Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-06 / 114. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! 1990. szeptember 6., csütörtök ANYA CSAK EGY VAN? Ha a gyereknek két anyja van, melyik az apja? így hangzik a kérdés, melyre Amerika keresi a választ, és meglehet, a családjogi tör­vény módosításában találja meg. A nem mindennapi ügyről a New York Times írt. Eszerint 1980-ban két hölgy — Michele G. és Nancy S. — úgy döntött, hogy 11 évi együttlét után gyermeket szül. Az apaszerepet az előbbi vállalta. Történetesen úgy, hogy spermadonort szerez, sőt a mesterséges megtermékenyítésnél is je­len lesz. Kislányuk született. Két év múlva a család egy kisfiúval gyarapodott, ha­sonló módon. A boldogság végtelennek tűnt. De csak 1985-ig tartott. Elváltak, Michele vitte a kis­lányt, Nancy a kisfiút. Aztán Nancy mama elszöktette az elsőszülötett. Michele papa perelt, vesztett, és azt nyi­latkozta: „senkinek sincs joga két gyerekhez azért, mertő szülte őket." Az igaz­ságosztó a kaliforniai fel- lebbviteli bíróság lesz. Mi­chele G. — vagyis „az apa”, egyébként 43 éves bioló­gusnő — szerint: „A gyer­mekek az enyémek is. Én tanítottam írni, olvasni őket, én gondoztam, amikor bete­gek voltak, és engem is mamának szólítottak.” Az ügy kapcsán nyilatko­zott a washingtoni egyetem jogászprofesszora is, aki szerint mintegy 10 ezer olyan gyerek él az Egyesült Államokban, akiknek a szü­lei egyneműek. És a válások ebben a körben súlyosabb következményekkel járnak, hiszen a gyerekeknek egy­szerre két anyjuk, sőt két ap­juk is van. Egydolláros gyilkosság Heti egy dollár büntetés em­berölésért, nos, ez kétségkívül enyhe ítélet és nincs is olyan bíróság, amely meghozná. Ke­vin Tunnell washingtoni fiata­lember penitenciája is példa ér­tékű. A történet: 1982 egyik éjsza­káján, az akkor 18 esztendős Kevin ittasan vezette kocsiját egy házibuli után. A keresztező­désben nem adott elsőbbséget és összeütközött egy Volkswa­gennel, melyet egy 18 éves lány, Susan Herzeg vezetett. A lány meghalt. A vádlott a tárgya­láson elismerte bűnösségét, az ittasan, gondatlanságból elkö­vetett emberölést. A bíróság tu­lajdonképpen enyhe ítéletet hozott: nem vezethet többé és egy éven át a fiatalok előtt kel­lett beszélnie arról, hogy milyen veszélyeket rejt az alkohol. Az áldozat szülei másfél millió dol­lár kártérítést követeltek, meg is kaphatták volna, azonban eláll­tak a szándéktól. Megelégedtek azzal, hogy a bűnös minden pénteken — lányuk halála nap­ján — adjon fel egy dollárt a lány nevére, a család címére. És ez a vezeklés 18 éven át tartson, vagyis addig, ahány évig élhe­tett Susan. Az összeg lényege­sen kevesebb, mint a tervezett kártérítés — 936 dollár — a te­her azonban súlyosabbnak bi­zonyult. Egyszer ugyanis elma­radtak a csekkek, a szülők is­mét bíróság elé citálták a tet­test, aki sírva kérte, hogy vál­toztassák meg az ítéletet. „Éj­szakákon át nem alszom, min­denzajra fölriadok, rémlátomá­sok gyötörnek, hogy Susan jön hozzám"— mondta a bíróság előtt. A bíró megbocsátásra hivat­kozott, az emberiesség nevé­ben kért „kegyelmet” a fiatal­ember számára. Az apa mind­össze ennyit mondott: „87 óta a másik lányunk is nyomorék, egy részeg autós miatt. Ezért egyet­len gyilkos könnyei sem érde­kelnek bennünket. A pénteki csekket akarjuk és vele a lelkiis- meret-furdalást és kész!" K |Vi\/ón|p|pc Kicsit erősre sikeredett a kígyó szo- rxiy y uuícico r/tós8 _ legalább is ez látszik a pe­kingi idomárnő arcán (MTI—Press—Képszolgálat) MAGÁNYOS HAJÓSNŐ FlorenceArthaud órá]a9 nap 21 óra 42 percet jelzett, amikor a brit szigetország egyik kikötő­jében meggyötörtén, de moso­lyogva partra segítették. Flo­rence kisasszony a jelzett idő alatt tette meg a 2852 tengeri mérföldes utat; New Yorkból indult és átszelte az Atlanti­óceánt — egyszál egyedül. Teljesítménye rekord, gyor­sabb hajósnak bizonyult, mint számos korábbi férfitársa, aki­ket az óceán magányos hajó­saiként jegyeznek, azóta, hogy 1876-ban egy elszánt ameri­kai, bizonyos Johnson nekivá­gott a tenger végtelenjének. De az is lehet, hogy a francia hölgy hajója lényegesen jobb volt amazokénál. Tény, hogy Ar­thaud kisasszony lélekvesztője a legmodernebb technika sze­rint épített és navigációs esz­közökkel felszerelt trimarán volt, biztosan állta az olykor- 8-10 méteres hullámokat is. A nem mindennapi körülmé­nyek között született rekord megmozgatta az újságírók fan­táziáját, s anélkül, hogy a fizi­kailag is megerőltető teljesít­ményt ne tisztelték volna, meg­írták, hogy Arthaud kisasszony voltaképpen kedvtelésből hajó­zott. A kedv azonban mit sem ért volna a dúsgazdag papa pénze nélkül. Régebben egy skót — Con­nor O'Brien volt a neve — azzal került be a magányos hajósok történetébe, hogy a hajójára nagy betűkkel felírta: Szabad­ság. Vagyis menekült. Arthaud kisasszony trimaránja egy férfi nevével szelte a habokat. Nem tudni, hogy előle, vagy utána hajózott. Paula fehérneműinek titka A virágok elragadóvá te­szik a fehérneműket. A teto­vált karú Paula Yates is „vi­rágba borult” csinos alsóne­műiben. A túldíszített nad­rág- és melltartóegyüttes olyan, mint amilyet édes­anyám hordott fiatal korában — állítja a neves divatterve­ző. — Elegem van azokból az „alig” bugyikból, amelyek ráfeszülnek a testre, és be­szorítják, és elegem van azokból a melltartókból is, amelyek nem biztosítják a mell jó tartását és megfelelő formáját. Olyan alsónemű­ket akarok, amelyeknek megfelelő a felépítésük, tar­tásuk. A melltartót drót és vékony bélés teszi formás­sá, hogy megfelelően „alá­támassza” a mellet. Követi a mell formáját, kellemes a vi­seleté, felépítésénél fogva tartása van. Az ötletet, hogy nagy, élénk, vörös rózsák díszít­sék, a fehérnemű együttest, Paula egy könyv selyem borítójáról „lopta" melyet férjétől kapott ajándékba. Újabb elgondolása a 40-es évek hangulatát idéző hófe­hér alsónemű. K. E. Öreg autók a Trabant-gyárban A Sachsenring autógyárban 1911 és 1922 között készített 24 lóerős Horch 8/24 PS Phaeton típusú sze­mélyautó, a gyár e hónapban megnyílt kiállításán. An­nak idején 902 ilyen autó készült az üzemben, ahol az utóbbi években csak Trabantokat állítottak elő. (MTI Külföldi Képszerkesztöség — ADN) Harminc éven át a levegőben Hogy milyen lesz a végíté­let napja, erről mindeddig, szerencsére csak leírásokból tudunk. Most már ismerjük azonban, hogy milyenek az „ítélet repülőgépei" — most, hogy Bush elnök a nebraskai légibázisra parancsolta mind a tizenkettőt. Az utolsó egy hónapja szállt le, John Chain tábornokkal és népes sze­mélyzettel, pezsgőt bontottak és ünnepeltek. Vélhetően arra koccintottak, hogy „közben” nem történt semmi. Ez a „közben” egy korszakot je­lent, hiszen az első gép 1961- ben szállt fel, Kennedy elnök utasítására. A Boeing 707, majd a 747 nem volt más, mint repülő változata az oma- hai „gombok termének”, va­gyis a parancsnoki bunker­nek, ahonnan a végzetes atomrakétákat elindíthatják. A szóban forgó gépeket felszerelték mindazzal a technikával, amely az atom­biztos központban is megta­lálható a vég ítélet megkezdé­séhez. A 94 tagú személyzet három munkaszinten dolgo­zott a hatalmas gépekben. Közülük az egyikben — NCA (National Command Authori­ty) — adott esetben a levegő­ben is dönthettek volna, ha a földi központ már nem képes a Szovjetunióra irányított ra­kéták elindítására. A közel 30 esztendős repüléseket min­den esetben tábornok irányí­totta, ám ez a „kulcsfigura” csak akkor idézhette volna elő az atomholocaustot, ha— sorrendben — az elnök, az elnökhelyettes, a hadügymi­niszter vagy a kolosszális omahai bunker parancsnoka erre már nem képes — tőle független ok miatt. Az elmúlt évtizedek során sohasem változott a munka­rend: egy gép mindig a leve­gőben volt, az USA kijelölt térségei fölött repült, vadász­bombázók kíséretében. Európa közelében is jártak a gépek, 1968-ban, de ide már B—52-esek is elkísérték őket — atombombákkal. A múlt decemberben az elnök tanácsadója javasolta, hogy az enyhülésre való tekintettel szüneteltessék a repülése­ket. Bush akkor azt válaszol­ta, hogy még áll a berlini fal és nem világos, hogy milyen sor­sot szán Gorbacsov Kelet- Európának... Lusta sanghaji macskák Sanghaj egyik kerületében felmérést készí­tettek, amely kimutatta, hogy alaposan téved­nek azok a családok, amelyek azért tartanak macskákat, mert azok megszabadítják a há­zakat az egerektől és a patkányoktól. A felmérés szerint a macskatartó családi házak 12,6 százalékában találtak egeret, szemben a macska nélküli házak 13,9 száza­lékával. A lényegtelen különbség tehát alapo­san rácáfol azokra, akik az egerek elleni haté­kony eszköznek tekintik a rövid farkú kínai cirmosokat. Mi több, a szakértők azt is megál­lapították, hogy az egerek rémének tekintett macskák általában nem pusztítanak el több egeret és patkányt, mint amennyi a termé­szetes pusztulás a rágcsálók társadalmában. Mindez azt tanúsítja, hogy vagy a kínai macskák lettek lustábbak, vagy az egerek és a patkányok lettek ravaszabbak — vonja le a logikus következtetést a macska-egér ügyről beszámoló sanghaji lap. Korán kezdik A L'espresso című olasz hetilap közvéle­mény-kutatása szerint Itáliában az első nemi kapcsolat korhatára csaknem tíz évet csök­kent az elmúlt hatvan év során. Azok a nők, akik századunk első évtizedében születtek, átlagosan 24 éves ko­rukban ismerkedtek meg a szerelemmel, akik viszont 1965 és 1969 között látták meg a napvilágot, már alig tizenöt évesen vesztet­ték el ártatlanságukat. Egy palermói orvos is meglepő adatokat kö­zöl. Szicíliában, ahol az erkölcsök még a mai napig is szigorúbbak, a középiskolás lányok 18 százaléka vallotta be, hogy szexuális életet is él, sőt tíz százalékuk azt sem titkolta, hogy már tizenhárom évesen túl volt mindenen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom