Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-19 / 151. szám
1990. október 19., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Véget ért a nemzetközi konferencia A Kaposvári Határozat Nem több pénz, mos módszer kell —A hagyományok tisztelete (Folytatás az 1. oldalról) A záró, plenáris ülés is tartogatott egy figyelemreméltó előadást. A luxemburgi George Calteux egyetemi tanár, a történelmi emlékeket védő állami hivatal elnöke az építészeti, a természeti és az egyéb kulturális örökség megőrzésének fontosságáról szólt, vetített képekkel, diafilmekkel illusztrálta mondandóját. Luxemburg kis ország, történelme során többször igyekeztek elsorvasztani, de végül is fennmaradt a nagy nyugat-európai országok árnyékában. Sikerült megőrizni a nyelvet, a műemlékeket, az örökséget. Ez az őrző-védő tevékenység igen szoros összefüggésben van a falusi turizmussal. A nosztalgia helye A nosztalgiát ne felejtsük ki az életünkből — hangoztatta — egy várat, egy völgyet, egy malmot úgy kell felújítani, „korszerűsíteni”, turistahellyé, koncertteremmé alakítani, hogy megőrizzük a régit, a sok évszázados hagyományokat. Előadásában kitűnően érzékeltette, hogy a luxemburgi parasztházakat, a gazdasági épületeket, elhagyott vasúti létesítményeket miként „varázsolták" újjá, különösen nagy figyelmet fordítva az építészeti stílus, az architektúra folyamatosságára. Tanácsként és javaslatként ajánlotta a magyar partnerek figyelmébe, hogy erre, egy-egy új létesítménynél is fordítsanak nagy figyelmet. Utalta természetesen arra is, hogy az állam miként segíti a földművelők ilyen irányú törekvéseit. Aki például százezer frankot áldoz arra, hogy restaurálja, turisztikai célokra is alkalmassá tegye az otthonát, az 27 500 frankot visszakap. A turisztikai minisztérium is támogatja különböző eszközökkel az ilyen törekvéseket. Mert — mint mondta—a vidék életét meg kell őrizni, új életteret kell adni a földműveseknek. A tegnapi tanácskozáson a nemzetközi konferencia részvevői határozatot fogadtak el. Michael Dower zárszavában elmondta, hogy ezt az állásfoglalást Kaposvári Határozat néven továbbítják az Európa Tanács főtitkárának, a Közös Piac brüsszeli központjának és minden részvevő ország a saját kormányának. A Kaposvári Határozatot mérföldkőnek tekintik a falusi turizmus történetében. A részvevők, a nemzetközi szervezetek képviselői kimondják ebben, hogy a falusi turizmus jelentősen hozzájárulhat a helyi gazdaság megerősítéséhez, a falusi élet stabilizációjához, a népek közötti kulturális cserekapcsolatokhoz. Hangsúlyozzák, hocjy a falvak egyetemes fejlesztésénél nem nélkülözhető a falusi turizmus, amihez viszont elengedhetetlen az infrastruktúra és az egyéb szolgáltatások fejlesztése. A jó minőségű szolgáltatások érdekében igen fontos a falusi-turistaiparban részvevők képzése, oktatása. Legyen a program része! A határozat felkéri a nemzeti és regionális kormányzatokat, hogy lényeges politikai programjukba vonják be a falusi turizmust, minden megfelelő eszközzel támogassák a falusi szálláshelyek, szabadidő létesítmények, szolgáltatások megteremtését. A konferencia utolsó perceiben gyors összegzést kértünk dr. Csáky Csabától a magyar szövetség elnökétől, aki testületi tagja a nemrég alakult Tanyai és Falusi Turizmus Európai Szövetségének is. — A várakozásokat felülmúlóan sikeresnek tartom a konferenciát. Minden fontos információt megkaptunk, átütően sugárzott a rendezvényből, hogy a falusi turizmust illetően nagy tapasztalatokkal rendelkező európai országok, őszintén segíteni akarják ezt a sok szemSzenna, ahol már megtette első lépéseit a falusi turizmus Fotó: Kovács Tibor pontból értékes tevékenységet Kelet-Európábán. — Mit vár, illetve mit hozhat a holnap a Kaposvári Határozat után? Nyitott a kormányzat — A kormányunk nyitott a tevékenység előtt. Nem csupán formaság, hogy miniszterelnökünk fovédnökséget vállalt. Egyértelműen bebizonyosodott itt, hogy ehhez az új idegenforgalmi — és egyben gazdasági ágazathoz — nem több pénz kell, hanem más módon kell hasznosítani az eszközöket! A zöld turizmus fejlesztése érdekében a Magyar Falusi és Tanya Vendégfogadók Szövetsége korábban már alapítványt kezdeményezett. Ezen konferencián elhatározták azt is, hogy ezt nemzetközi alapítvánnyá alakítják át. Vörös Márta Legyen vállalkozási minisztérium KISIPAROSOK SÜRGETIK A most készülő gazdasági törvénytervezetek hátrányosan érintik a magánvállalkozókat, ugyanakkor több fontos jogszabály hiányzik, s még mindig nem tisztázott az érdekképviseletek és a kormányzat viszonya sem — mondta az MTI munkatársának Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének újonnan választott elnöke. A 100 ezer tagot képviselő szervezet nem ért egyet azzal sem, hogy a külkereskedelmi jogosultságról szóló jogszabálytervezet alapján megszűnne az eddigi deviza-visz- szavásárlási lehetőség. Eddig ugyanis, ha egy kisiparos exportálta termékét, a kapott ösz- szeg 10 százalékáért a Magyar Nemzeti Banktól hivatalos árfolyam szerinti valutát vásárolhatott. Ezt használhatta fel a liberalizációs listán nem szereplő cikkek megvételére. A „kedvezmény” a jogszabálytervezet szerint megszűnik, így a vállalkozók nem juthatnak hozzá azokhoz az anyagokhoz, gépekhez, berendezésekhez, amelyek nem tartoznak a liberalizált termékek közé. Mindez azt mutatja — véli az IPOSZ elnöke—, hogy szükség lenne egy olyan vállalkozási minisztériumra, amely partnere lehetne az érdekképviseleteknek. A polgári demokrácia szerves része kell hogy legyen: a meglévő gazdasági és társadalmi érdekképviseleti szervezetek megfelelő fórumon mondhassák el véleményüket, és partnerekként közreműködhessenek egy-egy törvénytervezet megalkotásánál. Változó forgalom oz üzemi büfékben Szalámi és mosoly A büfé csendes sziget a rohanó ember életében. A kávé zamatos illata, a friss péksütemény látványa az érzékekre hat... No, és a pénztárcánkra. Sok vállalatnál van üzemi büfé. Vajon hogyan változott a kereslet és a kínálat a mostani gazdasági helyzetben? Kaposváron az 1. sz. posta büféjében dolgozó hölgy elmondta: könnyebb a dolguk, mint az üzemi büféseknek, mert itt átmenő forgalom is van. Szerinte képtelenség egy üzemi büfét fenntartani. Hogyan látja ezt egy vállalat büfése? A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kaposvári épületében Fáth Jánosné szolgálja ki a vevőket. A polcokon minden megtalálható, ami egy kisebb élelmiszerboltban. — A reggeli órákban héttől fél kilencig a legnagyobb a forgalom; viszik a perecet, a kiflit, a kávét. Pedig itt a kávé drágább, mert Omniából főzzük, s 10 forintba kerül. A tejtermékek fogynak leginkább. Azért is jobb ez a széles kínálat, mert az asszonyoknak munka után nem kell máshol bevásárolniuk. Ha valakinek azt kell mondanom, „nincs", másnapra megpróbáljuk beszerezni az árut. — Mennyire változott a forgalom amióta az árak fokozatosan emelkednek? — Ugyanúgy fizetési napoktól függ a vásárlók száma, mint eddig. Hónap végén már érzékelni: csak kenyeret vagy zsemlét vesznek, a belevalót otthonról hozzák. A cigaretta ugyanúgy fogy, mint azelőtt. Csemegeként nápolyit vásárolnak. Ebédelni is járnak, ennek ellenére van forgalom ebéd után is. — Gondolom, nem sok a haszon... Megéri? — Nehezen lehet fenntartani a büfét: Az árak nem magasak. Ha tóbb tejet vagy kenyeret rendelek és megmarad, „elúszhat” az egészi heti haszon... — mondja Fáth Jánosné, miközben kettévág egy zsemlét, közétesz egy ötdekás szalámikarikát, és becsomagolja a vásárlónak. Mosolyog. Mint mondja, ez nem kényeztetés... Tóth Kriszta A falusi hentes esete a vagyonügynökséggel PRIVATIZÁLÁS KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK A legutóbbi hónapokban hihetetlen társasagalapítási láz tört ki a vállalatokon. A KSH adatai szerint 1990 második negyedévében, azaz április elejétől június végéig összesen 6168 gazdálkodó szervezet alakult, ami több, mint amennyi az előző év januárjától idén április elejéig összesen. Az új szervezetek túlnyomó töbsége kft., s zömük a kereskedelemben alakult, ahol március 31. és június 30. között 1990-től 4080-ra emelkedett a korlátolt felelősségű társaságok száma. Ez a viharos, ám csendben végbemenő társaság- alapítási lendület végül is nem csodálható — alighanem annak köszönhető, hogy az Antall-kormány privatizációs elképzeléseitől, azaz a központilag irányított privatizációtól való félelmükben a vállalati tanácsok gyorsan társaságokba mentették az allarni vagyont. Hova lettek a boltok? Ennek persze megvannak az előnyei is, hiszen a hirtelenjében megsokszorozódott vállalati kör, a nagyobb cégek kisebb egységekre való bontása előnyösebb, a piacgazdaságokhoz közelebb álló vállalati szerkezetet eredményezett, ami ha nem is elegendő, de föltétlenül szükséges feltétele a verseny erősödésének. Másfelől viszont ezek a társasággá alakulások kihúzták a talajt a kormány privatizációs elképzelései alól. Persze nem egészen, de annyiban igen, hogy nagymértékben csökkent a magánkézbe adható üzletek száma. Emlékezzünk csak vissza: eredetileg az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások magánkézbe adásával kapcsolatos elképzelések még több, mint 50 ezer üzletről beszéltek. Mára úgy tűnik, az eladható boltok száma 9—10 ezerre csökkent. Körülbelül ennyi üzletet érinthet tehát az előprivatizációs törvény. Továbbra is tárgya, hogy szabad-e beengedni erre a területre külföldi tőkét. A kereskedelemben ugyanis — az eddigi spontán privatizációknál ez látványosan megmutatkozott — rendkívül gyorsan, egy évben többször megtérül a befektetett tőke, s haszon ráadásul valutában kivihető. Ahol kis pénzből lehet nagy hasznot csinálni, ott maradjon a lehetőség a hazai befektetőké — így az egyik vélemény. Ha piacgazdaságot akarunk — így a másik nézet—nem lehet elriasztani a külföldieket. A vita még tart. Tart arról is, hogy a törvény nem ad elegendő mértékben tulajdont az érdekelteknek, hanem sok helyen csupán a bérleti jogot privatizálja. Ami pedig alighanem meddő vita — hiszen korántsem bizonyos, hogy van Magyarországon akkora nyugati erő, hogy valamennyi felkínált üzlet valódi értékét meg tudnák fizetni. Abban sem sikerült még megnyugtatóan megegyezni, hogy ha ingyen nem szabad szétosztogatni, drágán meg nincs rá kereslet, milyen áron kelhet majd el az állami vagyon, hogy az eladót ne lehessen kótyavetyéléssel megvádolni. Hoppon marad az önkormányzat? A szakértelemre persze elvileg garancia lehet, hogy a privatizálási folyamatot az Állami Vagyönügynökség irányítja majd — ugyan nem közvetlenül, hanem egy 10—15 munkatárssal dolgozó iroda közvetítésével, amelyet egy, az érdekelt tárcák és az ÁVÜ képviselőiből álló bizottság ellenőriz. Más kérdés, hogy egyelőre az sem látszik tisztán, hogy mondjuk egy határszéli falucska kétszemélyes hentesboltjá: nak értékesítése miként történik majd állami irányítással. Sokan hangoztatnak olyan véleményt, hogy a privatizáció államosítása helyett célszerűbb volna a privatizációt is privatizálni, s rábízni például az ilyen kisebb boltok értékesítését az önkormányzatokra. Eltekintve attól, hogy a helyszínen mindig jobban lehet dönteni egy-egy üzlet sorsáról — eladásáról vagy bérletbe adásáról például — az ÁVÜ révén a kincstár tulajdonába vétel azt is jelenti, hogy az önkormányzatok egyik fontos bevételi forrása tűnik el az állami kalapban. S ha belegondolunk, hogy az önkormányzati törvény menynyi feladatot ad, s ehhez egyelőre egy fillért sem, legfeljebb homályos ígéreteket a személyi jövedelemadó egy részére (miközben egy-egy kisebb település még a nála fizetett adó egészéből se tudna megélni) azt a következtetést is levonhatjuk, hogy bár a privatizáció lehetséges technikáiról már folyik érdemi vita, a nagyobb gazdasági összefüggések és a privatizáció kapcsolata még végképp tisztázatlan. Mindenki másképp csinálja S ha a kis boltok, üzletek magánkézbe adásáról ennyi vita folyik, legalább ekkora a bizonytalanság a nagyvállalatok privatizációjával kapcsolatban is. Mára annyi tisztázódott, hogy létezik az a vállalati lista, amelyik az Állami Vagyonügynökség által mintaprivatizációra kiszemelt cégeket tartalmazza. Ez a 22 cég, melyek között szállodavállalatok, gyógyszergyárak, több kereskedelmi és szállítási vállalat, s persze néhány iparvállalat is szerepel, hamarosan elindul a magánkézbe adás irányába. Van vállalat, amelyik a tőzsdére készül, s többen is foglalkoznak a dolgozói részvények bevezetésének gondolatával. Dolgozói részvények Ez a legutóbbi hónap vitáinak egyik komoly pozitívuma: egyelőre nem teljesen kialakult formájában, de elkészült a dolgozói részvényprogram koncepciója, amely a dolgozói tulajdon lehetőségeit kívánja megteremteni. S ha már a koncepcióknál tartunk: elkészült a kormány privatizációs programja is, amely hosszú távon rajzolja meg az állami tulajdon lebontásának útjait, lehetőségeit. Lesz tehát a következő hónapokban is vitatkozni való a Parlamentben is és szakértői körökben is. Csak közben nehogy kitehessük a táblát: a vita alatt az átalakítás zavartalanul folyik. Kozma Judit
