Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-18 / 150. szám
1990. október 18., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Ahogy hozzákezdünk... Az önkormányzatok első lépése Az önkormányzati választást megelőzően mintegy 600 közös tanácsunk volt, és ezekhez mintegy 1500 nem székhely társközség kapcsolódott. Most minden községben önálló képviselőtestület jött létre és saját polgármestert választottak maguknak. Az igazgatási feladatok megoldása azonban a jövőben sem történik minden községben önállóan. Lehetőség van arra, hogy az 1000 lakosnál kisebb települések a velük szomszédos községekkel úgynevezett körjegyzőségeket alakítsanak. Ez természetesen nem csorbítja az egyes települések önállóságát, sőt, ha tudnak és akarnak, saját jegyzőt is — Mi a helyzet az egyesített községekkel? — Ezek ma nem önálló községek, mert csatolták vagy egyesítették őket szomszédos községekkel, városokkal. Ezzel megszűnt önállóságuk, településrészekké váltak, nevüket is tarthatnak. Az előző megoldás egyik előnye, hogy a körjegyző fizetését a központi költségvetés fedezi. Ennek előkészítése azonban nagyon kényes dolog, jó, ha a polgármesterek egyeztető megbeszélést tartanak, ahol saját testületük álláspontját képviselve megegyeznek a körjegyzőség székhelyéről és arról, hogy mely községek tartoznak majd hozzá. Ezt követően az érintett testületek együttes ülésen köthetik meg a végleges megállapodást. Elképzelhetők a társulásnak további formái: lehet csupán egyes igazgatási ügyekben összefogni, vagy néhány intézményt közösen működtetni. elveszítve. Döntő többségüknél harmonikus volt a fejlődés, így az ott élő polgároknak nem okoz gondot az egyesülés. Ahol viszont ma is kényesnek érzik az egyesítést és vissza kívánják önállóságukat, az új önkormányzati törvény erre is lehetőséget ad. Esetükben helyi népszavazás rendelheíő el, ha a jogszabályban rögzített megfelelő számú polgár kéri ezt, és a település eleget tud tenni az önálló községgé válás alapvető tárgyi feltételeinek. A szétváláson kívül van megoldás arra is, hogy a sajátságos érdekeket képviselő területek úgynevezett településrészi ön- kormányzatot kapjanak. Ez esetben a képviselőtestület jogokat és az ehhez járó anyagiakat bocsáthat a településrészi önkormányzat rendelkezésére. — Hogy alakul át a volt tanácsok belső szervezete? A tanácsi szervezet helyébe egységes polgármesteri hivatal lép, amelyet a polgármester irányít és a jegyző vezet. Végig kell gondolniuk a testületeknek, hogy akarnak-e alpolgármestert, bár egy ilyen funkcióra — akártársadalmi megbízatásban — szüksége lehet a legkisebb községnek is, hiszen bármikor — Az önkormányzati törvény a belső szervezet kiépítését valóban saját ügynek tekinti, ezért csupán kevés jogszabály rendelkezik erről. Többek között ezt a belső szervezeti felépítést kell például rögzíteni a testület által megszövegezett szervezeti és működési szabályzatban. Ennek elkészítéséhez egyébként a Belügyminisztérium módszertani segédanyagot készített, ami azonban semmiképpen nem tekinthető olyan mintának, amelybe egyszerűen csak be kell helyettesíteni a település sajátosságait. felmerülhet, hogy a polgármestert helyettesíteni kell. Nyugat- Európában bevett szokás, hogy a legerősebb párt adja a polgár- mestert, míg a második helyre szorult párté az alpolgármesteri szék. Ahogy a méretek növekednek, egyre sokoldalúbb belső szervezetben kell gondolkodni. Ezt a célt szolgálják a bizottságok, amelyek közül egyet mindenütt kötelező létrehozni, ez pedig a pénzügyi ellenőrző bizottság. Bizottság alakítható bármely terület felügyeletére, összefogására, melynek élén tanácsnok — egy e feladattal megbízott képviselő — áll. A bizottságok alkalmasak arra is, hogy az egyes témakörökben érintett intézmények, helyi társadalmi szervezetek és állampolgárok széles köre bevonható legyen a döntésekbe. A bizottságokban ugyanis nem csak testületi tagok vehetnek részt, a kikötés csupán annyi, hogy a képviselőknek kell többségben lenniük. Körülbelül az év végéig érdemes a belső szervezeti felépítésen gondolkodni, ugyanis ma még nem dönthető el sok minden. Meg kell ugyanis még születnie több olyan jogszabálynak, amely meghatározza majd az összes önkormányzati és államigazgatási feladatot és hatáskört. L. László János Kényes egyesítés Egységes polgármesteri hivatal Nagybojomi számvetés HOL FÉNYLIK AZ OMÉK-ARANY? (Folytatás az 1. oldalról) A 3600 hektárnyi szövetkezet nemhogy újabb munkaerőt tudna eltartani, de jelenlegi tagjainak is kérdésessé válhat a biztos megélhetése. Kiss József elnökhelyettes a sikerről is szomorkásán szól: — 0,4 ponton úszott el a nagydíj. De ennek az elismerésnek — az OMÉK-aranynak — is nagyon örülünk. Magyar-nagyfehér törzstenyészetük évek óta őrzi országos hírét. Genetikai alapként is használják a hibridsertés „előállító" gazdaságok, de számottevő az árualap-kibocsátás is. A kedvezőtlen tenyésztéspolitikai helyzet miatt jobbára a kistenyésztőknél keresik a piacot. — 8000 forintért kínálunk kiváló tenyész-kansüldőket a kistermelőknek, sajnos az érdeklődés egyelőre csekély — mondta az elnökhelyettes. A kiállítási aranyérmek hátteréről szólva Udvari János főállattenyésztő sorolja a törzstenyészet jellemző adatait. 140 átlagkocájukkal 1970 óta törzstenyészet a szövetkezet. Az utóbbi húsz évben kizárólag csak Angliából hoztak be vér- frissítésre tenyészanyagot. — Egynapos élőmalac-szaporulatunk átlaga 10,5. A 21 naposé 9,9. A 21 napos alaptömeg 65 kilogramm. A napi tömeggyártás az idén 471 gramm, egy kiló élősúlyt 2,62 kilogramm takarmányból „állítunk elő”. Mindez a gondos tenyésztői munkáról, a magas színvonalú takarmányozásról beszél a szakembereknek. Eredményeik húsipari minősítésére Kiss József két értékszámot mond: az értékes hús aránya a leadott állataiknál 48 százalék, a hús minősége a 10 pontos értékelési rendszerben 8,6. A törzstenyészet állat-egészségügyi helyzetét mutatja, hogy a telep „hármasmentes’’. A brucella, leptospira és aujeszky fertőzésektől mentes állományt a húsipar minőségi felárral honorálja. Közvetlenül a feldolgozóipari árbevételeikből évente 8 millió forinttal gyarapodik a szövetkezet vagyona, a tenyészállomány-értékesítés- ből 12 millió forint az árbevételük. — Értékesítési gondjaink vannak az OMÉK-siker ellenére is. Korábban évente 290 kansüldőt értékesítettünk, az idén jó, ha 200-at sikerül — mondta Kiss József. —■ Szerencsére a tenyészanyag-előállító jobb helyzetben van, mint az árutermelő, ezért még van némi reményünk. Az a tudat, hogy évtizede már az ország első három tenyészete között jegyzik a nagybajomit, bizakodásra ad alapot. Túl kell élnünk ezt a kritikus időszakot — összegezi Udvari János. Amikor a jövőről faggattam Horváth László elnököt, szerényen, visszafogottan válaszolt. — Szolidabb nyereséget terveztünk erre az évre, s az meg is lesz. A növénytermesztésben elért idei hozamok meglepőek. A kalászosok messze átlagon felül fizettek, nagyon jó termést adott a napraforgó. A kukoricát majd meglátjuk. Az év közbeni mintegy hatmilliós elvonás ellenére bizakodó vagyok. Kitaposott, jó úton járunk. Az eddig kialakított önelszámoló egységek elmélyítették a tulajdonosi szemléletet, az érdekeltséget is, a felelősséget is. Mészáros Tamás Dr. Henics Zoltán (1939—1990) 1989. október 10-én közúti baleset következtében elhunyt dr. Henics Zoltán egyetemi docens, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állat- tenyésztési Kara Élettani és Takarmányozási Intézetének igazgatója. Dr. Henics Zoltán kiváló szaktudásával, szeretetre méltó egyéniségével kollégáinak és tanítványainak őszinte megbecsülését vívta ki. Halála pótolhatatlan veszteséget jelent számunkra. Emlékét őrizni fogjuk, példáját követni igyekszünk. A PATE Állattenyésztési Kar, Kaposvár. * * * Dr. Henics Zoltán 1939. július 12-én született Budapesten. 1961-ben mérnöki diplomát szerzett a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián, majd a gyakornoki időszak letelte után 18 éven át különböző vezető állásokat töltött be az őriszentpéteri Őrség termelő- szövetkezetben. Itt szerzett tapasztalatait oktatói-kutatói pályája során később kiválóan kamatoztatta. Termelésirányító munkája mellett lankadatlan szorgalommal képezte magát; nyelveket tanult, szarvasmarha-tenyésztő szakmérnöki diplomát és egyetemi doktori címet szerzett. 1980-tól dolgozott intézményünknél, ahol tanszékvezetőként a takarmányozástani oktatás és kutatás meghatározó személyiségévé vált. Széles körű tudományos tevékenységén belül különösen fontos helyet foglalt el a melléktermékek hasznosítására és a takarmányértékesítési módszerek továbbfejlesztésére irányuló kutatás. Eredményeiről mintegy száz tudományos közleményben számolt be. „A gombával feltárt melléktermékek fel- használása a kérődzők takarmányozásában" című kandidátusi értekezését 1986-ban védte meg. Ereje teljében, számtalan folyamatban lévő munkája mellől ragadta el a halál. Személyében kiváló oktatót, bel- és külföldön egyaránt elismert kutatót, melegszívű barátot vesztettünk. Olyan vezető egyéniség távozott tőlünk, akinek ötletgazdagsága, szervezőkészsége és személyes példamutatása alkotó légkört, igazi tudományos műhelyt hozott létre maga körül. Tanítványaihoz való viszonyulását a szakmai igényesség és a segítőkészség jellemezte. A fiatalok méltán tisztelték benne a tudós tanárt és az atyai barátot, akihez mindig bizalommal fordulhattak. Naponta kétszer, oda-vissza Megy o busszal KÉTMILLIÓ KILOMÉTER BALESETMENTESEN Kanizsára Kétmillió kilométer rengeteg. Ha úgy tetszik, egy úrvezető számára évi húszezerrel számolva is száz év. Annyi, mint ötvenszer körbe utazni a földet. Lancsalics János, a Kapos Volán személyforgalmi leányvállalatának autóbuszvezetője egy életet töltött el a volán mögött. 1953-ban, mint sorkatona szerzett jogosítványt, nemrég pedig Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter gratulált neki: kétmillió kilométert vezetett balesetmentesen. Főnökének, régi pilótatársának, Győré Vilmosnak az irodájában ülünk. Nemrég érkezett meg a reggeli járattal Kanizsáról. Számára szokásos a hajnali kelés. Mint elmondta, tévét nézni sincs nagyon ideje, hogy reggel kipihenten tudjon vezetni. Keszthelyen kezdte a pályát ötvenhatban. Egy évvel később már buszt vezetett. Hatvanegytől — mióta áthelyezték a megyeszékhelyre — naponta kétszer teszi meg oda-vissza a Kaposvár—Nagykanizsa utat. Ismerős utasok — Bizony, kevés az olyan utas, akit nem ismerek személyesen. Van olyan katonaviselt fiatal, akinek még az édesapját is én vittem iskolába. Régebben Letenyéig jártam. Mióta azonban beköltöztem Kanizsára, rövidült az útvonal. Nemcsak az utasok generációi váltották egymást időközben. Egy régi Ikarus 30-assal kezdtem, majd jöttek a farmotoros buszok. Szinte minden típusát vezettem ezeknek a járműveknek. Jelenlegi „társam” tizenhárom éves. Egymillió-kétszázezer kilométert futott eddig felújítás nélkül. — Mi a titka a kétmillió kilométer balesetmentes vezetésnek? Figyelem és szerencse — Mindenekelőtt fokozott figyelem szükségeltetik az utazás minden pillanatában. De elmaradhatatlan a szerencse is. Bizony, nagyon sokszor csak ezen múlott, hogy ki tudjam védeni egy-egy autóstársam jól irányzott „támadását”. — Önt évtizedek óta megbízhatóan vezető, pontos sofőrnek ismerik. Miben változott '53 óta a közlekedési morál? — Sajnos, abban, hogy rosszabb lett. Felgyorsult az életritmus és az emberek minden másodperc késést a közutakon próbálnak ledolgozni. Még a busznak sincs rangja. Néhány megállóból elindulni kész művészet. Sokan nehezen értik meg, hogy embereket viszek időre, munkába, gyerekeket az iskolába. Nagyobb türelem kellene egymás iránt. Ülnek egymás mellett, két régi buszvezető. Mesélnek, régi történetek elve- nednek meg. Tíz évig külföldre is — Tíz évig jártam külföldre is — mondja Lancsalics János. — Számos országba jutottam el. Volt úgy, hogy húsz napig sem kerültem haza. Megjöttem Jugoszláviából, az igazgató púpos Volgájával vitetett el ruhát cserélni és már indultam is Csehszlovákiába. Fontos a megértő családi háttér, hiszen nemcsak számomra jelent áldozatvállalást a szakma—fűzi hozzá. Aztán az órájára pillantva elnézést kér és távozik. Itt az idő, indulnia kell. Hova? Természetesen Kanizsára. Barna Zsolt A GENETIKAI ALAP BIZTOS JÖVŐ
