Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-09 / 142. szám
1990. október 9., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Kesergő egy hang(ulat)ra Alkotmánybíróság előtt a pályázat EREDMENYTELEN ORVOSIGAZGATÓVÁLASZTÁSOK (Folytatás az 1. oldalról) A helyhatósági választások szünetében Somogybán is megtartották a gyógyintézetekben az orvosigazgató-választá- sokat. A kaposvári megyei kórházban, a siófoki, a marcali és a nagyatádi kórházban a Népjóléti Minisztérium és a Belügyminisztérium pályázata az eredménytelen szavazás miatt meghiúsult, ezért megismétlik. Dr. Horváth Sándor, a Somogy Megyei T anács társadalompolitikai főosztályának vezetője a tapasztalatokat így összegezte: — Tizenegyen pályáztak az öt orvosigazgatói állás betöltésére Somogybán. Mosdóson az egyetlen pályázó, dr. Andra- sofszky Barna, a korábbi igazgató elnyerte a szavazatok kétharmados többségét. A kaposvári megyei kórházban, Siófokon, Marcaliban ketten-ketten pályáztak, Nagyatádon a városi kórház orvosigazgatói posztjára négyen nyújtottak be szakmai programot. A választásokat mindenhol nagy érdeklődés kísérte. A pályázóknak lehetőségük volt intézményi fórumokon a személyes bemutatkozásra is. A helyi szakszervezeti bizottságok széles körű véleménykutatása is hozzájárult a demokratikus választásokhoz. Az orvosi kamara minősítette a pályázatokat. Egy esetben fordult elő, hogy az orvosi kamara állásfoglalása ellen a pályázó jogorvoslatot kért. Mint megtudtuk, mind az öt gyógyintézetben pályáztak a kinevezett igazgatók. A meghirdetett álláshelyekre a helybelieken kívül más megyéből is volt érdeklődő. A pályázatokról végül is a kórházakban működő főorvosi tanács szavazata döntött. Meglepően nagy érdeklődés kísérte a titkos szavazást, a fiatalok véleménye különösen sokat nyomott a latba. A négy somogyi gyógyintézetben, ahol eredménytelen volt a szavazás, újabb pályázatot írnak ki, amit a Népjóléti Közlönyben hirdetnek meg. Megjelenése napjától számítva harminc napig lehet jelentkezni a pályázatra. Az újabb választást ezt követően hamarosan megtartják. Addig a kinevezett igazgatók töltik be az intézményvezetői posztot. A pályázati feltételek nem biztosítottak esélyegyenlőséget — tartják a működő igazgatók —, ezért (s nemcsak Somogybán) az Alkotmánybírósághoz fordultak. Az igazgatói állást négy éve betöltőknek a főorvosi tanács tagjainak a szavazatából kétharmados többség szükségeltetett, az új pályázónak elég volt (lett volna) az ötven százalék plusz egy fő. A nyolc éve igazgatóknak szintén keményebb feltételeknek kellett megfelelniük. Mint dr. Horváth Sándor elmondta, két gyógyintézetben különösen sajnálatos, hogy csupán egy-egy szavazaton múlott a korábbi igazgató újraválasztása. Rajtuk múlott, mert ha ők is szavaznak—elnyerik a szükséges kétharmados többséget. Horányi Barna Ha én főiskolás lennék, elkeserednék. Mert mit nekem az „autonómia" és a „szabad tanárválasztás”, amikor létem a tét. Amikor menzapénzünkből próbálnak minél nagyobb haszonra szert tenni. Maradabüfé a pogácsa illatával. A polcokon ott mosolyog a NARANCS, s a Nyugat is betört már, Mikrosys- tem pénztárgép számolja össze áfás tízóraimat. A húspénzemet emelték... (Hozzá az árakat is.) Ha én főiskolás lennék, elkeserednék. Mert nem lesz ALLÁ- som. De akkor már jobb kesergő diáknak lenni... Ha én főiskolás lennék, elkeserednék. Mert a szüléimre kell támaszkodnom. De ők kire támaszkodjanak? S az ő elkeseredésük? Egyre jobban nem hiszünk a változásokban. Ha én főiskolás lennék, elkeserednék. Mert előre látom azokat a dimenziókat, amikor nem leszek az. Az „édes” életből így lesz keseredés. Sokszoriéi fognak ötleni bennem a bor- és szendvicsillatú poénok, az éjszakába nyúló beszédakkordok. De tehetetlen leszek. Ez nem egyfajta rokkantság? Mire észbekapunk, már késő... S rájövünk, hogy közben elfelejtettünk e lelki végtagunkkal futni, rohanni, szállni. De a legszörnyűbb a ráébredés pillanata, az eszmélet: cammogni sem tudunk már vele. Még megpróbálunk valamiféle optimizmusból faragott mankót alkotni magunknak. Ha én főiskolás lennék, elkeserednék. De mit sírok én itt? Egy gondot, állítólag, már úgyis levettünk a vállunkról. Mert az mondták, tessék tudomásul venni, hogy minket (fiatalokat) nem érdekelnek az idősebbek közelmúltban átélt szenvedései. S egyáltalán. Érdekel minket valami is? Tóth Kriszta Aba Novák Vilmos 18 négyzetméteres freskója Székesfehérvárott a városi tanács első emeleti folyosóján található. Az 1940-ben festett faliképet az idők során több réteggel lefestették. Nemrég Hernádi Gyula festő keze nyomán újra előtűnt a kép . (MTI-fotó — Kabáczy Szilárd felv.) Ujra indult a tanítóképzés Nagykörösön A Dunamelléki Református Egyházkerület szervezésében Ot évvel ezelőtt, 1985 július elején tartottuk 50 éves képesítői találkozásunkat Nagykőrösön a volt tanítóképző intézet épületében. Arról beszélgettünk, milyen kár volt ezt az intézetet megszüntetni, mely 120 éven át — 1836—1956 Között — adott kántortanítókat az országnak. Az egykori tanítóképző intézetek közül elsőként kezdi meg működését a református felekezeti főiskola a Dunamelléki Református Egyházkerület szervezésében. A régi tanítóképző épületét általános iskolának rendezték be, s így működik ma is. Nagykőrös városi tanácsa úgy döntött, feleleveníti a régi szellemiséget, ezért felajánlotta az egyházkerületnek, hogy a volt MSZMP-székházban megindíthatja újra az oktatást. A képző egyelőre a jászberényi tanítóképző főiskola kihelyezett tagozataként működik. A volt képzőnek jó híre volt. Hogy csak a Somogybán és Baranyában élők közül hány tudóst nevelt az intézet? A teljesség igénye nélkül említek néhányat. Dr. Kanyar József nyugalmazott levéltár-igazgató egyeves lelkész-tanítóképzőt végzett, ZákányiZsolt karnagy’, Ázsóth Gyula balatonszárszói nyugalmazott általánosiskolaigazgató, aki a Somogy Megyei Pedagógiai Társaság elnöke volt, dr. Nagy Sándor, az ELTE pedagógiai tanszékének nyugalmazotttanára, dr. TuryGéza a szegedi JATE egyetem állattani tanszékének nyugalmazott tanára, Jónás Lajos Kossuth- díjas hajdúszoboszló-köteles- tanyai tanító öregbítette a tanítóképző jó hírét. Ki tudná hirtelen számba venni, hány Nagykőrösön végzett tanító kapott katedrát somogyi, baranyai, tolnai iskolákban — nem egy preoráns oktatóként — évtizedeken át, nevelve-ta- nítva sok-sok értelmes és értékes embert a községeknek. A nagykőrösi református tanítóképző intézetben oklevelet szerzettek — csakúgy, mint a többi képzőkben — ha csak egy kis faluban éltek is, vezettek énekkart, színjátszókört, tartottak előadásokat, kezeltek faiskolákat, szerveztek és vezettek ünnepélyeket. A tanévnyitót az újonnan megnyílt nagykőrösi tanítóképzőben a „körösi prepák” országos találkozójával, szombaton tartották. Kiss József nyugalmazott ált. isk. igazgató A holtak enciklopédiája DANILO KIS NOVELLÁI VILLÁMINTERJÚ Mégsem szűnt meg a Táncsics Színpad Az Európa Zsebkönyvek sorozatban megjelent novelláskö- tetvezérmotívumaahalál. Nem kell azonban megilletődnünk ettől, az itt szereplő halálok nem arra valók. Különben az író, Danilo Kis is ügyel rá, hogy a túlzott közelség ne gátolja a lényeg befogadását. A legnagyobb zsarnok Itt van például mindjárt az első elbeszélés, a Simon, a máguscímű. Simon filozófus, aki a Legnagyobb Zsarnok ellen prédikál. „Azt hirdette, hogy az apostolok istene zsarnok, egy zsarnok pedig nem lehet értelmes ember istene. Az ő istenük, Jehova, Elochim, sanyargatja az emberiséget, fojtogatja, gyilkolja, mindenféle betegséget és vadállatot... pestist, leprát, szifiliszt, szelet és zivatart, szárazságot és árvizeket, lidércet és álmatlanságot küld rá...” Simon a halált tudatosan vállalja, talán jóelőre ki is fundálta a módját. Halálának funkciója van: önnön tanításaira bizonyíték. Már csak azért sem sajnáljuk. No, meg azért sem, mert hiába adunk neki igazat, gúnyolódó stílusával nem lopja be magát a szívünkbe. A végtisztesség A végtisztesség című egy hamburgi prostituált temetéséről szól. Aki olyan szeretetnek örvendett a matrózok, dokkmunkások körében, hogy „temetésére ismeretlen tettesek kifosztották az üvegházak virágágyásait, és valósággal letarolták a külvárosi villák kertjeit.” A temetése egyre inkább tüntetés lesz a „pincelakás valami beteges félhomályában cigarettafüstben és a bor meg az ánizspálinka bűzében, családi pörpatvarok kínos jelenetei, verekedések, ordítozás...” ellen. Egy különös könyvtár A címadó novella színhelye egy különös könyvtár. Ebben a könyvtárban őriznek meg mindent, ami csak egy ember után megmaradhat. A hősnő nemrég elhalt apja emlékeit keresi. „Itt van az agyagos sár, amely egy részeg katonától vásárolt gumicsizmájára ragad rá, súlyos hasmenése,... egy bosnyák csaposlánnyal való kalandja Zomborban,... heves nézeteltérés bizonyos Petar Jankovictyal meg Sava Dragovictyal, akik a Sztálin-féle irányvonalat helyeslik, és a hármuk között folyó párbeszéd: az érvek és ellenérvek harca (amelynek végén apám csak azt dörmögi majd, hogy »...szón meg titeket a Sztálinotok!«).” Kisnek sikerül elkerülni a témából fakadó minden szentimentalizmust; egyetlen hamis hangot nem találunk nála. A legvalószínűtlenebb történést is „el tudja adni” nekünk elbeszéléseiben, még a legképtelenebb dolog is valóságosnak, hitelesnek hat. Aprólékosan, részletezve ír; elsősorban ettől válik hihetővé a történet. Egyfajta tanmese A már említettek mellett még jó néhány novellát találhatunk a kötetben. Talán érdemes külön megemlíteni a Mester és tanítvány, illetve a Királyok és bolondok könyve címűt. Az előbbi „egyfajta tanmese” arról, hogy a Mester „valami pokoli ötlet sugallatára, meg talán a vodka is fűtötte, elhatározza, hogy egy jelentéktelen figurából haszidot (értsd: beavatottat, tanultat, alázatost) csinál..." S az ifjú tanítvány, aki a teljességig nem, csak a teljesség látszatáig jut el, hogyan fordul mestere ellen, maga köré gyűjtve az emberek zömét, akik nem elég bölcsek ahhoz, hogy a kettőt megkülönböztessék... A másik történet esszének készült. „ASioni Bölcsek Proto- colliumai keletkezésének amilyen igaz, éppoly fantasztikus... történetét” meséli el, s tébolyító hatását az olvasók nemzedékeire. „A szent könyvek azonban, akár csak a gondolat urainak kanonizált művei, olyanok, mint a kígyóméreg: erkölcsösség és törvénytelenség, könyörületes- ség és gonosztett forrásai egyszersmind.” Kitűnő írások a kitűnő szerb írótól, Borbély János fordításában. Nagy László A Kaposvári Kabarészínpad pénteki bemutatkozó előadása előtt a társulat gimnazista tagjai arról beszéltek, hogy megalakulásuk egyi oka a Táncsics Színpad megszűnése volt. Megkerestük dr. KlujberLászlót a Táncsics gimnázium tanárát, a színpad vezetőjét. — Igaz-e a hír? — Nem szűnt meg a diákszínpad. Folyamatosan működünk, de tavaly a társulat nagy öregjei elkerültek tőlünk. Elölről kellett kezdenünk a szervezést, amit a tanévkezdés gondjai is nehezítettek. Most már rendszeresek a próbák, éppen Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséből készítünk orato- rikus játékot. A gyerekek kezdeti nehézségeink miatt hihették ezt, és azért, mert már nem tartozik munkaköri feladataink közé a gimnázium kulturális rendezvényeinek szervezése. — A diákok éppen erről beszéltek: nevezetesen, hogy a színpad megszűnése az ön fél- reállításával van összefüggésben. — A gyerekek látják ilyen prizmán keresztül, vagyis úgy, hogy leépítettek. Annyi történt, hogy—mivel nem vagyok igazgatóhelyettes — növekedett az óraszámom és a felkészülésre szükséges időm. Talán az is közrejátszott, hogy tudták: úgy volt, hogy elmegyek a gimnáziumból. De nem így lett. Azért sem, mert lassan 30 éve vezetek amatőr színpadot, és most készülök jubileumi estet rendezni ebből az alkalomból. — Tehát marad, és ez azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott a kapcsolata a gimnázium új vezetésével? — Igen, korrekt a kapcsolatunk. Es azért is csinálom tovább a színpadot, mert nem hagyom cserben a tehetséges gyerekeket. Nem zavar, hogy megváltam az igazgatóhelyet- tességtől, mert nagyon szeretek tanítani. A diákok is ragaszkodnak hozzám és ez nagyon jól esik. Az időmet kell most másként beosztani, hiszen egy- egy előadásra való felkészülés sziszifuszi munka és nagy felelősség. A gyermekekért — és nem pénzért — csinálom, mert a tehetségükért éri meg. Varga Zsolt
