Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-15 / 173. szám

1990. november 15., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Egy félév a Közös Piac Felavatták Guba Sándor szobrát Halhatatlanul közöttünk * Állattenyésztési tudományos napok Kaposváron egyetemem TEMPUS-ösztöndíj a legjobb hallgatóknak gyár résztvevője volt. Egyem pályázatot 600-an nyújtottak be. A jelentkezési határidő: 1991. február 28. Minden jól működő gazdaság alapja a ma­gas szintű szakember- képzés. Az 1992-től egyesülő Nyugat-Euró- pa nem kerülheti meg a feladatot, hogy segít­sen felzárkózni a konti­nens keleti felének. Ezt ismerte fel az Európai Közösség, amikor TEM­PUS néven kidolgozott egy közös felsőoktatási programot. — Mit jelent a TEMPUS mo­zaikszó? — kérdeztem dr. Szűcs Andrástól, a TEMPUS magyarországi irodájának igaz­gatójától. — Magyarra fordítva: Euró­pán keresztüli oktatási program egyetemi tanulmányok céljaira. Háromféle módon támogatja a magyar felsőoktatást. Egyrészt oktatók, hallgatók folytathatnak tanulmányokat a közös piaci ál­lamokban. A másik módszer, amikor egy magyar és két nyu­gat-európai felsőoktatási intéz­mény közös project kidolgozá­sát vállalja, ez irányulhat a fel­szerelés fejlesztésére, új tan­tárgy bevezetésére, kutatásra. A harmadik forma pedig fordítá­sok, magyar folyóiratok, egye­temi lapok támogatása, fiatalok csereutazása. A TEMPUS egy ötéves program, amelynek há­roméves kísérleti fázisa most kezdődött. Az elkölthető összeg Magyarországon egyelőre évi 20 millió ECU, ez azonban a későbbiekben emelkedni fog. 600 pályázó az első szemeszterre — Milyen támogatásban ré­szesül egy sikeres egyéni pá­lyázó? — Egy diák 1000 ECU-t kap. Nem kell tandíjat fizetnie, a TEMPUS állja az utazás, vala­mint a kinttartózkodás költsé­geit. Ez körülbelül 600 dollárt jelent, ebből a kollégiumot is ki tudja fizetni, és jut belőle sze­mélyes kiadásaira is. — Hogyan működik az iroda, milyen intézményekkel van kapcsolata? — Öt fővel dolgozunk Buda­pesten, a központunk Brüsszel­ben van. Az iroda tulajdonkép­pen a TEMPUS magyar fel­ügyelő-bizottságának titkársá­ga. A felügyelő-bizottság tagjait különböző minisztériumok, fel­sőoktatási szervek delegálták, sőt diák tagja is van. Kapcsolat­ban vagyunk valamennyi ma­gyar felsőoktatási intéz­ménnyel. Minden egyetemen, főiskolán van TEMPUS-össze- kötő, összesen 100 megbízott. — Hogyan lehet pályázni? — Pályázni a brüsszeli köz­pont által küldött tájékoztató alapján lehet. Ez pontosan leírja a tevékenységi formákat, a fel­tételeket es tartalmazza a pá­lyázati űrlapokat. A tájékoztató­kat megküldtük a hazai felsőok­tatási intézményeknek. Az egyéni pályázatokat a mi iro­dánkba kell benyújtani, a közö­seket pedig egyenesen Brüsz- szelbe. Az idei pályázatokról még ebben a hónapban Brüsz- szelben döntenek. — Mennyire volt eredményes az első pályázat? —A várakozásokat felülmúló volt az érdeklődés. Most jöttem Brüsszelből, ahol kisebb „páni­kot” okozott az 1200 közös pá­lyamunka, amelynek 850 ma­— Milyen volt a színvonal? — Mint minden új dolognál, sok félreértés adódott a tájéko­zatlanságból, ezért valószínű­leg sok pályázat lesz ered- menytelen. A közös intézményi pályázók közül véleményem szerint csak 10—15 százalék fog támogatást kapni. Az érde­kesség kedvéért említem, hogy néhány nyilvánvaló szélhámos­sággal is találkoztunk, olyan szervezetek is pályáztak, ame­lyek egyszerűen nem léteznek. Az egyéni pályázóknál pedig sokan nem tartották be a jelent­kezés előírásait: géppel írott pályázatot kellett kitölteni, 3 pél­dányban. Ezzel szemben jó néhányan kézzel írottan, egy példányban küldték bejelentke­zésüket. Olyan pályázó is akadt, aki az USA-ba szeretett volna menni. Szomorú, hogy egy magyar egyetemista nem tudja: az Egyesült Államok nem tartozik az Európai Közösség­hez. A 600 egyeni pályázatból kb. 200-at küldtünk tovább, de ez a keret Brüsszelben tovább szűkülhet. —Milyen volta vidék—Buda­pest arany a pályázók között? — Látszatra több budapesti volt, péld.ául igen sok a Műegye­temről. Ám hallgatói létszámra vetítve nem volt túlságosan nagy az eltérés a vidék és a fő­város között. Az intézményi pá­lyázatok esetén egyértelműen azok voltak esélyesebbek, akiknek már korábbi kapcsola­taik voltak külföldi egyetemek­kel. Ebből a szempontból két­ségtelen a vidéki főiskolák, egyetemek hátránya. Persze itt nemcsak a Buda­pest—vidék különbözőségről van szó. Sok múlik azon, hogy az adott egyetem, főiskola TEMPUS-összekötője mennyi­re vette komolyan a dolgát. Tudnék mondani több vidéki fel­sőoktatási intézményt, ahol a hallgatók semmit sem tudtak a TEMPUS-programról. — Végezetül egy, talán nem alaptalan aggodalomról: nem lesz ebből a leendő magyar ér­telmiség körében szellemi tőke- kiáramlás? A csúcson kell lenni — Biztos lesz, de ez a TEM­PUS nélkül is megy. Bár mosta­nában ez a „piac kezd telítőd­ni, hisz már másutt is megnyíl­tak a határok Nyugat felé. Na­gyon a csúcson kell lenni ma szakmailag ahhoz, hogy valaki Nyugat-Európában jo állást kapjon. A mi célunk az, hogy minél több magyar diák tölthes­sen egy-egy szemesztert az EK-országok egyetemein. Sok olyan ember kell Magyaror­szágnak, aki alapos szakmai, kulturális, politikai és egyéb ta­pasztalatokat szerzett Nyuga­ton. Jó kifejezés erre a „kultu­rális megmerítkezés”. Ha valaki kikerül es valamennyi időt kint tölt — más emberként jön visz- sza. Szélesebb lesz a látóköre, tud nyugat-európai módon dol­gozni, latja a hatékonyságbeli különbséget a magyar es az ott­honi munkamódszerek között. Érdemes tehát nekilátni a komoly felkészülésnek. A TEM­PUS ötéves program, aki most lekésett róla, vagy most nem sikerült a pályázata, annak újabb lehetősége van: 1991. fe­bruár 28. a jövő évi pályázat ha­tárideje. H. A. (Folytatás az 1. oldalról) Széles Gyula, az egyetem ál­lattenyésztési karának dékánja megnyitójában elmondta: a kari tanács úgy határozott, hogy a bevált hagyományt felújítják, s a tudomány, a gyakorlat szakem­berei mellett meghívják ide a Kaposváron végzett hallgatókat is. Hitet adva, buzdítva A mai ellentmondásos világ­ban, amikor a gyakorlat elbizony­talanodik, fokozott szerepe van a tudománynak — hangsúlyozta a dékán. — Olyan forrás ez, amely biztonságérzetet, hitet, biztatást, buzdítást adhat a szakemberek­nek. A rendezvény plenáris ülésén Horn Péter akadémikus, a Pan­non Agrártudományi Egyetem rektora tartott előadást a kompu­ter tomográf állatnemesítésben betöltött szerepéről. A professzor utalt arra a tényre, hogy a világ fejlett országaiban mind maga­sabb minőségi követelmények­nek kell megfelelni a húsipari ter­mékeknek. E célból Nyugat- Európában és Norvégiában is már csaknem egy évtizede spe­ciális vizsgálatokat, kutatómun­kát kezdtek el. Horn Péter diaképekkel illuszt­rált előadásában részletesen is­mertette a tomográffal végzett vizsgálati módszer lényegét, tájé­koztatva a részvevőket arról is, hogy a kaposvári kar 1985-ben fordult a Világbankhoz ajánlatá­val, amelynek eredményeként — bevonva a föllelhető legjobb szakértőket — Kaposváron ez év nyarán egy, a világon egyedülálló komputer tomográf központ jött létre, amely egyaránt szolgálhat humán és állattenyésztési célo­kat. Előadása egyértelműen bizo­nyította, hogy a modern technika lényeges eszköz ahhoz, hogy a magyar kutatás, a magyar állatte­nyésztés felzárkózhasson a piac növekvő minőségi követel­ményeihez. Két szekcióban A részvevők a plenáris ülést követően két szekcióban folytat­ták munkájukat. A baromfite­nyésztési szekcióban dr. Perényi Miklós tanszékvezető egyetemi tanár elnökletével sokoldalúan elemezték 'a baromfiágazattal kapcsolatos kérdéseket. Áttekin­tették az értékesítés jelenlegi helyzetét, a várható tendenciá­kat, szót váltottak új takarmányo­zási módszerekről, aktuális egészségügyi kérdésekről. A nagyállattenyésztési szek­cióban Széles Gyula elnökletével dr. Kovách Gábor tudományos osztályvezető szólt a sertéshús mennyiségi és minőségi termelé­se javításának legújabb lehetősé­geiről. Előadásában külön figyel­met fordított az új minősítési rendszer és szabvány bevezeté­sének fontosságára, sürgőssé­gére. Dr. Lengyel Attila, a juhte­nyésztéssel összefüggő legújabb genetikai kutatások tapasztalatait elemezte. Dr. Stefler József, a kar kutatási dékánhelyettese a szar­vasmarha-ágazatról tartott sajá­tos, kiemelkedő jelentőségű és korántsem szokványos előadást. Dr. Stefler József ugyanis — aki Guba Sándor tanítványa, munka­társa, majd később tudományos törekvéseinek folytatója lett — úgy beszélt erről a területről, egyúttal hogy szakmai portrét is rajzolt mesteréről. Értékelte Guba Sándor munkásságát, bemutatta tevékenységének azo­kat a vonásait is, amelyek a szar­vasmarha-tenyésztésben nem­csak a mának, hanem a holnap­nak is szóltak. Magyarországon éppúgy, mint Európában. Egy álom beteljesült Délben egy órakor a piros falú előadóépületek előtt nagy tömeg gyűlt össze. A bejáratnál állították fel Guba Sándor mellszobrát, melyet Rétfalvy Sándor, pécsi Munkácsy-díjas, érdemes mű­vész készített. Dr. Stefler József előadására utalva Széles Gyula dékán hangsúlyozta: az intézet megalapítójára, befejezetlen életművére nem lehet megrendü­lés nélkül emlékezni. Abból a for­rásból, amelyet itt Guba Sándor fakasztott, halála óta is szüntele­nül merít ez az intézet, s merít az egész magyar állattenyésztés és Európa is. A szobor előtt jelentet­te be a dékán: amiért Guba Sán­dor áldozta az életét, az álom beteljesült: 1991. szeptemberétől egyetemi állattenyésztő-mér­(Fotó: Király J. Béla) nökképzés indul Kaposváron. Dr. Német Lajos nyugalmazott főigazgató a barátok és pályatár­sak nevében emlékezett, felidéz­te a népét szerető magyart, az oktatót, a tudóst, a gyakorlati Szakembert és a barát vonásait. O leplezte le Guba Sándor szob­rát, amelyet aztán a tanulóifjúság nevépen Pincér Laura és Czu- czorAkos, a város önkormányza­ta nevében dr. Szita Károly alpol­gármester és Szabó Lajos nyug­díjas agrármérnök koszorúzott meg. Végül dr. Manfred Golze docens a lipcsei egyetem nevé­ben mondott emlékszavakat, ki­emelve, hogy az a kapcsolat, amelyet még Guba Sándor te­remtett a két intézet között, örö­kös marad. A bensőséges ünnepet köve­tően a tudományos tanácskozás részvevői szekcióüléseken foly­tatták munkájukat, illetve megis­merkedtek az oktató, tudomá­nyos intézetekkel, vörös Márta Jövőre tovább mélyül a gazdaság válsága SOK A SOKK A pénzügyminiszter sajtótá­jékoztatóján a magyar történe­lem legsúlyosabb válságának nevezte azt a gazdasági krízist, amelybe az ország került. A politikai szenzációt is jelentő pénzügyminiszteri megnyilat­kozás egyszeriben lesöpörte az asztalról azt a sajtóvitát, ame­lyet a közelmúltban a miniszté­rium politikai államtitkára váltott ki egy szakértői vélemény túl­zottan pesszimistának minősí­tésével. A miniszter által ismer­tetett adatokból ugyanis egyér­telművé vált, hogy az ország jövőre a teljes gazdasági ösz- szeomlástól csak egy rendkívül drasztikus fogyasztás- és élet­színvonal-csökkenés árán me­nekülhet meg. Az előzetes számítások sze­rint a nemzeti jövedelem mint­egy 3—4 százalékkal csökken­het, az infláció várhatóan az ideinél is nagyobb, 32—35 szá­zalékos lesz és az áremelések jelentős részét az év elején hajt­ják végre. Mintegy 45 milliárd forinttal csökkentik a költségve­tési támogatásokat, ezért jelen­tősen drágulnak az energiahor­dozók és a tejtermékek. A bérek csak mintegy 23 százalékkal nőhetnek, s hasonló arányban emelkedhetnek a nyugdíjak. Ez a reálbérek igen jelentős — a tíz százalékot közelítő — vissza­esésével jár. A pénzügyminiszter drámai helyzetértékelése szerint a kö­zéprétegek további életszínvo­nal-csökkenésére kell számíta­ni, s gondolkodni kell azon, hogy a tehetősebb rétegek mi­ként vállalhatnának nagyobb részt a súlyos válság terheiből. A sokkoló hatású bejelenté­sek után a legtöbben arra kí­váncsiak, hogy miként juthat­tunk ilyen helyzetbe, vajon miért nem tárta föl a kormányzat korábban a baj valódi nagysá­gát, és legfőképpen: milyen kiút van a válságból. A pénzügyminiszter a KGST összeomlását, az egyre riasz­tóbb nagyságú energiaszámlá­kat és az idei aszályt nevezte meg a válság legfőbb okának. Természetesen ezek valós veszteségforrások, ám — mint a legtekintélyesebb hazai gaz­dasági szakértőket tömörítő Pénzügykutató Rt. ugyancsak a napokban nyilvánosságra került elemzéseiből kiderült—a válság elmélyülésében szere­pe van a késlekedésnek is. A KGST ugyanis nem egyik pilla­natról a másikra omlott össze, a szovjet energiamizériát már legalább egy éve sejteni lehet. Ám a Szovjetunióval és a többi kelet-európai országgal tulaj­donképpen még mindig nem folynak érdemi, azaz magas szintű gazdasági tárgyalások a kapcsolatok jövőjéről. Márpe­dig kapcsolatokra ezután is szükség van, hiszen egy sor iparágunk és az egész ener­giaszektor olyanannyira kötő­dik a régi partnerekhez, hogy azonnali átállás egyszerűen elképzelhetetlen. A keleti diplomácia késedel­me összefügg az eddigi, a jelek szerint meglehetősen kozmeti­kázott helyzetértékeléssel is. Talán túlságosan is nagy illúzió­kat tápláltunk a Nyugattól vár­ható segítséget illetően, talán túlságosan is a helyhatósági választásokra koncentráltak a kormánypártok, abból a nem is alaptalan feltételezésből kiin­dulva, hogy a sokkoló gazdasá­gi adatok a választások előtt ronthatják az esélyeiket. A vég­eredmény ismeretében azon­ban — a helyhatósági választá­sok számait és a most megis­mert gazdasági adatok egya­ránt értve ezalatt — talán sze­rencsésebb és őszintébb dolog lett volna már a nyáron elmon­dani azt, amit a jelek szerint a szakemberek akkor is tudtak: hogy igen-igen nagy bajban vagyunk. Van-e kiút? A magyar gazdaság az elmúlt két évtizedben ha botladozva is, de elindult a piacgazdaság felé vezető úton, s eközben a lakosság igen sok hasznos gya­korlati tapasztalatot szerzett válságmenedzselésből, túl­élésből és főleg a vállalkozás százféle útjáról-módjáról. Bár­milyen furcsán hangzik, a többi — szintén csődbe jutott — szo­cialista országhoz képest va­lószínűleg ez az egyetlen elő­nyünk, ami némi bizakodással tölthet el. A magyar lakosság ugyanis a háztájival,' másod- harmadgazdaságbeli teljesít­ményével az egyre hanyatló ál­lami szektort évekig ellensú­lyozni tudta, sőt az elért minimá­lis növekedésnek szinte kizáró­lag ez volt a forrása. Ezt a Kelet- Európában még ma is unikum­nak számító vállalkozókedvet kellene minden elképzelhető eszközzel támogatni, mert ez az egyetlen olyan tőke, amelyre biztosan számíthatunk. P. É. ÚJ ÜZLET NYÍLT CSURGÓN Évek óta üzleti kapcsolatban áll a csurgói Faktor Nyomda a fővá­rosi központú Élfény Nyomdaipa­ri Kereskedelmi és Reklám Kis­szövetkezettel. Amikor a csurgó­iak a megrendelésüket a rövid határidő miatt nem tudták szállíta­ni, ők segítették ki őket. A főváro­siak a pangó nyomdaipar helyett ma inkább a kereskedelmi tevé­kenységben látnak fantáziát. A soproni, győri üzletnyitással szin­te egy időben nyílt meg a bolt Csurgón. Az utóbbi hónapokban rendkí­vül megélénkült a vendégforga­lom, a gyér hazai keresletre gyógyír a jugoszlávok bevásárló turizmusa. Október 27-én — mi­közben a benzináremelés miatti bojkott lehetetlenné tette a beuta­zásokat Atádra és Kanizsára — Csurgón többszörösére emelke­dett a boltok forgalma. A kisszövetkezet egyelőre 50 négyzetméteres üzlethelyiséget bérel a Napsugár Ruházati Kis­szövetkezettől. Papírt, írószert, játékot árusítani egy kisvárosban száz méterre a hasonló szaküz­lettől, vállalkozó szellemre vall. Mezei János, a Faktor Nyomda helyi vezetője a vállalkozás hátte­réről tájékoztat. — A szövetkezetnek olasz ke­reskedelmi kapcsolatai vannak, nyomdaipari termékekért árut, elsősorban játékot kap. A készlet- állományt forgatni tudják. Heten­te indul a teherautó. Ami Győr­ben, Sopronban megmarad az Csurgó érintésével a fővárosi üz­letekbe kerül. Egy hónapnál to­vább nem maradhat itt az eladat­lan áru. A csurgói nyomda termé­keit is árusítjuk. Két konténerhá­zat helyeztünk üzembe Csurgón és Berzencén, ezekben termelői áron, palackos italokat árusítunk. Terveink között egy sport-hang- szerüzlet is szerepel. h. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom