Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-16 / 148. szám
1990. október 16., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 BESZÉLGETÉS MOLNÁR PIROSKÁVAL Pályáról, sorsról, színházról — AVAGY, A SIRÁLY KÉT SZÁRNYÁN Bevallom, elfogult vagyok Molnár Piroskával szemben. Nemcsak színészi tehetségét csodáltam meg oly sokszor. Egy hónapja, beszélgetésünk során számomra igen fontos gondolatokat, szép szavakkal fogalmazó, őszintén barátságos embert ismertem meg benne. Amikor a megbeszéltek szerint ültünk le „interjúra”, az ilyenkor szokásos kezdeti gátlást pillanatok alatt kötetlen társalgássá oldotta fel. Molnár Piroska Csehov, Sirály című drámájának bemutatójára készült, amit már 1971-ben Zsámbéki Gábor rendezésében is játszott. Akkor Nyinát, most Arkagyina szerepét alakítja, ezúttal Ács János rendezésében. Nyírtától, Arkagyináig — Milyen érzésekkel készült újra a Sirály-bemutatóra ? — Pontosan 19 évvel ezelőtt jászot- tam Nyinát, akit szimbolikusan hívnak Sirálynak. Október 1-jén, a 26. születésnapomon volt a bemutató. Most Arkagyinát játszom, akit annak idején Olsavszky Éva alakított. Könnyen ki lehet számolni, hogy most hány éves vagyok: pontosan annyi, amennyinek Csehov Arkagyinát leírja. Szerencsés találkozás ez a szerep. — Most Nagy-Kálózy Eszter játssza Nyinát. Nyilván beszélgettek erről a szerepről. Adott neki tanácsot? — Természetesen beszélgettünk a régi előadásról. Eszter annyira tehetséges színésznő, hogy nincs szüksége az én tanácsaimra. Ha mégis, akkor ott van a rendező, akinek a feladata, hogy tanácsokkal lássa el. Tanoda és tanulság — Usztics Mátyás színésztanodájában viszont, ahol Ön tanít, bizonyára ad tanácsokat a hallgatóknak. —Augusztus óta, amióta próbálunk, egyetlen napra tudtam felmenni Pestre. Valószínű, hogy az évad további részében veszek reszt a tanoda munkájában. Színészmesterséget fogok tanítani. — Ezek szerint fontosnak tartja a tanodák létrejöttét? — Igen, mert mindenkit nem vehet fel a színművészeti főiskola. Kevés az állam anyagi lehetősége, hogy oda a sok-sok jelentkező bekerüljön. Ezekben a tanodákban olyan hallgatók járnak, akik nem „egyértelműen” tehetségesek, akik nehezebben tudják megmutatni magukat, vagy később derül ki, mi rejlik bennük. — A színitanodák létrejötte szakmai kritikája is a főiskolának? Hiszen sok kiváló színész tanít ott, akik a főiskolán nem oktatnak? — Nem hiszem, hogy köze lenne a két dolognak egymáshoz. Egyszerűen azt a lehetőséget biztosítja, hogy több ember kapjon lehetőséget és ne az évek hosszú, sokszor megaláztató során jussanak el oda, hogy színészek lehetnek. Közélet, magánélet — Kaposvárra éveken át zarándokolt a közönség. Sokan „ellenzéki színháznak” nevezték. Most, a rendszerváltás átmeneti időszakát hogyan éli meg a kaposvári színésznő? Változik-e ön szerint a színház korábbi státusza? — Ha a választások eldőlnek, nem hiszem, ha Kaposváron akárki győz is olyan oktalan lenne: a színház ellen tegyen. Egyetlenegy pártról sem gondolom, hogy elköveti azt a ballépést: a színházat a saját pártelvei alapján vezesse. A mi színházunk nem akar minden bemutatójával és feltétlenül politizálni. Tesszük a dolgunkat, és azt hiszem, ez a legjobb politika. — Nem túl sokat tud a közönség a „civil” Molnár Piroskáról. Egy korábbi rádióriportban arról beszélt, hogy fia Franciaországban él. Úgy érzem, a családjára vonatkozó érdeklődés most sem kerülhető el. — Általában a nézőt érdekli a színészek magánélete, amit a színészek véleményezhetnek, de nem tilthatnak meg. Tehát annyit árulnak belőle el, amennyit el akarnak vagy amennyit nem lehet megtagadni a közönségtől. Igen, Franciaországban él a fiam, harmadéves egyetemista a Sorbonne-on. Szó van arról, hogy itthon szeretne járni a színművészeti film tanszakára. Filmrendező diplomát is akar szerezni. — Felváltva él ön Kaposváron és Budapesten? — Ezzel a vidéki színészek többsége így van. — Meg lehet ezt szokni? — Ahhoz a módszerhez folyamodtam, hogy két otthont teremtettem magamnak. Úgy tudok csak élni, hogy ha mindkét helyen állandóságot érzek. A pesti lakásomat és a kaposvári szolgálatit úgy próbáltam berendezni, hogy az otthonos legyen. A család... — A családja Budapesten él? — Tulajdonképpen nincs családom. Édesapám meghalt az orosz fogságban, édesanyám pedig másodéves főiskolás koromban. Elváltam, egyedül élek. Illetve mégis mondhatom, hogy van családom: egyiktől éppen most, a születésnapomra kaptam egy táviratot — két keresztfiamtól, Máté Gábor kollégám gyerekeitől, Bálinttól és Marcell- től —, hogy „szeretettel ölel a pesti családod”. A másik pedig állandóan velem van: a kaposvári társulat. — Zárkózott ember ön ? — Nem, egyáltalán nem. Sőt! Hál' istennek sok a barátom. — Velük tölti a szabad idejét? — Igazából nekem a szabad időm is a színházban telik. Már egy szünnapot is nehezen bírok ki. Nyaralni sem tudok nyugodtan. Egy hét még eltelik azzal, hogy az ember sütteti magát a napon, de aztán hiányzik a színház. A vidéki színházakban az a jó, hogy nem kell rohangálni más munkára, mint Pesten: szinkronba, rádióba... Bár ezt nemcsak a megélhetésért teszi az ember, hanem mert nehezen utasít vissza ott munkákat. Fél, hogy utána nem hívják. Kaposváron a tájelőadások kivételével általában szabad a délutánom. Ezt olvasással, vagy a levegőn töltöm. (Fotó: Lang Róbert) Szerepről, szerepre —A színházon kivül hol szeret a legjobban játszani? — Igazából mindenhol. Szeretek szinkronizálni, rádiózni, és filmezni is. Egy-egy nagy filmrendezővel dolgozni nagy élmény. Amikor visszaszerződtem Pestről Kaposvárra abban nagy szerepet játszott az is, hogy a vidéki színházakban minden műfaj jelen van. Szeretek dolgozni a színházban jelen levő összes műfajban: operettben, komédiában, drámában. Nagyon sajnáltam volna, ha például a „Hegedűs a háztetőn" kimarad az életemből. — Rendezői közül kik voltak a meghatározók pályáján ? — Akikkel a pályám kezdetétől dolgoztam: Zsámbéki Gábpr, Babar- qzy László, Ascher Tamás, Acs János. Es Komor István, aki a kaposvári színház igazgatója volt és a főiskola után főrendezőm Szegeden. Az ő hívására jöttem át Szegedről-Kaposvárra. — Tehát most ismét: Sirály — Igen. Ilyenkor az ember kicsit elbizonytalanodik, hogyan jelenik meg, amit hetek óta próbálunk. Egy Csehov darab próbái akkor mennek jól, ha gyötrődünk. Hát gyötrődtünk eleget... — Köszönöm a beszélgetést. Varga Zsolt KISZÁMOLÓSDI — An-tan-té-nusz — mondta barátom, a vezér- igazgató, miközben ellépdelt a sorfal előtt, és minden szótagnál rábökött mutatóujjá val az előtte állóra... — Szó-ra-ka-té-nusz, szó-rak- ti-ki-ta-ka, bam-ré-nusz! Az utolsó szótag Tódorka Joachimra esett. — Lelkiismeretlen kontár! — rivallt rá barátom, a vezérigazgató. — Ekkora kárt okoznia cégnek, és egyáltalán! El van bocsátva! Azonnali hatállyal. Aztán a többiekhez fordult. — Legyen ez tanulság és elrettentő példa. A jövőre vonatkozólag. Precíz munka! Egyéni felelősség! Nálam csak így lehet megmaradni. Amikora tagok libasorban kivonultak, megkérdeztem a vezért. — Miért ez a nagy szigor? — Azért, mert ez a nyomorult tervezett egy gőzmozdonyt, kerekek helyett — sítalpakkal! Ha legyártjuk, százmilliókat vesztünk. — Dehát én ezt a Tódor- kát ismerem, ő itt hivatalsegéd! Mióta terveznek nálatok ilyen munkakörben mozdonyokat? A vezérigazgató legyintett. — Fütyülök a munkakörre. A beosztásra. A származásra. Arra is, hogy az illető kormánypárti vagy ellenzéki. Nálam csak a szakmai tudás számít. A lelkiismeretes hozzáállás. A te Tódor- kád a gyártmány fejlesztési osztályon dolgozik, aminthogy mindnyájan ott dolgoznak, akiket az imént felsorakoztatva láttál. Csak a bűnöst kellett kiválasztanom közülük. Bürokratikus huzavona, bizottságosdi nélkül, mert az idő pénz. Erre kitűnően megfelel a kiszámolósdi. Megfelel a kor szellemének. Még nem győzött meg teljesen. — Mi van akkor — kérdeztem —, ha a fejesek, az okosok előre kispekulálják, hogy hová kell állni? És áldozatul odadobnak egy ártatlan nyuszit? Egészen elképedt. — Szerinted elképzelhető ekkora elvetemültség és előre megfontoltság? Az ajtóhoz sietett, kikiáltotta titkárnőnek. —Azonnal kéretem Némedi urat! Felém fordult, úgy magyarázta: — Ez a Némedi a gyártmányfejlesztési osztály vezetője, talpig gerinces ember, ilyen az egész család, jól ismerem őket, a fiát én tartottam keresztvíz alá a legnehezebb állampárti időkben. Kopogtatás. Megnyerő mosollyal lép be egy határozott fellépésű férfi. — Két dolgot kérek tőled, Józsikám — mondta neki barátom, a vezérigazgató. — Először is felejtsd el, hogy hogyan végződött az iménti fegyelmi... Sikerült?Nagyszerű. És most mondd meg igaz lelkedre, ki az egyszemélyi felelős ebben az átkozott mozdonytervezésben ? A látogató pillanatnyi habozás nélkül válaszolt: — Tódorka Joachim, a hivatalsegéd. — Hú — fújt nagyot a vezér. — Megnyugtattál, Józsikám. Már-már azt hittem, hogy igazságtalan voltam. Kürti András BÉCSI LEVÉL A film és video fan-ok paradicsoma Ha nem is megszállottja az ember a filmeknek és videóknak, elámul ha belép Bécs belvárosában az I. kerületben a Satyr Filmwelt impozáns, közel 300 négyzetméteres üzletébe. A fogadótér mint egy szálló recepciója, nagy pult mögött az üzlet tulajdonosa, megteremtője Schmidtleitner úr, mindig elegánsan sötétkék ruhában. Mögötte egy sor film- történeti figura, szemben a falon két óriási filmplakát, az egyik találóan — nem véletlenül — a Cinema Paradisocí mű, nemrég nálunk is bemutatott, híres olasz film plakátja. Aki alatta a lépcsőn lemegy a szuterén óriási üzletterébe valóban mindent megtalál amit a film világából kereshet. A tárlókon, polcokon, pultokon mintegy 5000 könyvből, filmfolyóiratból, 2000 videofilmből és számtalan tömegű filmplakátból, sztárfotóból, hanglemezből, CD-lemezből is válogathat. Az üzletet, illetve elődjét még 1983-ban egy belvárosi sétámon fedeztem fel, a főpostával szemben, a kirakatban a Kék Angyal rácsplakátja keltette fel érdeklődésemet Marlene Dietrichhel és Emil Janningssal. Az üzlet a pincében kapott helyet „pár” négyzetméteren. Az utcaszinten humoros könyvek sorakoztak—pár ezer darab— ez az új üzletben megszűnt, helyébe jött a videorészleg —, lent a nagy szobányi pincében, filmeskönyvek a polcokon, ros- kadásig. Mint mozis ember és gyermekkoromtól filmszerető, beleszédülve el voltam ragadtatva és az tetszett legjobban, hogy a vevőfolyam állandóan jött, keresett és talált, kapott a filmtörténetből, könyvet, zenét, levlapot, plakátot. — 7—8 év alatt kinőttük az üzletet — mondja Schmidtleitner úr és most szeptember 18- án átköltözve, ahogy ő mondja pincéből szuterénba nyitotta meg új üzletét, videóval megtoldva, ahol 1945-től vendéglő működött, előtte pedig 1938-tól az Anschlusstól Cionista szemle címmel a náci propaganda kiállítóhelyisége volt. A Satyr üzletnek évek alatt a világ minden részéből kialakult a vevőköre, keletről Leningrád- ból, Varsóból és páran hazánkból is. Hamarosan a nagy üzletházakhoz hasonlóan részletes katalógusa jelenik meg. Szerafin Zoltán OLVADUNK A SOROK KÖZÖTT! Viszonylag gyakran előfordul, hogy az apróhirdetésekben egy-egy szó a megszokottól eltérő jelentésben szerepel. Az sem ritka, hogy a szöveg egésze — alapos értelmezés, elgondolás után — rejtett összefüggéseket tár fel. Nézzünk néhány példát! „Csendes, nyugodt lakásban külön bejáratú, bútorozott szoba igényes nőnek kiadó.” Tehát a leendő albérlő olyan legyen, aki szereti a nyugalmat, a békés környezetet, a kényelmet. Az természetes, hogy az összkomfortot, az otthonos meghittséget mindenki igényli; valójában a hirdetés feladójának igénye szerint, mindezt drágán meg kell fizetni. És ha a „komoly megegyezés” szerepel jeligeként egy lakáscsere-hirdetésben, akkor biztosak lehetünk, hogy „komolyan” ki kell nyitni a pénztárcánkat. Vagyis a hirdetés feladója elmondja azt, amit akar, de ízlésesen becsomagolja, elrejti az előnytelen dolgokat, jelenségeket. Csökkentett komforté vagy majdnem komfortos lakást hirdet komfort nélküli vagy félkomfortos helyett, mert így több ajánlatot kaphat. Az „újszerű” gépkocsi már nem új, de még nem is régi. A kettő között viszont számos átmenet lehetséges: alig használt, használt, kétéves, ötezer kilométert futott, garázsban tartott, megkímélt stb. Nehezen hihető például, hogy egy 50 ezer kilométert futott DB rendszámú Daciát kitűnő állapotban ajánlanak. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy egy 1990 decemberéig érvényes műszakival rendelkező Ladához miért kínálnak sok alkatrészt. Lehet, hogy eddig gyakran elromlott és javítani kellett? „Barna férfi keresi csinos, szőke párját, kislánya leendő anyukáját.” Aki arra gondol, hogy a hirdető majd egy kislányt szeretne leendő feleségétől, téved; a férfi tapintatosan közli, hogy kislánya is van, tehát elvált férfi. Gyakran olvashatunk „csinosnak mondott leány megismerkedne...” kezdetű hirdetést. Ezt úgy kell érteni, hogy őt mások csinosnak tartják — udvariasságból vagy egyéb okok miatt. Aligha lehet túlzottan erkölcsös és monogám természetű az a hölgy, aki 28 éves létére „a szórakozás minden formáját kedveli”, de az életben társtalannak érzi magát, ezért keresi hozzá illő fiatalember ismeretségét házasság céljából. (Nyilván eddig sem egyedül szórakozott!) „Jogosan igényes orvosnő” is hirdet a házasság rovatban. Ismét ez az „igényes” szó; vajon most milyen jelentésben? Szerintem ennek az orvosnőnek kocsija, lakása, nyaralója, jelentős takarékbetétje lehet, s erre olyan „igényes”, azaz büszke; férjét is mindig emlékezteti majd rá! Van olyan, aki rögtön eldicsekszik azzal, mije van, így nem érzelmi, hanem gazdasági megfontolásból, érdekből megy férjhez vagy házasodik meg: „Kocsival, nyaralóval, lakással rendelkező, jól szituált, 50 éves férfi vagyok. Megismerkednék hasonló anyagiakat biztosító hölggyel házasság céljából.” Ebben a házasságban a férj és a feleség is jogosan lesz „igényes”, mert lesz mivel dicsekedniük a barátaiknak. Nem állítom, hogy minden hirdetés rejtvény, de nem árt, ha megpróbálunk néha a sorok között olvasni... Saiga Attila
