Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-20 / 152. szám

1990. október 20., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 A TERMELŐTŐL A FOGYASZTÓIG MINDENKI VESZTES Drámai helyzet a tejágazatban JÖVŐ HÉTEN ORSZÁGOS ÉRDEKEGYEZTETÉS (Folytatás az 1. oldalról) Tehát: tovább romlott a hely­zet — mondta tegnap dr. Exner Zoltán, a somogyi agrárkamara ügyvezető igazgatója azon a tanácskozáson, melyet a Tej­ipari Vállalatnál tartottak a ka­marai tagok részvételével. El- odázhatatlanul szükségessé vált ennek a megyei érdek­egyeztető tárgyalásnak a megszervezése nemcsak a tej­piac felhalmozódott feszültsé­gei miatt, hanem azért is, mert jövő héten sor kerül a második országos érdekegyeztető ta­nácskozásra és a kamara fon­tosnak tartotta, hogy a megyé­ben a feszültségek mérséklésé­re egységes állásfoglalást ala­kítsanak ki az érdekeltek. Horváth László, a Tejipari Vállalat igazgatója is azzal kezdte mondandóját, hogy a jó partneri viszony és a szerződé­ses kapcsolatokból fakadó jog­szabályok egyaránt kötelezik az érintetteket, hogy szót vált­sanak a gondokról. Ez esetben ugyanis a tejipar problémája nem vállalati ügy, a tejágazaton keresztül érinti és megrendíthe­ti az egész agrárágazatot. A tej­ipar a világpiaci árzuhanás miatt mintegy másfél milliárd forintot fizet rá a veszteséges exportra. Ha fizetésképtelenné válik, a termelők nem jutnak hozzá a folyamatos, biztos be­vételt jelentő tejpénzhez, a csőd szélére kerülhet a mező- gazdaság jelentős része. Nemcsak az a tény vetíti előre árnyékát, hogy az idén értéke­sített tejet nem tudja a vállalat ebben az évben kifizetni, ha­nem az is, hogy jövőre csak korlátozott mennyiségű tejet tud átvenni a termelőktől. Túltermelés lenne? Aligha! Magyarországon az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás mélyen az európai átlag alatt van. És nemhogy nőtt volna, hanem az utóbbi három évben huszonöt százalékkal csökkent a fogyasztás. Sajnálatos tény ez — és egyértelműen az ár­emeléssel magyarázható! Ha tovább csökken a tej fogyasztói ártámogatása — márpedig hal­lani lehet ilyen törekvésekről —, a növekvő árak miatt tovább zuhan a fogyasztás. Ezek a körülmények magya­rázzák azt, ahogy már koráb­ban levélben közölte ezt a ter­melőkkel a vállalat —, hogy a tejipar a jövő évben a várható tejmennyiségnek csak a hetven százalékát veszi át szerződé­ses alapon a termelőktől, és a termelés önkorlátozására bíz­tat. Vállalkozik ugyan arra, hogy fennmaradó harminc százalé­kot bérmunkában termékké fel­dolgozza; ezt a termelő aztán vagy visszakéri és értékesíti, ahogy tudja, vagy megbízza a tejipart, hogy adjon el külpiaco­kon. Ám ez nemcsak biztos veszteséget, hanem a pénzügyi elszámolások három-négy hó­napi átfutását is jelenti. Éles és keserű hangú vita alakult ki tegnap ezekről a kény­szerintézkedésekről, amelyek egyformán sújtanak kister­melőket, most induló farmero­kat és jelentős fejlesztések ter­heit cipelő üzemeket. Többen is fölvetették a termelési kvóta be­vezetésének szükségességét, ami egyaránt kötelező érvényű a termelőre és a felvásárlóra, de volt, aki ezt vitatta. Abban viszont mindenki egye­tértett, hogy piacgazdaságról, a mezőgazdaság mind tarthatat­lanabb állapotának enyhítésé­ről addig nem lehet beszélni, míg el nem készül az agrárrend­tartás. Az érdekegyeztető tárgyalá­son a résztvevők egységes ál­lásfoglalást alakítottak ki, me­lyet Somogy képviselni fog a jövő heti országos fórumon. Vörös Márta Az idei OMÉK vásári nagydíjjal tüntették ki a Bábolnai IKR Rt. kukorica vetőmagjait. A vetömagüzemben megkezdték a kiváló minőségű vető­magok csomagolását; ezekből az idén már a farmergazdaságok ré­szére is szállítanak. MARCALIBAN DÖNTÖTT A KÉPVISELŐ-TESTÜLET A volt tanácselnök az új polgármester CSURGÓNAK SOKBA KERÜLT A LESZERELÉS Bár már évek óta nincsenek katonák Csurgón, az itteniek­nek sokba került a hadsereg leszerelése. Alig volt ismert, hogy a BM., a HM és a Határőr­ség egyenruházatának egy ré­szét e kisvárosban gyártották. 1988-ban tizenhatezer, majd huszonhatezer egyenruha gyártását visszamondták a megrendelők. A Napsugár nya­kán maradt az alapanyag, és ez finanszírozási gondokat jelen­tett. 1988 óta állnak az anya­gok. Ugyan kinek is kellene a keki színű, vagy munkásőrszür- ke anyagból egy-egy új ruha? Akinek mégis, az megvette a leszerelőktől. Az anyag áll, a pénz nem forgatható. — Csődben a nagy hírű Nap­sugár? — kérdeztem Fekete János elnöktől. — így azért nem fogalmaz­nék. Tény, hogy az utóbbi évek­ben visszaesett a belkereske­delmi forgalom... — Szóval mi, magyarok már nem veszünk ruhát sem? — Valahol igaz. A belkeres­kedelem huszonhétezer ruha megrendelését mondta vissza. — Nincsen munkájuk? —Külföldi kooperációk révén igyekszünk pótolni a kiesést. Nagyon jó kapcsolatunk van a német Elho céggel és a Hum- melsheimmel. Nekik gyermek- és felnőttsportruhákat, illetve gyermekruhákat készítünk. További kapcsolatbővítésre számítunk. n. J. (Folytatás az 1. oldalról) A tizenkilenc tag közül első­ként az MDF képviselője kért szót, s pártja nevében — ame­lyet a testületben dr. Nagy Anna és Jandrics Róbert képviselt, valamint Pozsonyiné dr. Lacz- kovicz Anna és Babina Elemér­né támogatott — dr. Sütő Lász­lót, a város eddigi tanácselnö­két javasolta polgármesternek. Az SZDSZ—Fidesz listán beju­tottalak — Olasz Istvánnénak és Kutor Lászlónak— is ez volt a véleménye, majd az MSZP- sek következtek: dr. Suchman Tamás, dr. József Imre, dr. Kar­dos Lajos és Gelencsér Margit is dr. Sütő Lászlót javasolták. A kisgazdapárti képviselők—Joó László, Mihalics Géza, valamint a párt által támogatott dr. Benc- zik László és Kisborsó Imréné ugyancsak a régi tanácselnököt kívánta a polgármesteri szék­ben látni. Amikor a függetlenek — dr. Vörös Katalin, Tóth Jenő, Berkes Jánosné, Bácsics Já­nos és Frankó Zoltán — képvi­selője szintén Sütő László ne­vét említette, már érezhető volt: Marcaliban nem lesz meglepe­tés. A19 tagú önkormányzati tes­tületből 17-en dr. Sütő László­ra voksoltak (1 ellene szava­zott, 1 pedig családi gyász miatt nem tudott az ülésen megjelen­ni).-. Ünnepélyes eskütétel követ­kezett, majd szót kért a város új polgármestere. — Köszönöm, hogy a testület ilyen nagy többséggel méltónak talált arra, hogy a következő négy évben Marcali vezetője lehetek. Köszönöm az eddigi támogatást, a kritikákat, az ese­tenkénti megrovásokat. Önök is tudják: a város fejlődésének irá­nyát ennek a 20 fős testületnek kell meghatároznia. Szeret­ném, ha az apparátus méltó partnerünk lenne. Amit tőlük kö­vetelünk: hozzáértés, szaksze­rűség, emberi tisztesség. Hosszadalmas választási procedúra kezdődött ezután, amelynek tétje a megyei küldöt­tek személye volt, dr. Sütő László már az első körben meg­kapta a szükséges szavazato­kat, ám a másik két helyre a pártok több jelöltet állítottak, s egyikük sem kapta meg a két­harmados többséget. Amíg a szavazatszedő bizott­ság dolgozott, rövid nyilatkozat­ra kértem a polgármestert. — Nagyon jó képességű emberekből áll a képviselő-tes­tület — mondta —, öröm lesz velükdolgozni. Legnagyobb fel­adatunk a foglalkoztatási gon­dok enyhítése, az infrastruktu­rális lemaradások felszámolá­sa, a szennyvíztisztító kapaci­tás bővítése, új szemétlerakó­hely létesítése. Ebben az év­ben, ha az állami támogatáso­kat megkapjuk, a városnak nem lesz anyagi gondja. Miután a harmadik szavazás is eredménytelen volt, Sütő László rövid megbeszélésre hívta a pártok képviselőit, s végül sikerült megválasztani a két megyei küldöttet: dr. Nagy Annát és dr. Vörös Katalint. A polgármester első diplomáciai húzása tehát sikerült, s ha majd a testületi üléseken a politika háttérbe szorítja a helyi gondo­kat, remélhetőleg a pártok kép­viselőinek is eszükbe jut ez a nap: tolerancia és kompromisz- szumkészség — a város érde­kében. Süli Ferenc Emlékeim 1956 őszéről MEGALAKULT A ZRÍNYI KÖR Petőcz Sándor 1956-ban Kapos­váron az MTI Somogy megyei iro­dájának a munkatársa volt, és a kaposvári Zrínyi Kör alelnöke. A nyugdíjas újságíró, aki jelenleg Miskolcon él, a Somogyi Hírlap fel­kérésére írta meg emlékeit. rÖr\ soha nem tanulja meg, hogy a PART-nak mindig igaza van?... Utol­só lehetőséget adok: huszonnégy órán belül elhagyja Zala megyét, családjával együtt; ezt kérték a me­gye vezetői, és én eleget teszek kéré­süknek...” — Kádár Jánosnénak, a Magyar Távirati Iroda akkori főnöké­nek a szavai 1956. április 27-én a „naphegyi birodalom” épületében hangzottak el. Ellenvetésem termé­szetesen nem lehetett. Sőt, jóindula­tának köszönhetően ez még humá­nus eljárás is volt velem szemben, hiszen akkor már több olyan írásom jelent meg, amely miatt Zala megye akkori vezetői azonnali deportáláso­mat kérhették volna. Váratlan ,,helycsere” Az MTI szállítójárművén utaztam vissza, Zalaegerszegre. Nős voltam, és egyhónapos volt a fiam. Hamar összeszedtük azt a néhány bútort és kevés holminkat. Másnap már Kapos­váron voltam. Ott értesültem róla, hogy ■ a hasonló „renitenskedés” miatt eltá­volított Dezső János helyére kerülök, az MTI kaposvári szerkesztőségébe. (Helyet cseréltünk. Őt és családját ugyanaz az autó még aznap Zala­egerszegre költöztette.) Az MTI kaposvári irodája két kis szobát foglalt le a Latinca Sándor utcai szerkesztőség épületében. Vezetője — a főnököm — Káplár Ferenc volt, aki az erdőkerülést abbahagyva került az MTI megyei irodájának élére. Kaposváron rövid idő alatt nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akinek a véleménye — ha nem is min­denben — hasonló volt enyémhez; Kunszabó Ferenc (későbbi vádlott tár­sam) és Nagy Tamás újságírók az akkori Somogyi Néplap munkatársai, Papp Ferenc TIT megyei szervezőtitkára, Szigetvári György mérnök, Somogyi Lajos főhadnagy stb... A korabeli sajtó és majd az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága által kiadott Ellenforradalom Somogybán című irományban (amelynek bizonyos tényadatai megfelelnek a valóságnak) olvasható: „összeálltak úgy 19—20- an fiatal értelmiségiek, és megalakítot­ták a már akkor benyújtott alapító ok­iratukban is rögzítettek szerint is ellen- forradalmi fedőszervezetüket, az úgy­nevezett Zrínyi Kört...” Azóta sokszor áttanulmányoztam a „forradalom ter­mészete” és az „ellenforradalom” kri­tériumait, de azt a következtetést soha nem tudtam levonni, hogy azok, akik a despotikus állapotokkal szemben va­lami jobbat akarnak, miért lennének „ellenforradalmárok”. Mi 1956 au­gusztusában, szeptemberében a párt és a megyei vezetőkkel tárgyalva — bizonyos engedményeket is elérve — mindent azért tettünk, hogy a diktatóri­kus hatalom eszközeit gyengítsük és a közösség, az egyszerű emberek érde­keit képviseljük. Nagygyűlést szerveztünk Első nyilvános szereplésünkre ké­szültünk 1956. október 19-én. A buda­pesti Petőfi Kör által kezdeményezett „Ki a politikával az emberek közé!” jelszót magunkévá téve, nagygyűlést szerveztünk Kaposváron a tiszti klub­ban. Meghívtuk Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács akkori elnökét, Tildy Zoltánt, a volt köztársasági elnököt, aki csak néhány napja szabadult börtönéből és még több más ismert személyiséget. Szerettünk volna választ kapni olyan dolgokban, mint a tsz-mozgalom ön­kéntessége, az uránbányászat hely­zete, a szovjet csapatok itt-tartózkodá- sa stb. Több ezrén jöttünk össze. Bár enge­délyünk a rendezvényre csak a tiszti klub helyiségeire szólt, sikerült a me­gye vezetőit megnyerni (Tóth István a megyei pártbizottság első titkára igye­kezett kifogni a vitorlából a szelet), hogy Kaposvár nagy nézőterű mozijá­ban, a Vörös Csillagban tartsuk meg gyűlésünket. A felfokozott érdeklődés — a me­gyéből különbuszok hozták az embe­reket — nagy feladat elé állította a karhatalmat. Hidas alezredes, az ÁVH megyei és Matics Pál ezredes, a had­osztály hírhedt parancsnoka olyan erővel vonult fel, hogy csak az Elnöki Tanács elnökének a közbenjárása gá­tolta meg a fegyveres fellépést és mentett meg sok jelenlevőt a letartóz­tatástól. Dobi István, aki a meghívot­takkal együtt a tiszti klubban előzőleg egy fogadáson vett részt, „kissé töb­bet” fogyasztott az alkoholtartalmú italokból, s így sikerült rávennem, hogy vonassa vissza a karhatalmat. „Tiborcok” panasza Ezután kezdődött a gyűlés. Még főiskolás koromban láttam a Nemzeti Színházban a Bánk bánt. Tiborc sze­repét Bihari József alakította. E gyű­lésen elhangzott panaszok azonban sokkal tragikusabbak voltak, mint Tiborcé. Emberi sorsok, meghurcol­tatások kínjairól beszéltek a felszóla­lók. Z. Nagy Ferenc (a hírhedt minisz­ter) az egész hallgatóságot ellenség­nek kikiáltva a gyűlés azonnali befe­jezését sürgette. Volt egy ember, aki — később életével fizetett ezért, és sok tiszta szaváért — megpróbálta helyreállítani a nyugalmat. Táncos Tibornak hívták, s a Petőfi Kör képvi­seletében volt jelen. Ezen az estén már tudtuk, hogy a nép, az egyszerű ember is jogokat kér. Ezek voltak az emberi öntudatra ébredés első botladozó lépései... (Folytatjuk) Petőcz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom