Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-16 / 148. szám
1990. október 16., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 NEMZETKÖZI KONFERENCIA KAPOSVÁRON Zöld utat a zöld turizmusnak! Tizenhat ország párbeszéde — Dobszó mellett — Elsorvasztott hagyomány (Folytatás az 1. oldalról) _ Dr. Csáky Csaba a nemzetközi előkészítő bizottság, valamint a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetségének elnöke köszöntő szavaiban emlékeztette a résztvevőket arra, hogy az Európa Tanács és az Európai Gazdasági Közösség az 1990-es évet a turizmus évének nyilvánította. Ezen belül még januárban az Európa Tanács főtitkára, Catherine Lalumiere asszony kezdeményezte, hogy indítsanak akciót a falusi turizDr. Csáky Csaba mus fellendítéséért. Ez a kedvezményezés valójában folytatása volt annak a mozgalomnak, mely az 1987—88-as években Nyugat-Európában indult el azt célozva, hogy a megváltozott társadalmi, gazdasági körülmények között, a falu, a táj, a vidék értékei új módon hasznosuljanak. A hollandiai Rotterdamban 1988-ban ugyanis azt prog- nisztizálták, hogy az agrártúltermelés miatt, a Közös Piac országaiban húszmillió hektárt (!) kelle kivonni a termelésből. Ez a falun élők számára egyrészt kihívás, másrészt olyan lehetőség melyre fel kell készülni. Az Európa Tanácson és a Közös Piacon kívül a jelentős nemzetközi szervezetek, az Ecovast, az Euroter, a TCIe zért helyezte tevékenysége homlokterébe a falusi turizmus fejlesztésének ügyét. Nyugat-Európában ennek az idegenforgalmi ágazatnak már gazdag tapasztalatai vannak, nálunk viszont csak múltja van. A harmincas években ugyanis hazánkban is jelentős volt a falusi turizmus. Lényegében így most egy elsorvasztott hagyományt kívánunk újraéleszteni... A nemzetközi tanácskozás két fővédnöke, Lalumiere asz- szony és Antall József miniszterelnök más irányú elfoglaltsága miatt nem tudott résztvenni. Ezért a nyitóünnepségen felolvasták mindkettőjük levelét, melyben reményüket fejezik ki, hogy ez a konferencia nemcsak egy új idegenforgalmi ágazat fellendítését segíti elő, hanem hozzájárul az európai népek közötti békéhez, gazdasági kapcsolataik szélesítéséhez. A konferencia tegnap délután plenáris üléssel folytatódott. Suzanne Thibal, az Euroter (Európai Falusi Turizmus Szövetsége) főtitkára az európai zöld turizmusról tartott előadást. Megemlékezett arról, hogy kapcsolatuk a magyarországi szövetséggel csaknem egy éve kezdődött és kilenc hónap előkészítő munkájára volt szükség ahhoz, hogy az európai falusi emberek érdekében ez a konferencia létrejöjjön. (Természetesen eközben a falusi, tanyai turizmus újraélesztéséért számos konkrét, és kezdeti eredményekkel is mérhető lépés történt hazánkban.) Szólt arról, hogy a vidéki turizmus fejlesztése igen széles körű összefogást kíván a földművelőktől, a városfejlesztőkön keresztük az egyetemi tanárokig, — ki-ki a maga területén — igen sokat tehet a cél érdekében. Urbanizálódott világunkban érzékelhetően nőtt az emberek vágyódása a természet közelsége iránt. Nem mindegy azonban, hogy ezeket az igényeket miként elégíti ki a társadalom. Mert a táj, a vidék „törékeny” — a környezetvédelmi szempontokat éppúgy figyelembe kell venni, mint a hagyományok őrzését és a kulturált infrastruktúrát. Mint Thibal asz- szony mondta, a falusi turizmusnak sok szereplője van, eredmény csak úgy várható, ha ezek a szereplők összefognak. Fontosnak tartotta, hogy az e témával foglalkozók rövid és középtávon gondolkozzanak; éljenek a rövidtávú előnyökkel, de közben építsék a jövőt. Ennek a konferenciának is az a fő célja, hogy megmaradjon az élet az európai falvakban, méghozzá úgy, hogy közben erősödjön a nemzetek közötti együttműködés. Az Európai Gazdasági Közösség nevében Anne-Marie Fiquet asszony köszöntötte a Suzanne Thibal Fotó: Lang Róbert konferenciát. Elmondta, hogy a Közös Piac országaiban ma már hét és fél millió embernek jelent ez az ágazat foglalkoztatást, és utalt azokra a lépésekre is, mellyel segíteni kívánják a falusi turizmus fejlesztését. A tegnap délután plenáris ülésen került sor néhány részt vevő ország bemutatkozására. Ma négy szekcióban folytatja tanácskozását a konferencia. Vörös Márta Az IMS- dosszié (1) Egy technológia csődje (Folytatás az 1. oldalról) A tulajdonosok többféleképpen fogadták a hírt. Volt, aki attól tartott, hogy méginkább Két este hallgattam a lakók panaszát. íme, a vélemények! — Azt elvártuk volna, hogy először bennünket értesítsenek a bajról. Miért az újságból kellett megtudnunk?! — Azzal a tudattal éltünk itt, hogy értékes belvárosi lakásunk van. A mi lakásunknak mától nincs értéke. — Fia esik az eső, a folyosón és a lakásokban folyik a víz a mennyezetről; miközben tudjuk, hogy az IMS-szerkezetű épületek nem ázhatnának be, Az OTP megyei igazgatóságán Kovács Béla igazgatóhelyettestől kérdezem: — mi az oka annak, hogy telekkönyvileg még mindig nincs rendezve a tulajdonjog? — Telekmegosztási okok miatt. Úgy gondolom azonban, hogy ez egyetlen lakónak sem jelenthet hátrányt a lakása értékesítésénél. Fia mégis, akkor lejön hozzánk, és a jogáeladhatatlanok lesznek ezek a lakások. Volt, aki éppen lakáscsere előtt állt a cikk megjelenésekor, és a cseretárs visszalépett. mert a korrodálódás még gyorsabb lesz. — Addig voltunk csak fontosak az OTP-nek, amíg befizettük a ház árát. A mai napig nincsenek telekkönyvezve a lakások. A Földhivatalnál nem mi vagyunk a tulajdonosok. Saját kézből el sem adhatom a lakásomat. — Az építtető az OTP volt, a műszaki iránytó, a Somber, a kivitelező a SÁÉV. Az ember sosem tudta, kihez forduljon; ha baj volt, mindig egymásra mutogattak. szunk igazolja a lakó tulajdonjogát. — Öt év után ez a megoldás?! A lakók azt is szóvá tették, hogy az OTP önkényesen kisajátította az épület lábakon álló részét: ahol addig a gépkocsijaikat tárolták, ott az OTP klubot rendezett be. — Nem a lakóktól vettük el: soha nem volt az övék. A tanácstól kellett engedélyt kérni rá, mert ez közterület volt. — Nehezményezik azt is: az újságból kellett megtudniuk, hogy IMS-szerkezetű házban laknak és ez pillanatnyilag milyen gondokkal jár. — Azt, hogy a gondok megyén belül is milyen súlyosak, mi is a vb-ülésen tudtuk meg. Szeretnénk a lakókat megnyugtatni, hogy életveszélyről szó sincs. Menetrendszerűen kerül majd sor a házak felülvizsgálatára. Az már nagyobb probléma, hogy a Bázis Dél-dunántúli Építővállalat jelenlegi helyzetében miként tudja a javításokat elvégezni. Nem valószínű ugyanis, hogy más kivitelező vállalja ezt a munkát, mert akkor a felelősséget is át kellene vál— Nem, ez szóba sem jöhet, de az áraknál figyelembe vesz- szük, hogy a lakás ötéves már. De ismétlem, nem kell pánik- hangulatot kelteni: a lakások nem életveszélyesek. Fiatal épület ez, és még nem lehet olyan hibája, amelyik egyik napról a másikra lakhatatlanná tenné. Bízunk abban, hogy rendeződnek a gondok, a garanciális hibák javítását az OTP megelőlegezi, de a Bázist pereljük, és remélem, anyagi követelésünket előbb-utóbb érvényre tudjuk juttatni. lalni. Ez a „róka fogta csuka” helyzet. — Az itt lakó családok kaphatnak-e elővételi jogot egy másik OTP-s lakásra, abban az esetben, ha ezekután nem kívánnak ebben az épületben maradni? — Mivel veszélyhelyzetről nincs szó, nem indokolt a lakók elköltözése. Aki mégis el kíván menni, annak a lakását napi áron visszavásároljuk, de az elővételi jogot csak abban az esetben tudjuk biztosítani, ha azonos összeget ajánl fel a másik lakásért. — Számít-e az OTP érték- csökkenést? Az OTP tehát perel, és bizakodik. Addig is, amíg megtalálják az IMS „ellenszerét”, a lakóktól igyekszik visszavásárolni a lakásokat. Mert a lakók egy része megindult. Nem akar többé ebben a házban élni, és nemcsak a félelem miatt. Hogyan bízzanak abban, hogy egy technológiai malőrt helyrehozhat az építőipar, amikor még a fűtést vagy a beázást sem tudták öt év óta kijavítani?! (Folytatjuk) Hunyadkürti Ilona Beázik, bár nem lenne szabad... Ne keltsünk pánikot Róka fogta csuka MINDIG OTT VOLTAK Nem hiszem, hogy egyetlen időponthoz lehet kötni a rendszerváltást. Még akkor is így van ez, ha sokan vallják: már sima az ügy, megszűnt a kettős hatalom, hiszen minden településnek van önkormányzata. Tagadhatatlanul fontos lépés volt a vasárnapi második forduló. A tanulságai is fontosak. A közömbösség, az érdektelenség a részvételi arányban is megnyilvánult. Somogybán a választásra jogosultak közül csak minden negyedik polgár érezte úgy, hogy el kell mennie. Vélhető: az otthon maradottak nagy többsége is tudatosan választott. Gondolom, a történtek „pártos” magyarázatai nem váratnak sokáig magukra... Voltak azonban, akik mindig elmentek: egy év alatt már hatszor. Vasárnapról hétfőre váltott az óra: a kézirat már a nyomdában volt és arról szólt, hogy választott Somogy hat városa is. Az eredményeket már ismeri az olvasó. Nevek és számok kergetik egymást gondolataimban. A tévé zaja kiszűrődik a szobából: az egyik prominens párt politikusa éppen arról beszél, hogy történelmi hajnalra ébredünk. Figyelek is, meg nem is. Valamiért nem tudok nyugovóra térni. Az írógép kopogását a tömbházban ilyen későn (vagy korán?) már nem kockáztathatom. Szinte akaratlanul nyúl tollért és papírért a kezem. ... Akik mindig ott voltak: egy év alatt hatszor, reggel hattól este hatig, vagy inkább még tovább. Róluk nem szól szinte senki, pedig becsülettel tették a dolgukat a szavazatszámláló bizottságokban. Ők, több mint ezren, feláldozták szabadidejüket is a változásért. Aki elment választani, látta őket. Ültek az asztal mögött, nyugodtan, mosolygósán. Pecsételtek, útbaigazítottak, segítették a hozzájuk fordulókat, gyorsan és pontosan számlálták össze a szavazatokat, és siettek a választási bizottságokhoz, hogy minél előbb legyen eredmény. A választási bizottságok is ott voltak a vártán: elbírálták a kifogásokat, ügyeltek a törvényességre, reggeltől késő éjszakáig. Ott voltak, és segítették a munkát: a jogi szakértők, emberfeletti erőket mozgósítva. A szinte mindig csepült apparátus, a számítógépes szakemberek, a gépírók — hogy minden percre pontosan kész legyen —, s a gépkocsivezetők, hogy időben beérkezzen a szavazókörökből az urna, s hogy mindig kéznél legyenek. A kisegítők, akik valóban kiszolgálták a kevésbé látványos munkát. Emberléptékű demokráciát szeretnénk. Olyat, amelyben kiki önmagára talál, s tettei alapján ítélik meg. Ők — a választásoknál közreműködők — megtették, amit vállaltak... Tőlük nem függött. Még mindig görcsösen tapad ujjam a tolira. Még ezt el kell mondanom: Köszönjük! Késő van már, vagy korán? A toll a papírra hull. (Lengyel)
