Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-14 / 172. szám

1990. november 14., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Amerikai dáma, svéd asztal, magyar tehetségek Erzsébet-díj — negyedszer A színházi élet eseményeiben amúgy sem szűkölködő szege­diek most igazán színpompás estnek lehettek tanúi. Ennyi elő­kelő urat és dámát már rég nem láthatott a szőke Tisza két partján elterülő város. Színházi, művé­szeti életünk vezető személyisé­gein kívül többek közt megjelent Miami polgármestere is. A prog­ram kezdete előtt jó fél órával megérkezett a díj alapítója, az est díszvendége, Spéter Erzsébet is. A sorra érkező színházi és film­csillagok egycsapásra pezsgő életet teremtettek a színház foga­dótermében. Fényképezőgépek kattogásától, rögtönzött interjúk, beszélgetések zajától volt han­gos az épület. A csokornyakken­dős, szmokingos, csillogó estéji ruhába öltözött hölgyek forgata­gában nem kisebb egyéniségeket lehetett felfedezni, mint Mensá- ros László, Simándi József, vagy Bánsági Ildikó és Kincses Veroni­ka. Az előadás kezdete előtt Erz­sébet asszony nyilatkozott a So­mogyi Hírlapnak. Spéter Erzsébet nyilatkozik la­punk munkatársának — Már negyedik alkalommal kerüi sor a díjátadásra és már negyedik alkalommal nem tudom szavakba önteni, milyen boldog vagyok, hogy itt lehetek. Eddig igen kevés lehetőségem volt rá, hogy a honi színjátszással köze­lebbről is megismerkedjek, ám ezt mindenképp szeretném pótol­ni. Jövőre semmi mást nem fogok csinálni, csak minden este szín­házba megyek — mondta kimért mosollyal Erzsébet asszony. Arra a kérdésre, hogy mi a véle­ménye az általa alapított díj körül mindmáig tartó vitákról, azzal vá­laszolt: szerinte ez a kérdés már idejemúlt. Ennek ellenére az előadás során, a bemutatkozása alkalmával mégis bőven kitért rá. Pergő esztrádműsor A díj alapszabályzatában írva vagyon, hogy a minden év no­vember havában megrendezésre kerülő díjátadónak Erkel Palotá­sával kell kezdődnie. Ezúttal a Szeged Táncegyüttes varázsolt a csillogó, operettbe illő díszletek közé magyaros hangulatot. Adal- betétekkel tarkított műsor forga­tókönyv szerint zajlott. A műsor­vezető, Antal Imre humoros szó­fordulatai, a házigazda, a tavaly díjazott Darvas Iván gegjei vará­zsolták igazán pergővé, színessé a vasárnap este a tv-ben is látható díjátadót. Tavaly tizenkét kategó­riában hirdettek győztest. Az idén a sor bővült: odaítélték a Szilvá- niai-díjat, amelyet a határainkon kívüli magyar színházak művé­szei számára alapítottak. A zsűri döntése alapján eddigi munkás­ságáért Csíki István, a kolozsvári magyar színház művésze vette át a Spéter Erzsébetet mintázó szobrocskát. Állófogadás a Hotel Tiszában Miután minden' szobrocska gazdájára talált, az előkelő ven­dégsereg, a nyertesek aszínház- tól nem messze lévő Tisza hotel­be sétáltak át, a tiszteletükre ren­dezett állófogadásra. Főúri lakomának is beillett vol­na ez! Erzsébet asszony rövid köszöntője után az ínyencek is bőven találtak kedvükrevaló fala­tokat a legalább tizenöt méter hosszú, dúsan rakott svédaszta­Kár, hogy nem látszik a csokor­nyakkendő. Avagy Bodrogi is ki­lépett a pártjából? Ion. A fogadás kezdete előtt dr. Czeizel Endrét a díj kuratóriumá­nak elnökét kérdeztük: — Hogyan értékeli négy év után az Erzsébet-díjat? — Számomra a válasz nagyon egyszerű. A tehetségeket meg kell becsülni. Magyarországon a régi rendszerben, félreértett szo­ciálpolitikai meggondolásból, va­lami ilyasmit szerettek volna, hogy mindenki legyen egyenlő, azaz: mindenki középszerű le­gyen. Ha valaki értelmi fogyaté­kos volt, azon a társadalom igye­kezett segíteni. Ám ha valaki jobb volt az átlagnál, kilógott a sorból, annak igyekeztek levágni a fejét. Ezért tart itt Magyarország, ahol tart. Egy ország sorsa a tehetsé­ges embereken függ, azok mutat­Totálkép, a totális hangulatról Szegeden Egy csók és más semmi? A kaliforniai rendszámú padödök bizonyára többre is vágynak... Fotó: Lang Róbert ják meg az utat, amerre menni kell. Az Erzsébet-díjat sokra tar­tom, hiszen eddig Magyarorszá­gon a díjakat bizony manipuláltan osztották. Nem biztos, hogy az Erzsébet-díj a legjobb, de az hogy a szakmai zsűri által összeállított listából a közönség választ, min­denképp az a demokratikus. — Mi a véleménye az alapít­vány körül kialakult vitákról? — Amikor négy éve jött valaki és hozott kétszázezer dollárt, nagyon sokan rögtön elkezdtek hajbókolni. Később a hajbókolok elszégyellték magukat és Erzsé­betet szerették volna háttérbe szorítani, megszégyeníteni. Ek­kor keresett meg engem. Mivel az igazságérzetemet bántotta a do­log, vállaltam a rám háruló felada­tokat. Az más lapra tartozik, hogy Erzsébet egy extravagáns nő. Amerikában ez így van. Ha valaki létrehoz egy alapítványt, akkor azért egy bizonyos fokú tisztele­tet, elismerést vár, várhat. Erzsé­bet asszony az előadás után most is kifogásolta nekem azt, hogy mindössze egyetlen ember akadt, aki ha apró gesztussal is, de megköszönte neki a kapott dí­jat és a vele járó nem kevés pénzt. Családtagjai köréből szakítot­tuk ki Huszti Pétert, aki Spéter Erzsébet szavaira is reagálva mondta el: — Úgy érzem, rendkívül nemes szándékról van szó. Az a szép ebben a szándékban, hogy a színházszerető közönségnek ad lehetőséget: döntsenek, voksol­janak kedvenceik mellett. Ezért döntöttem úgy, hogy elsősorban nekik mondok köszönetét, ám hozzá kell tennem, hogy minden­ki, aki Erzsébet asszonyhoz ha­sonlóan a színház körül bábásko­dik, nemes feladatot vállal. Barna Zsolt Gálaest Szegeden Hét tanszékvezető kapott ismét bizalmat Belső pályázat dönt az új idegen nyelvi tanszékvezetőről Befejeződtek a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanító­képző Főiskola tanszékvezetői­re tett bizalmi szavazások. A ki­lenc tanszékből azonban csak hétnél erősítették meg hatályos kinevezésében a volt vezető­ket. A társadalomtudományi tanszék oktatócsoportja úgy döntött, hogy szavazás nélkül meghagyja tisztében a nyugdíj előtt álló dr. Kovács Lászlót. 1991. júniusának végén, nyug­díjazáskor kerül sor egy újabb szavazásra. A neveléstudományi tanszé­ken érdekes helyzet állt elő. Itt ugyanis szeptembertől egy új szervezeti felállásban kezdték meg a munkát. A kísérleti jelleg­gel kialakított két tanszéki cso­portnak a vezetője június végéig dr. Villant Györgyi és Bódosi Tamásné dr. lett. — Az idegen nyelvi tanszé­ken nem szavaztak bizalmat az eddigi tanszékvezetőnek a kol­légák. Ezért a főigazgató belső pályázatot írt ki a poszt betölté­sére. A tanszék oktatói közül azok vehetnek részt a versenyben, akik docensi vagy tanári kineve­zéssel dolgoznak. A pályázatot csütörtökig asztalra kell tenni az érdekelteknek, majd hétfőn összeül az újonnan szervező­dött tanszéki tanács, hogy 21- én már kinevezhessék új veze­tőjüket. A magyar nyelv és irodalom tanszéken Fiola Pálné dr. a köz- művelődési tanszéken dr. Gu­lyás József, a testnevelés tanszékén dr. Pandurics István, a vizuális nevelési tanszéken Takács Zoltán, az ének-zene tanszéken Lányi Péter, míg a természettudományi tan­széken dr. Harag Ferenc tan­székvezetők kaptak ismételt bi­zalmat. (Várnai) Variációk a begyűrűzésre A vértesszőlősi ősember fo­gott egy követ, bedobta a tóba. Először megdöbbent, aztán el­csodálkozott, hogy milyen kö­rök, gyűrűk keletkeznek, na­gyobbodnak, haladnak a part felé. Elment a bölcsek bölcsé­hez, hogy megkérdezze a jelen­ség okát. — Ha nem lenne kő mond­ta a bölcs —, ha nem lenne tó, ha nem lennél te, aki bedobtad a követ, nem lennének a vízen gyűrűk. Mivel mindnyájan létez­tek, a cselekvést közösen haj­tottátok végre, a tó begyűrűzött ugyanúgy, mint az a három kőbalta, amivel tartozol, de vi­gyázz, mert holnap beköszönt a csiszolt kőkorszak, és akkor már dollárban kell elszámolnod. * A káder-kormány idején, a 70-es évek elején, egy olajsejk bedobta az áremelést az olajtó­ba, s az rögtön elkezdett gyű­rűzni. A kormány tagjai feltették a rózsaszínű szemüvegüket, nyugati begyűrűzött pénzeket titokban osztottak-szoroztak, államkasszát nyitottak-zártak. így akarták elhitetni a néppel, hogy a mi szocialista ácinkat nem gyűrűzi meg egyetlen olaj­gyűrű sem. Ezt a szocializmus legvidámabb barakkjában élő nép elhitte. Sokáig. De aztán a káder-kormányt és a káder-pár­tot a világ legnagyobb begyűrű­zése lesöpörte a politikai szín­padáról... * Olajos János mérnök ül, hosszú, méla lesben. Már egy hete rendületlenül vár. Étlen- szomjan, családját elhagyva, az állam érdekét szolgálva ül és vár. Nem könnyű, de talán nem reménytelen a feladat, amelyre vállalkozott. Hálás lesz érte majd az egész társadalom. Bele-belenéz a csőbe, néha bekiabál. Várja a megváltást hozó heti első szovjet olajgyű­rűt. Saiga Attila Latinovits (Egy tv-sorozat margójára) A napokban megint láthat- tuk-hallhattuk Őt. Verseket mondott a 60-as évek és a 70- es évek hangján. Szép, ifjú diákarccal és feketébe fonó­dott ezüstös szakállas-baju­szos arccal az akkori jelen­nek, jövőnek (a mának) szóló „teljes jelenléttel” (Kovács András minősítette így a fel­adathoz való hozzáállását), az öröklét adta biztonság döb­benetes erejével. Petőfi, Ady, Karinthy és József Attila sza­vaival kiáltott ránk, ifjúságunk emberarcú reményeire a Jó­zsef Attilával belakott albérle­tekben; Kész a leltár, szaval­tuk pátosszal, s nem sejtettük, hogy nekünk is játszanunk kell majd a bambát „okos urak közt”... Férfikorunk feketébe fonódott ezüstje, dérütötte eszméink szakállas arcán... Hova lett a dajka cserebogár dala? — az Ő bűbájos fiúmo­solyába költözött mindörökre, s minden behavazott Krisz­tus-kereszt előtt, ha meg­emeljük kalapunk mélyen, neki is tisztelgünk immár. Kemény napverésben és zuhogó esőben járkál, vivő­dik, oldásokkal és kötésekkel a lelkén, s Isten szegénylegé­nyeként bujdosik emlékeze­tünk csalitjaiban. Az örökké­valóság tabáni hajnalain őt szólítják a rorátéra hívogató harangok, s ha a karácsonyi havazásban Huszárikkal ta­lálkozik, átölelik egymást, majd Krúdy apa kockás ab- roszos kocsmaasztalához já­rulnak. Valahol Szemes táján e tó fölött Őt hirdeti egy hófehér sirály. Hang nélkül, lelkes rö- püléssel. Jancsó Miklós áll a parton, s utánanéz utoljára. Mielőtt Amerikába indul... (szapudi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom