Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-02 / 136. szám
1990. október 2., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 A 15. NYÁR UTÁN —SIÓFOKON Színes színházi esték Emelték a bérlet árát GAZDASÁGI TAGOZAT AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN ELMARADT BÉREMELÉST KÖVETELNEK Tizenöt nyarat — ha úgy tetszik, idegenforgalmi idényt — ért meg, szolgált ki a siófoki Délbalatoni Kulturális Központ a fennállása óta. Az idei szezon tapasztalatairól, a hamarosan kezdődő színházi évad lehetőségeiről, kínálatáról beszélgettünk Takács Sándor igazgatóval. — A 15. szezonban szervezett kulturális és szórakoztató programokat, mint minden évben, a BIB kulturális szakbizottsága koordinálta — mondta. — Ha minősíteni óhajtjuk az előkészítő munkát és a lebonyolítást, összehasonlítva a korábbi években tapasztaltakkal, az esetben megállapítható, hogy kevésbé volt egyértelmű, hiszen valamennyi műsorszolgáltató szervezetnek a szokásosnál is jobban kellett ügyelnie a gazdaságosságra, a „piac” igényeire. Igény és támogatás A szórakoztató jellegű műsorokat szabad vállalkozás révén, a kulturális értékeket képviselve, az úgynevezett rétegigényeket szolgáló programokat pedig anyagi támogatással rendeztük meg. Ez utóbbival volt nagyobb gond, mert a szubvenciókra vonatkozó információkat későn kaptuk meg, emiatt az előkészületek akadoztak. (Helyi, megyei, tanácsi, országos idegenforgalmi hivatali támogatásokról van szó.) A korábbi években is gyakran voltunk híján ezeknek az információknak, de az idei szezonra különösen sokat késtek az úgynevezett biztosítólevelek. Ennek ellenére az intézmény a múlt év novemberében megkezdte a nyári programok szervezését, s március végére befejeztük ezt a munkát. A többi között rendeztünk egy orgonahangversenysorozatot a siófoki római katolikus templomban, s egy folklórsorozatot a kulturális központban az IBUSZ balatoni igazgatóságával közösen. Az IBUSZ az egész térségből „töltötte” ezeket a rendezvényeket, következésképpen a kockázat szinte „elhanyagolható” volt. A szórakoztató jellegű programokat a szabadtéri színpadon az ORI-val és más rendezőirodákkal közösen szerveztük. — Noha a csillagászati ősz nemrég kezdődött, az úgynevezett „Balatoni ősz” már véget ért. — Három évvel ezelőtt rendeztük meg először ezt a programsorozatot, s az akkori nagy lendület immár jelentősen csökkent. Erre is kevesebb pénz jut, noha a megfogyatkozott vendéglétszám okán e rendezvények jelentős támogatásra szorulnak. Ráadásul az előkészítő munkálatokat — ugyancsak információhiány miatt — későn tudtuk elkezdeni, s a programokat kínáló műhelyekkel júniusban, júliusban — főként a szabadságolások miatt — már nehezen lehetett kapcsolatot teremteni. Az említettek okán az idei „Balatoni ősz” eléggé szegényes volt, szinte csak színházi jellegű programokra korlátozódott. Minden összevetve: gazdasági szempontból mintegy 30 százalékkal kevesebb bevételhez jutott az intézmény az idei szezonban, mint a korábbi években. Gazdag repertoár — A kulturális központ a 15. színházi évad előtt áll. Közismert, hogy a színházi esték gazdasági fedezetét részben a bérletek ára, részben pedig az idegenforgalmi bevételek adták. Mit várhat ezek után a közönség? — Mivel csökkent a bevétel, a bérletes előadásokra költhető pénz is kevesebb. Ugyanakkor a partner színházak árai is nőttek. Mit tehettünk, húsz százalékkal emeltük a bérletek árát, ám abban reménykedünk, hogy ez még elviselhető. Mint ismeretes, Dunántúl szinte valamennyi színháza, valamint néhány pesti és alföldi színház művészgárdája szerepel rendszeresen Siófokon, s 1300 ember látogatja az előadásokat. A színházat még akkor is meg szeretnénk tartani, ha a gazdasági helyzet tovább romlik. Feltehetően a jövőben vállalkozók, vállalkozó szellemű szponzorok támogatására is szükségünk lesz. A bérleteket egyébként október 1 -je és 8-a között újíthatják meg azok, akiknek eddig is volt, s ezután természetesen bárki vásárolhat. A repertoárban a vígjátékoktól kezdve a társadalmi problémákkal foglalkozó színművekig, a klasszikustól mai magyar író ősbemutatójáig sokféle mű szerepel. Már elkészültek a szórólapok, plakátok, s természetesen meg is hirdetjük az előadásokat. Csak néhány mű szerzőjét, címét említem. Steinbeck Egerek és emberek, T. Williams A tetovált rózsa — a Krúdy-bérletben: Shakespeare Szeget szeggel, Tersánszky, Kakukk Marci — a Jókai-bérletben: CseőovSirály, Donizetti Szerelmi bájital (opera) — a Karinthy-bérletben. „Irodalmi kávéház” — Az intézmény a kiállítóteremben kávéházat nyitott, mégpedig egy igen színvonalas, a századforduló hangulatát idéző üzletet. Ezzel kapcsolatban sokan megkérdezték, hogy hol lesznek (s lesznek-e egyáltalán) a képzőművészeti tárlatok. — A Teátrum kávéházra többféle szempontból van szükségünk. Egyrészt, mert nyáron vendéglátó szolgáltatást is kell nyújtanunk (eddig' is tettük, csak alacsonyabb színvonalon), ugyanakkor a színházi esték közönsége is igényli ezt. Eddig az emeleti büfében álltak sorban az emberek, most viszont kényelmesen helyet foglalhatnak, s előadás után is ösz- szejöhetnek a kávéházban, hogy fehér asztal mellett vitathassák meg a látottakat. Másrészt, mivel az intézmény állami támogatása egyre csökken, úgy gondoltunk, a kávéház forgalma segít majd kiegyenlíteni a differenciát. Ha már erre a lépésre kényszerültünk, elhatároztuk, hogy színvonalas, egy kultúrcentrumhoz méltó üzletet hozunk létre, melynek árai meg sem közelítik a siófoki vendéglátóiparéit. Október végétől pedig irodalmi és zenei rendezvényeket tartunk a kávéházban, a város alkotó közösségei és személyiségei részvételével. Véleményem szerint a képzőművészetnek sem lesz kevesebb lehetősége, mint eddig volt. Sőt. Az emeleti galéria ezután is a kiállítók rendelkezésére áll, s némi belső építészeti átalakítással az eddiginél is alkalmasabbá tehető. Megjegyzem, kamarakiállítások rendezésére a kávéház sem alkalmatlan. Mint ismeretes, a BIB- székház az intézmény kezelésébe került (itt is lehetne kiállításokat rendezni), s mivel jelenleg nagy szükség van egy felnőtt-továbbképző-átképző intézményre, ezt az épületet erre a célra szeretnénk hasz>- nálni. " Önszerveződéssel e — Mit vár a jövőtől, az intézmény lehetőségeit illetően? — Arról, hogy szponzorokra is számítunk, már szóltam. Szerintem nagy szükség lenne különböző önszerveződő csoportokra, egyesületekre... Jó példa a Siófoki Néptáncosok Egyesülete, amely a Balaton és a Sió táncegyüttesek jogutódja, s immár bejegyzett jogi személy. Ebben a társaságban már tapasztalható az újszerű egyesületi élet sok-sok áldásos megnyilvánulása. 123 bejegyzett tagja van, s intézményünkkel közösen szeretnének programokat rendezni a télen. Persze, nemcsak a saját maguk számára. Azt hiszem, sok ilyen kellene... Sz. A. Két éve a kormány és az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megállapodásban rögzítette: a bérrendezésre folyamatosan, szakmai rétegenként kerítenek sort. Az egyezmény szerint még a kormányváltozás előtt megkezdődött az orvosok, az egészségügyi hiányszakmák, szakdolgozók központi bérrendezése. A kormányváltozás után a folyamatosság megszakadt. Az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének gazdasági-műszaki tagozata — a soron következő réteg — mindeddig hiába várta követelésük jogos teljesítését. — Somogybán hogy áll a helyzet? — kérdeztük Mucsi Lászlótól, a műszaki-gazdasági tagozat vezetőjétől a megyei kórházban. — Megyénkben az egészségügyi dolgozók eddigi fizetésemeléséből a mi tagozatunk is részesült, ez azonban a többi réteg rovására történt. A gazdasági-műszaki dolgozók elmaradt központi bérrendezése szintén teljes körben lenne fontos. Az országos aláírásgyűjtő akcióban részt veszünk mi is. A Népjóléti Minisztériumba és az Csoóri Sándor költő kilépett az írószövetség elnökségéből és a választmányból — adja hírül az írószövetség elnökségének hétfőn közzétett állás- foglalása. Csoóri Nappali hold című háromrészes írást publikált a Hitel szeptemberi számaiban; e cikk a költő bírálói szerint a kisebbséghez tartozókat bántó kijelentésekkel illeti. Az írásra négy magyar író is válaszolt, s megdöbbenésük jeleként lemondtak írószövetségi tisztségeikről. Csoóri most levélben tájékoztatta a grémiumot leországgyűlés egészségügyi bizottságának írt levelet nálunk minden szakszervezeti réteg dolgozói aláírásukkal szentesítették. Az EDDSZ országos gazdasági-műszaki tagozata vezetőségének nemrég megjelent állásfoglalásához csatlakoztunk, amely kimondja: a kezdeményezésünkre létrejött tárgyalás során megnyugtató választ nem kaptunk. Ismerve az egészségügyben a gyógyítás feltételeit biztosító gazdasági, műszaki, fizikai dolgozók súlyos anyagi helyzetét és ebből következő rossz közérzetét, ezúton hívjuk fel a kormány figyelmét e tarthatatlan helyzet sürgős megoldására. Dolgozóink várják az őket jogosan megillető központi bérfejlesztés október 1 -jei végrehajtását. Ennek elmaradása veszélyezteti a lakosság egészségügyi ellátását. Az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete gazdasági-műszaki tagozata tagsága érdekében következetesen érvényesíteni fogja törvényes jogait—hangsúlyozta az EDDSZ országos gazdasági-műszaki tagozatának állásfoglalása. (Barna) mondási szándékáról, így döntése valószínűleg — még a rendkívüli tanácskozás összehívása előtt megszületett. Az elnökség több mint két órán át ülésezett — folytatta az elnök —, s az eszmecsere során a testületi tagok véleménye megegyezett: az elnökség elutasítja a kirekesztő, a nemzetet megosztó törekvéseket. A testület ezzel a maga részéről lezártnak tekinti sz ügyet — fejezte be Jókai Anna. (MTI) Csoóri Sándor lemondott írószövetségi tisztségéről A dió meg a héja Lassanként rozsdás színekbe öltözik a vidék, megfáradt szellők hoznak szárnyukon égi áldást, köddel-hűvöset. Az ember fia ilyenkor — ha teheti — kezében egy pohár borral kiül pincéje elé, s szemlélgeti a szedésre váró szőlőfürtöket vagy csavarogni viszi a családját... A saját balsorsukkal el foglaltaknak is esélyt kínál, hogy értékeljék: mire vitték az elmúlt évben, hónapokban, lett-e sorsuk könnyebb a rengeteg (in- nen-onnan kacéran elénktola- kodó) ígéret ellenében. Én a hét végén diót szedtem. Szinte az égig érő, vagy négy-öt méter hosszú póznával kíséreltem meg az aljnövényzettel sűrűn benőtt földre huppantani a még zöld burokban megbúvó termést. Egy kosárral sikerült aztán összeszednem. Otthon történt a baj: tisztítás közben a kezemet olyan erŐ9en megfogta a gyümölcs héjának festékanyaga, hogy azt semmiféle módszerrel nem tudtam a mai napig sem levakarni. Próbálkoztam citromlével, ecettel, sőt hígított sósavval is, de a dió — most úgy tetszik—örökre megjelölt. Ismerőseim persze nevettek; majd lekopik rólad, ne félj—mondták. Erről aztán több minden eszembe jutott. Legelőbb talán az: milyen bajok érhetik később az embert, ha (meggondolatlanul?) dolgozni kezd. Valamiért, mert jót (jobbat) akar. Később arra is gondoltam, hogy minden a dióbélért van, ami nem is az enyém lesz, hiszen el kell adnom, hogy tejet meg kenyeret vehessek belőle a gyereknek. Persze, a boltban jól megnéztek maguknak az emberek. Én is jól megnéztem őket, s valóban, sokuknak nem volt koszos a keze. Nekik már sikerült kimosakodniuk? Mondom, mindez a dióról meg a héjáról jutott eszembe. S csak azért vettem tollat masza- tos kezembe, hogy leírjam: nem mindenkire kell mogorván nézni most, aki megpróbált tenni valamit az elmúlt években. Czene Attila Fúró-faragó emberből lett művésszé Kotán János. Négyéves kora óta Tiszaladányban él. Édesapja mezőőr és halász volt, s fiának is efféle sors jutott: mezei munkákból, kosárfonásból tartotta el magát, később ácsként dolgozott. A helyi téesz bognárműhelyéből ment nyugdíjba. Az utcán maga faragta székelykapu előtt köszönt ránk. Időn-, ként kiállításokon is szereplő kisplasztikáit mutatja meg a látogatóinak. (MTI-foto — Kunkovács László felv.)
