Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-23 / 180. szám
1990. november 23., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Privatizálás előtt a húskombinát Döntsenek a megrendelők Egy hete kétrészes interjút közöltünk a Kaposvári Húskombinát privatizációjával kapcsolatban. Az interjúhoz és a hozzá fűzött megjegyzéshez kiegészítést fűzött Marosán László igazgató és Baráth Etele igazgatóhelyettes. Véleményüket az alábbiakban közöljük. Hogyan lesz egy beszélgetésből újságcikk? Az elmúlt héten ezen a helyen egy riport jelent meg a Kaposvári Húskombinátról. Ennek elég furcsa előtörténete van. A szerkesztőség munkatársa, H. I. felhívott, hogy a szervezeti ' változásról és a privatizáció témájában szeretne riportot készíteni. A beszélgetés alkalmával kiderült, hogy a riporternő döntően más témára volt kíváncsi, ezért a végén abban egyeztünk meg, hogy megjelenés előtt átolvasásra megkapom a cikk kéziratát. Majdnem egy hét múlva telefaxon egy jegyzőkönyvszerű szerkesztet- len szöveget kaptam. Ez volt amit Önök a múlt héten olvashattak. A szöveg a lefolytatott beszélgetés lényegét nem adta vissza, illetve a cikkben olyan kérdés is szerepelt, ami a riport alkalmával el sem hangzott! A tény és valóság közötti helyzet érzékeltetésére képzeljék csak el azt az igazgatóhelyettest, akit felesége otthon kérdőre vont; kire költöd te a fizetésedet, hiszen én az újság szerinti jövedelmednek még 40%-át sem látom. Csütörtökön, a riport megjelenése előtti napon az újságírónővel közöltem, hogy a cikk ilyen jellegű megjelenéséhez nem járulok hozzá, és felajánlottam, hogy a most már írásban megismert kérdésekre 24 órán belül írásos választ adok. Ez meg is történt. Mindezek ellenére a kéziratban megismert cikk folytatása megjelent a szombati számban, sőt a II. részt is általam közlésre alkalmatlan változatban hozta annak ellenére, hogy az újságírónő birtokában volt a feltett kérdéseire megküldött írásos válaszom. Eltorzítva mutatta be a vállalat belső szervezeti helyzetét, privatizáció előkészületeit, felvásárlási kapcsolatait és a cikk végén megalapozatlan, súlyos elma- rasztoló megállapításokat tett. s Átszervezett vállalat Az elmúlt év közepén felmértük a vállalat helyzetét, és az adott körülmények között már nem véltük megfelelőnek az akkori üzemi formát. Olyan megoldást kellett keresnünk, amely biztosítja a költségekkel való hatékonyabb gazdálkodást, és a gyorsan változó piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást. Az exportüzemből KAPOSHÚS néven, a belföldi készítménygyártó üzemből KNAKK néven egy-egy húsipari kft.-t szerveztünk. Az energiaszolgáltatást a KHENELL Kft., a melléktermékfeldolgozást a MEKEFELD Kft., a segédanyag-beszerzést, készletezést a műszaki javító szolgáltatást a SERVICE TRADE Kft. biztosítja. A Kft.-k működése most lassan túljut a kezdeti nehézségeken. Ezért — visz- szautalva a múlt heti cikkben feltett kérdésre — a kft. vezetői a privatizációs előkészületekbe nem kerültek bevonásra. Ezzel együtt — korábban mint a vállalat vezetői beosztású dolgozói — több alkalommal kaptak tájékoztatást a privatizációs elképzelésekről. Aktív bevonásukra ebbe a munkába akkor kerül sor, amikor a privatizáció módja és formája — a bankok javaslatára — az FM-el és az Állami Vagyon Ügynökséggel egyetértésben kialakításra kerül. Jövőre is kötünk felvásárlási szerződést Rendkívül sokat ártott a vállalatnak a beszélgetés szöveg- környezetéből kiragadott azon félmondat, hogy nem kötünk felvásárlási szerződéseket, amely teljes mértékben valótlan. Mert hiszen a húspiacon a közelmúltban drasztikus változások történtek. A szovjet piac fizetőképtelenség és adminisztrációs problémák miatt szűkült. Az egyéb viszonylatú exportot megdrágította — így a magyar áruk versenyképességét gyengítette—a kormány támogatást csökkentő intézkedése. Az export csökkentése a belföldi húspiacon is érezteti hatását, nagyobb a verseny. Ezek nem csak a helyi kombinátot, hanem a húsipar egészét érintették. A piacok beszűkülése miatt mi a termelést fogtuk vissza. Az exportüzem mintegy 2/3-os kihasználtsággal dolgozik. Azzal tisztában vagyurik, hogy a termelés visszafogása csak átmeneti megoldás lehet, mert ez nem javítja az önköltségünket, illetve nehézségeket okoz a mezőgazdasági termelőknek. A felvásárlás helyzetnek elemzése egy önálló cikket is megérdemelne. Egyet már ma is tisztán lehet látni, a korábbi értelemben vett felvásárlási szerződés ma már nem felel meg sem a kistermelő, sem a nagyüzem, sem az ipar céljának. Az új szerződések tartalmáról akkor tudnánk igazán tájékoztatást adni, ha az agrárpiaci rendtartás feltételei tisztázódnak és kialakul- a kormányzat és a termelő érdekképviseleti szerveinek együttes garantált áralkalmazási rendszere. Annyi biztos, hogy ma már a termelő sem akar hosszú időtartamú szerződést kötni. A dolgozók bizalma A vállalat átszervezése, a kft.-k létesítése találkozott a dolgozók nagy többségének a támogatásával. Ugyanakkor felismertük azt, hogy a kft.-k dolgozói — joggal — továbbra is kombinátosoknak tekintik magukat és hiányolják a kombinát egészére vonatkozó informáltságukat. Ezért pl. a pénzügyi tanácsadói szerződés aláírásakor elsőként a Bizalmi Testületet tájékoztattuk részletesen a privatizációs elképzelésekről. Nem eladás, hanem tanácsadás Úgy hiszem sokaknak ismerős az anekdota. Az egyik ember a másiknak: „Hallotta? Az áruházban fosztogatnak! Mire a másik: Igen láttam. Osztogatnak.” Most mi is úgy jártunk a sajtóval. A vállalat tulajdonosa a MAGYAR ÁLLAM. A tulajdonos képviselője az FM. A-válla- lat eladásáról a Minisztérium és az ÁVÜ együttesen dönthetnek. A vállalat vezetésének az eladásról döntést hozni sem lehetősége, sem joga nincs. Egy tanácsadói szerződést kötöttünk. A párizsi Rotschild és az OKHB — ez utóbbi egyébként a vállalat számlavezető bankja— arra vállalkozik a szerződésben, hogy szakértelmét, tanácsait és hírnevét adja a vállalat privatizálási folyamatához. A szerződés teljesítése két ütemben fog történni. Először a bankok a tőlük elvárható — a miénknél nagyobb — szakértelemmel és alapossággal versenytárgyaláson segítenek kiválasztani azt az auditáló céget, akit minden komoly külföldi befektető elfogad. A második lépésben a bankok részben ja- vaslatotfogalmaznak meg a privatizáció módjára és formájára, másrészt az ÁVÜ irányelvei alapján és az ügynökség egyetértésével nemzetközi verseny- tárgyalást írnak ki és bonyolítanak le a kombinát privatizálására. Azt várjuk, hogy a privatizáció olyan módon történjen meg, amely jó a Magyar Államnak, jó a kombinátnak és jó valameny- nyi dolgozójának. Elsőként arra számítunk, hogy olyan rangos auditáló cég fogja a vagyonértékelést elvégezni, akinek a munkáját a világ bármelyik befektetője elismeri és tiszteli. Majd azt, hogy a tőkebevonásra, az eladásra vonatkozó versenykiírás esetében olyan feltételeket lehet érvényesítenni, amelyek nemcsak egyszerűen az eladást, hanem a kombinát további működését — és így a dolgozók foglalkoztatását — is biztosítja. A párizsi bank eddigi privatizációs munkája biztosíték az eredményes privatizációra. A versenytárgyalási felhívást a párizsi bank fogja kiadni, és remélhetőleg ez széles körű érdeklődést jelent. Végezetül különösen sértőnek érzem, hogy a múlt heti újságcikk befejező részében az újságírónő a fel nem tett kérdések alapján — megválaszolat- lanságra hivatkozva — olyan megállapításokat tesz, amit a vállalat hitelrontásának kell tekintenem. Mert hiszen ahogy H. I. a cikk befejezéseként kérdéseit feltette — hogy ,,a hús csak ráfizetés; a termelőnek, a húskombinátnak, és kiváltképpen a vásárlónak. Ebből a lehetetlen helyzetből milyen kiút van? Hogy lehet a legmodernebb technikával piacképtelen árut termelni? A szemlélettel lehet a baj?”, anélkül hogy ténylegesen megkérdezte volna — csak a fenti módon tudom minősíteni. A kombinát nevében köszönöm, hogy a szerkesztőség lehetővé tette ezt a helyreigazítást. Mi van a polgármester puttonyában? SOMOGYSZOBI KEZDEMÉNYEZÉSEK —BÍZNAK EREJÜKBEN Sokat várnak a települések az önkormányzati tes- tületeiktó'l, ám időnként a felszabadult tenni akarás szükségképpen nem vet számot a lehetőségekkel. A többrevágyás szele mégis befogható az önkormányzatok vitorláiba. — Somogyszobon is nagy a várakozás, s azt hittük, hogy ezzel a lendülettel elhúzzuk a falut a helyéről — mondta Friedrich József polgármester. Az új önkormányzati testület már az ötödik ülésén is túl van. Késő estébe nyúló tanácskozásokon igyekszik a legsürgetőbb teendőkben egyezségre jutni. Az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy szerencsés összetételű a mi önkormányzati testületünk. A kilenc képviselőből heten főiskolát, egyetemet végeztek. — No persze gondunk is van bőven — így Friedrich József. Akadályozza a munkát, hogy még mindig nem születtek meg a fontos törvények, s ezek nélkül csak sötét szobában tapogatózhatunk. A parlament legalább az első 10—15 legszükségesebb törvényt már meghozhatta volna. A község lakossága ismeri Somogyszob valóságos helyzetét, hiszen a választási kampány során erről is sokat beszéltem. Huszonhét évi köz- igazgatási tapasztalatom — amely kétségkívül előnyt jelent — is segített abban, hogy reális polgármesteri programot fogalmazzak meg. Egyik sajátos helyi gondunk, hogy például külterületi lakott helyen építési tilalom van. A hozzánk tartozó Darvaspusztán ezért nem építkezhetnek az ott lakók. Nem tehetnek mást, minthogy bejönnek Somogy- szobra, s itt építenek maguknak házat, de kijárnak a pusztára dolgozni. Vagy például az ön- kormányzat feladata a falvak ivóvízellátásának a megoldása. De nem tudjuk, hogy ezt mely lakott településeken kell biztosítani. Darvas pusztán is? — Nálunk sajnos az iskolában még „kétműszakos” tanítás folyik, bár a volt vízműházból két tantermet és napközit alakítunk ki. Rendbe kell tenni az óvodát. Tornatermet építünk, melynek falai már állnak, de kellene még egymillió forint a befejezéshez. Tehát nem unatkozunk— mondta a polgármester. — Ön is részt vett a balaton- földvári polgármesterképző tanfolyamon. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Hát, hogy is mondjam... Sok minden szóba került az egy hét alatt. Voltak konzultációs lehetőségek, s tapasztalatcserére is jutott idő. Hasznos tudnivalókkal lettünk gazdagabbak, tehát végül is megérte ez a fölkészítő. De megmondom őszintén nekem leginkább dr. Iharos Csaba és dr. Várfalvi István előadásai adták a legtöbbet. Sok praktikus ötlettel, javaslattal töltötték mega polgármesteri puttonyomat. (Lengyel) Az építés mégis jó üzlet MÉG VANNAK TARTALÉKOK — MÁSKÉNT MINT EDDIG Az építőipar válságáról beszélni manapság már nem számít a divatos témák közé. Tudjuk, s többé-kevésbé tudomásul is vettük, mint megváltoztathatatlan tényt. Pedig ezt így, általánosítva kijelenteni — mint ezt látni fogjuk — mégsem szabad. Mert való igaz, hogy az építőipar mamutszervezetei halódnak, de a belőlük, vagy tőlük függetlenül alakult kft.-k és más kisebb szervezetbe tömörült építők, igenis versenyképesek lehetnek, sőt hosszútávra biztosítottnak látszik a jövőjük. Sági István egy márciusban alakult építőipar kft. vezetője. Bár meglehetősen rövid idő telt el a megalakulásuk óta, azért ez mégiscak elég volt ahhoz, hogy az állami építőiparban eltöltött hosszú évek tapasztalatát ösz- szevesse a mostani helyzettel. Ő a következőkben összegezte a két szervezet közötti különbözőséget: — Ha mi valamit ma elhatározunk, akkor arra nagy esélyünk van, hogy holnap meg is tudjuk valósítani. Ez egy nagy szervezetnél fizikai képtelenség. Sokkal mozgékonyabbak, gyorsabbak vagyunk és persze gazdaságosabban is tudunk termelni. Ezzel együtt úgy gondolom, néhány év múlva—amikor már csak az emlékük lesz meg a mai nagyvállalatoknak — hiányozni fog egy többszázmilliós beruházást kivitelezni tudó építőipari szervezet. A mi kft.-nk, a Középületépítő és Kereskedelmi Kft. 50—100 millió forintos beruházásokat képes elvállalni — ma nem is igen van ennél többre igény. Ezt is úgy, hogy egy épületgépész kft.-vei közösen vállaljuk a munkákat. — Az itt dolgozók többsége a valamikori Sáév, majd annak jogutódja, a Bázis alkalmazásában állt. Változtatniuk kellett-e a munkamódszerükön vagy elég volt annyi, hogy „megszabadultak az óriás” kötöttségeitől? — Nem sokan vagyunk, mindössze 70 a kft-alkalmazot- tak száma, de éppen a kis létszám miatt, mindenkinek a munkájára szükség van. Jó szakmunkások voltak ők korábban is, de most közelebb vannak a döntésekhez, nagyobb az érdekeltség. És persze nagyobb a verseny is, amiben nem akarunk alul maradni. Rekonstrukció a megyei kórháznál Fotó: Lang Róbert — Milyen munkákat tudna felsorolni, ami bizonyítja, hogy önök versenyképesek? — Először is itt a megyei kórház, ahol felújítási és bővítési munkákat végzünk. Ez eltart még egy ideig, de nem azért mert nem teljesítjük időre, amit vállaltunk. Közben elvégeztünk egy rekonstrukciót a Piértnél és egy bővítést a Gyógyszertári Központban. Megpályáztuk egy tornacsarnok építését itt a belvárosban, erről még nem született döntés, de úgy gondolom, elfogadható, versenyképes árajánlatot adtunk. Szóval nem vagyunk munka nélkül. Olyannyira nem, hogy eddig még nem is vállaltunk máshol munkát, csak Kaposváron. — Mit gondol, az önkormányzat, mennyiben számít majd az önök munkájára? Középületből ugyan van bőven, de vajon lesz-e elég pénz a felújításukra? — Én optimista vagyok. Úgy gondolom, ha az új önkormányzat vezetői megismerik a munkánkat és jó véleményeket hallanak eddigi megrendelőinktől, akkor számítanak ránk. Elsősorban ők, mármint a megrendelők döntenek a további sorsunkról. Sokéves építési gyakorlatomból tudom, hogy vannak még tartalékok ebben az iparágban. Főként a határidők megállapításában. Sajnos a minőségben én még nem látok olyan mértékű javulást, amilyet jogosan elvárnának a megrendelők. Ezen a területen is szemléletváltásra van szükség. A gondolkodásnak kell megváltoznia ahhoz, hogy ismét rangja legyen az építőiparnak, hogy visszaszerezze az elveszett bizalmat. — Mi az, amit a legfontosabbnak tart ahhoz, hogy ez a kft. hosszú távon életképes maradjon? — Hogy megőrizzük a fizető- képességünket árban, versenyképesek legyünk a pályázatokon és jó minőségben, határidőre készítsük el a vállalt munkákat. Mivel viszonylag kis alaptőkével kezdtük ezt a vállalkozást, ezért keressük annak a lehetőségét, hogy egy tőkeerős, az építőiparban járatos partnert találjunk. Ezenkívül, a jövőbeni szerződéskötéseknél fontosnak tartom azt, hogy közös legyen a megrendelő és a kivitelező kockázatvállalása az árat illetően. Még egy fontos dolog: a hatékonyan dolgozó munkásokat meg kell tudni fizetni. Mert még ma is jó üzlet az építőipar, csak az érdekeltséget kell megteremteni. Nagy Zsóka
