Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-01 / 161. szám

1990. november 1., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Akinek nem ajánlottak fel alpolgármesterséget Csaknem minden párt támogatott Szita Károly: Én a kritikámmal szeretném segíteni a polgármestert Az önkormányzati választás második fordulójának finisé­ben három polgármesterjelölt nevét hozták nyilvánosságra a pártok, a kaposvári képviselő-testület alakulóülésén azonban közülük már csak egy, a Fidesz jelöltje maradt a ringben, de nem őt, hanem Szabados Pétert választották meg polgármes­ternek. Szita Károllyal, a megyei ta­nács környezetvédelmi főmér­nökével, a Magyarországi Zöld Párt társelnökével három nap­pal a választás után beszélget­tünk. Ő az akit a Fidesz is támo­gatott a polgármesterségért in­dult versenyben. — Sok vagy kevés az a hat szavazat, amellyel kevesebbet kapott? — Nem több és nem keve­sebb, mint az egy. Az is elég lett volna ahhoz, hogy Szabados Péter legyen a polgármester és ne én. Az első önkormányzati ülésen örömmel vállaltam a je­lölést. Meglepődtem azon, hogy csak ketten szálltunk be a polgármesterségért vívott — nem mondanám, hogy nyugodt küzdelembe. Amikor nyilvá­nosságra került a két jelölt neve, már gondoltam, hogy az MDF listavezetője lesz Kaposvár első demokratikusan megvá­lasztott polgármestere. Ehhez — akár csak az ülésen — most is csak gratulálni tudok. Ám meglepődtem, hogy ilyen szo­ros lett az eredmény. Ez nagy örömmel tölt el. Persze hazud­nék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem keserűség. Á tizenkét szavazat azonban amelyet kaptam, kárpótolt azért, hogy nem én lettem a pol­gármester. Ne tetsszék túl me­revnek az álláspontom: én na­gyon kritikusan fogok viselkedni az önkormányzati üléseken, ezt azonban jó szándékkal teszem. Én a kritikámmal akarom segí­teni a polgármestert. Szeret­ném hozzásegíteni, hogy Ka­posvár minél gyorsabban fej­lődjön. Természetesen, amikor a polgármesterjelöltséget elfo­gadtam, nekem is voltak elkép­zeléseim. Ezek megvalósítá­sáért most csak annyit tehetek, hogy elmondom őket az önkor­mányzat ülésén, s majd Szaba­dos Péter polgármester úré lesz a döntés. — Bizonyos támadásokról is beszélt az önkormányzat megalakulásakor, amelyek az utolsó két hétben érték... — Gyakorlatilag én voltam az az ember, akit csaknem minden párt támogatott az egyéni vá­lasztókerületben. Ennek, s ne tetsszék nagyképűségnek, de talán bizonyos fokig szemé­lyemnek is köszönhető, hogy bekerültem az egyéni választó- kerületből az önkormányzati testületbe. A politikusnak föl kell készülnie támadásokra a peliti- kai ellenfelei részéről... Én let­tem a leggyanúsabb ember ebben az -időszakban a város­ban. Ha egy párt támogat, az még elmegy; ha több, akkor vannak, akik arra gondolnak, hogy valami nem stimmel. Én nem így látom. Ez az ötpárti támogatás talán betudható an­Mezőgazdasági termelők az üzemanyagárakról MIELŐBBI SZÖVETKEZETI ÉS FÖLDTÖRVÉNYT! Kibővített tanácsülést tartott a MOSZ (Folytatás az 1. oldalról) A Somogy megyei mezőgaz­dasági termelők kérik, hogy a kor­mányzat biztosítsa az alapvető élelmiszerek előállításával kap­csolatos költségek kompenzáció­ját. A megye szövetkezetei közül 15 már az aszály következtében kilátástalan helyzetbe került, a többieket érte most újabb „övön aluli ütés”. Ilyen és hasonló dönté­sek okszerű következménye le­het, hogy a mezőgazdasági kor­mányzatnak is komoly tárgyalá­sokat kell folytatni az érdekvédel­mi szervezetekkel. A szövetkezeti törvényről alko­tott elképzelések mostanra már lassan „leülepedtek", de sok még ma is a vitatott kérdés. Különösen a hosszú ideje tartó vajúdás oko­zott bizonytalanságot a mező- gazdaságban. Az Alkotmánybíró­ság döntése a földkérdésről erő­teljesen befolyásolta a véle­ményalkotást, hiszen megközelí­tette a földművesek véleményét. A további munkákhoz elenged­hetetlenül szükséges a részlete­sen kidolgozott agrárpolitika, mert enélkül nemcsak a szövet­kezeti törvényt, hanem az egy­szerű újratermelést sem lehet ki­dolgozni. A termelőszövetkeze­tek csaknem egy éve fáradoznak már azon, hogy megalkossák a magántulajdonon alapuló gazdál­kodási formát, forgalomképessé tegyék a szövetkezeti vagyon­részt vagy az azt megtestesítő részjegyet, de központi, állami szabályozás hiányában csak jó­szándékú hozzáállásuk van meg. Csak a végleges földtörvény, a teljes vagyonnevesítés ad módot a kívánatos átalakuláshoz. A társadalmi átalakulási folya­matokban a szövetkezetek igényt tartanak arra, hogy a munkájuk­kal, vagyonukkal összefüggő kér­désekben a döntés a szövetkeze­ti önkormányzaté legyen. Miután Somogybán is sokféle szövetke­zet van, a sajátosságok különbö­zősége okozza, hogy az átmenet­hez átmeneti törvényekre van szükség, majd a sajátosságok­nak megfelelő, önműködtető mechanizmust kell kidolgozni. A szövetkezetek nem tartanak igényt előnyökre, de olyan rendel­kezési jogosultságokat kívánnak, mint a társasági formában műkö­dő vállalkozások. Mészáros Tamás nak, amit eddig munkámmal próbáltam elérni és meg is csi­náltam a városban, másrészt pedig annak, hogy a Zöld Párt egyik vezetője vagyok, s hogy programunkat egyik párt sem hagyhatja figyelmen kívül. Sajnos, voltak keményebb dolgok is. Az még szimpatikus, hogy a megyei tanács környe­zetvédelmi főmérnöke, a Zöld Párt társelnöke vagyok. Amikor viszont közel kerültem a polgár- mesteri székhez, voltak olyan emberek, akiknek a rokonszen- vét elvesztettem. Nem tudom, hogy miért! Tény, hogy ellen­kampány indult ellenem egy-két párt részéről. Persze, erre föl kellett készülnöm. Ennek a for­rása a Környezetvédelmi Mi­nisztérium volt. Ezt az alakuló ülésen is kimondtam. Az okok egyike, hogy még most sem ér­tek egyet a jelenlegi kormány­struktúra fölépítésével, műkö­désével. A Zöld Párt nevében ennek hangot is adtam az or­szágos sajtóban. ^ — Megkeresték-e már az önkormányzat megalakulása óta, ajánlottak-e föl alpolgár­mesteri helyet? — Nem. Ha megkeresnének, felajánlanák az alpolgármester­séget s az önkormányzati testü­let bizalmát megkapnám, s megválasztanának, akkor — igaz, gondolkodás után —, de elvállalnám. Ennek egyetlen oka lenne: mindig az volt az el­vem, hogy nem kívülről, ellen­zékiként kell kritizálni — persze így is —, hanem amennyiben van lehetőségem többet tenni, részt vállalva a döntéshozatal­ban és az irányításban is. Ezt meg kell tennem. Persze min­dez attól is függ, hány alpolgár­mester lesz, és kik. Ugyanis mindnyájunknak együtt kell dol­goznunk. Lajos Géza Tehermentesítő út épül Kaposváron Tavasszal már járható lesz Sok vitát keltett, hogy a vasút- villamosításhoz szükséges transzformátorállomás hol épüljön meg. Végül közös meg­egyezéssel olyan döntés szüle­tett, amely — köszönhetően a MÁV nagyvonalúságának is — a kaposvári lakosoknak is elő­nyére válik majd. A város északi szélén, a laktanyával szemközti mezőben jelölték ki az alállo- más helyét, s a hozzávezető út természetesen MÁV-beruhá- zásból készül el. Ami már a la­kosságot is érinti: a MÁV ahhoz is hozzájárult „némi” pénzzel, hogy az útnak folytatása le­gyen. Elkészül tehát a Füredi és a Jutái utat összekötő mintegy 800 méteres tehermentesítő út, amely lehetővé teszi, hogy rövi- debb úton, a város kikerülésé­vel, át lehessen jutni az iparte­lepről a 67-es útra, illetve a vá­rosi forgalom elkerülésével a Jutái útra. A beruházás megyei és váro­si közös pénzből készül el, de jelentős segítség az is, hogy a kivitelező Délviép önköltséges alapon vállalta el a munkát. A Közúti Beruházóvállalattól —szintén részt vesznek a lebo­nyolításban — megtudtuk: az út minden valószínűség szerint már az idén elkészül. Mégsem adják át a forgalomnak, mert az utat keresztező vasúti átjáróhoz előbb egy fénysorompót kell kiépíteni, hogy biztonságos le­gyen a közlekedés. Az ehhez szükséges kábelek vezetése és a fénysorompó kiépítése csak a iövő év elejére lesz ké­szen. Áddig mindkét irányból behajtani tilos tábla figyelmei teti az autósokat; az építési te­rületet nem használhatják. A beruházók ígérete szerint kora tavasszal elkerülnek a táblák: az út tehát járható lesz. A PÉNZ VILAGA Kétszázezerrel már érdemes Öt perc Nagyatád polgármesterével Munkálkodni újabb munkahelyekért Amikor tudósításunkat közöl­tük a nagyatádi önkormányzat alakulóüléséről és a polgármes­ter megválasztásáról, még nem volt módunk bemutatni őt, hiszen nagyon is elfoglalt volt. Az ülés után azonban öt percre „elrabol­hattuk" a 46 éves Varga Vincét; először arra kértük, hogy mutat­kozzon be a Somogyi Hírlap olva­sói előtt is. — Somogy és Zala határán, Zalaszentjakabon születtem 1944-ben. A mezőgazdasági technikumot Nagykanizsán vé­geztem el, a Keszthelyi Agrártu­dományi Égyetemen szereztem diplomát. Első munkahelyem a Lábodi Állami Gazdaság kispusz- tai kerületében volt, ahol gyakor- nokoskodtam, majd 16 évig So- mogytarnócán irányítottam a ser­téstenyésztést. Nyolc éve élek Nagyatádon, így ismerem a város gondjait és eredményeit is. — Nagyatád 7-es körzetében indult egyéni jelöltként, s győzel­met aratott azok előtt, akik most képviselőtársai. — Nem vagyok egyetlen párt­nak sem a tagja, de élveztem az MDF bizalmát. A mezőnyben ott szerepelt dr. Verkman Simon és dr. Jaklovics Ferenc is. Ők listán jutottak a képviselők közé. Hogy pártonkívüli létemre miért fogad­tam el az MDF támogatását? Mert egyetértek a szellemiségével. Ennek ellenére úgy szeretnék dolgozni, hogy eleget tegyek a polgármesteri eskümnek; pártat­lannak kell lennem, s a város ér­dekeit kell képviselnem. — Milyen programot hirdet? — Csak néhány perccel ezelőtt választottak meg, így a következő napokban elsősorban a város helyzetét kell felmérni. Nem sze­retném, ha csökkennének a mun­kalehetőségek, sőt keresnünk kell, hogy újabbat teremtsünk. Meg kell vizsgálnunk, hogy a vá­ros pénzügyi lehetőségeit miként bővíthetjük. Nagyatád virágos város, s ezt az arculatát minden­képpen meg akarjuk őrizni. Na­gyobb figyelmet kell fordítanunk a környezetvédelemre. Minden­képpen el kell mondanom, hogy első információink szerint nincse­nek nagy gondok a városban, s remélhetőleg nem is lesznek. — Egyszóval számít a „ csapa­tára". De milyen csapatra számit? — Egyelőre meg kell ismernem a most már csak volt városi ta­nács munkatársait. Tudom, hogy van, aki már jelezte távozási szándékát. Mindenképpen új stí­lust szeretnék bevezetni, és sze­retnék a szakértő emberekkel együtt dolgozni. Régiekkel és újakkal egyaránt. — Sok sikertI N.J. TÖZSDETUDNI VALÓK — KEZDŐKNEK A jelek szerint kimegy a divat­ból a párnaciha és az OTP. Az új módi: a tőzsde. Akik az utóbbi hó­napokban nyertek is a részvé­nyek adásvételén, azokban szin­te olthatatlanná vált a vágy az újabb „ingyenpénz’’ után. Persze igazából szó sincs ingyenpénzről. Aki részyé'nyt vásárol, az kockáz­tat, s nagyon is megérdemli az ár­folyamnyereséget, hiszen az esetleges veszteség is benne van a „pakliban”. Aki azonban mégis tőzsdézésre adja fejét, annak tud­nia kell az alapszabályokat. A kis pénzből csak kis pénzt lehet csi­nálni; a tőzsdén látványossá válik az az igazság, hogy a pénz a pénzhez vonzódik. Ezzel együtt ma már néhány ezer forinttal is neki lehet fogni a tőzsdének. Egy Ibusz-rószvényt — attól függően, hogy épp ingadozásának a mé­lyén vagy a csúcspontjánál van-e — 7—8 ezer forintért meg lehet venni. A mai, még mindig csak a fejlődésének a kezdetén levő budapesti értéktőzsdén — ahol a piac még kezdetleges, ahol még mindig nincs elég kínálat s nincs elegendő befektető — az árfolya­mok ingadoznak. Az Ibuszé hul­lámzik, a többiekét pedig a hírek és a pletykák mozgatják. Aki eddig csak az Ibusszal fog­lalkozott, ha elég ügyes volt, már többször nyerhetett, ha megérez­te, mikor kell venni és eladni. Vagyis, ha sikerült az ár ellen ha­ladni. Akkor vett, amikor sokak kétségbeesve eladtak, s akkor dobta piacra papírjait, amikor a többség még jóhiszeműen bízott a részvény további felértékelődé­sében. Mindent egybevetve 7— 8000 forinttal egy héten belül akár 1500—2000 forintot is lehetett nyerni, s ez nem éppen megve­tendő. Csakhogy eltart egy ideig, amíg a hőn óhajtott nagyobb ösz- szeg ily módon összegyűlik. Magyarán: akinek van, annak több milliót érdemes megforgatni, mert akkor egy-egy tranzakció nem ezreket, hanem akár száz­ezreket is hozhat. Persze hozzá kell tenni, hogy ugyanennyit ve­szíteni is lehet az ügyön. A jelen­legi részvényínséges időkben azonban már 180—200 ezer fo­rintot is jól lehet forgatni. Ebből többféle részvény kitelik, s így könnyebb adni-venni, ha kell, pénzzé tenni az egyiket, hogy egy alkalmas pillanatban már másikat vegyünk. Ha már túl vagyunk a nehezén, vagyis sikerült eldöntenünk, me­lyik értékpapírt válasszuk, akkor a kötvények és a részvények meg­vételének technikája már egysze­rű. Ha a kiválasztott értékpapír tőzsdeköteles (jelenleg csak egy ilyen van, az Ibusz), akkor feltétle­nül meg kell keresni egy bróker­céget, s vételi vagy eladási meg­bízást kell nekik adni. A megbízással együtt meg kell adni egy limitárat is, amelynél vé­tel esetén magasabbat, eladás­kor alacsonyabbat nem kínálhat a bróker. Minden brókercég felszá­mol valamekkora költséget. Ki kell próbálni őket, nem lehet csak az ár alapján dönteni. A nem tőzsdeköteles részvé­nyeket és kötvényeket a tőzsdén kívül is be lehet szerezni, sokszor olcsóbban. Ám nem kis teher megtalálni azokat a bankokat és pénzintézeteket, amelyek a kis­befektetőket „utcán át" is kiszol­gálják. Aki csak egy-két részvényt vesz, annak mindig többet kell fi­zetnie, m(nt annak, aki százszám­ra vásárol. Ezért néha nagyobb az esély az olcsóbb vásárlásra, ha a bróker a többi megbízásával együtt próbálja a mienket is telje­síteni. Bozzai Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom