Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-14 / 172. szám

1990. november 14., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Választott, s nem kiválasztott Pillanatkép a marcali polgármesterről PALOTÁS JANOS NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK „Nem kísértés számomra egy miniszteri tárca” (Folytatás az 1. oldalról) — A vállalkozók érdekeit védve más lakossági érdeke­ket is képviselt. Tudatos volt ez, vagy csupán „így adó­dott”? — A lakosságnak ma ugyanaz hiányzik, ami a gazdasági tevé­kenységhez kell: pezsgő társa­dalmi hátteret biztosító élénk gaz­daság. Ha ez megvolna már nem esnének ennyire egybe az érde­kek. Egy dinamikus gazdaságot az emberek mielőtt természetes­nek tekintenének, s már csak a szociális háló erősítését szorgal­maznák, akár a gazdasági pezs­gés mérséklése árán is. Egyelőre még föl sem vetődik az a dilem­ma, hogy vállalkozásélénkítés vagy a szegénység kezelése. Ez utóbbira ugyanis egyszerűen nincs forrás. Az egyetlen esély tehát az, ha sikerül létrehozni olyan gazdasági környezetet, amelyik képes teremteni ilyen for­rásokat. — Nem fenyegeti-e önt a fel­felé buktatás veszélye? — Ura vagyok a döntéseimnek, s a legkevésbé sem jelent kísér­tést számomra egy miniszteri tár­ca. Egy ország magántőke cso­portosulásának vezetőjeként jó­val nagyobb a befolyásom a gaz­daság alakítására mintha minisz­ter volnék. Kevesebb tilalomfa több elvonás — Már az előző rendszerben is vállalkozó volt. Megítélése szerint könnyebb fába vágja-e a fejszéjét, aki ma vállalkozik? — A jogi környezet alapvetően Tudományos elemzés készül a benzináremelések ellen tiltako­zott taxisok és magánfuvarozók október 26—28-i közúti blokádjá­ról. Miként Kenedi János, a Nyil­vánosság Klub ügyvivője elmond­ta: a Nyilvánosság Klub, az Alter­natív Mozgalmak Keleten és Nyu­gaton Szociológiai Kutatócso­port, valamint a Medián Kft. Füg­getlen Közvéleménykutató Inté­zet szociológusai a napokban megkezdték az ország nagy ré­szére kiterjedt tömeges demonst­ráció rekonstruálását. A taxisok és a fuvarozók közre­működésével vizsgálják: hogyan szerveződött meg a civil társada­lom önvédelme. Választ keres­nek arra is, hogy alkalmazottak és megváltozott. 1982-ben ugyan politikai döntés adott zöld utat a vállalkozásnak, csakhogy ezt nem követte a jogalkotás. E téren maradtak a tilalomfák, s ezért bármely vállalkozást jogi alapon meg lehetett fojtani, mivel a jog­rendszer nem legitimálta a ma­gántulajdonon alapuló ilyen kez­deményezéseket. Azóta az euró­pai normáknak megfelelővé vált a vállalkozások jogbiztonsága. Saj­nos e közben viszont nőtt a vállal­kozások gazdasági kockázata, s lényegesen nagyobbak a köz­ponti elvonás terhei. Ez utóbbi a vállalkozói szféra önfejlődésének alapvető gátja. A hazai piaci hely­zet is instabilabbá vált. Voltakép­pen kedvező változásnak tekint­hető, a vállalkozók mégsem örül­nek neki, hogy kevesebb a piaci fehér folt, ahol egy vállalkozó gyorsan kiugorhat. 6—8 éve több olyan terület is volt ahol az állami vállalatok irracionális gazdálko­dása vagy például a számítás- technika évtizedes lemaradásai miatt könnyű volt versenyt nyerni. Az utóbbi területen a központi számítástechnikai intézetek árai­nak tizedével is kétezer százalé­kos nyereséget tudtam elérni. Hasonlóképp, ha mondjuk valaki egy konyhaasztalon készítette el a tervrajzokat, ötödannyiba ke­rült, mint a tervezőintézetekben. Ebben az időszakban a legtöb magánvállalkozás nulláról indglt, mégis gyorsan fölvirágzott. így jöttek létre a ma legerősebb ma­gánvállalkozások. Lassú polgárosodás —A polgárosodás folyamata mégsem gyorsult föl azáltal, magánvállalkozók mennyien vet­tek részt a tüntetésekben; mi késztette őket erre a megmozdu­lásra, mit követeltek, és a komp­romisszum kielégítő-e számuk­ra; az állampolgárok hol és mi­lyen mértékben támogatták ezt a megmozdulást; a közvélemény jogosnak tekintette-e követelésü­ket, és miként ítélték meg a taxi­sok eljárását, eszközeit; miként vélekedtek a kormány intézkedé­seiről és az ellentüntetésekről; a blokád szervezői hogyan kommu­nikáltak egymással. Számba ve­szik a kutatók azt is, hogy a pártok és a szakszervezetek mikor kapcsolódtak be az akcióba, és hogyan foglaltak állást; a hazai sajtó, rádió, televízió mennyire hogy a politikai gátak leomlot­tak e folyamat előtt. Nehezen bővül az a réteg, amelyikre a hagyományos polgári demok­ráciákban a társadalom épül. — Teljesen egyetértek. A hazai gazdaságpolitika lényegében egyáltalán nem támogatja a pol­gárosodást. — Szavakban igen... — Az asszonyba sem lehet be­lebeszélni a gyereket. — Nyugaton polgárnak lenni nem azt jelenti, hogy valakinek van infrasütője, vagy videója. Mintha nálunk a polgárosodá­son csupán bizonyos javak megszerzési képességét érte­nénk... — Valóban ennek semmi köze a polgárosodáshoz. Nyugaton ez az alap azoknál, akiknek van állá­sa. A polgárosodás a tőke mű­ködtetésével, egyfajta eredeti föl- halmozódásával kezdődik. Ez nálunk csak egy szűk körben ta­pasztalható. „Ki ez a Palotás?” — Mostanában sokan kérde­zik, „Ki ez a Palotás?” ám jó­szerivel csak annyit tudunk ön­ről, hogy vállalkozó, aki 10 mil­liókban számolja magán va­gyonát, s hogy két kisgyermek apja, aki 1981-ben felesége he­lyett vette igénybe a gyest. — Szakmám szerint közgaz­dász vagyok, s e munkámban a napi tevékenységemet egy siker­orientáltság határozza meg. Ezt óvatosan mondom, hiszen nálunk már lejáratták ezt a kifejezést. Anyagi hátteremet saját magán­cégeim biztosítják, s ez alapot ad ahhoz, hogy bárkivel szemben tárgyilagosan tudósított a válsá­gos helyzetről, a történelminek nevezhető eseményekről; ho­gyan terjedtek a rémhírek, a té­vés információk; a nyugati sajtó hogyan kommentálta a történte­ket. Külön vizsgálják a megbékü- lésre irányult állami és egyházi kezdeményezéseket, az állás­pontok közelítését célzó erőfeszí­téseket, a kormány, valamint a munkáltatók és munkavállalók képviselőinek érdekegyeztető tárgyalását, amely végül is elve­zetett a kompromisszumos meg­állapodáshoz. A kutatók felhívással fordultak mindazokhoz, akik fényképeken, kimondjam a véleményemet, vagy hogy függetlenségemet megőrizve akár politikai szerepet is vállalhassak. Magánéletem erősen családközpontú. Gyönyö­rű gyermekeim vannak. — Jut rájuk ideje is a cégek irányítása, a szövetség vezeté­se és a képviselői munka mel­lett? — Az évből egy hónapot min­den körülmények között a gyer­mekeimmel töltök. Arra nincs módom, hogy ezt a hónapot napi másfél órákra törve biztosítsam, ám ha piros kakasok esnek az égből a nyarat akkor is velük töl­töm. Apa vitatkozik... — Miképp vélekednek a gye­rekei arról, ha „apu” nevétől hangos a rádió? — A lányom mindebből már többet ért, s úgy kommentálja a dolgot, hogy nekem örömet okoz­zon. A fiam érzékenyebb, s ő nem tudja még megkülönböztetni, hogy apa csak vitatkozik, vagy apát bántják. — A legallhatatosabb „druk­kere ” mégis nyilván a felesége, aki szintén vállalkozó. — Együtt jártunk már egyetem­re is, ő a szakmai kontrollom, szóval minden. Jól szét tudja vá­lasztani családi szerepét a mun­kabelitől. Ez nem könnyű mert a családban ő határoz. Ha viszont dolgozunk, akkor az eldöntött fel­adatokat végre kell hajtani, s ak­kor nem lehet érv a vitában, hogy ,,én a feleséged vagyok”. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc videofilm- vagy hangfelvételeken rögzítették ezeket az eseménye­ket, tegyék lehetővé, hogy doku­mentumaikat hasznosíthassák a társadalmi önismeret számára. A szociológiai vizsgálat eredmé­nyeit ez év december 15-én a Közgazdaság-tudományi Egye­temen tudományos tanácskozá­son ismertetik a szakemberekkel és az érdeklődő közönséggel. Le­hetőséget kívánnak adni arra, hogy más társadalomkutatók is bekapcsolódjanak ebbe az elem­zésbe, a szakemberek vélemé­nyének ütköztetésével vonják le a társadalmi konfliktus tanulságait, s az elemzést monográfiában is közzéteszik majd. Mindent el kell követnünk, hogy ne juthassunk ide — fo­galmazódott meg abban a tár­saságban, amely két évig ta­nult Moszkvában a pártisko­lán. A csoport egyik tagja dr. Sütő László volt, aki a káder­képzés keretében részesült abban a kegyben, hogy közel­ről is láthatta a létező szocia­lizmust. — Nyitott, fiatal emberek voltak a kollégáim, s nem tit­koltuk egymás előtt sem a vé­leményünket. Rendkívül ke­serves tapasztalatokat sze­reztünk a szovjet fővárosban; az áruhiány már kintlétünkkor is jól érzékelhető volt. Nem törekedtem erre a tanulmány­útra, de mint városi párttitkár nem mondhattam nemet. Va­lamennyiünknek nehéz volt ez az idő, távol a családtól, de legalább jól beszélek oroszul és megismertem az orosz mentalitást is. Sütő László tavaly lett Mar­cali tanácselnöke, s mindenki arra gondolt, hogy a „pártká­der” szekere fut tovább. Sütő dr. azonban bizonyított, s az igazi megmérettetésen elsöp­rő győzelmet aratott. Az ellen­zéki és a kormánypártok helyi szervezetei egyaránt alkal­masnak tartották a polgár- mesteri szék betöltésére. — Mindig a magam útját jár­tam. Ez a pályaválasztásnál kezdődött, amikor megfogad­tam, hogy nem követem apám hivatását. A veszprémi gim­názium után az ELTE jogi ka­rán felvételiztem, s előre föl is vettek. A humán tárgyak ugyanis mindig közel álltak hozzám. Feleségemmel — bíró Marcaliban — az egyete­men ismerkedtem meg, ha­marosan összeházasodtunk. Két fiunk van: ők már igazi marcaliak, hiszen 11 éve la­kunk itt. Pályázat útján kerültek Mar­caliba. — A feleségem először az államigazgatásban dolgozott, én pedig az ügyvédi munka- közösségben; ott szakvizs­gáztam is. Tanácsi pályafutá­som a járási hivatalnál kezdő­dött, amikor ez megszűnt, már ,.fertőzve” voltam: szívesen át pártoltam volna a városi ta­nácshoz, de nem kaptam megfelelő állást. így jött a két­éves pártbizottsági munka, majd Moszkva... — foglalja össze a polgármester 35 évé­nek fontosabb, meghatározó állomásait. Terveiről kérdezem, hiszen mint hivatalban maradt egy­kori tanácselnök jól ismeri Marcali problémáit. Tudom, kivel tárgyalt a közelmúltban, s a gondokat a közvélemény­nyel is meg kell osztania, de most arra kér: várjunk kicsit a nyilvánossággal, mert hama­rosan döntő lépések követ­keznek új munkahelyek, szol­gáltatóegységek létesítésé­ben, s talán a belső laktanya problémája is megoldódik. — A legfontosabb feladat ma, hogy a város működőké­pességét biztosítsuk — mondja. — Meghatározó lesz munkámban a pártokkal való együttműködés. Kompro­misszumokra kell töreked­nünk a település jövője érde­kében, s ebből a blokád idején a pártok már példát is mutat­tak. Sütő László egyébként ma is tanul: külkereskedelmi jo­gászképzésben vesz részt. Azt vallja, hogy nemcsak a jó pap, hanem a polgármester — a közéleti ember—számá­ra is meghatározó ez a fel­adat. (Süli) TUDOMÁNYOS ELEMZÉS KÉSZÜLT A TAXISBLOKÁDRÓL • • Ötmillió liter víz a Csorda-hegyen Öreglak: jegyzőválasztásban az elsők között Neszményi Zsolt (27 éves, államigazgatási főiskolát vég­zett) személyében Somogybán az elsők között kinevezett jegy­zője van Öreglaknak. A fiatal­ember nem ismeretlen a hely­beliek előtt, 1989 márciusától vb-titkárként tevékenykedett a településen. Munkatársai most meglepték: csütörtökön döntött a testület, pénteken reggel már fenn volt irodája ajtaján a táb­la: „Neszményi Zsolt — jegy­ző”. — Nemcsak az öreglakiak ismernek engem, én is őket. Somogyvári vagyok, özvegy édesanyám ma is ott él. A szomszéd települések fiataljai rendszeresen találkoznak, ha máshol nem, a futballpályán biztosan. Én is játszom a helyi csapatban, bizony egy-egy rosszul sikerült csel, kihagyott gólhelyzet után könnyen jön a csendőrpertu. Persze, furcsa lenne hallani, hogy titkár úr (most már jegyző) ön egy falábú hólyag! Egyébként hárman pályáztuk meg az állást — a két hölgy vi­szont nem öreglaki. Annak tu­dom be sikerünket, — a tanácselnököt, Horváth Endre iskolaigazgatót óriási többség­gel választották meg polgár- mesternek —, hogy a község vezetőiként helytálltunk az önállóvá vált település arculatá­nak kialakításában. Az öreglakiak a köztisztelet­ben álló lokálpatriótákra sza­vaztak, s nem a pártokra, bár érdekes, hogy a 9 fős testület­ben 6 független és 3 MSZP-s van. Csak Baráti-hegy tartozik közigazgatásilag hozzánk, ám innen senki sem került az ön- kormányzatba. Ezért úgy dön­töttek a képviselők, hogy a leg­több szavazatot kapott jelölt tanácskozási joggal állandó meghívott lesz az ülésekre; vé­leményével, informáltságával segítse a településrész problé­máinak megoldását. A testület egyébként már első ülésén megválasztotta az ügy­rendi bizottságot, majd a többi létrehozására is sor került. Fon­tosnak tartom, hogy a szociális és családvédelmi bizottságban olyan — idősebb, — emberek vannak, akik évtizedekre visz- szamenően ismerik a segítség­re szorulók anyagi helyzetét. Az idén elég lesz a pénzünk — a jövő viszont bizonytalan. Az mindenesetre megnyugtató, hogy az állami gazdaság válto­zatlanul támogatja elképzelé­seinket — most a Vasút utca építéséhez nyújtanak segítsé­get. (Süli) Ennyit képes raktározni az a kaposvári víztároló, amelyet november 5-én helyeztek üzembe a szakemberek. A vá­ros víztároló kapacitása így 25 ezer köbméterrel növekedett, s ezzel a II. nyomászóna bizton­ságosabb vízellátása is megol­dódik, ahol ezidáig, magaslati tároló hiányában, a vízmű szi­vattyúi tartották a mindenkori fogyasztáshoz igazodó nyo­mást. A DRV Somogy megyei üzemigazgatójával, Bóta Lász­lóval arról beszélgettünk, hogy mit jelent a város számára ez a 150 millió forintos zónásítási program. — Ami a legfontosabb — mondta —, hogy megnyugta- tóbbá válik a csúcsigények ki­elégítése és a magas épületek­ben is kiegyenlítetté válnak a nyomásviszonyok, így kevésbé fordulhat elő időszakos nyo­máscsökkenés a csúcsidő- szakban. Az sem mellékes — fűzte hozzá —, hogy a töröcskei és a Lonka-hegyi zártkertek tulajdo­nosai is hozzájuthatnak az egészséges ivóvízhez. (A mai ismereteink szerint közel 1000 ingatlan bekötése várható.) Az ivóvízhálózat kialakítása a vízügyi szakhatóság és a városi önkormányzat engedélyezési hatáskörébe tartozik. Ma nem látszik olyan akadályozó ténye­ző, ami nehezítené a vízbeköté­sek folyamatosságát. Attól nem kell tartani, hogy a zártkerti tu­lajdonosok „elisszák” a vizet a város elől. Tapasztalataink sze­rint a hétvégeken egyébként is 3—4 ezer köbméterrel keve­sebb víz fogy a városban, mert az ipari üzemek nagy része leáll és sokan vándorolnak a hétvégi telkeikre, a kiskertekbe. A hét­végi telkeken ennek a vízmeny- nyiségnek várhatóan mintegy 300 százalékát fogják elfo­gyasztani, ami 1000—1300 köbmétert jelent. — Nekünk az az érdekünk, hogy a megtermelt vizet értéke­sítjük, — mondta Bóta László. — Egyébként is azzal számo­lunk, hogy a már érzékelt taka­rékos vízhasználat — a „beha­rangozott” újabb vízdíjemelés hatására — mindinkább jellem­zővé válik. Tehát üzletpolitikai szempontok is vezérelnek ben­nünket a lakossági igények ki­elégítésében. A Lonka-hegyi részen már közel 250 vízbekö­tést végeztünk és folyamatosan eleget teszünk az érdekeltek további igényének is. Közmű- fejlesztési hozzájárulást jog­alap hiányában a vízmű nem szed be. A városi önkormány­zat azonban azoktól a fogyasz­tóktól, akik üzemelő ivóvízve­zeték mellett kérik a bekötést, egységesen 8600 forint közmű- fejlesztést kér. Akik előtt nem húzódik ivóvíz-gerincvezeték, közműfejlesztést nem szednek be, azzal a feltétellel, hogy a fogyasztók a gerincvezeték ki­építésének költségeit teljesen magukra vállalják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom