyt össze, s nekünk, az Alpok—Adria Közösség 4 országából meghívott újságíróknak, különösen izgalmasnak tűntek az érvek és kontráik. Bár ez utóbbiból alig áradó, sziporkázó szellemi röptéknek voltunk tanúi, de megismerhettünk néhány egészen kiváló képességű politikust is. (PivarEHa, a Muraszombaton megjelenő Népújság munkatársa szinkronban fordította a beszédeket.) Szlovéniában az állami vezetők fontosnak tartják az újságírókkal való találkozást még akkor is, ha ez esetenként nem felhőtlen. Bovec- ben, a közelmúlban felújított Alp Hotel nagytermében sokszor csattant fel a taps és a nevetés: a parádés riposzto- kat mindkét fél élvezte. Gyakran került sor szerepcserére. Az újságírók kiselőadását egy-egy elismerő bólintás jelezte a dobogóról. A szélsőséges nézeteknél elmaradt a válasz, csakúgy mint a kellemetleneknél. A vendégek sorát Szlovénia egyik legnépszerűbb politikusa, a 42 éves dr. Janez Dronovsek, a jugoszláv államelnökség tagja, volt államelnök nyitotta meg. Mint ismeretes, Tito halála óta minden évben már tagköztársaságból kerül ki az elnök. Véleménye szerint a szlovén parlamentben is homályos elképzelések vannak a függetlenséggel kapcsolatban, egy azonban kötelező a képviselők számára: csak a választópolgárok véleményének ismeretében dönthetnek ebben a kérdésben. A népszavazást ezért úgy időzítik (december 23. vagy január 6.), hogy a külföldön dolgozó vendégmunkások is családjuk körében legyenek. Jugoszlávián belül vagy kívül? — Nemcsak az a kérdés, hogy mikor alakítsa ki Szlovénia önálló arculatát, az is nagyon fontos, hogy először itthon tegyük rendbe dolgainkat, s ennek tükrében kell Szlovéniának a világ elé lépnie. Demokratikusan döntsünk arról, hogy Jugoszlávián belül vagy kívül tud-e önálló lenni Szlovénia. Az államelnökségnek határozott elképzelése van ezekről, de legalább ennyire egyöntetű abban is, hogy a legsürgősebb feladat a gazdasági élet fellendítése. Ónmagunknak tartozunk azzal, hogy az esetleges válás után is megtaláljuk a megfelelő formát Jugoszlávia népeivel az együttműködésre, együttélésre — mondta dr. Dronovsek, majd kérdésekre válaszolva leszögezte, hogy a politikának nem szabad a gazdasági folyamatokba direkt módon beavatkozni — ehhez csak a feltételeket kell megteremtenie. A szlovén valuta, a Lipa létrehozása viszont kényszer: kísért a múlt, mert ha a dinár megfelelő lett volna, ma senki sem gondolna saját valutára. A régiók gazdasága közötti óriási eltérések, a bankok pénzügyi zavarai szükségessé tehetik az új pénznem bevezetését. Békés, korrekt válás esetén Szlovéniát bizonyára segíteni fogja az EK, s sokat lendíthet a gazdaságon az Ausztriával és Magyarországgal való szorosabb együttműködés. (Folytatjuk) Süli Ferenc
