Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-08 / 116. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP OMÉK 1990. szeptember 8., szombat __________A GAZDAFÓRUMON__________ Perb en a pénzügyminiszterrel Vásári képeslap Kiállítók, pillanatok, üzletek Augusztus 31-én nyitott és holnap bezárja kapuit a 71. nemzetközi mezőgazdasági, élelmiszer-ipari kiállítás és vásár. Az agrárágazat nagy seregszemléje öt év múlva Gödöllőn lesz. Átalakuló, változó világunkban ez a rendezvény is egy mérföldkő volt — a holnap feladata tanulságainak, tapasztalatainak összegezése, hasznosítása. De még áll a vásár, ahonnan lapunk munkatársai írásban és képben egyoldalnyi csokrot nyújtanak az olvasóknak. (A munkatársak voltak: Gyertyás László Hunyadkürti Ilona, Jakab Judit, Mészáros Tamás, Nagy Jenő, Vörös Márta.) Az OMÉK ideje alatt bőséges programmal várták a hobbikertészeket és a farmergazdákat egyaránt, a Nagyváthy Jánosról elnevezett gazdafórumon. A rendező, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos szervezete, szaktanácsokkal segítette a betérő érdeklődőket. Vasárnap például a biotermelés, korunk agrárágazatának egyik elsődleges kérdése volt a téma. Ugyancsak a gazdafórumon találkozott Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter és kísérete az érdeklődőkkel. Kötetlenül beszélgettek az aszály okozta gondokról és az állami elvonásokról. Az egyik kisgazda arra kérte a minisztert, hogy szorgalmazza az élelmiszerek kiszállítását tiltó törvény sürgős visszavonását, hiszen, ha a vállalkozó az állatait a szomszédos Ausztriának is eladhatná, nem fognák vissza a tenyésztést, és az így nyert valutából olcsóbb gépekre is futná. Egy másik érdeklődő azt kérte számon, hogy miért nincs a mai mezőgazdasági helyzetben a kormánynak válságprogramja, mert így nem látnak kiutat sem a téeszek- ben, sem a magánszférában dolgozók. A felmerülő kérdésekre a miniszter igyekezett válaszolni, bár azt elárulta, hogy „perben van” a pénzügyminiszterrel, mert nagyon sok, mező- gazdaságot érintő kérdésben nem értenek egyet. Fókuszban a KSZE Az OMÉK termelésfejlesztési nagydíját a KSZE Agrárfejlesztő és Kereskedelmi Rt., Szek- szárd standján láttuk. Dr. Rózsás Attila, a KSZE termelési igazgatóhelyettese mondja: — A KSZE, mint növénytermelési rendszer, a tudomány és a gyakorlat fókuszában helyezkedik el. A tudomány eredményeit közvetíti a gyakorlat számára, a partnereknél felmerülő gondokra keres megoldást. Ezzel a munkával csaknem 200 felsőfokú végzettségű szakember foglalkozik a Dunántúlon, a termelési egységek szervezeti keretein belül. Közülük egy, a kaposvári alközpont. A rendszerhez tartozó gazdaságokban a kukorica és a búza termésátlagai évek óta meghaladják az országos átlagot. Az elismerés jólesik, de szaporodnak bennük az aggasztó kérdőjelek. Például, mióta az FM létezik, nem kérdeztek meg bennünket. Luxusnak érzem, hogy nem kíváncsiak a tapasztalatainkra. — Milyen újdonságokkal jelentkeznek az OMÉK-on? — A kiállítás nyilvánosságát használtuk ki, hogy a KSZE Agrofor tevékenységével megismertessük az érdeklődőket. Ebbe beletartozik a fejlesztés, a szolgáltatás, a kereskedelem, a tápanyaggazdálkodás és a növényvédelem, melyeket kiegészítenek a fejlesztő kísérletek, a szaktanácsadások, a szakújság kiadása, a továbbképzések. — Fordultak-e önökhöz a vásár ideje alatt szaktanácsért a farmergazdálkodók? — Sajnos nemigen. Tétova várakozást tapasztalunk a földtörvény megjelenése előtt. Az Agrárszövetség programjával értek egyet. Úgy látom, hogy 3 év alatt, két lépcsőben megoldható lehetne a mezőgazdaság privatizációja. A visszafelé történő földrendezést tartom elképzelhetőnek. 91-től 67-ig és második szakaszban 45-ig. A jól működő nagyüzemek termelését nem szabad kockáztatni! Klassz a Claas Csamó László, a Claas cég magyarországi képviselője úgy vélekedik, hogy a mostani OMÉK-ról azért hiányoznak az NDK nálunk elterjedt betakarítógépei, mert a valutaunió létrejöttével, no meg a két német állam egyesülése miatt a jövőben ezek drágábbak lesznek annál, mint amilyen jók. A Claas piacon akar maradni. Az elmúlt években kooperációs kapcsolatot építettek ki a hazai mezőgépiparral, így a békéscsabaiakkal, a szolnokiakkal és a kis- kunmajsaiakkal is. — Hajói tudom, akkor az idén lejár a három gyár és a Claas kooperációs szerződése. Mi lesz később? — Az együttműködést új alapokra kell helyezni. Javítani kell a minőséget, új formákat kell kidolgozni. Meggyőződésünk, hogy lesz olyan magyar kereskedelem, ahol valóban a piac dönt. Csomagolni tudni kell Nem elég megtermelni valamit: el is kell adni. Méghozzá a szemnek is szép csomagolásban! Ezt a megállapítást a Budatranspack ‘90 kiállításon is hallottuk. A 11. nemzetközi anyag - mozgatási és csomagolási kiállítást első alkalommal tartják az OMÉK-kal egy időben. Nem véletlenül! Magyarország legkeresettebb exportcikkei az élelmiszeripar termékei. A tetszetős üvegű uborka jobban vevőre talál, mint a hagyományos üvegben lévő, még akkor is, ha netán a másiknak kellemesebb az íze. A hazai üveggyárak végre rájöttek arra, hogy nemcsak egyfélét lehet csinálni. Bizonyítják ezt standjaikon is. Igen sokféle műanyag edényt is láttunk. Olyanokat is, amelyeket remekül lehet használni például a mélyhűtő ládákban és szekrényekben. A Budatranspack ‘90 kiállításon két somogyi kiállító is szerepel. A Szenna Pack Kft. például azt bizonyítja termékeivel, hogy a dezodoros palackok nagyjából ugyan egyformák, de az alumíniumrétegre olyan felületet lehet rávinni, amelyiken a vevő szeme is megakad. A szennaiak Sprimag Gruppe standján mutatkoznak be. Itt látható annak a gépnek a képe is, amellyel ők dolgoznak. Könnyűt, egyszerűt és jól! — ez a Kaposplast véleménye is. Ők ugyancsak bemutatkoznak a kiállításon. Dobos József főmérnök nem egészen elégedett ezzel a bemutatóval. Az ország gondjai között sokadik helyre szorult a csomagolástechnika. S ez a legnagyobb bánatuk. A tavaly befejezett, világbanki kölcsönből finanszírozott beruházásuk révén valóban korszerű kötőszalagokat kínálnak fém és műanyag kötőelemekkel együtt. Nemcsak a nagyobb termékek csomagolására gondoltak, hanem a kisfogyasztókra is. Megtudtuk, hogy a Kaposplast mindezek ellenére jó üzletekre készül. A vásár ideje alatt két nyugati céggel is tárgyaltak. A konzervipar sem konzerválódott Nagy érdeklődés kísérte a hazai konzervipar bemutatkozását, így a Nagyatádi Konzervgyárét is. A dél-somogyi vállalat képviselőjével, Horváth Ernővel együtt szemrevételeztük a portékákat. Ők ugyan nem hoztak újdonságokat, de a standokon kalandozva mégis azt kellett mondanunk, hogy Nagyatádnak is vannak csemegéi. Például csemegeuborkái, amelyeket tetszetős üvegekbe raktak el. Igaz, nem sokat — merthogy nincs uborka. A nagyatádi standon sokan megnézték a kukorica- konzerveket. Ezeket tavaly kezdték el gyártani, de az idén bizony gondban voltak vele. Hogy miért? Erről más helyen már szóltunk. Tény azonban, hogy a konzervku- koricát az Egyesült Államokban ugyanúgy szeretik, mint Izraelben — érdemes vele foglalkozni. A Globus melegszendvicskrémekkel jelentkezett, a legnagyobb választék azonban a rostos üdítőitalokból került ki. Megszámlálni is nehéz, hogy ma már hányán és hányfélét gyártanak. Minden gyártó azt mondja, hogy ez is hozzá tartozik az egészséges táplálkozáshoz. Akárcsak a szigetváriak zöldségsalátái. Vásári újdonság volt a Skála leányvállalatának és az olasz Barbieri cégnek a bemutatkozása. Tucatnyi kistraktort, kisgépet hoztak el a leendő kisgazdaságok segítése érdekében. Ismerős arc a vásárban Korát meghazudtoló fürgeséggel bújkalt a korszerű ser- tésfiaztató kutricák között, amikor megpillantottam Valter Imrét, a Kossuth-díjas, nyugalmazott tsz-elnököt. 1949-ben ő már önálló gazdaként, 50 holdon gazdálkodott. — Ha akkor lettek volna ehhez hasonló, széles körű lehetőségek, bizton vállalkoztam volna 500 holdig. Én akkor az igazán nyugati mintájú szövetkezetben gondolkodtam — sajnos nem olyanra sikeredettI Ma viszont nyugodt szemlélője vagyok a határtalan lehetőségeknek. — Milyennek találja a bemutatottállatokat? — A gazdaembernek mindig felgyorsul a szívverése, ha szemrevaló jószágokat lát. Hál nekem is gyorsabb a pulzusom, ha végigmegyek a standokon. Hirtelen elköszön, vizslató tekintetét követve valami más újdonság felé irányítja lépteit.
