Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-27 / 183. szám

1990. november 27., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 A téli könyvvásár különlegességei Egy szelet Jugoszlávia Vrboveci képzőművészek tárlata Kaposváron Az első magyar nyelvű Cronik kötet Aranybulla hasonmásban Az emberiség krónikáját, a világsikerű Cronik-sorozat első magyarul megjelent kötetét mutatta be az Officina Nova Kiadó. A monumentális mű — 1232 oldal, 5000 információ, 3600 színes kép és térkép — a kiadó téli könyvvásárra szánt különlegességeivel együtt, de­cemberben kerül az üzletekbe 75 ezer példányban. Ára 2500 forint. A nemzetközi könyvpiac egyik legnagyobb sikere törté­nelmi kronológia a civilizáció kezdetétől 1990 májusáig, amely évszámokhoz kötődően egyszerre láttatja, mi történik egyidőben a Föld különböző pontjain. Az oldalanként 3—6 színes illusztrációval, térképpel gazdagított kézikönyv informá­ciót ad históriáról, politikáról, művészetről, s ismerteti a világ csaknem kétszáz önálló álla­mának rövid történetét. Az átfo­gó világtörténelem mellett 170 a magyar vonatkozású cikkely, kép. A kiadó a Krónika- soroza­tot a technikáról szóló kötettel folytatja. Könyvkülönlegességeket kí­nál karácsonyra a Helikon Kia­dó is. Igazi csemegét jelent az Aranybulla hasonmás kiadása. Az 1222-ben II. András által ki­adott szabadságlevél — amr az első magyar alkotmánynak te­kinthető — eredetileg 7 pél­dányban készült. Ezekből nem maradt fenn példány, így a mostani reprint kiadás az 1351 - bői, Nagy Lajos király korából való másolat hasonmása. A12- szer 11,5 centiméteres viasz­pecsétet és latinul írt oklevelet tanulmány egészíti ki. Aranyozott műbőr kötésben látott napvilágot a Bibliotheca Corviniana. Mátyás király könyvtárából a világon — be­leértve az 53 magyar példányt — összesen 216 corvinát tarta­nak számon. Ezekből tartalmaz a mostani kódex egy-egy la­pot, a Helikontól megszokott, igényesen gyönyörű színvonal­ban. A karácsonyi vásár valószí­nűleg egyik legkeresettebb kö­tete lesz Chagall Négy mese az 1001 éjszakából, s ugyancsak népszerűnek ígérkezik a Nobel- díjas Octavio Paz Meztelen je­lenése. Ez utóbbi a XX. század festő-író egyéniségéről, Marcel Duchampról szóló tanulmányo­kat tartalmaz. A kiadó folytatja az Ünnepi könyvhéten — az Akadémia a Kiadóval közösen — elkezdett Márai-sorozatot. Most Márai Sándor Egy polgár vallomásai című kötetet és az 1945-től 1957-ig íródott Naplóját veheti kézbe az olvasó. Filmtár a pincében Sok alkotás már dokumentumértékű A Petőfi utcában egy társas­ház pincéjében van Kaposvár első, ám mindmáig legkevésbé ismert videofilm-kölcsönzője, a Somogy Megyei Művelődési Központ Médiatára. Annak elle­nére, hogy a városban itt lehet a legolcsóbban filmet kölcsönöz­ni, az utcáról alig téved be láto­gató. Csontosné Krőnlnger Anikó­val, a filmtár vezetőjével beszél­gettem. — Az SMK-hoz való tartozá­sunk meghatározza a filmtár jel­legét: elsősorban intézmények, iskolák, vállalatok igényeinek kielégítése a dolgunk. Magán- személyeknek korábban nem kölcsönöztünk, ez az oka an­nak, hogy keveset hallanak ró­lunk. Néhány éve még kizárólag tizenhat milliméteres filmállo­mányunk volt, most már azon­ban — 1300—1400 ilyen fil­münk mellett — közel nyolc­száz videokazettánk is van. Legtöbbjük ismeretterjesztő jel­legű, illetve irodalmi adaptáció, de az utóbbi időben egyre több játékfilmet is megveszünk, mert az intézmények ezeket is igény­lik. A szórakoztató filmekből immár a házi videósok számá­ra is elfogadható kínálatot te­remtettünk. Főleg vígjátékokat és mesé­ket gyűjtünk, de emellett krimi és kalandfilm is megtalálható. A tizenhat milliméteres filmjeink között sok ma már dokumen­tumértékű, '50-es, '60-as évek­beli alkotás: ezeket kiválóan föl lehetne használni a történelem- oktatásban. Iskolai segéd­anyaggal szinte bármilyen típu­sú tanórához tudnánk szolgálni, beleértve a két főiskolát is. Saj­nos alig veszik ezeket igénybe, pedig az áraink kedvezőek. N.L. HEAVY METAL KLUB A KILIÁNBAN A két évvel ezelőtt szervezett Hobo-klub mintájára toborozza tagjait a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Köz­pontban működő Heavy Metal Klub. Vörös Évától megtudtuk, hogy olyan tizen- és húszon- évesek jelentkezését várják, akik e „kemény” zenét szeretik, s a hazai együttesekkel szeret­nének találkozni. — Ki lesz az első vendég? — Paksi Endre és Maróthy Zoltán, az Ossian együttes tag­jai lépnek pódiumra december 3-án 19 órakor. Rendszeres ta­lálkozókat tervezünk két-három hetenként, amelyek meghívott­jait a klubtagok jelölik ki. Gondoltunk Nagy Feróra, az Aurórára, a Mr. X-re és a Mobi- dick együttesre... — Egy-egy profi társaság „lehozatala” nem kevésbe ke­rül. Kapnak-e támogatást vala­kitől? — A Kaposvill, a Kara­ván taxi, az Impex és a Mikro- center szponzorálásával sike­rül csak megszerveznünk e klu­bot. L. S. A Vrboveci Képzőművész Társaság képei fogadják a be­térőt a Somogy Megyei Műve­lődési Központ első emeleti aulájában. Az alkotógárda otthon is legismertebb egyéniségei: Antalkovic Ivan, Baric Miroslav, Boltizar Josip, Bosnak Nena, Happ Josip, Hunjed Zlatica és Mladen Ke- felja műveivel találkozhat a közönség december végéig a Kapos Art Kortárs Galériájá­ban. A különböző technikával és felfogásban készült pasztell- rajzok, akvarellek, olajfestmé­nyek, domborművek és fa­szobrok gazdag keresztmet­szetét adják a társaság munkájának. Baric Miroslava kékekkel játszik tájképein, megjelenik a tenger, a tenger­part. Miközben némi nosztal­giával szemléljük a képet, a morajlás ismerősen cseng fü­lünkben; s mégha a vihar előtti állapotot rögzítette is a mű­vész, színeivel harmóniát te­Bosnak Nena: Virág I. (pasztell) remtett. Ez az összhang fellel­hető mértanilag is érdekes fa domborművein, amelyeken, a gráciák fedetlen melle, telt alakja vésődött bele a körte- és a tölgyfába. Bosnak Nena szivárványszerű pasztelljei idilli világba kalauzolnak el bennünket, hiszen kedvenc motívumai, a virágok és azok levelei, indái jelennek meg; többnyire természetfeletti ví­ziók kíséretében. Apróléko­san kidolgozott rajzai sajátos atmoszférájúak, s lehet, hogy sokakban az élénk színek váltanak ki ellenérzést. Az üveg- és olajfestészettel, va­lamint agyagmodellezéssel is foglalkozó Mladen Kefeija ezúttal pasztelljeit hozta el. A paraszti lét hétköz- és ünnap- napjaiból választja témáit. Naív képeket rajzol és fest, s gyakran szatirikus tartalom­mal telíti azokat. Tánc című életképén tenyeres-talpas emberek ropják; arcukon már-már extatikus gyönyör­rel... Van Gogh-i ecsetkezelés jellemzi Happ Josip önarcké­pét; s az a nyughatatlanság csendéletein is érezhető. Olajképeivel az egyik legmar­kánsabb egyénisége a társa­ságnak. Csakúgy, mint Bolti­zar Josip, aki szürrealista ké­peivel adózik a látványnak. Az élet ezernyi bajától menekül­ve (vagy magával hordozva?) lép be a fantázia birodalmába, ahol a való és a képzelt világ kiegyenlítődik; mintegy elhi­tetve, hogy nincs természete­sebb a sziget közepén álló to­jásból kibúvó tökvirágnál, Mladen Kefeija: Tánc (pasztell) Happ Josip: Önarckép (olaj) amelyhez szőnyeggel borított lépcsők vezetnek... Szívesen láttunk volna többet Hunjed Zlatica lehelet­finom akvarelljeiből, ame­lyeken a szülőhely, Slatina és környéke elevenedik meg. S ugyanígy vagyunk Antolkovic Ivánnál is, akinek a falusi élet­formát megörökítő szobrait vehettük szemügyre. Talán a következő kiállításon már mód lesz erre, hiszen a vrbo­veci és a kaposvári képző­művészek között jó pár éve élő e baráti kapcsolat. A nyáron a házigazdákat vár­ják a jugoszláviai alkotótábor­ba. Lőrincz Sándor Ha én polgármester volnék... Sokan megbotránkoznak majd bizonyosan, ha végigol­vassák írásomat. Mert hogy ! jön ahhoz egy ifjú ember, hogy mindenféle tanácsokat osztogasson a már virágzás­nak induló Haza demokrati­kusan megválasztott polgár- mestereinek? Én mégis ide­kopogom most a véleménye­met. Ha én polgármester vol­nék, első utam a kocsmába vezetne. Oda, bizony. Igaz, sok időt kellene szánni a láto­gatásokra, no meg tán álru­hát (szakállat is meg ilyenfé­léket) kellene ölteni, mert a kocsmai emberek nagyon óvatosak. Nem beszélgetnek ám mindenki előtt a saját, meg falujuk problémáiról! Mert sokan nemcsak italozni járnak össze, de diskurálgatni is. Hol máshol lenne erre módjuk? A városi televízió­ban, nyilvános fórumokon vagy ,,nagy" emberek foga­dóóráin. De már megszokták, hogy ott mindenféle okos blikkfangokkal kimagyaráz­zák magukat a zavarosban halászók. Vagy idegen szava­kat kezdenek el használni, aztán diadalmasan vigyorog­nak rá: na nem érted, mi, hát akkor meg mit akarsz tőlem? A kocsma viszont olyan hely, ahol mindenki egyenrangú. Vagy a sorrend nem a na­gyobb hang, csinált tekintély alapján alakult ki, hanem aszerint, hogy ki a legjobb gazda, melyikük ért leginkább a focihoz stb. S ez nem egy­szeri választás, hanem hosz- szú-hosszú esztendőkön át naponta csiszolódott értéke­lés eredménye. Ha én polgármester volnék, második utam a paphoz ve­zetne. Mert ő biztosan úgy beszélt két nappal, két évvel, vagy két évtizeddel ezelőtt is, ahogyan ma. Azt mondanám neki: ide figyeljen szent­atyám, aztán mondja csak meg nekem, mi a véleménye erről a közösségről! Ha én polgármester volnék, akkor harmadikként a saját lelkiismeretemet kérdezném meg: a hallottak után képes vagyok-e egyáltalán becsü­lettel dolgozni a faluért? Persze, nem azt állítom, hogy a falusi kocsmák a kul­túra helyi fellegvárai, s nem is értékes ember az, aki nem tölti ott minden estéjét. Lehet: a tisztelendő úr sem, maga a megtestesült objek­tivitás, ezért kérem, ne is vi­tatkozzunk. De azért, ha én polgármester volnék, és kí­váncsi az emberek igazi vé­leményére, akkor első utam a kocsmába vezetne... Az is igaz: ha az újdonsült polgármester csupán egy­szer is belépne a kocsmaaj­tón, például egy szelet cso­koládét venni a gyerekéneke rögtön azt kiáltaná rá a falu: részeges! Utána már hiába menne akár gyónni is a pap­hoz... Czene Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom