Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-21 / 153. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP___________ ______________4________1990. október 21., vasárnap A lét peremén Minden hatodik telefon rossz vei kapcsolatos. Volt tanácstag, vb-tag — van tehát némi rutinja és ismeretsége az államigazga­tásban. — Nem lesz könnyű a polgár- mesteri teendőket ellátni, hi­szen egyelőre társadalmi mun­kában fogom ezt végezni. Az iskolai vezetés a támogatásáról biztosított, de ez a tanév nem­csak a gyerekeknek lesz nehéz: nekem is, hiszen most fogok ál­lamvizsgázni. Terveit hallgatva konstatá­lom: ismeri afalubeliekgondjait. A legsúlyosabb problémát emlí­ti először. — A közrend, a közbizton­ság... Rendet kell végre terem­tenünk! Ebben egységesen gondolkodunk. A község intéz­ményeinek — óvoda, iskola, egészségház — az átlagos fa­lusi szinten van az állapota. Utat és járdát kell építenünk. A tée- szünk mostvált külön avéseitől, s ez azt jelenti, hogy nagyobb segítséget várhatok tőlük. Sze­retnénk Nemesvidet bekap­csolni a falusi turizmusba, mert ez nemcsak jövedelmet biztosít a helybelieknek, hanem igé­nyessé is teszi őket: jobban ügyelnek környezetükre. Sokan járnak tőlünk Marcali­ba, Nagykanizsáradolgozni. Az a feladatunk, hogy itthon te­remtsünk nekik munkalehető­séget. A téeszen kívül az Industrie Elektrik Kft. kábelgyára köt le nagyobb létszámú munkaerőt. Egy német vállalkozó, Hubert Schamberger úr három egysé­get működtet a környéken, kö­zülük a vidi a legnagyobb: 160- an dolgoznak itt, főként nők. Kocsis Benő ügyvezető ka­lauzol bennünket a munkaasz­talok között: autógyáraknak és háztartási gépekhez készíte­nek elektromos vezetékeket, kábeleket. A bérek sem rosszak, hiszen az első félévben 7800 forint volt a bruttó átlagfizetés, s azóta ez még ezer forinttal emelkedett. Kedvezőek az egyéb juttatások is: saját busz szállítja a bejáró dolgozókat, az ebéd-hozzájá­rulás naponként 20 forint. Az ünnepekre valamennyi dolgozó ajándékot kap, év végén pedig — előreláthatólag — félhavi fi­zetésnek megfelelő jutalmat. Is­kolakezdéskor, ha első osz­tályba megy a gyerek 2000 fo­rintot, további iskolás gyereken­ként 500 forintot. Ezek után ért­hető, hogy elégedettek a höl­gyek. Szinte hihetetlen: vannak még elégedett emberek. Ez a hangulat átragad ránk is. Vidáman bandukolunk az autó­hoz, elemezve a látottakat, ami­kor egy cigánylány szólít le: — Bácsi, adjon egy tízest! — Pár éve még csak kettest kéregettek. —jegyzi meg a kol­légám, s ezzel vége is az emel­kedett hangulatunknak. Mintha fagyos szél söpörne végig az októberi napsütésben, úgy borzongunk meg a látvány­tól, mely Kisviden fogad ben­nünket. Düledező, elhagyott házak, rom, gaz és magány... Odor Ferencné született Pé­— Ugye maguk segítenek rajtam?! A kábelgyárban tér Ilona azonban maradt. Ül roskatag házának kapujánál, nézi az autókat, magában szá­molja a helybelieket: 40—50-en vannak már csak. — Ma is elment egy 78 éves — mondja, s közelebb húzza magához a kampóját. Menni alig tud, nemrégen eltörött lába csak nehezen gyógyul. Férje hét éve magatehetetlen. Hosszan ugat a kutya, Tóth József kijön omladozó tömés­házából, s amikor az ajtónak támaszkodik, akkor fogjuk csak fel a ház előtt levő tolókocsi „létét”. Tóth József egyedül él, ahogy tétova léptekkel közele­dik felénk, furcsa remegés fog el. — Kétszáz forint segélyt kér­tem a nemesvidi tanácstól, de A polgármester Végre egy jó hír: van már szponzora a gyalogfutballnak, s így megkönnyebbülhet a mi­niszter, fellélegezhetnek a sportág barátai. Bizony, szépek lehethek reményeink: Nemes- vid lesz a gyalogfutball magyar- országi oroszlánfészke, s mind­ez egy önzetlen kőművesnek köszönhető, akivel a község kocsmájában futottunk össze. Lelkünkre kötötte, hogy írjuk meg: támogatja ezt a számunk­ra még ismeretlen sportot. Csak annyit árul el, hogy rokkantak játsszák. Aki bővebb informá­cióra vágyik, az áldozatkész mecénást bármikor megtalál­hatja a fent nevezett „intéz­ményben" — ha éppen nem tar­tózkodik a pultnál, érdemes pi­cit várni: hamarosan visszatér — Ma is elment egy hetvennyolc 6VGS Fotó: Lang Róbert nem kaptam. Gumi is kéne a kocsira, de a 4800 forint nyug­díjból nem telik. 58 éves va­gyok, még nem akarok szociális otthonba menni. Ugye, maguk segítenek rajtam?! A házból egy macska jön elő, dorombol egyet, s a kutyához megy, az barátságosan orron- nyalja. Mintha tudná, hogy a szegénységben a jobb ha ösz- szetartanak. Gyalogfutball, kéregető ci­gánygyerekek, csírázó kapital­izmus a szétesett szocializmus­ban. A lét peremén egyensúlyo­zó emberek... Anno 1990. Süli Ferenc az udvari mellékhelyi­ségből. Balogh úr ráér ilyen dolgokkal foglalkozni, hiszen a munka nem köti le túlságosan. Mint mondja, Nemesviden szegények az emberek, nincs pénzük építkezés­re. így hát a kőműves­szakma hasztalan, ma­rad a gyalogfutball és egy másik sportág, az úszás. Teljesen szabadon. Steinlauber Lászlóné és Tóth Ernőmé ezt nem enged­heti meg magának: mossák az ablakokat, a falburkolatokat. Olyan lendülettel dolgoznak, hogy az embernek az az érzése támad: most, hogy új világ kez­dődik, illőnek tartják a demokrá­ciát tiszta szívvel és ablakokkal fogadni. Hátha végigsétál a nemesvidi főutcán... Három párt kínálta föl prog­ramját és jelöltjeit a helybeliek­nek, ám ők inkább a függetlene­ket választották. Független a polgármester is, de nem a gondoktól. Árvái Tibor 31 éves szakoktató, a szőcsénypusztai szakmunkásképzőben tanít, korábban évekig itthon dolgo­zott: mindennel foglalkozott, ami a helybeliek művelődésé­vel, szabadidős tevékenységé­Egyre gyakoribbak a rongálások NEMESVIDI DERŰ ÉS BORÚ ÜRÖM AZ ÖRÖMBEN Bekerített lakók Kaposváron a Honvéd u. 17. számú, többemeletes lakóház­ra újabb szintet épít a Generál Kft. Kilenc család juthat ily mó­don hozzá viszonylag olcsó la­káshoz. Az építkezést úgy old­ják meg, hogy senkit se kelljen kiköltöztetni, és a főközlekedési utakat se kelljen a járműforga­lom elől elzárni. A jellegtelen lapos tető helyett fedett, úgynevezett csúcsos tető épül, szebbé téve majd a régi házat. A tervek szerint a tavaszra el is készülnek a mun­kával. Ennyi jó hallatán azt gondol­hatnánk, mindenki örül. Ez azonban nem így van. A lakók azt állítják, hogy az építők beke­rítik őket. Nem azt kifogásolják, hogy a parkírozó és a játszótér egy részét tárolásra használják, hanem hogy bedeszkázták a 21. számú lépcsőház melletti átjárót, amely a Honvéd utcára vezet, és ráadásul meg sem kérdezték őket. Tibold József építésvezető szerint ez bizo­nyos kényes anyagok tárolásá­ra szolgál. Hozzáfűzte: nem engedély nélkül kerítették be a környéket, meg is mutatta a hatósági papírokat. Igaz, ez nem tartalmazza annak a bizo­nyos átjárónak az igénybevéte­lét. Erre úgymond más úton- módon kaptak zöld utat. A fakóknak igazuk van. Elő­ször is jó lett volnak megkérdez­ni őket, mit szólnak mindehhez. Másodszor, figyelembe kellett volna venni, hogy ez az átjáró röviddel ezelőtt is átjárhatatlan volt, egy másik munka kapcsán. Érthető hát, hogy berzenked­nek az újbóli elrekesztés miatt. Harmadszor: nemcsak a lép­csőház jobb, hanem bal oldalán is megszűnt a Honvéd utcára járás hasonló lehetősége, mert valakik éppen most építik be. Ez sajnos egyébként kezd divattá válni Kaposváron, és így a „szellősre” tervezett, magas házak által körülbástyázott ud­varok egyre zártabbakká és ri­degebbekké válnak. Irritálja — joggal — a környékbelieket a szenny- és mocsok, és amely a 21-es lépcsőház körül megho­nosodott. Lassan — „a környe­zet befolyásol” — alapon a ren­detlenség sokak számára egy­ben a WC-t is jelenti. A lakók a szerkesztőségtől várják a segítséget. Ezt azon­ban aligha nekünk kell adni. Sz.N. Fonyódon nyolc utcai telefon­ból egyet sem találtam, ami működött volna. Bogláron ha­sonló volt a helyzet. Utolsó re­ménységeim a Fortuna üzlet- központ készülékei voltak, ám ezekből is hiányzott a tárcsa. A megyeszékhelyen sem jobb a helyzet. A Toldi-lakótele- pen levő nyilvános állomások egyike sem ad vonalat. Nem is adhat, hiszen az ajtó mögötti kitépett hátfalon csak a készü­lék helye látszik. Minek köszönhető ez a me- gyeszerte igen leromlott álla­pot? — kérdeztük Hetesi Gá­bortól a Posta távközlési üzem főközpontosától. — Az idén eddig 360 rongá­r ————————i A Marcali és Vidéke ÁFÉSZ 19. sz. italboltja Somogyszentpái feliratú bélyegzője ELVESZETT A fenti bélyegző használata október 18-tól ÉRVÉNYTELEN! Marcali ÁFÉSZ I (108409) I lást jeleztek, ez mintegy három és fél millió forint kárt jelent. Friss, hét eleji információink szerint jelenleg — vandál ke­zeknek „köszönhetően" — 66 készülék romlott el Somogy­bán. Ebből négyet annyira ösz- szetörtek, hogy ideiglenesen le kell szerelnünk. Hasonló a hely­zet a Toldi utcai készülékekkel is. A fülkék hátfalát újra kell épí­tenünk, hogy ismételten fel tud­juk tenni a sokszor életmentő technikát. Ideiglenesen a Posta épületének bejáratában elhe­lyeztünk ugyan egy telefont, ám — mint mi is tudjuk — ez nyitva tartási időben is csak ideiglenes megoldásként szolgálhat. Hidegburkoló munkára kapacitást keresünk novemberben, marcali építkezésünkre Jelentkezni: TERVSZÖV KFT., Kaposvár, Lenin u. 17—19. (108366) Nagymértékben megnőtt a rongálások száma és a javítá­sok gyorsaságának sajnos ha­tárt szab, hogy a szükséges alkatrészeket a karbantartók­nak Pécsről kell megrendel­niük. Nem tudom, ki mihez kezd a kilopott, halomnyi magányos tárcsával és egyéb alkatrész­szel. Mielőtt azonban olcsón szerzett mütyürjeit háztájiban hasznosítaná, jó lenne ha leg­alább eszébe jutna: lehet, hogy éppen abban a pillanatban vala­kinek iszonyúan fontos lenne, hogy egy jól működő utcai tele­fonon rögtön vonalat kapjon. B.Zs. Értesítjük a lakosságot, hogy a Kaposvár, Ezredév u. 22. szám alatt működő Gondozási Központ 1990. október 24-től Kaposvár, Béke u. 47. (bölcsőde) szám alá költözik. Telefonszám: 17-710 (149509)

Next

/
Oldalképek
Tartalom