Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-02 / 162. szám

1990. november 2., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Mindenki főszereplő volt Táncmesék az életről A Compagnie Frenák Kaposváron „Egy múlt: valakinek a jövője! A jelennek a múltja befolyásolja a jövőnket! Mozgásban vagyunk, amit a gondolatainknak kell kormá­nyozni. " (Pál Frenák) Kevesen voltak kíváncsiak szerdán este a Párizsból érkezett Compagnie Frenákra. Ám aki eljött a kaposvári Kilián városi művelődési közponba, hogy a francia napok első ren­dezvényének részese legyen, joggal állíthatom, nem bánta meg. Frenák Pál, a magyar szár­mazású francia balettmester egy olasz, egy angol és három francia táncossal érkezett a fé­nyek városából, hogy Titkos lel­kek című kompozíciójával a magyar publikumot is elbűvölje. Azt a közönséget, amely nem­igen szokott az efféle modern koreográfiákhoz. Frenák Pál táncszínházi produkciói érzel­mekkel telített világba vezetnek el bennünket. Olyanba, amely hol idilli, hol pedig gyötrelmek­kel teli, nyomorúságos képek­ből tevődik össze. Koreográfiái az életről, annak ezernyi apró rezdüléséről és erőteljes robba­násairól szólnak. Az emberek a szavak helyett testükkel, moz­dulataikkal beszélnek, erőteljes mimikával teremtenek olyan atmoszférát, amelybe nyom­ban bevonható a kellőképpen „ráhangolt” néző. A 70 perces műsor emlékek­ből, impressziókból építkezik, s a táncminiatűrök külön-külön is önálló részeket alkotnak. Az élmény azonban akkor lehet tel­jes, ha egészében vizsgáljuk az előadást, amely gazdag moz­gásanyagával, a közreműkö­dők kifejező1 arcjátékával azt a süketnéma jelbeszédet is felvil­lantja, amelyben Frenák felnőtt. Szülei ugyanis a hang és a be­széd örömétől megfosztva él­nek, ám fiukat megtanították .arra, hogy a kimondatlan szót, az akaratot is meg lehet érteni; és ez sok esetben közelebb vi­heti a hallgatót a valósághoz... Richard Strauss, Rene Aub- ru, Steve Reich, Melis László és Szemző Tibor csodálatos mu­zsikájára épültek a koreográ­fiák. Á vokális és instrumentális zene azonban néhol a tánco­sokból is szót fakasztott; mint­egy fokozva a tánc, a zene és a mondanivaló összjátékát. A tit­kos lelkek mindvégig vállalták önmagukat, s mégha csak egy pillanatra is, nehezen tudtak szakítani igazi énjükkel. Ezért volt valamennyi alak főszerep­lő, s ezért kívánt mindegyik lé­lek erős koncentrációt a nézők­től. Az arcát végig takaró alak az autonóm szellem szimbóluma­ként valamennyi részben sza­badon mozoghatott, s csak rit­kán érintkezett a jelmezéből olykor-olykor kibúvó táncossal, akinek az összekötő szerep ju­tott a magába zárkózó, kitárul­kozásra képtelen és az élet ja­vait halmozók között. Ez utób­biak — félhomályban vagy kör­fényben — elmondtak mindent, amit elmondhattak. Konfliktu­sokkal teli és romantikus, ró­zsaszínre festett képek válta­koztak a képzelet és a realitás között. Fejlődésre képes jelle­mek bontakoztak ki előttünk, s ezerarcú életüntefelvonásai kö­vették egymást. Ki-ki bármelyik szereplővel azonosulhatott. Nehezen lehetett megállapí­tani, volt-e zenitje az előadás­nak. Úgy vélem, valamennyi darab az volt: legföljebb az ér­zelmek tónusát illetően lehetett csak kategorizálni. A kulcssze­rep magáé Pál Frenáké volt, ám valamennyiőjük figurájára fi­gyelni kellett. A lelkek titkát csak így fejthettük meg. Puritán, ám szokatlan díszle­tek között lehettünk részesei a szólótáncoknak és csoportjele­neteknek. Négy fehér és egy piros tulipáncsokor, egy kisebb és egy nagyobb létra volt az összes díszlet, s a padlóra ra­gasztott, utat jelölő fehér csí­kok, háromszögek osztották részekre a teret. Valerie Ague- nier visszafogott jelmezeit a tel­kekre, egyéniségekre szabta, amelyek még jobban nyomaté­kosították azt a gazdag gondo­lat- és érzelemvilágot, amelyet é hat kiváló táncos megjelení­tett. Táncuk, játékuk soha nem felejthető varázslat volt. Lőrincz Sándor Billentyűkön tanulva MULTUNK ERDEKESSEGEI ELNEK-E ÁRPÁD LESZÁRMAZOTTAI? Premier Szekszárdion Madonna és Mike Bemard Schárfl darabját mutatta be október 30-án nagy sikerrel a Szekszárdi Német Színház, a Deutsche Bühne. A három évvel ez­előtt Bécsben tartott ősbe­mutató után Angliában és New Yorkban is népszerű darabot Bohák György ren­dezésében látjuk Szek- szárdon. Ábrahám Edittel, Malicsner Péterrel, Kozáry Ferenccel, Újlaky Károllyal, Sárosi Gáborral és Borbély Sándorral a sze~{j0litás. Á szellemes és funk­cionális forgószínpadkép és a jelmezek Stäche Éva munkája. A fiatalokhoz szó­ló, aktuális, a munkanélküli­ség kiszolgáltatottságát, a neofasizmus embertelen sivárságát sodró ritmussal színpadra emelő német nyelvű kamara-előadás ér­zékeny, nyelvjárásra és szlengre egyaránt reagáló közönségre talált Szekszár- don. A premieren jelen volt Hambuch Géza, a Magyar- országi Németek Szövetsé­gének főtitkára, a Művelő­dési Minisztérium színházi és nemzetiségi osztályát Magi István és Fekete Olga képviselte. A bemutató utáni fogadáson Szekszárd új polgármestere, dr, Kocsis Imre Antal köszöntötte a művészeket. D. E. Pályaválasztási hetek Most zajlanak a pályaválasz­tási hetek a középiskolákban, s a nyolcadikosok ismerkedhet­nek meg a középfokú oktatási intézmények arculatával. A Noszlopy Gáspár Közgaz­dasági Szakközépiskola teg­nap nyílt napot szervezett. En­nek legfontosabb része gépter­meik bemutatása mellett a Meg­oldás Számítástechnikai és Kereskedelmi Rendszerházzal közösen szervezett bemutató volt. A rendezvényről Molnár Endre, az iskola igazgatóhe­lyettese elmondta: — Képzésünk szerves része a számítástechnika, szükség van rá a könyvelői, ügyviteli és tervezői munkában §s Comm^Cnte számítógépeink vannak. Ezeken tamilnak a diá­kok. Gélünk az, hogy ezt a kép­zést továbbfejlesszük. A techni­ka rendkívül gyorsan fejlődik, ezért olyan cégekkel kell fölven­nünk a kapcsolatot, amelyek biztosítják a modern eszközö­ket. Több osztályunkban folyik számítástechnikai jellegű kép­zés: a most végzők számítás- technikai folyamatszervezők tesznek. A legutóbb beiskolá­zottak pedig számítástechnikai programozók és számítógépes könyvelői végzettséggel ren­delkeznek majd. Tervünk, hogy bármilyen ágazaton tanuló diákjaink elérjék legalább a szá­mítógép-kezelői szintet. — A fiatat generációban lát­juk a lehetőséget — mondta Berecz K*;üy, a Megoldás rendszerház menedzsere. — Munkaerő-utánpótlást biztosít az, ha minél többen megismer­kedhetnek a technikával és az újdonságokkal. Megpróbáljuk ídecsalogatni a diákokat, a szü­lőket. Az itt tanulókra később is számítunk mint teendő munka­társakra. A pályaválasztási nyílt nap is ezt szolgálja. Nemsokára megnyíló üzleteinkben is állan­dó társként látnám majd azokat a tanulókat, akiknek megfelelő a félkészültsége. Nemcsak ebben az iskolában, hanem a megyében máshol is meg sze­retnénk jelenni, hiszen célunk: a fiatalok olyan feltétetek között tanulhassanak, hogy technikai felkészültségük is biztosítva tegyen. — Megéri ez ön*foek? — Semutatjuk a közönség­nek azt a széles választékot, amellyel ma a kereskedelem területén foglalkoznak. Ilyenek a Philips-termékek is. A jövő évben ezek kiegészülnek Sam- sung-termékekkel. így az isko­lák is lépést tarthatnak a fejlő­déssel. Tóth Kriszta Nem könnyű áttekinteni a magyar királyok rokonsági fo­kait, tehát hogy valójában ki ki­nek a leszármazottja. Takso­nyig érdemes visszavezetnünk a családfát, hiszen róla köztu­dott, hogy Árpád fia volt, * fogy mindkét Qysímeke családot áiapított. Az egyik Géza, az ő fia I. (Szent) István, unokái között van Orseolo Péter és Aba Sá­muel. Ami Taksony másik fia, Mi­hály ágát illeti, nos, ott jóval több uralkodóval találkozhatunk. Mihály unokája volt ugyanis I. Endre és I. Béla, dédunokái pedig Salamon, I. Géza és I. (Szent) László. Salamon I. End­re fia volt, a másik két uralkodó pedig testvéréé, I. Béláé. A ge­nealógiai sort I. Géza vitte to­vább, tehát jó néhány uralkodó vérében az ő vére is „helyet kapott”. Egyik fia volt Kálmán, s ezen az ág'on unokája II. István; a másik fia volt Álmos (ő nem birtokolta a királyi méltóságot), teszérrj-^önai viszont már igen, köztük I. Géza unokája, II. (Vak) Béla is. Megint ő az, aki továbbvitte az Árpád-ház uralmát, hiszen fiai közül hármat királlyá válasz­tottak: II. Géza, valamint II. László és IV. István ellenkirá- lyok. (Ők tehát I. Géza déduno­kái voltak.) II. Géza két fia, III. István és III. Béla tett ezt köve­tően a magyar király, s a család­fában itt III. Béláé a kulcssze­rep, hiszen Imre király is és II. Endre is az ő fia volt (ugyanak­kor mindketten II. Géza unokái voltak). Az Árpád-ház most kö­vetkező két tagja közül III. Lász­ló Imre fia volt, IV. Béla pedig II. Andrásé (s így mindketten III. Béla unokái tettek.) A felsorolásból látható, hogy/ ezzel az Árpád-hófogón kihalt (J1!. András 1301. január 14-én hunyt el), s ezzel új korszak kezdődött a magyar történe­temben. Csakhogy a XIX. szá­zadban érdekes vita kezdődött a honi. történészek körében ar­ról, hogy- valóban kihalt-e az 'Árpád-ház. Egy francia eredetű család ugyanis III. Endre király­tól származtatván magát ismé­telten arra hivatkozott, hogy Endre fiai közül az egyik a Crouy-Chanel, a másik a Cray családmegalapítója. A történészek egy része elfo­gadta a genealógusok érvelé­sét, más csoportjuk nem, annyi azonban bizonyos, hogy V. Ká­roly nevelője e családból szár­mazott, és ő már a XVI. század elején a fenti indokok alapján igényt (ártott a magyar trónra. Áz is tény, hogy e család egyik ága a XVII. század elején el­nyerte a hercegi méltóságot. S végül az sem kétséges, hogy a család egyik grófi tagja,1857. szeptember 30-án — Árpád­házi vére okán — szózatot inté­zett a magyar néphez; ez az egyik akkori napilap, a Magyar Sajtó hasábjain jelent meg. Kér­déses mindössze az maradt egykoron: tényleg Árpád vére buzog-e a Bach-korszakban feltűnt szónok vérében vagy sem? A megoldás egyszerű tett: a vita folytatása mellett dön­töttek. (Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történeté­ből — Kossuth Kiadó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom