Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-16 / 174. szám
1990. november 16., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Majd a Rotchild segít... Eladó a húskombinát? Januártól nem kötnek felvásárlási szerződést Hitelből hitelezni Csak a gazda nem háríthat semmit, sehova (Folytatás az 1. oldalról) A kezdeti lépéseknél tartunk, de szeretném hangsúlyozni, hogy elejétől kezdve a teljes nyilvánosság előtt zajlik a program előkészítése. — Bevonták a kft. vezetőit ebbe a munkába? — A teljes nyilvánosság azt jelenti, hogy a vállalat vagyonértékelése is a standard kiírás szerint történik. A pályázati kiírás megtörtént, ennek alapján készíti el a párizsi bank a vállalat értékére vonatkozó javaslatát, s majd a minisztériummal és az elnökséggel való egyeztetés után eldöntik, hogy milyen elvek alapján írják ki a vállalat értékesítését. Ez a tárgyalás gyakorlatilag április óta húzódik. Az OKHB Rt. pedig a számlavezető bankunk. Egyetlen hitelezőnk. A vállalat vagyonának kb. 50 százalékáig van pillanatnyilag eladósodva az OKHB-nál. Hogy ez sok vagy kevés?! Ilyen szempontból az OKHB javaslata és közreműködése érthető, hiszen a vállalatunk pénzügyi helyzetéről a legteljesebb információval rendelkezik. A Rotchild bankot is ő javasolta, mert ennek a banknak a neve a pénzügyi világban garancia a külföldi tőke bevonására. — Milyen szándékkal alakították meg a kft.-ket? — Szó sincs a kft.-k feje felett való értékesítésről. Most egy privatizációs program készül és hogy milyen formában történik majd a kft.-k önálló gazdálkodása, közvetlen tőkebevonással vagy értékesítéssel, ez nyilván a program elkészítése után derül majd ki. A döntést nekem kell vállalnom — Még egyszer megkérdezem: — milyen szándékkal alapították a kft.-ket, ha most egy újabb lépést kell tenni? — Tavaly ősszel, amikor eldöntöttük, hogy egy egészen más gazdálkodási formát választunk, tudomásul kellett venni, hogy ez egy államigazgatási irányítású vállalat, ahol a személyi felelősség elve érvényesül. Kétségtelen tény, ilyen jelentős döntésben, mint amilyen itt a vállalaton belül volt, nekem kellett dönteni. Ennek a felelősségét nem lehetett megosztani, és én nem is akartam. Pontosan azért, mert ennek a felelőssége teljes egészében rám hárul. Az akkori bizonytalan helyzetben, mint amilyen a múlt év novembere volt, beleértve a kormány- váltást, az akkor megjelent törvényeket és azt, hogy ezek mennyire illeszthetők a Kaposvári Húskombinát keretei közé — ennek a felelősségét nem kívántam a társaimra áthárítani. Ezért mondtam, hogy a véleményüket elmondhatják, de a döntést nekem kell vállalnom. Jelenleg 6 kft. működik a vállalatnál. Ebből négy egyszemélyes, teljes mértékben állami tulajdonú, egy a kombináté, egy pedig társaság, amelybe külső partner is közreműködik. A vállalat helyzetéből indultunk ki novemberben, amikor így döntöttünk. Amikor az exportüzem elkészült — sajnos — rendkívül alacsony hatékonysággal és alacsony jövedelemtermelő képességgel rendelkezett. Egyetlen nagy értéke volt, az exportpiacon való megjelenése. Nem tudta kialakítani a költségérzé'- keny gazdálkodásnak a feltételeit. Tulajdonképpen az elmúlt tíz évben, a gazdálkodási eredményeket tekintve egyetlen igazán jónak mondható évünk volt, a '89-es. Felmértük a vállalat helyzetét az adott körülményeknek megfelelően próbáltunk önálló gazdasági egységeket létrehozni, azért, hogy a piac diktálta feltételekhez gyorsan és rugalmasan tudjunk alkalmazkodni. Erre a kft.-k voltak a legalkalmasabbak. Amilyen adottságai voltak a vállalatnak, azt örökölték a kft.-k is. Húsipari sajátosság , hogy az élősertés felvásárlásától a késztermék eladásáig hosszú az átfutási idő. Az exportnál még a 60—90 napot is eléri. Mi sem tudtuk. hogy alá fogjuk írni — Engedjen meg az elhangzottakkal kapcsolatban egy rövid kiegészítést — kért szót Gát Ete igazgatóhelyettes. — Az aláírt szerződéssel kapcsolatban: nem eladásra, hanem pénzügyi tanácsadásra kötöttünk szerződést. Miben kaptunk tanácsot? Például, milyen formában privatizáljuk a vállalatot, egyben, részeiben, vagy vegyes vállalat formájában, a következő pedig az, hogy kivel. Tehát szó sincs itt eladásról. Eladásról legkorábban úgy február végén, március elején lehet szó. Ez az ügy már több mint féléves, jó párszor elhangzott vállalaton belül. Amikor október 31-én fölmentünk megbeszélésre, még mi sem tudtuk, hogy alá fogjuk írni, mert voltak kifogásaink. Az elgondolásunk az volt, hogy a 70—80 százalékos külföldi tulajdon mellett a fennmaradó részből a későbbiek során szeretnénk a törvényileg szabályozott dolgozói tulajdonlást bevezetni. — Mit várnak a Rotchild bankházzal megkötött szerződéstől? Marosán László: — Azt, hogy olyan vagyonértékelőjöjjön ki a céghez, akinek a munkáját a világon bárhol elfogadják. Széles körű jelentkezés legyen a vállalatnál történő befektetésre és ebből ki tudjuk választani azt, aki mind a kombinátnak, mind a magyar államnak, és valamennyi munkavállalójának megfelel. Olyan módon szeretnénk eladni, hogy biztosíték legyen arra, hogy ezt a vállalatot a jelenlegi kapacitásával tovább működtetik. 60 százalékos kihasználtság — Igaz-e, hogy a h ütő házak tele vannak és értékesítési gondokkal küszködnek? — Nincsenek tele, mert az értékesítési piacaink beszűkülése miatt pillanatnyilag úgy reagáltunk, hogy 60 százalékos kihasználtságban van az üzem. A termelést visszafogtuk. Annyi készlete van a vállalatnak, amennyi az exportpiacon való megjelenéshez szokásos. Az igaz, hogy a vállalatnak felkínált sertéseket a piac beszűkülése miatt nem tudjuk teljes egészében megvenni. Januártól ezért nem is áll majd módunkban szerződést kötni a felvásárlásra. — Megfelel-e a valóságnak, hogy az exportjogot a kombinát megtartotta magának. Illetve negyedévre 10 millió forintén átadta a Kaposhús Kft.-nek? — Amikor a kft.-k idén márciusban megalakultak, szindikátusi szerződés jött létre az alapító vállalat és a kft.-k között. Akkortisztáztukafeltételeket. A már meglevő beruházási hitelek a húskombinátra devizatermelési kötelezettségeket róttak, emiatt az exportjogunkat kénytelenek voltunk megtartani. Magyarul ez azt jelenti: nem igény és tárgyalás kérdése volt, hogy az exportjogot kinek adjuk át. Az nem igaz, hogy 10 millió forintért adtuk el. Én nem tudok arról, hogy a Kaposhús egyáltalán óhajt-e foglalkozni ennek a jogának a megszerzésével. — Nem akadályozza a Kaposhús Kft. tevékenységét az, hogy nincs exportjoga? Mivel az ő feladata az exportálás. — A jog önmagában még semmit nem jelent. E tekintetben az akadályozza a kft.-t, hogy nem alakultak ki azok az új szervezeti és jogi formák, melyek a megjelenést és a hosz- szabb távú piaci előrejelzést biztosítani tudnák. (Folytatjuk) Hunyadkürti Ilona (Folytatás az 1. oldalról) Fehérvári György Lengyel- tóti-Tatárváron levő farmer- gazdaságában 20 tehén, 11 növendék üsző, hőrom növendék bika szálazgatja unottan a szénát, mit sem tudva arról, milyen viharfellegek tornyosulnak a 12 holdas birtok felett. — Öt évvel ezelőtt vettük meg ezt a tanyát és belekezdünk a vállalkozásba. Folyamatos fejlesztéssel, beruházásokkal jutottunk el idáig, de terveink szerint 30 fejőstehénig meg sem állnánk—mondja Fehérvári György. A szérű mellett sorakoznak a szálastakarmány-betakarí- tó gépek, a formás kazlak a téli takarmányt rejtik. A12 holdas saját tulajdon nagy részén új vetésű lucerna sorol. Kétsajtáros Alfa-lavall fejőgép szolgál a délutáni fejőshez. A rend, a tisztaság nemcsak a gazdát dicséri, hanem az élelmiszer-előállító vállalkozás alapkövetelménye. Szabadtéri karámban pihennek a szárazon álló tehenek, áprilisig mind a tizenkettő megborjazik. A tejipar által küldött levélre terelve a szót, elkomorul a tekintete a vállalkozónak. — Ha tényleg igaz, ami a levélben áll, akkor itt tragédia lesz. Az átvett mennyiség hetven százalékát gondolják kifizetni, ezzel éppenhogy a tartás költségei térülnek meg. Miből éljünk, miből fejlesz- szünk tovább, ha a harminc százaléknak bizonytalan a megtérülési határideje? — és sorolja, szinte választ sem várva további kérdéseit. Itt, ezen a ponton megáll a tudomány. Fehérvári György a Pannon Egyetemen működő Gyep-Tej Kft. segítségével pályázta meg a világbanki hitelt, és már folyószámlájára írták az egymilliót. Igaz, 28 százalékos kamatra, de a családi vállalkozás a jelenlegi árak mellett nem kerülhet a bevételeivel a vállalkozói nyereségadó hatálya alá. Akkor ugyanis 50 százalékos kamatkedvezményt kaphatnának. Az egyéves türelmi idő után majd kétmilliót kell visz- szafizetni négy év alatt. — Már a Bush-hitel beígéré- sekor befürdettek bennünket, vállalkozókat. Egy ilyen tejipari szerződéssel teljesen bizonytalan a jövő értékesítési lehetősége, tehát a törlesztés is. Persze a bank biztosította magát, mert a bevételeink őhozzá folynak be, tehát először leemeli a törlesztést, a maradék a miénk, — mondja a gazda, de azonnal megerősíti: folytatni kívánják amit elkezdtek. Csak ezt a pár hónapot kell túlélni. Molnár Ferenc, a Somogy Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének munkatársa megerősíti a vállalkozó aggodalmát. — Tarthatatlanok a jelenlegi tejárak, mindenképpen emelni kell a felvásárlási árakat. Ez pedig értelemszerűen további fogyasztáscsökkenést fog eredményezni, ha... A lehetőséget abban látjuk, hogy ne vonja meg a kormányzat a tej fogyasztói ártámogatását, sőt, teremtsen olyan helyzetet, hogy visz- szaálljon az 1987-es fogyasztási szint. A tejipar is beállt a hivatkozók sorába, sajnos az alapanyagtermelő már senkire nem háríthatja át a begyűrűzéseket. Ezzel megint csak termelő ellenes hangulat fog keletkezni. — Én pedig a világbanki hitelemből hitelezzek a mamut- vállalatnak? Eddig is bőségesen hiteleztünk, hiszen elsejétől szállítjuk a tejet, és csak a rákövetkező hónap 10-én történik elszámolás. Most még ennek is visszatartanák a harminc százalékát? — és már ismét bezárul az ördögi kör. Ha pedig mégis megoldható lenne akár lakossági, akár közületi ellátásban az értékesítés, akkor a feldolgozóipar teljesítése csökkenne. Mi lehet akkor a megoldás? —Önmérsékletre van szükség a termelésben. Emellett létre kell hozni egy intervenciós alapot. Lehetőleg a termelők önszerveződése alapján, az adózatlan nyereségükből levonva, és ezzel szabályozni a termelést. És ezt a módszert kellene megvalósítani a hústermelésben. Mert csak ebben az esetben nincs kiszolgáltatva a termelő a feldolgozónak. Addig viszont, még ha utolsó rúgásként is, de a monopolhelyzetben lévő ipari üzem diktál — mondta Molnár Ferenc. Fehérvári György manapság ritka bizakodással folytatta: — Valahogy csak túléljük, de nem is merünk gondolni arra, hogy levágjuk az állatokat. Pedig a mostani intézkedéssel jócskán értéküket vesztették ezek a jószágok. Majd a jövő ilyenkor meglátjuk! Ami pedig az önkormányzatok dolgát illeti, ebben az ügyben ma este Mesztegnyő és környékének állattartó gazdái döntenek a leendő községi tejszövetkezet sorsáról. Mert a tej továbbra is kell! Mészáros Tamás „Ez több, mint üzlet” A Fáber és az Erdőgép Kft. közös boltot nyitott Tegnap délelőtt megnyitották a Fáber Kft. és az Erdőgép Kft. közös üzletét Kaposváron, az Autóklub épületének egyik helyiségében. A bolt kicsi — mindössze egy bemutatóterem —, de a céljának így is megfelél. Minta utáni értékesítésre vállalkoznak, főként a két kft. termékeiből készített, illetve forgalmazott termékekből. Szolgáltatást is végeznek: elsősorban a profiljukba tartozó területen, mint például a gépkölcsönzés, a sírkövek és egyéb műkőtermékek elkészítése és felépítése. Felvesznek rendeléseket bizonyos építőipari alapanyagok beszerzésére és szállítására is. A kerti bútorok, virágtartók, kerítéselemek és más fa- és asztalosipari termékek mellett fegyverőrző lemezszekrényeket, utcai könyv- és lapárus konténerkocsikat, valamint a Kaposvári Villamossági Gyár termékeit is megrendelhetik a vásárlók a bolt katalógusából. Bár látszólag semmi köze az üzlethez, mégis jó elgondolásnak tetszik az autómentő-szolgálat, hiszen egy fedél alatt vannak az Autóklubbal, s nekik korábban nem volt éjjel-nappal hívható ügyeletük. Kis helyen nagy lehetőségek Ha a vásárlásnak ezt a formáját megkedvelik a vásárlók, a kísérletként megnyitott üzlet bővítésére is lesz lehetőség, és ezzel együtt a szolgáltatások köre is szélesebb lesz majd. Ahogy a rövid megnyitóban mondták a házigazdák, úgy vélik, ez több, mint üzlet. Azaz annál jóval többet kínálnak, mint amit a mintateremben láthatnak a vásárlók.
