Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-01 / 110. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KÖNYV ÉS KULTÚRA 1990. szeptember 1., szombat Hevesebben dobog a szivem, mikor kézbe vehetek egy-egy fakó bőrtáblás, vagy sápadt pergamen kötésű, bordáshátú könyvet, vágatlan szélű vastag lapjaival, szép fekete, egyenletes nyomásával, különösen ha a nyomdász szakmai hozzáértése és szakmaszeretete a könyv tartalmi értékével párosul. Olyan érzés, mint egy hegedűsnek megszólaltatni Ama- ti, Guameri vagy Stradivari valamelyik hangszerét. Régi földrajz Most nem ilyen mestermüveknek örvendek, a tisztes somogyi nyomdászat két egyszerű termékéről szólok. Az íróasztalomon tornyosodó könyvek legidősebbje is csak a 90. születési évfordulójához közeleg, papíranyagukat gyárakból rendelték, már nem szitákon szárították a nyomdák. A szakkönyvek szerint garantálható élettartamuk legfeljebb 50 év, ami sok-sok gondot okoz a könyvtáraknak. És íme, a narancsszínű keménytáblás kis könyvön nem látszik kora, csak kötését viselte meg a vaskapcsos fűzés rozsdája. Hány somogyi lurkó tanulta a földrajzot ebből a 64 oldalas könyvből? Címadatai: „Somogy- vármegye földrajza az elemi iskolák számára. írták: Kecskés Ernő és Tarján Antal ált. isk. tanítók. A térképeket Lonkai József rajzolta.” . Ez a könyvecske az 1895-ben megjelentnek, IV. javított kiadása, pedagógiailag és nyomdailag kitűnő munka. Jól olvasható betűivel és kiemeléseivel is segítette a tanító munkáját. Ára 40 fillér (volt). Mekkora összeg lehetett? Ki tudja? Egyetlen összehasonlító adatot nyújt a másik kezemben tartott könyv, mely kétszer annyiba került. Ennek címe: ,,Somogy- —Kaposvári Magyar népnaptár 1904-ik évre. Sokféle hasznos mulattató olvasmánnyal és a megyében létező hivatalos czím- tárral ellátva. Szerkeszti és kiadja Hagelman Károly Kaposváron. XVIII. évfolyam. Ara 80 fillér”. A szürke tábla közepén a kaposvári m. kir. pénzügyigazgatósági palota halvány fényképe látható. Némi nyomozás után kiderítettem, hogyan került a kalendárium táblájára a szokatlan kép, mely a palotát még egyemeletes korában ábrázolja, amikor még lombos fák álltak a Kossuth szobor helyén. Ennek az épületnek udvarában működött a hét gyorssajtóval és díszkönyv kötészettel felszerelt Hagelman nyomda, a Fő utcai sarkon pedig könyvkereskedésüket hirdette a cégtábla. A tulajdonos a tekintélyes köztiszteletben álló Hagelmann család nem sokra becsült tagja, Károly volt, akinek kezében szétfolyt az apja által szerzett hatalmas vagyon és végül is a szegényházban végezte be életét. A fáma szerint néhá- nyad magával nagy összegű váltót írt alá egy külföldre szökött, szélhámos ficsúrnak, akinek aztán bottal üthette nyomát. Kalandozás a kalendáriumban S mennyi érdekesség megfér egy kalendáriumban! Nem „Iglándy Balambér százéves jövendőmondására" gondolok, még kevésbé az ízléstelen és siralmas adomákra. Az irodalmat képviselő elbeszélések is csak a vélt népi színvonalról tanúskodnak. Az útmutató rész azonban forrásértékű! A hirdetések a kor üzleti szellemének termékei és egy ismeretlen szervező kitűnő üzleti érzékét bizonyítják. Kártékony butítással ajánlja nem is kis pénzért a „bűvöshangú fül tophont", „a dupla villanydelejes csillagot", Auffenberg József budapesti telepe. Az orvos- tudomány csodái Az orvostudomány csodáiról is tájékoztatást kaphat a hiszékeny olvasó. Jurisics Péter gyógyszerész „pakráczi csepjei” megszüntetik a fogfájást, a lábfájást, de meggyógyítják a lovak és tehenek betegségeit is. Mehl- schmidt József Győrből ajánlja „Peruin” porát az impotenciagyógyítására és az őszülő haj eredeti színének visszanyerésére. Ba- lázsovich Sándor sepsiszentgyörgyi gyógyszertárának „indaszesze” csonthasogatást, fogfájást és hasmenést egyaránt gyógyít. A Thierry balzsam is általános csodaszernek látszik az idők messzeségéből, mint a köhögés, aranyeres fájdalom, tag- rángatódzás és hypochondria holtbiztos gyógyszere. Nem gúnyolódok tovább, hátha felteszi valaki a kérdést: „Ma kevésbé hiszékenyek az emberek?” Az útmutató rész viszont hatósági pontossággal felsorolja a megye 340 ezer lakójának gyógyításával foglalkozó 71 orvos névsorát, melyből kiderül, hogy olyan kis falvakban mint Szülök, 2 orvos tevékenykedett, dr. Goldmann Leopold és dr. Kun Mihály és Babócsának specialistája is volt dr. Schwarcz Ernő trachoma orvos személyében. Külön fejezetet érdemelne a szinte minden falut átfogó segélyegylet, és hitelszövetkezet-hálózat bemutatása. Ezeknek a régi kaposvári könyveknek lapjai és impresszum adatai is sok ifjúkori emlékemet frissítenek fel. Kereskedés — annak idején 1928. augusztusában, amikor az iskolaszék díjlevelével zsebemben (nem volt még aktatáskám) albérleti szobát keresve végigsétáltam Kaposvár utcáin, számomra vonzóvá tette a várost tisztasága, sok-sok színű virágos járdaszegélye, gömbakácai, színháza mellett a Kontrássy utca 6. sz. házból a nyitott ablakon kizúduló nyomdagépzaj. Sétám alatt egy sor könyvkereskedés előtt feledkeztem meg az idő múlásáról. Inkább sejtettem, mint tudtam: ahol színház, mozi, nyomda, könyvkereskedés és sok fa és virág fogadja az utast, ott hamarosan gyökeret eresztek. Azóta több mint hat évtized to- vaszállt jóban, rosszban. A betű tisztelete a tájon is hol fellobbant, hol halványult, a nyomdászat megbecsülése inkább apadt, mint gyarapodott. Nem művészet többé, csak időnkint és esetenkint inkább nehéz üzlet. „Gondolkodó" gépek szedik, tördelik a szépséges sorokat és az ocsmány félrevezetést milliónyi oldalakon, mint szerte a világban. De ezért már nem a patrícius gondolkodású Gutenberg János a felelős. Ő csak a 42 soros Bibliát, és a Psal- teriumot vállalja. Vállalhatja is. Kellner Bernát Bartha Gábor jegyzete A gyorsvonat indul. Sípolnak. Egy kétségbeesett utas még felkapaszkodik. Én már békésen ülök. Világosodik, de a lámpák még égnek. Megtelik a fülke. Diplomatatáska, kis és nagy bőrönd, tömött szatyor. Pestig hatunkat már összezártak. Es végre megyünk. Előbb a szatyor zörög. Kikerül belőle a könyv. A diplomatatáskából egy másik. A bőröndből egy harmadik, negyedik és az ötödik. Olvas a fülke, kivéve engem, mert én nem hoztam magammal könyvet. Csak újságokat. Azokat viszont már elolvastam. Nincs is más dolgom, mint az enyhén piszkos ablakon át nézegetni a tájat. így megyünk vagy húsz kilométert. De akkor félszegen fészkelődni kezdek a helyemen. Érzem, hogy néznek. Ők öten, a csupa könyvvel felszerelt intellektuelek nem a tájat, nem is a könyvet, hanem engem figyelnek. Egyszeriben úgy érzem magam, mintha felemás zoknit húztam volna, EN ES A TETTHELY vagy mintha a nyakkendőm alatt nem lenne ing. Az ilyen nézéseket megérzi az ember. Tudom, hogy megvetnek valamennyien. Felvilágosodott korunkban ugyan milyen ember az, aki nekiindul Pestnek, és csak bámul, nézi a tájat, de nem olvas. Előbb már vissza-visszanézek, de a szemükben olyan alacsonyan vagyok, hogy csak ködfoltokban látom őket. Úgy teszek, mintha aludnék, de nem vagyok álmos, és ahányszor kinyitom a szemem, ahányszor látom a tíz másik szemet, mindig szégyellem magam. A fülke, de a lelkiismeretem se tiszta. Miféle ember az, aki a vonaton egyszerűen csak utazik? Unom az egészet. Az unalom ellen viszont használ, ha megpróbálom a könyvek hátoldaláról leolvasni, a szellemileg felém tornyosulok minden lelki gyönyörűségét. Jó tanulmány. Előbb érdekes, aztán egyre izgalmasabb. Alig megyünk hatvan kilométert, amikor felni kezdek. A mellettem ülő, különben elég vad pofájú férfi, a „Gyilkos, nem gyilkos”című könyvbe mélyed, és onnan les rám. Egy-egy mondatnál torz kis mosolyok viliódznak az arcán. A szomszédja, szelíd arcú nagymama, a „Ki a gyilkos” című munkát olvassa, de olyan arckifejezéssel, mintha az unokáira gondolna közben. A térdén egy újság. Az Erató. A szemközti sarokban egy kismama ül. Álmodozik. Még a könyvet is szelíden az ölébe ereszti néha. A könyv címe különben „ Gyilkosság a ködben". A férje a „Gyilkosság a szenátusban"című reprezentatív alkotásba mélyed. Rágóizmai néha keményen és fenyegetően megfeszülnek. Lehet, nogy ennek az oka az irodalmon túl a hólyagokká fújdosott rágógumi, de ezt nem tudom, mert csak a szagát érzem. Szemközt velem egy két méter magas óriás ül. Szabadnapos ökölvívónak nézem. Teletetovált kezében viszont ott az irodalom. Az az átkozott irodalom, minek híján engem öten ellenségesen néznek. A könyv címe Gyilkosság a sikátorban. Szolnoknál járunk. Az igazság, hogy most már nagyon félek. A nagymama arca egyre fenyegetőbb. A kismama meg a férje úgy néznek rám, mintha merényletet terveznék a születendő gyerekük ellen. A bokszoló kinyújtja a lábát, de úgy, hogy az enyémnek már csak az ülés alatt marad valamennyi hely. Életemet és véremet adnám egy parányka könyvért, de sajnos ebben a fülkében mar sohasem lehetek intellektuel. Én már csak utazom. Öt vagy mit tudom én hány gyilkosság között, bután és műveletlenül, szégyenkezve, egyre lúdbőrösebben, mert nem vagyok más, mint öt gyilkos között a következő áldozat. Kovács Katalin rézkarca Hova lettél, olvasás gyönyörűsége? Hónapok óta rágódom, belekezdjek-e gondolataim megfogalmazásába, beavassak-e másokat is naponkénti vívódásaimba. Számtalanszor elvetettem, aztán újra elővettem ezt az ötletet. A késztetés az erősebb, mert úgy érzem, nem tehetek másképp. Teszem ezt a szakma iránti szerétéiből, a gyerekek iránt érzett felelősségtudatból is. Egyetlen felkiáltó mondatot írnék legszívesebben, bekeretezve, hogy felhívja magára afigyelmet:, .Veszélyben az olvasás!” Na és... —gondolják most nagyon sokan. Mi van akkor, ha nem olvasnak? Ha kevesen és keveset olvasnak? Mi van? Baj van, és nem is kevés! Citálhatnék statisztikai adatokat, hogy a magyar gyerekek olvasni tudása az európai ranglista utolsó előtti helyén áll. Hogy fél- analfabéták kerülnek ki az általános iskolákból, hogy ipari tanulók azért nem tudják megoldani a matekpéldákat, mert nem jól értik a feladatot... Hosszan tartana a sor. Hogyan is szeretne olvasni az a gyerek, akinek nehézséget okoz maga az olvasás? Hogyan élvezhetné a szöveget, aki úgy betűzi ki a szavakat? Magyartanárok a megmondhatói, milyen gyerekeink szókincse a dolgozatokban. A beszédről, a kulturált gondolat- közlésről már nem is szólok. Szociológusok,,neobarbarizálódásróC beszélnek. A társadalom mai állapotát ecsetelni nincs szándékomban, de hiszem és vallom: a butaság, az erőszak, a lelki-testi nyomor ellen nincs más eszköz, csak a tudás! Hogyan szerezhetik ezt meg a gyerekek? Mindenekelőtt olvasással. Az olvasás gondolkodás, absztrakció. A nyelv pedig nemzettudat is. Súlyos gondolatok? Mégis igazak! Messzire ragadhatnának ezek a gondolatok. Ennyit a dolgok ,.racionális” oldaláról És hol van még az érzelem? Annak a gyereknek lesz vajon kifinomult lelki világa, aki apró korában a rendőrakadémia marhaságain, a durvaság bámulásán nő fel a videokészülékek előtt? Vagy annak akinek mesét olvasnak esténként? Aki rácsoldálkoz- hat népmeséink gyönyörű nyelvére, lélekben gazdag szereplőire? Elkeseredetten hívott fel a minap az egyik pedagógus. Mit teszünk azért, hogy olvassanak a gyerekek és ne csak videózzanak? Mit? Ami tőlünk telik. A gyerekkönyvtár munkájának bemutatása most nem feladatom. De csinálhatunk mi itt akár cirkuszi attrakciókat is, ha otthon mást lát a gyerek. A mi esetenkénti ráhatásunk gyenge ahhoz, hogy tartósan hatásos legyen. Hogyan fogjunk össze a szülőkkel ahhoz, hogy valamit előre tudjunk lépni? Hogy az a kevés gyerek is, aki még szeret olvasni, ne adja be azzal az olvasójegyét, hogy „Nem engedik otthon, hogy könyvet vigyek!” Nekünk, gyerekkönyvtárosoknak számtalan ötletünk lenne, de ehhez az összefogáshoz, a legtöbbjéhez legalábbis pénz kellene. Az pedig, tudvalevőleg nincs. Most sincs! Pedig mielőbb fel kellene ébreszteni a még pislákoló tüzeket! Hogy újra legyen értéke a szónak, a képzeletnek. A képzelet szárnyán barangolhassák be a világot gyerekeink! Hogy újra élmény legyen olvasni, legyen újra sajátjuk az a semmivel nem helyettesíthető érzés, hogy benne élnek a könyvben, ők is együtt vágtatnak a főhőssel, együtt sírnak, nevetnek... Fedezzük fel újra az olvasás gyönyörűségét! Pálné Leinberger Ágota gyermekkönyvtári vezető Öreg könyvek között KELEMEN LAJOS Damaszkusz felé Kezdhetnéd lassan Uram szűrni e gyülekezetei ügy egy-egy érdemes teremtményed illőn talán elébed is jutna — csakhát szebbenfeszít (félek) s túlzeng gazdahangodon az érdek s mire juháznád magadhoz mégis: fülel útra-kizártfalkád megint más eszme- kolompszóra SZIRMAY ENDRE VARÁZSERŐ . Mikor a réten virág harsan áfákon levél neszez behunyt szemed is megcsodálja a titok-költészetet: vágyak, zsongató remények szépségkelyhek és szent zene láthatatlan lángok, fények jövőt szülő költészete; Mi a költészet ereje örök varázsa és hatalma? csöndítés az elhallgatásra válasz a kimondhatatlanra. 1990. április ■ ■ ? • • ,:
