Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-17 / 175. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1990. november 17., szombat NEHEZEDŐ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK Csonka családok — sérült gyerekek A pedagógusok, a pszichológusok kétségbeesetten hangoztatják: egyre több a nehezen kezelhető, lelkileg sérült gyermek. —Mit jelent az, ha egy gyermek „lelkileg sérült”, „problematikus”? — kérdezem Beke Szilvia pszichológust, a kaposvári Nevelési Tanácsadó munkatársát. — E^gk a gyerekek testileg és értelmi képességeiket tekintve is teljesen egészségesek, ám életük során, közvetlen környezetükben egy pszichés trauma hatására olyan kritikus ponthoz érkeznek, amikor egyenletes lelki fejlődésük megakad, vagy egy előző életkor szintjére csúszik vissza. A tünetek tartóssá válása a gyermek személyiségének sérüléséhez vezethet. Ezért nagyon fontos, hogy kellő időben szakember lássa a gyermeket. — Mi okozza a gyermek lelki életének zavarait, s milyen tünetekben nyilvánul ez meg? — Első helyen a válásokat (és ebből adódóan a csonkává vált családokat) emelném ki mint kiváltó okot. A család az első környezet, amellyel élete során találkozik a gyermek. Talán nem kell hangsúlyoznom, mennyire fontos — a gyermek fejlődését is meghatározó —, hogy egészséges, ép családban nevelkedjen a gyermek. Nyomok maradnak — A szülők válása — bármilyen kulturáltan történjen is — mély nyomokat hagy, s idő kell, hogy a gyermek feldolgozza magában. Súlyosabb esetekben a gyermek agresszív, túl mozgékony, dacos magatartásával igyekszik állandóan magára vonni környezete figyelmét, ezzel is jelezve: több törődésre, odafigyelésre vágyik. Ezekben az esetekben a félelem a másik szülő elvesztése miatt, az állandó szorongás és ebből adódó védekezés csap át ellentétes végletbe — a fent említett magatartási formákba. Nagyobb gyerekeknél — súlyosabb esetekben — ez cinikus viselkedésben és csavargásban nyilvánulhat meg. Nagyon sok esetben viszont túlzottan érzelmi éhséget, felfokozottabb szeretetigényt válthat ki a gyermekből a család — válással történő— csonkulása. A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos az a pozitív töltésű kapcsolat, ami az anya-gyermek viszonyát jellemzi. Am ennek hiánya, megromlása a gyermek érzelmi fejlődésének lelassulásához vezethet. Munkám során én is találkoztam már ilyen, elkeserítő esettel. Egy általános iskolás kislánynak állandó szobatisztasági gondjai voltak. Az eset feltárása során derült ki, hogy otthon a nevelőanya állandó testi-lelki fenyítésnek, zsarolásnak tészi ki a gyermeket, ami a szobatisztaság zavaraihoz vezetett. Ám tudok sok más esetről is, mikor a gyakori testi fenyítés, az indulatos viselkedés, a gyermek ijesztgetése vezetett a gyermek szobatisztasági zavaraihoz, szorongásaihoz, gátlásosságához. Előfordul, hogy az addig jól beszélő gyermek egyik napról a másikra „elnémul”, s csak közvetlen a barátokkal, családtagokkal tartja fenn a kapcsolatot, csak velük beszélget. A tágabb környezetből már nem hajlandó senkihez sem szólni. Rendszerint az derül ki, hogy a család titkolódzását érzi meg a gyermek — legyen az bármilyen apróság. Ekkor, „tudat alatt” persze, de úgy érzi: ő sem nyithatja ki a száját, neki is hallgatnia kell. Ez a probléma átmeneti jellegű, s csak addig tart, míg a „titok” ki nem pattan, s míg a gyermek ezt fel nem dolgozza a szülő segítségével. — A problémák minden esetben a családi háttérben gyökereznek? — Nem! Van, amikor a pedagógus helytelen magatartása, viselkedése vezetett a gyermek pszichés zavaraihoz! Egy kislány például csak jóval az óvodába kerülése után tanult meg beszélni. Emiatt az óvónője állandóan megszégyenítette, s ennek hatására visszacsúszott a fejlettségének egy korábbi szintjére. Mivel a kislány beszélni tanult meg nehezebben, a beszédében jelentkeztek a regressziós tünetek: dadogni kezdett. Játék után iskola —A másik kritikus időszak az óvodáskor vége illetve iskolába lépés. Az óvodás gyermek életét a kötetlenség jellemzi, tevékenységeit pedig a játék szövi át. Az iskolába lépés időszakában pedig naponta, többszöri 45 percet kell mozdulatlanul (!) és intenzív figyelemmel kísérnie. Hirtelen jött feladatok és elvárások nagy tömege zúdul a kisiskolások nyakába. A túlzott megfelelni akarás szorongásos, szomatikus tüneteket — hasfájás, szobatisztaság zavarai, alvászavarok — eredményezhet. Nagyon fontos, hogy a gyermek a lelki élet zavaraira utaló tünetek jelentkezésénél a szülőtől, a szakembertől kellő időben kapjon segítséget a problémák feldolgozásához. Ezek elhanyagolása ugyanis a későbbi életkorokra is kiható, súlyos következményekkel járhat. Volt alkalmam már olyan eseten dolgozni, mikor egy óvodáskorban ért traumas csak pár év múltán: kisiskolás korában váltott ki a gyermeknél tüneteket. így — a környezet legnagyobb megrökönyödésére — a jó tanuló, szorgalmas, rendezett családban élő gyermek egyik napról a másikra rossz jegyeket szerzett. Közömbös lett, visszafojtott indulatok, érzelmek jellemezték magatartását. Ebben az esetben a gyermek utólagos kezelése csak jóval nehezebben, évek alatt hozta meg eredményét. — Szóltunk az óvodásko- rúakról és a kisiskolásokról is, de mi a helyzet a tizenévesekkel? A gyerekek életében a serdülőkor az eddigieknél is sokkal nehezebb és kritikusabb időszak. Ekkor kezdődnek önállósági törekvéseik, lázadnak, kritikusak, ellentmondásba keverednek magukkal és az egész világgal! Szülök dolga A szülők pedig nagyon sokszor nem tudnak mit kezdeni ezekkel a reakciókkal. Különféle szülői magatartások különféle reakciókat váltanak ki a gyerekből. Vannak, akik megnehezítik érzelmi leválását, de gyakori az elhanyagoló nevelési mód is: a szülők fáradtak, idegesek, addigi életmódjuk fenntartásáért most pluszmunkát kell vállalniuk, így a gyerek marad utoljára. Nagyon sok szeretettel, türelemmel, törődéssel kell a gyerekek felé fordulni, ebben az életkorban is! Nem szabad magukra hagyni őket problémáikkal, kétségeikkel! Kicsit több odafigyelés már komoly megelőző szerepet játszhat! Kasza Csilla Háborgó építészek Lapunkban már kétszer is tudósítottunk a donneri ABC építése körülfolyó vitáról. Az október 10-én megjelent cikk illusztrációs képe jól mutatja, hol nem láthatók a csaknem 10 millió forintos beruházás falai. Az ügy igencsak felborzolta a kedélyeket építészberkekben. S ezt nem csupán a „donneri döntés" okozta, hanem az építési versenytárgyalásra benyújtott pályázatok elbírálásának módja is. Vélemények, versenytárgyalások — A megváltozott gazdasági körülmények idején már elavult, tehát felülvizsgálatra szorul a tervpályázatokkal kapcsolatos jogszabály — mondta L. Szabó Tünde megyei főépítész. Hézag a ioaban is — Ezt nyugodtan nevezhetjük joghézagnak. Várospolitikai érdek is, hogy építészek bevonásával, ne pusztán gazdasági szempontok alapján döntsenek a pályázatokról. A donneri ABC-vel kapcsolatban a véleményem az, hogy a kár elsősorban a hétezer lakosú városrészt érinti, no meg a többi pályázó is hátrányba került. Felvetődik a kérdés, hogy ki néz majd utána a feltételek be nem tartásának, és az is: mi lesz ennek a következménye? A pályázatokat „természetesen” mindig az bírálja el, aki kiírja. Nagyon szeretnénk, hogy ha épületről van szó, a bírálóbizottságban építész is legyen. — Valóban nem szerencsés, hogy a bírálóbizottságokban nem vesznek részt építészek— hangzott Virányi István városi főépítész véleménye. — Ezek nem szabványos, nem jogszerű versenytárgyalások. Mivel az építészszakma érdemben nem tud közreműködni, mindig utólag foglalhat csak állást. Meg kell mondanom, én sem értem ezt a módszert. A donneri ABC- vel kapcsolatban azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán volt-e zsűri?... — A kaposvári bevásárlóközpont építésére kiírt pályázat meghirdetésének módszere pedig nem a legjobb — folytatta a városi főépítész a közelmúlt másik példájával. — A megvalósítani kívánt üzletház programját városrendezési és építészeti szempontból a pályázati kiírás, illetve újsághirdetés nem tartalmazta. Egészséges verseny — kellene... Az építési versenytárgyalásra benyújtott pályázatok elbírálásáról dr. Stadler József, a Somogyterv igazgatója elmondta: — A piacgazdaság egyik legfontosabb feltétele, hogy egészséges versenyhelyzetet teremtsenek. Mivel az építőiparban dekonjunktúra keletkezett, a versenyhelyzet előbb alakult ki, mint más ágazatokban. A versenyegyeztetés azonban elsősorban a kiírók hibájából nem körültekintő: az épületek elbírálásánál döntő szempontnak rendszerint a pályázók díjtételét és az átadás határidejét tekintik, s általában nem foglalkoznak a tervezett létesítmény funkcionális szerepével, szerkezeti és esztétikai megjelenésével. Szerintem sem a terv reális árajánlatát, sem pedig a határidejét nem lehet építész szakember nélkül mérlegelni. A donneri ABC-re kiírt versenytárgyalás nyertese engedély nélkül kezdte meg az alapozást, építési tervüket az Építéstervezői Szakértői Bizottság véleménye alapján már többször át kellett dolgozni. Kíváncsian várom az engedély nélkül megkezdett építkezés következményeit... —A belvárosi bevásárlócentrumra vonatkozó, a Kaposvár Városi Tanács által meghirdetett hivatalos versenytárgyalásra az Építők SC-vel közösen adtunk be pályázatot—említette az igazgató a másik példát. — Válaszra sem méltattak. Egy osztrák pályázó nyerte, amely külföldi tőkével zömmel külföldi kereskedők részére építi majd fel az áruházat. Mi a helyi vállalatokkal szerettünk volna ösz- szefogni, ám ez nem sikerült! Miért kell a helyi tervezőket, kivitelezőket a kaposvári beruházásokból kizárni és helyettük ismeretlen szervezeteknek lehetőséget adni? Miért nem támogatja a város a helyi vállalkozásokat az idegenekkel szemben? A külföldi tőkét miért nem a városon kívüli leendő autós bevásárlóközpont építésére irányítják, amely nagyobb anyagi befektetést követel? S végül: miért nem vonják be azokat a szakértőket a versenytárgyalásokba, akik hitelesen tudnák elbírálni a pályázatokat? — fogalmazódtak meg a kérdések, amelyekre dr. Arany Józseftől, a városi tanács terme- lés-ellátásfelügyeleti irodájának vezetőjétől kértem választ. Pro és kontra — Vegyük sorra a kérdéseket: a bevásárlócentrumot a Kaposterv tervezi, már a makett is kész. Az első kérdés tehát indokolatlan. Ezzel kapcsolatban még annyit: a mintegy húsz helyi jelentkező butikjellegű kis üzletet akart, nem volt akkora helyi tőke, amely egészében képes lett volna a vállalkozást lebonyolítani. A hat pályázó közül a Kommuber budapesti cég, mint a legtőkeerősebb nyert, ám kiderült, hogy a 600 milliós beruházásra képtelen. A Kaposterv is pályázott, s végül az ő közreműködésével egy osztrák cég kapta meg a lehetőséget. Az autós bevásárlóközpontról még szeretném elmondani: nem konkretizált ügy, több tőkés cég is érdeklődött, de egyelőre ennyi... Egyébként nem nagyobb volumenű mint a belvárosi bevásárlóközpont, maximum 200 milliós beruházás. — Folytassuk tehát a donneri ABC-vel: a lakosság február végén helyi fórumon úgy döntött, hogy az üzletet ne magán- vállalkozó, hanem a tanács építse. A hat pályázat elbírálásakor valóban nem volt építész a bizottságban, ám ez azért nem ilyen egyszerű. Nem a pályamű minősége, hanem a tanács anyagi helyzete döntött: az nyert, aki a legkisebb összegért vállalta az építést. Érdekességként megemlítem, hogy a hat pályázó ajánlata 8 és 14 millió forint között „szóródott”. Hangsúlyozom tehát, hogy a tanács közismert anyagi helyzete miatt elsősorban valóban gazdasági és nem építészeti szempontokat vizsgáltunk. A célunk — hogy olcsón és gyorsan épüljön az ABC —, sajnálatosan a visszájára fordult. Farkas Istvánt, a városi tanács volt elnökhelyettesét is megkérdeztem, miért nem szerepelnek építészek a pályázatokat elbíráló bizottságokban. — Általában ez így nem igaz — válaszolta. — A pályázókról való informálódást tekintve igen korlátozottak voltak a lehetőségeink. Ez nem abszolút, minden garancia nélküli módszer. A pályázatok paramétereit többnyire építészekkel együtt gondoltuk át, s amennyire lehetett, az esztétikai és építészeti szempontok is érvényesültek. Erre van néhány jó példa Kaposváron... Ellentét feszül Hogy a kérdések mennyire jogosak, s a válaszok mennyire elfogadhatóak, nem a mi tisztünk eldönteni. Ám mégis elgondolkodtató: miért feszül ekkora ellentét pályázatokat kiíró és pályázatokkal érvényesülni vágyó szervezetek között. Hiszen okkal hisszük: a lakosság érdekében egy a céljuk... Tamási Rita HÚS VAN, VAGON NINCS Évente ismétlődő probléma a szovjet határkörzetekben a krónikus vagonhiány, minek következtében napokig-hete- kig áll az áru, pedig nagy szükség lenne ra a célállomásokon. Ilyen kaotikus helyzet alakult ki a múlt hónap végén, e hónap elején a breszti atra- kókörzetben, ahol 65 vagon húst (közel 1000 tonna!) kellett volna átrakodni. Mára 14 vagonra csökkent a várakozók sora, s remélhetőleg hamarosan eljut a fogyasztókhoz a németországi hússzállítmány is. Hamarosan egy új átrakókörzetet nyitnak a lengyelországi Malaszewicz térségében, amelynek áteresztőképessége napi 300 tonna tesz, s tárgyalások folynak egy te- herkompjárat megnyitásáról is a németországi Muckran és Kalipeda között. Viktor Mozserikin, a Prodin- torg Külkereskedelmi Egyesülés elnöke elmondta a No- vosztyi munkatársának, hogy a csapi átrakókörzetben most rendezett a teherforgalom, különösebb fennakadás nélkül rakják át a szovjet vagonokba a magyar, bolgár és cseh hússzállitmányokat. Rosszabb a helyzet a tengeri szállításokkal, mert a kereskedelmi flotta képtelen lebonyolítani 15 ezer tonna hús eljuttatását a szovjet kikötőkbe. (Lang Róbert fotóillusztrációja) Nem biztos, hogy itt van a probléma...
