Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-01 / 161. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! « 1990. november 1., csütörtök Személyiségelemzés, a politika titkos fegyvere Hogy mi fog történni a Perzsa(Arab)-öbölben, ter­mészetesen senki sem tudja. De hogy mi történhet, erre már vannak előrejelzések, még­hozzá tudományos alapon. A CIA — az amerikai titkosszol­gálat — ugyanis Kuvait leroha- násának másnapján megkezd­te Szaddam Húszéin iraki elnök pszichológiai robotképének összeállítását. A módszer összetett: pszi­chiáterek, politológusok és dip­lomaták révén elemezték szo­kásait, dokumentumok köteteit nézték át, beszédeinek és in­terjúinak órákra rúgó sokasá­gát hallgatták. Ez az úgyneve­zett tartalmi elemzés elvezet Boldog utcaseprők A bizonyítványosztások mégoly nevelő szándékú böl­cselkedése, miszerint: „Utca­seprő lesz belőled!” úgy tűnik, nem fenyegetés már, inkább buzdító dicséret. Legalábbis Amerikában. A New York Ti­mes szolgált a meglepő hírrel: New Yorkban 101 ezer ember jelentkezett arra a pályázatra, melyet 2 ezer utcaseprői állás­ra hirdettek meg* Ilyen súlyos lenne a munkanélküliség? Egyáltalán nem. Ennyire torz a jelentkezők önértékelése? Ellenkezőleg. Nagyon is tudják, mit akarnak. Frank Moos 30 éves, volt bankár (évi 26 ezer dolláros fi­zetés) elhalasztotta esküvőjét, csakhogy le ne maradjon a pá­lyázatról. Most bankja csődbe jutott, és ez a veszély a magán- vállalkozásoknál mindenkit fe­nyeget. Ezzel szemben a váro­si státuszban lévő utcaseprő irigyelt biztonságban dolgozik, senki sem sürgeti, és a szabad levegőt szívja. Ez az utóbbi még akkor is ígéretes, ha ben­zingázzal telített. Mert csak ez az egyetlen veszély leselkedik rá. Amit ékesen bizonyít, hogy rendőrnek és tűzoltónak évek óta lényegesen kevesebben jelentkeznek, mint utcaseprő­nek. Ám, ha még azt is hozzá­tesszük, hogy a 23 ezer dollá­ros évi kezdőfizetés tíz eszten­dő múltán 40 ezerre emelkedik, érthetővé válik, hogy miért von­zóbb a söprünyél, mint a gumi­bot. Végül is az utcaseprőre nem lőnek, és a csőd is azokat fenyegeti, akik szemetelnek, és nem azt, aki eltakarítja. ahhoz, hogy megrajzolják a pszichológiai arcképet. És ez a kép Bush elnök rendelkezésé­re áll a harc vagy a háború vá­lasztásának mérlegeléséhez. A módszernek történelmi előz­ményei vannak. John Kennedy 1962-ben annak ellenére ulti­mátum elé állította Hruscsovot, hogy a szovjet vezető rendíthe- tetlensége jeléül a cipőjével verte a szószéket az ENSZ- ben. „A CIA képe szerint ez az ember ennek ellenére képes a visszavonulásra”—hangzottá vélemény akkoriban. És mint ismeretes, Hruscsov elvitette a rakétákat Kubából. Pszichológiai kép segítette Cartert az arab—izraeli közele­désben, és így tárgyalt Reagan is Gorbacsovvai. „Tény azon­ban, hogy Amerika egyetlen el­lenfelét sem elemezték ki olyan gonddal, mint Szaddam Hu- szeint” — nyilatkozta a George Washington Egyetem politikai személyiségeket vizsgáló köz­pontjának vezetője. Aki szerint „ha komolyan vennénk a fe­nyegetőzéseit, akkor azt kelle­ne hinnünk, hogy úgy végzi, mint Hitler, s eszerint a háború­nak nincs alternatívája. Igaz, hogy Szaddam Húszéin pszi­chológiai képe rendkívül ke­gyetlen, fanatikus nacionalistá­ra utal, aki azt hiszi, hogy törté­nelmi küldetést tölt be, erre utalnak a messiás-tünetek is. „Szomszédkímélő” dob A kétes erkölcsű Moravia Alberto Moravia Nobel-díjas olasz író — akit a közelmúltban temettek el — lelki feketelistára került: egyházi szertartásban nem részesíthető, templom­ban tilos megemlékezni róla. És ha netán valaki mégis meg­tenné, súlyos következmé­nyekre számíthat. A La Re- pubblica szerint a döntést „egészen magas szinten” hoz­ták. S minthogy név szerint Is akadt egy főpap, Mario Cancia- ni — lóvén baráti viszonyban elhunyttal —, aki az oltár előtt is el szeretett volna köszönni Olaszország legnagyobb mai írójától, telefonfigyelmeztetést kapott, hogy álljon el a szándé­kától. Az ok: az elhunyt kétes erkölcse. Canciani tisztelendő úr azon kevesek közé tartozott, akikkel a magát vallásosnak nem tekintő író a hit misztériu­mairól is beszélgetni szokott. Különös rendezői utasítása a sorsnak, hogy Moravia utolsó nyilvános szereplése egy könyvpremierhez kapcsolódik, ő mutatta be Canciani könyvét — amely a túlvilágról, a halálról íródott. „Néhány nappal a ha­lála előtt felhívott telefonon, és számos egyéb kérdés mellett azt kérdezte, hogy az egyház a története során mikor fedezte fel a szexet? Holnapután — válaszoltam neki.” Veterán delfinek Ha a delfinek beszélni tud­nának, verset mondanának az amerikai állatvédők dicsé­retére. De nem tudnak be­szélni, így nyilván magukba fojtják örömüket, és értetle­nül szemlélik a tétlenséget, amely egyik pillanatról a másikra rájuk szakadt a San Diego-i Haditengerészeti Központ utasítása nyomán. Leállították ugyanis a delfin­kiképzést. Az USA ezentúl nem kívánja „gyilkos” delfi­nekkel védeni támaszpont­jait és tengeralattjáróit. Mint a Washington Post megírta, szó sincs a fegyver­nek elavulásáról — a delfinek okos szolgálatkószsége az ember folyton korszerűsödő ölési szándékához napra­készen igazítható —, a tény a civilek számára örvende­tes: az US Navy, a haditen­gerészet csatát vesztett az állatvédőkkel szemben. Az ütközet régóta tartott, gya­korlatilag azóta, hogy kísér­letezni kezdtek a tanulékony delfinekkel; eleinte élő torpe­dóként vetették be őket, hi­szen óránként 50 kilométe­res sebességgel is képesek úszni a cél felé. Aztán a kí­sérlet olyan jól sikerült, hogy a vietnámi háborúban már delfinek is védték a tenger­alattjárókat. Ezek óvták ké­sőbb, az iráni—iraki háború idején a Perzsa-öböl egyik helikopter bázisát. Hogy eközben mennyi pusztult el közülük, nem tudni. Az vi­szont már biztos, hogy a je­lenleg hadrafogható 141 del­fin — megúszta. A / őrmester tudja... A francia idegenlégió újoncainak nemzetiségi összetétele alapján mindig kimutatható, hogy éppen melyik európai ország ke­rült válságba. A huszas években például a cári rend hívei léptek be a hires-hir- hedt haderő soraiba. 1936- ban a spanyol köztársasá­giak közül jelentkeztek so­kan. A nyolcvanas években a jelentkezőknek több mint az egynegyede a magya­rok, a csehek, a szlovákok, a lengyelek, a bolgárok és a románok közül került ki. A kelet-európai roham láttán egy veterán örmestér így nyilatkozott: „Őszintén szólva, már vártuk őket, és azon sem lepődnék meg, ha most a szovjetek következ­nének." De nem őrült abban az értelem­ben, hogy ne fogná fel a vég­pusztulás rémét. Hiszen már, korábban is módosította pályá­ját, amikor sorozatos vesztesé­geket szenvedett". A kutató szerint valószínű, elfogadna valamiféle kiutat, „ha a látsza­tot megőrizhetné”. Az ohiói egyetem egyik professzora a beszédek tanulínányozása után azért bízik a háború elke­rülhetőségében, mert Szad­dam Húszéin sohasem hasz­nálja megszállottan az „örök­re" és a „soha" kifejezéseket. Most már csak azt kellene tudni, hogy Bagdadnak mit ta­nácsol a pszichológiai titkos fegyver. Tilos a rizsa A 19 éves londoni Victoria Barrett a szomszédok idegeit kímélő új találmányával, egy dobbal, amely csak fülhallgató­val hallható, s így bátran gyakorolhat rajta gazdája otthon is. A csendes dob elnyerte a műszaki tanács „legjobb termék” című díját. (Telefotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) Szabad a csók, a forró öle­lés, a konfettidobálás, a pezs- gődurrogtatás, de tilos a rizs­hintés a bolzanói anyakönyv­vezető előtt. A város polgár- mestere egyetlen tollvonással betiltotta az esküvők elmarad­hatatlan végjátékát: a szeren­csét, boldogságot és gyermek- áldást kívánó rizsszórást az életbe (de legalább is a nász­úira) induló ifjú párra. E szívte­len döntést nem a takarékos­ság, mégcsak nem is a rizséte­lek gyűlölete váltotta ki a város első emberéből, hanem két, nagyon is gyakorlatias szem­pont. Az első: lehet , hogy a sok rizsszem szerencsét hoz a fia­taloknak, a városháza dolgo­zóinak azonban nem. Volt, aki a bokáját ficamította ki, volt, aki húzódást szenvedett, mint­hogy a rizsszemek alattomos módon síkossá tették a hivatal folyosóit. Nem kevésbé fontos a másik tiltó érv sem. A város galambjai felismerték a nagy lehetőséget, és csapatostul lepték el az örömünnepek hely­színét. Igaz, fölszedtek sokat a jókívánságok tárgyi bizonyíté­kaiból, a névjegyüket azonban ennél is bőségesebben ott­hagyták... Egy pohár majom A hollandiai Emmen állatkertjében született két hónapos majombébi kukucskál elő újonnan felfedezett kuckójából, a gondozója konyhájában talált söröspohárból. A kis állatról az anyja nem volt hajlandó törődni, ekkor vette magához egy ápoló. (MTI-Press Képszerkesztőség) A kabát teszi a nyomozót Kétezer fontot adni egy felöl­tőért — ez hivatalosan is több, mint 330 ezer forint —, nem tűnik ésszerű beruházásnak. Kiváltképpen, ha a kiszemelt darab több mint százeszten­dős. Mentségére szolgáljon, mármint a zakónak, hogy ke­gyeleti darab: Sherlock Hol­mes, a felülmúlhatatlan nyo­mozó viselte. És pontosan olyan, ahogyan Arthur Conan Doyle megálmodta. Kissé el­nyűtt, hiszen a szerző testét is fedte hidegebb napokon, ha­gyomány szerint ez volt a mun­karuhája. Vagyis belebújt Co­nan Doyle „bőrébe", meglehet, így kívánt azonosulni a figurá­val, akinek bűnüldözői útját vaslogikával egyengette. Halá­la után a szakmában maradt a zakó, ekkor már Sidney Paget viselte; ő rajzolta le Sherlock Holmes arcát, alakját, egyálta­lán testet adott a leírt nyomozó­nak. Ezt követően úgy tűnt, eléri a tárgyak halhatatlansá­ga: múzeumi darab lett belőle. Azonban úgy látszik, a tárgyak­hoz nyúlni szabad, most elad­ták Nottinghamben, nem tudni kinek és milyen célra. Gyanít­ható, hogy nem a Scotland Yard vette meg munkaruhá­nak. Az ember űrelődei voltak Minden kisiskolás úgy tudja az űrkorszak kezdete óta, hogy az első földlakó, aki kijutott a vi­lágűrbe, Jurij Gagarin volt. Az eltelt közel harminc esztendő alatt sokan kétségbe vonták, hogy ő volt az első ember az űrben. A kétkedők hangja mo­stanában erősödni látszik—-de egy tény: az első földi élőlény már Gagarint megelőzően, 1957. november 3-án földkörüli pályára jutott A Szputnyik-2 hermetikus kabinjában hét napig volt élet­ben, ezalatt automatikus rendszerek gondoskodtak lét- fenntartási körülményeiről, majd a kémiai áramforrások kimerülése miatt beadott gyógyszerkeverék hatására fájdalommentesen kimúlt. Az űrkorszak első áldozata a Laj- ka nevű kis eszkimókutya volt, rajta vizsgálták először a súly­talanság hatását az élő szerve­zetre. Ezután az első űrbiológiai mesterséges hold tovább ke­ringett a Föld körül, mígnem 2162 nap eltelte után elégett a légkörben. Az űrhajó műszerei eközben a Nap ultraibolya és röntgen sugárzását és a koz­mikus sugárzást vizsgálták. Az első űrrepülést még egy szovjet követte 1960. augusz­tusában, amikor Bjelka és Sztrelka nevű kutyák tettek meg néhány fordulatot a Föld körül, s tértek vissza egészé­ben a felszínre. Őket követte Gagarin, majd Germen Tyitov 1961-ben. Az első „amerikai utas” az Enos nevű csimpánzmajom volt, ezt a kísérletet követte Alan Shephard „űrugrása” majd John Glenn igazi űrrepü­lése. Képünkön: akik az embere­ket megelőzték az űrben: Sztrelka, Bjelka és a legelső: Lajka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom