Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-08 / 141. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. október 8., hétfő taikat elmondják — tegyük hozzá: rendkívül szellemesen — róla, s voltaképp erre épül az előadás. A megvalósítás jó egyharma- dában (I. rész) kissé uralkodó a harsányság, ami épp e kedvesen groteszk bölcselkedések hamvát, üdeségét vette el. Azután , egyszer csak belefeledkezik az ember ennek a sajátos játéknak az örömébe, bumfordi humorába, s átadja magát a színháznak. Ahol a finoman uralkodó gondolatiságot át- meg átszövi egy-egy fölszaba- dultan kacagtató „nagyjelenet”, mint például Malacka füröszté- se; a Tigris remekül kitalált figurája és játékstílusa; vagy Füles megajándékozási „szertartása”, amiben Kulka János a csöndes szomorúságtól a reményig, a csalódottságtól a kimúlt jószándékok rezignált öröméig az érzelmek olyan skáláján muzsikál néhány rezdüléseben, amire tényleg csak kimagasló kvalitású művésznél láthatunk példát. A „csapat” szép, összehangolt játékot produkált, hagyományok szerint számos vezető színésszel a főszerepekben. Megbízható, jó szerepformálások jellemezték az I. szereposztásban (X. 4-én) látott alakításokat, (zárójelben a II. szerep- osztás szereplőit jelzem): Spindler Béla (Csákányi Eszter) (Micimackó), Nagy Mária (Pogány Judit) (Malacka), Kulka János (Bezerédy Zoltán) (Füles), Lázár Kati (Adorjáni Zsuzsa) (Kanga), Sztarenki Pál (Tigris), Szűcs Ágnes (Zsebibaba). Lipics Zsolt (Nyuszi), Hunyadkürti György (Bagoly), Kovács Zsuzsanna (Róbert Gida) játékát. A zenei vezető Hevesi András, a játékmester Lukáts Andor v olt. Wallinger Endre Micimackó Fölújítással, az 1977-es bemutatófölújításával kezdte meg a gyerekek idei évadát a kaposvári Csiky Gergely Színház. Milne—Slade Micimackó c. mesejátékát az eredeti Karinthy Fri- gyes-regényfordítás fölhasználásával Bátky M/M/y fordította. A rendező Ascher Tamás stílusában, gondolatiságában és hangvételében egyaránt érdekes és következetes előadást teremtett, átemelve a meseregény folytatásának (Micimackó kuckója) néhány elemét. Nem annyira a látványos és pergetően cselekményes, inkább a gondolati és gondolkodtató elemeit hangsúlyozta. Jól segítette ebben Pauer Gyula körlambériás, nemes egyszerűségű díszletvilágát és kedvesen bohókás, emberalakú és emberközpontú jelmezei: vagy némelyeknél épp a jelmeznélküliség, apró jelzésekkel. A rendező, úgy érzem, két fontos tényezőre épített. Arra, hogy a gyerekek túlnyomó része ismeri vagy esetleg olvasta is már a főhőssel s Róbert Gida barátaival, a világszerte oly népszerű mesealakokkal (Füles, Kanga, Zsebibaba, Tigris stb.) megesett dolgokat. Talán ebből kiindulva választott egy nehezebb, ám a nézőt mélyebben és közvetlenül partnerré avató megoldást. Az eredeti mű azon ritkább mesetípusok közé tartozik, ahol nem a jó és a gonosz küzdelméről van szó, hanem közvetlen emberi történetekről, viszonylatokról és emberi kapcsolatokról. Ascher nem a harsányan kacagtató helyzetkomikum kiemelésére törekszik. Az egész előadáson végighullámzik egyfajta, kicsit elvontabb, intellektuális humor, amely hol a párbeszédekből, hol a valóban nagyon szellmes helyzetekből; emberi gyönge- ségekből, magából a jellemrajzból s az ebből fakadó póruljárá- sokból sugárzik ki. Ennek az előadásnak az igazi főhőse nem is annyira a torkos, esetlen s épp ezért nagyon is esendő medvebocs. Hanem az a 7-8 éves forma kisfú, akinek a fantáziavilágában játékállatkái megelevenednek, ember módra viselkednek; mindig történik velük valami, miközben éber szemmel figyelik — kis gazdájukkal együtt—a körülöttük változó s táguló világot. GondolaGyerekszínház Nagydíjat kapott Gábriel József festőművész (Folytatás az 1. oldalról) Arról, hogy Pannónia szellemisége mindig meghatározó volt a magyar kulturális életben, így a kiállítás jelentősége mellett a felelőssége is fokozott. Németh Lajos ezúttal nem műveket és művészeket méltatott. Napjaink képzőművészeti válságáról beszélt: nem alakultak még ki a polgári társadalmak művészeti intézményei és nincs műkereskedelmi piac. A politikai átmenetben a közélet perifériájára került a képzőművészet. A művészettörténész kiemelte: a magyarság jövője azon dől el, hogy képes-e átalakulni civil, alulról szerveződő társadalommá. A szép számú közönség előtt adták át az idei művészeti díjakat. A Somogy Megyei Tanács „A Dunántúl művészetéért” érmét kapta Gábriel József festőművész. További díjazottak: Krajcsovics Éva festőművész (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége déldunántúli területi szervezeténekdíja), Újházi Péter festőművész (Művelődési és Közoktatási Minisztérium díja), Sulyok Gabriella grafikusművész (Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja), Tornay Endre András szobrászművész (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Észak-dunántúli Szervezeténekdíja), Fischer György szobrászművész (Magyar köztársaság Művészeti Alapjának díja), és Varga Bencsik József szobrászművész (Honvédelmi Minisztérium díja). Hét művész a dunántúli megyei és megyei városi tanácsok elismerését vette át. A dunántúli tárlattal egy időben az előző kiállítás nagydíjasának, Bartha László Munkácsy-díjas érdemes- és kiváló művész kamarakiállítását is megnyitották a Somogy Megyei Múzeumban. Varga Zsolt Fotó: Kovács Tibor Adorján Endre: Járó ember III. Megnyílt a dunántúli tárlat i • u - i » »o ÍKDSWS EMEK3 Hifi!? Őszi áruajánlat * a fonyódi Balaton Áruházból! — Lee Cooper bársonynadrágok — extraméretű férfi bársony- és szövetnadrágok — import- és hazai pulóverek minden korosztálynak — férfi öltönyök, pizsamák — női otthonkák, hálóingek — Triumph melltartók- és garnitúrák — csecsemőruházati cikkek (108203) 1 9 5 0 - 1 » 9 0 <a© jSws SnCSMEíí SM? Még tart az engedményes ruházati vásár a Börzeboltban! Új cikkekkel várjuk Önt is Kaposváron, a Kossuth tér 5. sz. alatt! (108205) Somogybái nézve nagyon kék az Adria, nagyon magas az Alpok KAPOSVÁRRA KÖLTÖZIK A KULTURÁLIS BIZOTTSÁG? Az összeurópai mozgalomban is helyet harcolt ki magának a régió, amelynek tartományai, megyéi Alpok—Adria közösség néven szövögetik — immár a 13. éve — az együttműködés szálait. Persze a gazdasági kapcsolatok bizonyulnának számunkra a leghasznosabbnak, de az utóbbi esztendőkben munkába bekapcsolódott magyar tagok (Győr— Sopron, Vas, Zala, Baranya és Somogy megye) számára a kulturális terület jelentette azt a bizonyos hidat, amelyen egyenrangú partnerként közelebb kerülhetett Lombardiához, Bajorországhoz, Karintiához vagy Szlovéniához. Ez utóbbi köztársaságba invitáltak bennünket, hogy két év után a közösségben leginkább mozgolódó kulturális bizottság vezetésében átvegyük a stafétabotot. Mérföldkövet jelenthetett volna ez, hiszen a magyar partnerek eddig jobbára csendes szemlélőként vettek részt a programokban. Ugye emlékeznek még a versenyfutásra, melyen hat város indult nemrégiben, hogy eldöntsék: ki lehet házigazdája az 1996-os nyári olimpiának. Végül Atalanta győzött mellbedobással; — a több pénz billentette javára a mérleg serpenyőjét. Nos, az Alpok—Adria közösség alapszabálya azt írja elő: a kétéves rotáció során névsor szerint kapják a tagok a tisztet, mely lehetőséget ad a szűkebb környezet bemutatására és ki tudja hány remek lehetőséggel kecsegtet. Mint már említettem, a sorban Somogy megye következett volna, ám az ülést megelőző napon Horvátország is bejelentette igényét a bizottság vezetésére. Az abc szerinti sorrendben azért* állapodtak meg valaha a tartományok (ma már 18 a számuk) első számú vezetői, hogy ne politikai kérdések, ne a nagyobb hadsereg vagy több pénz döntsön a kisebbik kárára. Nos, Horvátország bizonyosan politikai okok miatt ragaszkodik vélt jussához; — a forrongó Jugoszláviában bizonyítani akarja tehetségét. S én úgy láttam: a többség támogatja szándékát. A Portoros kulturcentrumá- ban tartott ülésen a tagok beszámoltak elvégzett és folyamatban lévő munkákról. Csak tallózva közöttük: zenei találkozók, színházi vendégszereplések, vándorkiállítások, a közösség egyetemi-főiskolai rektorainak találkozója, könyvkiadás, sportvetélkedők jelzik a szervezet életképességét Szlovénia jól kihasználta a lehetőséget, hogy két esztendőn keresztül irányíthatta—koordinálhatta a közel 20 millió lakosú régió szellemi életét. Jelen pillanatban is vagy 40 rendezvény „fut” melynek szervezői viselhetik az Alpok—Adria egyre ismertebbé váló emblémáját. Nagy Gábor, megyei tanácsunk közművelődési irodájának vezetője bejelentette: Somogy az első pillanatoktól kezdve készül arra, hogy a kulturális bizottság házigazdája lehessen. „Remélem, csak a szakmai felkészültség fogja majd eldönteni ezt a kérdést” — tette hozzá. S az összetartozás lehetőségeit keresve rámutatott arra: Somogy nem akar haragot senkivel, s ha (jogtalanul) el is veszik lehetőségét, továbbra is a közösség hasznára kíván dolgozni. Akadnak persze kérdések jócskán a saját házunk táján is. Az öt magyar tanácsi vezető közül egyedül Nagy Gábor tudta megértetni magát tolmács nélkül az idegen nyelvet beszélőkkel. Hamar kiderült az is: szegény rokonok vagyunk csupán a közösség többi tagjához képest. Az új önkormányzati rendszerben ki adná a pénzt (nem is keveset) a működéshez? Mi több, házigazdának lenni sok lehetőséget kínáló de ugyancsak drága mulatság. A kinti újságok egyébként meglehetősen nagy terjedelmet szenteltek a tanácskozásnak. A záróülésen felvetődött a munkabizottságok és programcsoportok tevékenységének átszervezése is (jelenleg sportegyüttműködési, ifjúsági együttműködés és kisebbségi együttműködési munkabizottság illetve archeológiái atlasszal, kulturális eseménynaptárral, a kulturális intézmények katalógusának valamint a vidéki történelmi központok monográfiájának kidolgozásával foglalkozó programcsoportok működnek), hogy azok aktuálisabbak legyenek, határozataik pedig konkrétabban megfogalmazottak. Úgy váltunk el, hogy Győr- Sopron illetve Vas megye lemond jogosítványáról (hozzájuk is először került volna munkabizottság), hogy So- mogyot támogathassák teljes vállszélességgel. A vezetők közötti egyeztetést követően majd november 22-én dől el, hová kerül a közösség leginkább prosperáló bizottságának vezetése. Az Alpok— Adria mindenképp előre mutató tevékenységet folytat — erről magam is meggyőződhettem. A közösség által kiadott autóstérképen ugyanis olyan utak vonalai futottak szépen kihúzva piros meg sárga színekkel, melyeket egyszerűen még nem aszfaltoztak le—helyettük borostás erdőket, zúgó hegyipatakot találunkcsupán. S persze el is tévedtünk rendesen. Remélem; a szervezet magyar tagjai megtalálják az utat, melyen haladni kell, hogy az Alpok— Adriának (ne csak papíron!) teljes jogú tagjai lehessenek. Czene Attila
