Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-21 / 178. szám
1990. november 21., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 VILÁG ÉS LANT A költő szülőföldje a gyerekkor A 70 éves Somlyó Györgyöt köszöntötték Bogláron Papírcsónakot formált a költő az ünnepi asztal mellett ülve, hallgatva kortársainak születésnapi köszöntőit. Az asztal térítője hullámzani látszott, mint a tó, a Balaton, melynek látványa olyannyira magával ragadta. Mintha vitorlájába is belekapott volna időnként a túlparti, bakonyi szél. Szinte repült távolabbi vizekre a kis hajó. Néha obe- liszkre, vagy piramisra hasonlított. Somlyó játékosan formálta a kis papírlapot, úgy minta verseit... A hetvenéves Somlyó Györgyöt köszöntötte hétfőn este a szülőhely, Balatonboglár. Ebből az alkalomból jelentette meg a Somogy, megyénk kulturális folyóirata és a Vikár Béla Művelődési Ház, a bogiári Márta Iroda támogatásával A bogiári parton című versválogatását, amihez Laczkó Andrási rt bevezetőt. A születésnapi meglepetésnek szánt füzetben önéletrajzi írásaiból olvashatunk válogatást és csokorba gyűjtve megismerkedhetünk Somlyó Balatonbogláron írott költeményeivel. — A világ mindenütt világ — hangzott el az ünnepi műsor bevezetőjeként Somlyó ars poetica értékű verse, amit Laczkó András rövid esszéje követett a költő és a szülőföld kapcsolatáról. A tenger és a tó, V a Tó fölött, ég alatt című versek csupán kiragadott példák azok közül, amelyekben érzékletesen láttatja a költő, hogy jutott el a tótól a tengerig... Fodor András, az ifjabb pályatárs naplójából olvasott föl részleteket — emlékeztetve Somlyót sok közös élményre, megosztva a hallgatósággal kettejük somogyi emlékeit. Végül a születésnapra írott versét olvasta föl. Az irodalom- történész Pomogáts Béla elmélyült tanulmánnyal fordult az ünnepekhez. — A költőnek nincs más eszköze, hogy megismerje a világot, mint a lant — mondta és filozófiai mélységekig elemezte a költő szerepét, Somlyó lírájának és prózájának vonulatait. A fiatal költőnemzedék (Fotó: Kovács Tibor) nevében Petőcz András köszöntötte a mestert. A születésnapi ünnepi asztal mellől utolsónak Somlyó állt föl. Megköszönte az ajándékokat, Petőcznek azt, hogy kortalannak tartja, azaz fiatalnak is megtisztelt mesternek is... Nehezen tette túl magát a költő azon, hogy komolyan vegye: néhány nap múlva már „hetvenkedhet”. Játékossága azonban komolyra fordult, mert mégiscsak belátta: életének újabb fordulójához érkezett. Innen nézett visz- sza a gyerekévekre, a szülőfalura. — Minél messzebb vagyok tőle, annál közelebb érzem magamhoz — fogalmazott és Rilkét idézve mondta: — A költő szülőföldje a gyerekkor. Végezetül legújabb költeményeiből olvasott föl. Ajándékkal kedveskedett Boglár polgármestere, dr. Kovács Miklós és a Somogy Megyei Tanács társadalompolitikai főosztályának vezetője, dr. Horváth Sándor az ünnepeknek. Az esten Somlyót körülvevő irodalombarátok élénk érdeklődése is hozzájárult ahhoz, hogy egy szép bogiári emlékkel gazdagodjon a költő és minden olvasója. Horányi Barna Ősbemutató Kaposváron Virtuózok pódiuma Az élet különös játéka talán, hogy bár hétköznapjainkat krízisek szövik át, a zenei életünkben ennek nyoma sincs, legalábbis ami az előadóművészeink tehetségét és felkészültségét illeti. Jó példa volt erre a Magyar Virtuózok kamara- együttesének hétfő esti kaposvári koncertje is, a „Latincá- ban”. Csalogató volt az együttes neve és nem kevésbé Szenthelyi Miklós, fiatal, ám máris világhírű hegedűművészünk valamint Berkes Kálmán klarinétművész, karmester személye is. A műsor pedig — Vivaldi, Négy évszak és Csajkovszkij, Firenzei emlék — úgy gondolom, önmagában is minden esélyt megadott arra, hogy a hallgatóság élménnyel távozzon a koncertről. A fiatal művészekből álló együttes friss, energikus és hallatlanul tiszta előadásmódja már Vivaldi monumentális művének megszólaltatásakor magával ragadta a közönséget. Szenthelyi Miklós hegedűszólója remekül alkalmazkodott az összhangzás finomságaihoz. Sem többet, sem kevesebbet nem kívánt nyújtani mint amit a zeneszerzp, szerepe szerint neki szánt. Ám ott, ahol erőteljesebb hangsúlyt kapott a szólójáték, virtuózán, játékos könnyedséggel és csodálatos hajmásokkal nemesítve ra- gyogtatta föl művészi erényeit. Berkes Kálmán a hallatlan empátiával megáldott művész, finom gesztusaival, utalásszerű könnyed dirigálásával bizonyította, hogy a mindössze két éve egymásra talált muzsikusok szellemi és érzelmi hullámhossza azonos. A vastaps nem maradt el és Szenthelyi Miklós háláját a leg- méltóképpen fejezte ki, amikor zenekari kíséret nélkül — bravúrosan, minden technikai és zenei tudását egybeötvözve —, ráadásként megszólaltatta Paganini egyik caprícce-ét. Nem tudom, hogy vajon az ,,ördög hegedűse"miként értékelte volna produkcióját, de a hallgatóságnak a szó szoros értelmében elállt a lélegzete is... A szünetben meglepett zenésztársai is gratuláltak a művésznek, akiről kiderült, hogy saját fantázia-átköltését — melyet Paganiniana címmel illetett— mutatta be a közönségnek. Megvallom, kissé nehéz volt áthangolódni ennyi élmény után Csajkovszkijra, akinek a muzsikája nagy elmélyülést követel a hallgatóságtól. Az orosz romantika erényeit magába ötvöző mű, ellentétben a mester Olasz capricciójával a szomorúságot, a lélek háborgását ébresztette föl. Az együttes, nagyzenekarnak is erényére váló, tömör hangzással és lírai finomsággal adta elő Csajkovszkij e ritkán játszott művét. A meglepetés viszont csak ezután következett. (Fotó: Lang Robert) A zenekar csellistája, Farkas Ildikó vette kézbe a mikrofont, amíg Berkes Kálmán klarinétját készítette elő. New Orleans-i stílusban csevegőn, andalító blues-zal édesítve. Vukán György Atonszenszcímű művének ősbemutatója kiváló meglepetés volt. A kortárs zeneszerző darabját január 2-án a Zeneakadémia újévi koncertjén mutatják majd be a nagyközönségnek. Berkes Kálmán klarinétosként és karmesterként is megnyerő könnyedséggel „vezette” végig a ritmikailag és hangzásában is rendkívül nehéz művet. Farkas Ildikó kellemes alt hangja és nőies bája, humor iránti érzékenysége felfrissítette az est közönségét. Bemutatójukkal nagyszerű kontaktust teremtettek. Azzal a művészi alázattal amely bizony időnként, legnagyobbjainktól is elvárható lenne. Várnai Ágnes Túl könnyű lépés „Egy könnyű lépés a változatos esztétika felé, ez a Messenger Team”olvasom a sajátos hangvételű katalógusban, amely „művészi alkotásokat, kitűnő másolatokat, bő választékot, megrendelési lehetőséget, megegyezés szerinti árakat” és sok más egyebet ígér annak, aki ama „könnyű lépést" hajlandó megtenni. Igen, igen, kedves képzőművészet kedvelők, Önök most megismerkedhetnek a Messengerrel... A Messenger az Messenger. Olyan kiválóságok találhatók a team tagjai között, akik félévi intenzív naplemente festés után naplementék tucatját adják el nyugati piacokon, vagy akik lakóhelyükön kiérdemelték a,,község művésze” címet. Persze, Londonban, és New Yorkban előbb fedezték fel e lángelméket, mint itthon. Hiába! Magyar betegség ez, kérem. Előbb New York, London, aztán Balatonberény, vagy Bedegkér. Szóval: Messenger. „Részletfizetési kedvezmény... alkotások átvétele, forgalmazása... stb”. Eltévedtem? Nem valószínű. Ez itt a siófoki kulturális központ galériája, s nem a kiüti lengyel piac. Kiállítás-megnyitó. Semmi kétség. A „reprezentatív naplementék” miután bejárták a világot, íme hazataláltak! „Hölgyeim és uraim, akinek az a csendélet, ott a sarokban megtetszik, rendelje meg bátran, a Messenger team nem késlekedik, nyomban megfesti újra. ” Aki képet vásárol, ingyen kapja a keretet, sőt, egy úgynevezett Messenger babát is hazavihet emlékül. Ilyen gavallér a Messenger. Mert a keretek valóban jó minőségűek, alkalom- adtán felhasználhatók. A babák pedig igazán helyesek. (Szapudi) Múltunk érdekességei Honfoglalás és világkiállítás Hogy mikor is volt a magyar honfoglalás, ezt a magunkfajta kívülállók aligha tudják eldönteni. Jó száz esztendeje, a millenniumi ünnepségek „előestéjén”, a Magyar Tudományos Akadémia történészei sokat vi- tatkoztakedátumon, köztükkét kitűnő történész: Szabó Károly, a magyarországi nyomtatványok alapos ismerője és a neves professzor, Pauler Gyula is. A ma történészei Pauler 895- ös adata mellett voksolnak, de mint a Magyar Törvénytárból kitűnik, a honfoglalás ezredik évfordulóját mégsem 1895- ben, hanem 1896-ban tartották. Talán időközben megváltozott Pauler álláspontja? Nem, erről szó sincs. Sokkal inkább arról van szó, hogy mivel az Akadémia négytagú bizottsága akkoriban e kérdésben nem tudott egyhangú döntést hozni, eldöntötte a vitát egy „amatőr” történész, az akkori közlekedésügyi miniszter, a millenniumi főváros építkezés munkálataiért is felelősséget érző Lukács Béla. íme indoklása egyetlen mondatban: „Minthogy pedig az (építési) munkák, bár részben már folyamatban vannak, s részben legközelebb megkezdetnek, azonban egyenként és összességükben 1895-ig be nem fejezhetők, ennélfogva különös tekintettel arra, hogy a honfoglalás ezredévi fordulója a történelmi hűség megzavarása nélkül 1896. évre is tehető, mert a honfoglalás időpontjának meghatározása tárgyában a Magyar Tudományos Akadémia által kiküldött bizottságnak 1883. év január hó 25-én kelt jelentése szerint a honfoglalás kezdete és befejezése közti idő teljesen kétségtelen tény gyanánt a 888—900 évek közti időre tehető, a kormány azon megállapodásra jutott, hogy a millennium tartassék meg oly időpontban, midőn annak emléke nagyobb közművek által is megörökíthető, miből önként következik, hogy a kiállítás is, mely nem mint öncél, hanem mindig mint a millennium egyik része vétetett tervbe, abban az időpontban tartassék meg, melyben a millennium jelentősége művek által is fokozható lesz.” Bár a miniszter mondata kissé hosszúra nyúlt, mégis elérte vele célját: őseink egy évvel később érkeztek a Kárpát-medencébe. Múltunk ismeretében talán érdemes lenne elgondolkodni azon: nem kellene-e az 1990- es évek nagy kiállítását 1994-re hirdetni, hogy az 1995-re valóban fel is épüljön... Gazda István A Tinctoris Glindében A közelmúltban érkezett meg egyhetes glindei vendégszerepléséről a Tinctoris régizene együttes. Kokas Ferenc elmondta, hogy a glindei zeneiskola igazgatója hívta meg őket. Ezúttal foghíjas volt az együttes, mert Marosi István, Halász László és Tóth Zoltán a színházi próbák miatt nem utazhatott el. Hogy a meghirdetett hangversenyek ne maradjanak el emiatt, Kokas Ferencen és Farkas Ágnesen kívül Rajnai Gábor és Rajnai Orsolya budapesti zenetanárok is közönség elé léptek. A régizene együttes a glindei művelődési központban, a polgármesteri hivatal dísztermében és az iskolacentrumban koncertezett. Két részes kamaraprodukciójukban a reneszánsz és a barokk muzsika gyöngyszemei csendültek fel. (Lörincz)
