Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-31 / 160. szám
1990. október 31., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Ma: takarékossági világnap MIBŐL? Elégedett az OTP — Helyzet, sokadikén Mennyire elégedett a mostani helyzetben a megyei OTP igazgatója, Illés Antal? 50% az államkasszába — Nem panaszkodásképp, de az intézetet is érintik olyan begyűrűző költségek, amelyekről a pontos, kulturált és megbízható ügyintézés miatt nem mondhatunk le. Átlagosan 26 százalék betétkamatot térítünk a pénzelhelyezőknek és átlagosan 28 százalék kamatot számítunk föl az adósainknak. Mintegy 8,9 milliárd forintnyi betétet kezelünk, így tehát könnyen kiszámítható, mekkora nyeresége van az intézetnek, de ennek 50 százalékát befizetjük az államkasszába. Az igazgató szerint egyre nagyobb számban választják a magasabb kamatozású betéti formákat az értékállóság miatt, és jelentős a devizabetételhelyezés is. A hiteligények a magas kamatok ellenére növekednek. —Összegzésképp elmondhatom: takarékosak a somogyiak, sőt egyre többen „forgatják" megtakarításaikat. Ami pedig a halasztást kérőket illeti, számuk elenyésző. Ugyancsak minimális a kényszerintézkedések száma is. — Mi lesz a munkanélküliek tartozásával? — Igazolás esetén van lehetőség arra, hogy haladékot adjunk, de ebben az esetben is törlesztenie kell az adósnak a felvett hitel kamatait. A megyei igazgató úgy látja tehát: jól áll a megye takarékosság tekintetében, eredményes év zárására van kilátása az OTP megyei igazgatóságának. Fizetés előtt mindig sokadi- ka van. Kinek előbb, kinek később. S ma már nem elég, hogy visszavisszük az üres üvegeket a boltba. Takarék helyett előleg — Nagyon megérezzük nálunk is a sokadikét — mondta Papp Borbála, a Kaposvári Ruhagyár szakszervezeti titkára. — Egyre többen kérnek ilyenkor fizetési előleget. A két szakszervezet kerete 30 ezer forint egy hónapra. Egy személy 4, egy 3, a többi kétezer forintot kaphat. Már október 6- án kimerítettük a keretet, s ilyenkor érkezési sorrendben várnak az elbírálásra. Az előleget egyébként hat egyenlő részletben kell visszafizetni. Egy dolgozó egy éven belül csak egyszer kaphat. Most hatan várnak előlegre, ugyanis valamit enyhített a helyzeten a KST-visszafizetés. — Milyen indokok alapján kérnek előleget? — Táppénz után szakszervezeti segélyért is jönnek, egyébként arra hivatkoznak, hogy magasak az árak, aztán a férj munkanélküliségére. A szeptember utáni hónapok egyébként mindig rázósak; beiskolázás — bár erre adunk külön a rászorulóknak —, aztán tüzelőbeszerzés. Ilyenkor jelentkeznek a nyugdíjasok segélyért. — Kölcsönt is kémek? — Igen. Hárman kértek például addig, amíg kifizetik a KST-t, két-kétezer forintot. Mit volt mit tenni, abból adtunk, amit befizettek bélyegre a nyugdíjasok. Volt, akinek csak ezer forint kellett... Nagyon megsajnáltam egy fiút, s neki már saját zsebből adtam ezer forintot. Kórházba ment, s pizsamát akart venni. Most azon gondolkodunk, hogy esetleg a szakszervezet forgóalapjából adunk kölcsönt egy-egy hétre aláírásra. Nagyon nehezen élnek az emberek, így aztán egyre nehezebb a sokadika. Türelem, az nincs... Geicz Gézáné, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság betegellátási és csa- ládipótlék-osztályának vezetője sok szomorú esetről tud. — Türelem, az nincs... Együttérzek azokkal, akik idejönnek, hiszen a dolgozót nem érdekli az, hogy nekünk milyen nehézségeink vannak, az sem, hogy a munkáltató rossz adatot küldött, s ez hátráltatja a kifizetést, illetve elfektette a papírokat. — Mire hivatkoznak az emberek? — Az OTP-részlet fizetésének határidejére. Aki táppénzen van, nem kap pénzt a szokott időben, s neki a táppénzből kell. Ez iszonyú nyomás mindenkire. Van, aki sírva mondja el a gondját. Sajnos, van, akinek még így sem tudunk segíteni. Az például képtelenség, hogy mindenkinek soron kívül fizessünk. Pedig még azt is megtesszük az ügyintézés gyorsítása érdekében, hogy az így hozzánk forduló ügyféllel vitetjük el aláírásra a papírokat. KST-ből cipőre Beszéltem egy háromgyerekes asszonnyal, aki előadó, a férje pedig szakmunkás. Ő azért fizet havi 1500 forintot a hivatali KST-be, mert így könnyen tud kölcsönhöz jutni. — Amikor visszafizetik a megtakarított pénzt, akkor ezen töltünk kolbászt. Hónap végén kell a pénz a megélhetésre, nem olyan nagy a fizetésünk. Legutóbb azért kértem KST-kölcsönt, mert a 18 éves fiamnak cipőt vettünk. Nehéz a megélhetés, a napi két kiló kenyér ma már ötven forint. Épp most mondtam a férjemnek, hogy segítsen egy kicsit a pénzelosztásban... Lajos Géza — Mészáros Tamás Rögös a (ki)válás útja Vállalkozó nemzet lesz a magyar, akárki meglátja... Legalábbis, ha lehet hinni azoknak a pártjóslásoknak, amelyek fölvázolják a közelmúlthoz hasonlító jövőt. Minden valamirevaló, a gazdasági rendszerváltozásra vonatkozó elgondolás közös csodaszere hát a vállalkozás. Vállalkozóvá lenni viszont nemcsak elképzelés kérdése. A száraz valóság milliónyi meglepetést tartogat, még azoknak is, akik például egy szövetkezetből kiválva akarnak új_ kisszövetkezetet létrehozni. Ezzel a merész ötlettel rukkoltak elő a Kaposvári Szolgáltatóipari Szövetkezet fényképészei is. Összeültek, tanakodtak, fontolgatták, és ennek eredményeként október elején megszületett a szándéknyilatkozat, miszerint 1991. január 1-jétől kiválnak az anyaszövetkezetből és önálló útra lépnek. Mindehhez a törvényi feltételek (és ez sem elhanyagolható manapság) biztosítva vannak, tehát úgy tetszett, hogy a vállalkozásnak semmi akadálya sincs. Minden a maga útján... Ment minden a maga útján. A szövetkezet vezetősége október 11 -én összeült, és úgy döntött (hiszen a törvény szerint mást nem is tehetett), hogy tudomásul végzi a fényképészek szándékát. Am ezen az ülésen még egy döntés született. Nevezetesen az, hogy a Somogy Áruház épülettömbjében levő 2. számú fényképészüzletet november 1 -jövel megszüntetik, s az ott dolgozó Asztalos Tibor- nét (aki mellesleg egyik kezdeményezője volt a kiválásnak) ugyanettől az időponttól a Május 1. utcai 1. számú műterembe áthelyezik. Majd az is kiderült, hogy a szövetkezet elnöke Borsa András ellen (a kisszövetkezet alapítását szorgalmazó másik személy) fegyelmi eljárás lefolytatására készül. Az érintettek megkeresték szerkesztőségünket, s elmondták, hogy amióta átadták a 22 aláírást tartalmazó szándéknyilatkozatot, azóta szinte állandó, apró megfélemlítéseknek vannak kitéve. A szövetkezet vezetősége arra hivatkozik, hogy a fényképészrészleg tevékenysége veszteséges, mégis akadályokat gördít a távozásuk elé. Az egyik kollégájuk, aki egyébként aláírta a szándéknyilatkozatot, újabban ellennyilatkozatra akarja rávenni munkatársait. Vajon miért? Á szövetkezetből kilépni szándékozó tagok természetesen igényt tartanak az őket megillető vagyonrészre s a működésük feltételeit jelentő műtermekre és munkaeszközökre is. A szövetkezet vezetősége pedig bezáratja az egyik műtermét, s elfogadható indok nélkül áthelyezi az ott dolgozót. De vajon mi lesz az ottani modern fotótechnikával? Azt kinek szánták? Nincs akadály Megkerestük a szövetkezet elnökit, Teli Györgynét, aki elmondta: megkapták és megtárgyalták a szándéknyilatkozatot, a kiválásnak semmi akadálya nincs. Az október 11-i vezetőségi ülésen valóban döntöttek arról is, hogy bezárják a 2. számú műtermet. Ezt a veszteség indokolta; bizonyítják a gazdaságossági számítások és mérlegadatok is. Már korábban is foglalkoztak a bezárás gondolatával , de most döntöttek e kérdésben. Ebben az üzletben két személy dolgozott, de az egyik kilépett, és Asztalps Tiborné egyedül maradt. Áthelyezése következtében a jövedelme nem változik. A műterem bezárásának másik okaként említette az elnökasszony, hogy — mivel a Petőfi téren levő fodrászüzletet föl kell számolni — könnyen előfordulhat, hogy a fodrászok a volt fényképészüzletben kapnak helyet. Elmondta azt is, hogy a műterem bezárása és a fényképészek kilépési szándéka csak véletlen egybeesés. — Egyébként a vagyonmegosztás után kilépő szövetkezeti tagokra eső vagyonrésszel szabadon rendelkeznek — mondta szövetkezet elnöke. — Ha ezenkívül még valamire igényt tartanak és kifizetik, akkor vihetik. Mivel az igényeiket tartalmazó levelet október 24- én, szerdán kaptam kézhez, a vezetőség pedig október 11-én döntött a 2. számú műterem bezárásáról, ezért tehát szó sincs retorzióról. Borsa András nem kapott fegyelmit, csak fegyelmi meghallgatásra kértem. Kötelességszegés miatt kívánom figyelmeztetésben részesíteni, ami köztudomásúlag nem fegyelmi büntetés. Teli Györgyné azt is elmondta, hogy az ellennyilatkozatról akkor szerzett tudomást, amikor a levélben megkapta. Ennek kezdeményezője azért sem lehetett, mert ha esetleg visszamarad egy-két dolgozó, akkor az ő foglalkoztatásukról a szövetkezetnek kell gondoskodnia. A szövetkezet elnöke ígéretet tett arra, hogyha a kiválók meg vásárolják a két műtermet és az egyéb eszközöket, akkor a szövetkezet vezetősége nem gördít akadályt a fényképészek szándéka elé. Véletlenek játéka A sors valóban nem nélkülözheti a véletlenek játékát. Mert vannak véletlenek. De azt is tudjuk, hogy ez az összefüggés akár elő is idézhető. Nem célunk, hogy bármely gazdálkodó egység ,,legbensőbb" ügyeivel foglalkozzunk. E téma kapcsán is eltekintünk azoknak az információknak a közlésétől, amelyek csak egy-egy közösségre tartoznak. De az eset ezek nélkül is tanulságos. Miért nem lehet egy törvényekben pontosan szabályozott lépést (a szövetkezetből való kiválást) gyanakvást és keserű szájízt okozó megnyilvánulások nélkül véghezvinni? Ha veszteséges valamely tevékenység, akkor arról miért nem tudnak az adott területen dolgozók? Valóban „meggyőzőek" azok a véletlenek, amelyek ilyen esetben előfordulnak? Nem folytatjuk tovább. Nehéz elhinni, hogy a fényképészek tevékenysége — ilyen árak mellett — veszteséges. Ha pedig az, akkor kinek a feladata, hogy ennek az okaira választ keressen. A 2. számú műteremben Asztalos Tiborné hosszabb idő óta egyedül látta el feladatát. Ám épp a szándéknyilatkozat megjelenése után kellett „átszervezni". Azt sem tudjuk, hogy az a fodrászat, amely esetleg a volt fénykópészműte- remben kap helyet, vajon nye- reséges-e. Azt viszont igen, hogy ebben az épületegyüttesben működik a szövetkezet egyik fodrászrészlege. Hogy ki, mikor és hol hibázott, ennek megállapítása nem a mi feladatunk. De talán a kulturált válás feltételeit biztosító mielőbbi „békéltető-egyeztető" tárgyalás összehívása még nem Lengyel János BALOGH TIBOR, A MAGYAR AUTÓKLUB FŐTITKÁRA NYILATKOZIK A SOMOGYI HÍRLAPNAK AZ ÁREMELÉSNEK TÖBB MÓDJA VAN... A „sárga angyal” sem jár szárnyon (Folytatás az 1. oldalról) — Mit tartalmazott a nyilatkozat? — Magam a múlt hét elején, amikor a benzináremelés mar a levegőben volt, az MDF frakció- vezetőjével, Kónya Imrével folytatott megbeszéléseim során már rámutattam: ha árat akarnak emelni, akkor annak több módja van. Úgy is meg lehet tenni, hogy beverik a kormány ablakát, de úgy is, hogy a szóban forgó üveg mégis épen marad. Az áremelés annyira meggondolatlan és olyan nagymértékű volt, hogy ilyen sokkhatásra bizton lehetett számítani. Ebben a szellemben fogalmaztuk meg a kormánynak eljuttatott levelünket is és kértük, hogy az Érdekegyeztető Tanács munkájában részt vehessünk. Ez, sajnos, nem valósult meg. — Hatszázötvenezer taggal önök ma Magyarországon az egyik legnagyobb tömegszervezet. Ekkora tömegbázissal hogyan védik érdekeiket? — Többek között saját újságunk, az Autósélet is biztosítja számunkra a nyilvánosságot. Az elmúlt időben ebben csak a biztosítások rendjének változása kapcsán majd tucatszor támadtuk meg a kormány álláspontját. — Úgy érzi tehát: jelentős szerep jutott önöknek abban, hogy a kormány visszavonta javaslatát? — Ez számunkra egyáltalán nem érdem, hiszen célunk nem a javaslat elvetése, hanem annak megváltoztatása lett volna. — Hogyan fogják a jövőben az autósok érdekeit képviselni? — A tagságunk elsősorban azért gyűlt össze, hogy megszervezzenek maguknak egy olyan bázishálózatot, amelyben megkaphatnak különféle, másutt nem létező és számukra kedvezményes szolgáltatást. Azt ma Magyarországon nem lehet felvállalni, hogy állandóan, különböző okok miatt barikádokat építsünk. Főképpen ez nem is a mi feladatunk. Ha már a piacgazdaságra akarunk áttérni, akkor a napokban oly sokat emlegetett — például benzinár—liberalizáció sem egyéb, mint óriási árnövekedés. Ez azonban, ha tetszik, ha nem, ebben a helyzetben az egyetlen megoldás. —A klubtagsági díj megemelésével együtt a szolgáltatások színvonala is emelkedni fog? Egyáltalán: mennyivel nő az évi tagdíj? — Ezt a térítést öt évvel ezelőtt állapították meg. Elképzelésünk szerint a mostani háromszáz forint a jövőben a duplájára fog emelkedni, de ennek megtárgyalásakor minden bizonnyal élénk vita várható. A díj emelése tulajdonképpen csak az inflációt pótolja. Ha a tervünket nem fogadják el a küldöttek, akkor ennek — szolgáltatásainkat tekintve — mindenképpen negatív hatásai lesznek. Az esetleges következményeket most dolgozzuk ki. Hadd mondjak csak néhány számadatot. Ma az éves klubtagsági díj mintegy kétszázmillió forint. Ugyanakkor a sárgaangyal- szolgáltatás és ingyenes újságunk, az Autósélet megjelentetése több mint nyolcvankétmillióba kerül. Ez pedig csak két területe a tevékenységi körünknek. Nem vagyunk nyereségorientáltak. Ami kis pénz megmarad, az mind visszajut, fejlesztésre a klubtagságnak. így tudtunk az elmúlt öt évben huszonkilenc műszaki állomást építeni. — Mikorra tűzték ki az ismételt küldöttközgyűlést, amelyen a szombaton elmaradt fontos, közérdekű kérdéseket is megtárgyalják? — Várhatóan november huszonnegyedikén vagy december elsején, minden tervezett napirendi pontban megállapodás születik. Tisztelettel kérjük küldötteinket, hogy ezen tagságunk érdekében vegyenek részt. Barna Zsolt Harmincadik napja tart az idei répafeldolgozási kampány a Kaposvári Cukorgyárban. Eddig 6700 tonna cukorrépából nyerték ki az elmúlt évekhez képest magasabb cukor- tartalmat. Zökkenőmentes gyártás mellett január közepére fejezik be a Dél- dunántúl termésének feldolgozását. Fotó: Gyertyás László TELE AZ OBJEKTÍV?!
