Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-08 / 116. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1990. szeptember 8., szombat Falusi romantika A KADARKÚTI „KILENCLYUKÚ” HÁZNÁL Kívánságra: kelt rétes Éppen egy holdon terül el Radák Tibor portája Kadarkú- ton. A falu egyik leghosszabb utcájának végén mindenkit ámulatba ejt a hófehér falú, tor- nácos ház, a pázsitos udvar, a gondozott tujabirodalom. Egy hatezer lelket számláló településen szokatlan ez a vendégcsalogató környezet. Mindent Önerőből — Van éppen elég irigyem ezért — mondta a házigazda —, ám sokan elfelejtik azt, hogy ami mostanra álmaimból megvalósult, azt saját kezemnek köszönhetem. Amikor jó pár évvel ezelőtt bevetettem fűmaggal a területet, s elkezdtem nyírni a csodaszép pázsitot, összesúgtak a hátam mögött: ,,Nézzétek, ez a bolond, hogy »tologassa« azt a gépet!" Szerencsére a megjegyzéseket elengedtem a fülem mellett, s mindig csak az érdekelt, miként lehetne még szebbé tenni e helyet. Radák Tibor 13 éve él e házban, ami korábban nagyon romos volt. Varga János, a közismert fafaragó népművész és felesége 1977-ben kötött eltartási szerződést a fiatal fiúval, s ő éveken át a gondjukat viselte. A házaspár halála után maradt rá ez a 60 esztendős épület, no és néhány darab, a többnyire vallásos témájú faragott „életműből", amelynek egy részét az Esztergomi Keresztény Múzeumnak ajándékozták. A tartófalak most is állnak. Egy tetszetős, kilenclyukú tornácot építettek hozzá, és komfortossá tették az enyészetnek induló parasztházat. Hogy egy fiatal embernek miből telett minderre? Szüleivel együtt disznót hizlalt, uborkát termesztett, s faragásai zömét — mert János bácsitól a fa díszítésének szinte valamennyi módját elleste — pénzzé tette. Néhány tízezer forintos kölcsönt is fölvett; a törlesztés utolsó részlete a közelmúltban járt le. A három szobából kettőt antik bútorokkal rendeztek be. Míves órák, fokosok és botok, faragott zenélő szentkép a falakon. A szekrények tetején szobrocskák és színes lámpák állnak. A bécsi tálaló előtt olasz reneszánsz garnitúrán telepszünk le. Amolyan házi múzeumban, ódon bútorok illatába burkolózva folytatjuk a beszélgetést. Gazdaasszonyképző a feleségnek — Amikor a vótapusztai kastélyt megvették a pünkösdfsták, akkor döntöttem végleg úgy, hogy minden időmet a falusi turizmus meghonosítására szánom. Hiszem, hogy a nagyvárosokból egyre többen találnak ide Kadarkútra is, hogy megismerkedjenek a népi környezettel, s élvezzék azt a romantikát, ami igencsak hiányzik a panelfalak közt. A feleség októberre várja a babát. — Ez a lelkesedés engem is magával ragadott — veszi át a szót. — Tiborral együtt mielőbb szerettünk volna vendégeket fogadni. Ezért jelenttettük meg a ház színes fotóját egy katalógusban — mutatja a.képet a Kölnben nyomtatott Üdülés a magyar falun és tanyán című kiadványban. — Sőt, ha meglesz a pici, egy gazdaasszonyképző tanfolyamot is elvégzek. Többször jártunk már Ausztriában, s az ottani házikókon, a gondozott kerteken, a szolgáltatások színvonalán mindketten csak ámultunk. — Melyik a legfontosabb tulajdonsága az igazi gazdaasz- szonynak? — A kedvesség, az udvariasság, a rendszeretet, a tisztaság, no és az sem árt, ha tud a főzőkanállal is bánni — sorolja a feleség. Aférj profi restaurátor A dossziéból tervrajz kerül elő, amely a felső szint beépítését részletezi. Radákék jövőre Eklektikus szobabelsö hozzáfognak ehhez is. Négy szoba, es egy fürdő lesz majd fönn. Egyszerre 10 vendéget szeretnének fogadni. — Már korábban nekiláthattunk volna a tetőtér-beépítéséhez. Félmillió forint vállalkozói kölcsönt kaptunk volna — jegyzi meg a férj. — Igen ám, de ezt az összeget—200 ezer forintos kamattal megtoldva—5 év alatt kellett volna visszafizetnünk. Ezért választottuk a lassúbb utat, de azt önerőből. Ha elkészülnek a lakóhelyiségek, bútorra nem lesz gondjuk, hiszen a feleség szüleinél is vannak kész, vagy felújításra szoruló darabok. Köztük egy 120 esztendős, ónémet hálószoba-garnitúra, amelyet a Varga házaspártól örökölt a ház ura, aki notórius stílbútorgyűjtő; és még ha szállításvezetőként is dolgozik — profi restaurátor. A helyi gyógyszerész, Répay Gábor öreg bútorok iránti rajongása késztette arra, hogy ő is foglalkozzon ezekkel a talán sokak szemében értéktelen, de fantáziával teli darabokkal. A megyét járva gyakran tért haza egy-egy kinccsel. Ám az is megesett, hogy több havi törlesztéssel tudta csak kiegyenlíteni a vételárat. Vendégek — Budaörsről A kellemes hűsről kisétálunk az udvarra, ahol a mosolygó muskátlik előtti kovácsolt vas kerti garnitúrán fiatal házaspár pihen a napernyő alatt. Az asztalon gyümölcs és üdítő. A feleség kabátot köt, a férj könyvet böngész. Székely László és felesége vendégeskedik a családnál. Budaörsről jöttünk — mondja a férj —, és kilenc napot töltünk itt. Az idilli környezet, a reggeli madárcsicserges és éjszakai tücsökzene gyógyír a mindennapok taposómalmában szerzett bajainkra. Hogy miért épA „háziak” pen Kadarkúton kötöttünk ki? Nos, azért, mert a katalógust böngészve leginkább ez a ház ragadott meg bennünket. — Azt sem tudtuk, hogy hol van ez a falucska — kapcsolódik be a beszélgetésbe a feleség, aki a Zeneakadémiát elvégezve nem tud elhelyezkedni a fővárosban. Amikor közeledtünk Kadarkúthoz, azt éreztük, hogy a civilizált világnak mintha vége szakadt volna. Erdők, pi- curka falvak, tavak... Ez kell nekünk. Szinte mindennap elmegyünk valahova. — Az ellátás is remek, bőséges a koszt. Alig tudjuk megértetni a háziakkal, hogy kevesebb ételt tegyenek föl az asztalra. Igazán családias itt a légkör, minden reggel megbeszéljük, hogy mi lesz a ebéd. Mára például karfiollevest és kelt rétest „rendeltünk”. Tervek jövőre Az ezüstfenyők, gömbciprusok, nyír-, fűz- és tulipánfák között pampafüvek és színes virágkruppok. Odébb muskátAz újjávarázsolt épület likkal teli lovas szekér és gé- meskút. Mögöttük pince, s egy megkezdett építkezés... — Egy garázst és egy istállót húztunk föl — adja tudtomra a férj. — Szeretnénk még az őszszel befejezni. Elkelne néhány ló is; minden vágyam az, hogy kialakítok itt, a szomszédban egy minilovardát—mutat a porta melletti területre Tibor, s azt is elmondja, hogy visszaigényli ezt a négyholdas zártkertet, amit annak idején János bá- csiéktól vettek el. Már a hintó is megvan a sétakocsikázáshoz — vezet a fészerbe bennünket, ahol még tucatnyi mezőgazda- sági eszköz várja, hogy dísze lehessen az istállónak, az udvarnak. S megjegyzi azt is, hogy jövő nyáron a lovagláson kívül fafaragó tábor és táncház várja majd az idelátogatókat. A kertben kukorica, veteményes és málnás. A konyhára ez is hoz valamit, no meg a három disznó, 30—40 kacsa, amelyeket lefagyasztva tárolnak minden évben. — Kell, hogy ezekre is maradjon időm — mondja Tibor, különben semmire sem mennénk. Ha hazajövök a munkahelyemről, Strabag-Hungaria Építő Kft.-től, már kezdődik a második műszak... A jövő héten Szentendréről látogat el ide egy négytagú család. Utánuk minden bizonnyal sokan jönnek még, hogy átadják magukat az igazi pihenésnek, a falusi romantikának, amely mindig érezhető a kadarkúti „kilenclyukú” háznál. Lőrincz Sándor Fotó: Jakab Judit Töreki új temploma Szent Péter és Szent Pál tiszteletére avatták Évekkel ezelőtt még kérdéses volt a Siófok tőszomszédságában fekvő Törekipuszta léte. Ezért is van különös jelentősége annak, hogy templom épült a faluban. A napokban szentelte föl ünnepélyesen dr. Szendi József veszprémi püspök. S jogos a ma már Siófokhoz tartozó törekiek öröme, hiszen az ősi település egyházi élete a középkorban szervesen összefüggött Siófok hitéletével. A Szentföldre induló II. Endre király tihanyi birtokokat összeíró 1211. évi oklevele említi a mai Siófok területén és a Fok folyó torkolatától délre épült Losta községet. Megemlékezik a Lostán átvezető — Fehérvárra menő — „régi útról” is. Számunkra a legértékesebb adat az első templomról tesz bizonyságot: „A Balatin mellett van Szent Péter-bazilika...” Első templomunk tehát Szent Péter tiszteletét hirdette. Több falu hívő népe járt oda — így a törekiek is —, vallását gyakorolni. A Szent Péter-bazilika a környék legrégebbi templomai közé tartozott; 1241—42-ben a tatárjárás pusztította el. A Losta szomszédságában levő Török (Töreki) Mindenszentek-temp- lomáról csak 1388-tól vannak adataink. A török hódoltságig Fok (Siófok régi neve) esperesi székhely volt; Szent Péter és Pál apostol tiszteletére épült plébániatemploma. Ez a XVI—XVII. században a törökkel folytatott harcok idején pusztult el, éppúgy, mint Kiüti vagy Töreki szentegyháza. A népi emlékezet megőrizte, hogy a „lakosok a régi töreki templomban pusztultak el, miután oda bemenekültek.” (Ezt megerősítik azok a leletek, amelyeketTörekiben az 1920-as években a siófoki cserkészek találtak.) A veszprémi káptalan 1693- tól népesítette be Fok falut, kis fatemplomot építve a telepeseknek a középkori épület helyén. Siófok lakói már a XVIII. század végén bérbe vették a Törekipuszta területét a káptalantól. Ebben az időben a siófoki emberek szántóföldje, kaszálója, leginkább marhalegeltető földjei Törekiben voltak, ez adta megélhetésük javát. Érdekességként említjük meg, hogy a törekiek az egyházi beosztás szerint ősidők óta nem a kiüti, hanem a siófoki plébániához tartoztak, és 1938-ig a régi siófoki plébániai temetőbe temetkeztek. A törekiek — akiknek települése a későbbi századok folyamán gyarapodott — szerettek volna a régi templom helyén újat építeni. Az építkezés fő mozgatója, V/irth János siófoki esperes-plébános gyakorlati emberként — maga is több szakmában jártas — nagyban segítette az anyagbeszerzést. A templom szép példáját mutatja a töreki emberek összefogásának, mivel az általuk végzett gyűjtés és önzetlen közmunka által valósulhatott meg eleik áhított álma. Megérdemlik, hogy külön is kiemeljük Antal Lajos és özv. Tóth Jánosné nevét; társaikkal együtt fáradhatatlanul dolgoztak. Itt kell megjegyeznünk, hogy az anyagi költségek tetemes részét — mintegy egymillió forintot — a siófoki templom fizette. A töreki templom művészi kivitelű, tájba illő épületének terveit Ripszán János építész- mérnök készítette társadalmi munkában. Az igényes belső faipari munkák Deres István göllei asztalos művei. A templom oltárképe: Szent Péter és Szent Pál apostol hársfából faragott reliefje Kiing József szobrászművész keze munkáját dicséri. Ez a templom is hirdeti a magyar lélek maradandóságát, az ősi múlt folyamatosságát. Matyiké Sebestyén József
