Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-18 / 150. szám
1990. október 18., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 In memóriám Bernstein Furcsa grimasza az életnek, hogy a nevével akkor találkoztam először, amikor a liverpooli ,,gombafejűeket" méltatta. Itthon gúnyolták, karikírozták őket. A ,,jeh—jeh-bohócai” — jegyezték meg gúnyosan, öltönyös elvtársak. Bernstein másként látta: „kiválóak" — írta. ,,Zenéjük az indiai szitármuzsi- kára emlékeztet...” — fűzte hozzá. S tán nem is sejtette, hogy a kamaszkor határán átlépőknek milyen megerősítést adott a nyilatkozata. Aztán jött a West Side Story és Amerika. Sivító sirályok, fergeteges ritmus, autók száguldása, árusok zsivaja, fehérek és négerek vetélkedése, Puerto Rico és San Francisco... Bernstein muzsikájában ott égett, lángolt az erejét fitogtatójátékos, kemény Amerika. S a zene után rövidesen megjelent az első televíziós felvétel is a mesterről. A New York-i Filharmonikusok karmesterének elegáns, könnyed stílusa, finom humora képernyő elé szögezte még azt is, akinek vérében nem, vagy csak gyöngén csörgedezett a komolyzene iránti fogékonyság. Megszerettük őt. S valahányszor feltűnt kedves mosolya, úgy éreztük: egy távoli barát üdvözöl bennünket a muzsikával. Lassanként levált a politika páncélburka és ő maradt: Bernstein. Bohémságával, utolérhetetlen munkabírásával, tehetségével. Ő lett Amerika. Immár a zene nyelvén és mára az örökkévalóságban... (Várnai) A festő grafikái SZIKRA JÁNOS — HOLLAND TÁRLATA UTÁN Csak az tudja így megragadni a pillanatot, aki ismeri és szereti a tájat. Szikra János a Balaton festője — mondják gyakran a művészetkedvelők körében s a szakember, aki több évtizedes munkásságát elemzi, valóban erre a következtetésre juthat. Szikra János olajfestményei egy olyan művész vallomásai, akinek a tó örökös, kifogyhatatlan témát jelent. Fonyódi műtermének ablakaiból csodálatos panoráma nyílik a Balatonra. Kora ősszel is fenséges a tó; a szikrázó napsütésben — a felszálló párában — színek kavalkádja tobzódik alattunk. Szinte várom, hogy a művész ecsetjéhez nyúl, s a kikészített faroston néhány vonással megörökíti a múlandót, ám ő hellyel kínál, és legújabb grafikáit mutatja. Lehet, hogy Szikra János a Balaton festője helyett már a Balaton grafikusa? A közelmúltban Hollandiában nyílt grafikai kiállítása; ez alkalomból kerestem föl a művészt és beszélgettünk stílusról, kísérletezéseiről— a jövőről. — A festőt a grafika teszi hitelessé — mondja —, rajzi tudás nélkül a festmény olyan, mint a test csontváz nélkül. A rajz mindig pontosan kontrollálja azt, amit az ember felépít és lát. A művész akkor is festőként gondolkodik, ha éppen grafikával foglalkozik. Grafikailag tulajdonképpen a vázát adja annak a jelenségnek, amelyet megfogalmaz. Persze itt is éppen úgy kell absztrahál- ni, elvonatkoztatni, mint a festészetben. — Ez annyit jelent, hogy ismét megújul a 69 éves művész? — Grafikai kiállításom még nem volt. Ez abból a szempontból érdekes talán, hogy minden művész keresi az újat, minden művész tovább akar lépni. A grafika számomra is új feladatokat jelent. — Miért éppen külföldön, Hollandiában állította ki először grafikáit? — A külföldi táj motiváló hatással van rám. Művészetemben mindig a számomra legizgalmasabbat szeretném visz- szaadni; azt a pillanatot, amit a legjobban megragadok. Az élmény művészetem mozgató alakja, s nem a kimódoltság. Ez az eltökéltség, az élmények átszűrése lényemen keresztül, ez vezetett az impresszionistákhoz. Az impresszionisták világa bájos, poéti- kus, költői világ; Párizsban ismerkedtem meg vele. Annak ellenére, hogy fél évet töltöttem Olaszországban, a reneszánsz szellem nem volt rám olyan hatással, mint Párizs. Lehet, hogy ma kevés festőt talál az ember, a francia főváros utcáin; talán azért, mert a művészek visz- szahúzódnak és a nonfiguratív irányzatok felé orientálódnak. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy Renoir, egy Manet veszített volna az értékéből, mert az általuk teremtett, hittel teli világ valóban csodálatos. Úgy érzem, ez a stílus megújulhat, a posztimpresz- szionizmuson keresztül; én ezt neoimpresszionizmusnak is merném nevezni. Kár volna, ha ez a költői szépség, ez a lírai hangzás veszendőbe menne. Nem a stiláris megoldások a döntők itt, hanem az, hogy a művész szíve mit sugall. A festő csak így tudja a lelkét adni, s csak ekkor tud a táj szeretete képeiben is inkarnálódni, átlényegülni. Ha ez megvan, a művész élete egy lesz az alkotáséval: örömöt szerez az emberiségnek. — A holland újságok „Szug- gesztív képek Szikrától” címmel tudósítanak kiállításáról. Láthatjuk-e a közeljövőben Magyarországon alkotásait? — Budapesten a Műcsarnokban tervezek egy tárlatot; ezen nemcsak a legfrissebb képeimet, grafikáimat kívánom bemutatni. Szeretném, ha ez a kiállítás reprezentálná egész munkásságomat. Szeretném, ha a zsűri szigorú véleményt mondana műveimről, mert számomra ez jelenti a szakmai biztonságot. S ha ezen túlleszek, szívesen bemutatom anyagomat Somogybán is, a megyei múzeumban. Süli Ferenc Hitoktatói oklevelet kapnak BIBLIÁVAL NEVELVE „...aki nem hisz, annak mások sem hisznek” (Pál apostol) „Kevés a lelkipásztor. Kérjük az Urat segítse, hogy minél többen válasszák hivatásuknak e nemes szolgálatot” — mondta dr. Szendi József veszprémi megyéspüspök egy szentmise alkalmával. A hittan ismételt megjelenése a világi oktatásban arra ösztönözte az egyház és a nevelési intézmények képviselőit, hogy segítő kezüket egymás fele nyújtsák. Bellái Zoltán, a somogyi református egyházmegye esperese kereste föl először a kaposvári tanítóképző főiskola vezetését: hitoktató pedagógusok képzését kezdeményezte. Támogatásra talált, s rövidesen csatlakozott a katolikus egyház is: dr. Szendi József a kerületi esperest bízta meg a szervezéssel. Az országban először, példátlan gyorsasággal, szeptemberben 26 fővel tés és aszkétika című kurzuson vesznek részt, melyet dr. Péteri Pál donneri plébános vezet. Az egyháztörténelmet Rózsás László a Szent József- és Szent Margit-templom plébánosa tanítja, míg a keresztény bölcselet tanaival dr. Galambos Iván kőrőshegyi plébános ismerteti meg a hallgatókat. A református egyház részéről Bellái Zoltán esperes vállalt^ az öttagú csoport tanítását. Úgy véli: ez a létszám — tekintettel a megyében élő református hívők kisebbségére — reálisan tükrözi az igényeket. — Fontos dolognak tartom — mondta —, hogy a főiskoláról kikerülő pedagógusok ne úgy mozogjanak a hitoktatás területén, mint elefánt a porcelánboltban. Vannak hitoktatóink, de nem szakemberek. Az az öt leány, Dr. Péteri Pál donneri katolikus esperes a hallgatókkal Fotó: Jakab Judit (21 katolikus és 5 református diákkal) beindult a hitoktatói szakkolégium. A hat féléven át tartó képzés alkalmával heti egy órában ismerkedhetnek meg a diákok az alapvető hittan tantárgy keretében a teológia alapjaival, melyet Agg József kerületi katolikus esperes a Jézus Szíve-templom plébánosa vezet. Az esperes ur nem először foglalkozik laikusok képzésével. Tavaly a belvárosi plébánián már működött egy hitoktatóképzö, ahol a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű és foglalkozású emberek ismerkedtek a vallás alapjaival. — Megvallom őszintén, kérdőjelekkel fogadtam a megbízást, mert valamikor ennek az intézménynek a kapuit sem léphettem át. Meglepett és nagyon jól esett az a fogadtatás, amelyben az iskolavezetése részesített. Fenntartásaim szertefoszlottak és úgy tapasztaltam, hogy a csoportomba tartozó diákok is elhivatottságot éreznek e kurzus iránt. A megbízatás hirtelen jött, ezért igazán minőségi munkát még nem végezhetünk. Ahhoz idő kell. Az esperes úr óraadóként, társadalmi munkában látja el tevékenységét. A hitoktatók státusza ugyanis államilag még nem rendezett és hivatalosan sem tagjai a tantestületnek. Központi jegyzetük, tankönyvük nincs, saját maguk által kidolgozott és elkészített tematikával dolgoznak. A csoportjukba tartozó diákok között akad olyan is, aki nem részesült vallási nevelésben. Ezért a rendszeres templombajárást és a szertartásokon való részvételt csak egy bizonyos idő után teszik kötelezővé. Az alapvető hittan mellett az ószövetségi bevezeaki a csoportomba jár, már gyermekkorában elkötelezte magát a hit, a református egyház mellett. Öröm velük dolgozni. Ez a kurzus egyébként a Budapesti Református Teológiai Akadémia hitoktató karának kihelyezett tagozataként működik. A szakkollégiumon részt vevő diákok általános iskolában taníthatják majd a hittant, de végzettségük feljogosítja őket arra is, hogy főállású egyházi hitoktatókként, teológiát tanítsanak. Dr. Ozsváth FerencváHalta a csoportvezetői teendők ellátását. Kapcsolatot tart az egyházi és intézményi vezetőkkel, koordinálja a munkát. Mint mondotta: elhivatottsága mélyen vallási gyökerű és tanítványaitól is elvárja, hogy példamutató életet éljenek, tiszteljék egymás világnézetét. A hitoktató-szakkollégiumra önként jelentkeztek a diákok. Pálos Anikó a Zala megyei kis településről, a Gutorföldéről került a főiskolára: — Sok katolikus, hívő ember él a falunkban — mondta. Mikor meghallottam, hogy indul ez a szak, a barátnőmmel együtt úgy döntöttünk, megéri jelentkezni, mert van jövője... Nem a jövedelem szempontjából éri meg, hanem azért, mert hálás feladat megismertetni a gyerekekkel a vallási normákat. ügy gondolom, hogy már kiskorukban beléjük kell nevelni az erkölcsi tartást. Szerintem a mai társadalomból hiányoznak az erkölcsi alapok. Csak a saját falumból említek példát: tele van a templom, mert az emberek áhítják a hitet. Azok is elmennek a misére, akik eddig nem mertek, vagy szégyellték, hogy vallásosak. Ugyanakkor van bennem egyfajta félelem is: többeknél csak sikk lesz a vallás... Aki igazán vallásos, az nem megkülönböztetésnek tekinti azt, hanem benne él. Várnai Ágnes
